tanítói melléklet

Ugyanazok a szimbólumok kinek-kinek mást jelentenek. Július 4. Amerikában a függetlenség napja, ugyanakkor Anglia számára egyik gyarmatuk elvesztését jelenti. A keresztény világ karácsonykor Jézus születését ünnepli, a nem keresztényeknek azonban ez csupán egy családi vakáció. Mindez csak nézõpont kérdése. Egy zászló valakinek a szabadságot jelenti, míg másnak éppen az elnyomás jele. A szimbólum olyan, mint az árnyék. Hasonlít valamire, emlékeztet, a megértést segíti elõ, de nem az a valóság. Is-ten tudja, hogy úgy egyénileg, mint közösségileg szükségünk van a szimbólumokra. A jelképek megragadják, lekötik a figyelmünket, és segítenek jobban megérteni Istent, szorosabb kapcsolatba vonnak vele. Az Ige szimbólumok teljes körét használja, amikor Jézust mutatja be: Szikla, Bárány, Út, Ajtó, Világosság stb.

Olvassuk el az engesztelés napjáról szóló beszámolót 3Móz 23:26-32 szakaszában! Hasonlítsuk össze azzal a résszel, ahol Mózes leírja más ünnepek megtartásának módját (3Móz 23:8, 14, 21, 25, 36). Mit sejtet ez az engesztelés napja jelentõségérõl?

3Mózes 16. fejezete, 3Móz 23:27-32; 4Móz 29:7-11; 2Móz 30:10 felsorolja az engesztelés napján bemutatott áldozatokat: mindennapi égõáldozat, egy tulok bûnért való áldozatként, egy kos a papért bemutatott égõáldozatként, két kecske vétekért való áldozatként és egy kos égõáldozatként a népért. Majd az adott napra egy tulok, egy kos, hét bárány égõáldozatként és egy fiatal állat bûnért való áldozatként.

Az Ószövetség áldozati rendszere és az engesztelés napja is Jézus áldozatára mutatott, és arra, hogy ez milyen áldásokkal jár a hívõre nézve. Tekintsük át az alábbi szövegek alapján, milyen következményei lettek Jézus áldozatának!

Beszélgessünk a csoportban arról, hogy miben is különbözik mindez attól, ami évente egyszer történt az engesztelési ünnepen. Ne feledjük, hogy az Írás megkülönbözteti a naponkénti szolgálatokat és az évente egyszer, az engesztelés napján végzett szolgálatot, és eltérés is van közöttük.

Közbenjáró. Az Ószövetség korában a pap töltötte be a közvetítõ szerepét a bûnös számára egész évben. Az engesztelési napon a fõpap és a szertartás a megváltás tervének csodálatos valóságára mutatott rá. A szentélyszolgálat példázta a valóságos engesztelést. Az évenkénti szolgálatban két fontos tényezõ kapott hangsúlyt: 1) Kié a felelõsség a bûn miatt? 2) Ha az emberek elvesztek, miért is vesztek el? Isten minden ember megváltásáról gondoskodott Krisztusban (Jn 3:16-17).

A közbenjáró kifejezést csupán hat alkalommal használja az Újszövetség, ebbõl négy esetben Jézusra utalva. Zsid 8:6 versébõl tudjuk, hogy Jézus szolgálata és közbenjárása különb, hiszen új szövetségen alapul. Zsid 9:15 tovább magyarázza, hogy még mi következik Jézus közbenjárásából.

Jézus tökéletes közbenjárása arra világít rá, hogy képes valóban megmenteni (lásd Zsid 7:24-25). Elmélkedjünk azon, hogy milyen biztonságot nyújt ez a gondolat! A fõpap közbenjárása az engesztelési napon a bûnért való felelõsség kérdését érinti. Hogy nyerhetünk erõt és bizalmat abból, hogy Jézus közbenjár értünk? Miért van még mindig szükségünk Jézus közbenjárására? Nem végeztetett el minden a kereszten? Figyeljük meg A zsidókhoz írt levél egyik fõ témáját. Középpontjában mennyei fõpapunk, Jézus áll. A mennyben van, ott végzi szolgálatát értünk. Ez a megváltási terv egyik központi igazsága. Vajon miért tud annyira keveset errõl sok keresztény, noha A zsidókhoz írt levél ennek a kérdésnek nagy fontosságot tulajdonít? Az adventisták miért emelik ki, hogy Jézus a fõpapunk a mennyei szentélyben?

Ellen G. White ír azokról az eseményekrõl, amelyek a jeruzsálemi templomban akkor történtek, amikor Jézus felkiáltott: “Elvégeztetett”, majd pedig meghalt a kereszten. A templom kárpitja a tetejétõl az aljáig kettészakadt, így feltárult a nép elõtt a szentek szentje. “Mindenütt rémület és zûrzavar uralkodott. A papok azonnal meg akarták ölni az áldozati állatot, de erõtelen kezükbõl kiesett a kés, és a bárány megmenekült. A jelkép és a valóság találkozott Isten Fia halálában. A nagy áldozat megtörtént. A Szentek Szentjébe vezetõ út megnyílt. Isten egy új és élõ utat készített minden ember számára. Többé nem kell a bûnös és szomorkodó emberi nemzetségnek a fõpap érkezésére várni. Mostantól fogva az Üdvözítõ szolgál a mennyekben fõpapként és az emberek közbenjárójaként” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 665. old.).

A II. világháború vége felé egy fotós lefényképezte, amint öt tengerész és egy katona kitûzi az amerikai zászlót Iwo Jima csatájában. A fotó nyomán a katonák azonnal hõssé, érzelmi szimbólummá váltak, és idõvel alaptémát szolgáltattak “A dicsõség zászlaja” c. bestseller könyvhöz és nagysikerû filmhez. Ez a téma az adott idõszak szimbóluma lett. Az ószövetségi szentély jelképei éppen megfelelõek voltak annak az idõnek és az akkor élõknek. Még ma is fontosnak tartjuk ezeket, és tanulhatunk belõlük, noha ma nem ezeket választanánk. Gondolkozzunk néhány mai jelképen, amelyek segíthetnek megmagyarázni Jézus áldozatát!

Az elõttünk álló héten gondoljunk Ellen White tanácsára: “Jól tennénk, ha mindennap egy órát elmélkednénk Krisztus életérõl” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 61. old.)!