SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Az engesztelés - jelképekben I.

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:21; 4:3-5; 3Mózes 17:11; Róma 3:23; Efézus 2:11-13; 1Péter 1:18-19

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1Pt 1:18-19).

KULCSGONDOLAT: Az Ószövetség áldozati rendszere Krisztus áldozatára mutatott előre.

Isten azért rendelte el a bibliai áldozati rendszert, hogy bemutassa, hogyan akarja megoldani a bűn problémáját. A szertartás középpontjában az áldozati állat vére állt. Kioltották az állat életét, hogy a bűnbánó bűnös élete megmeneküljön. Az állat Jézust jelképezte, aki helyettünk adta az életét.

Amikor a bűnösök, megbánva bűneiket, elvitték áldozatukat az Úrhoz, elismerték, hogy halált érdemelnek. Ugyanakkor hitüket is megmutatták, bízva az Úr megbocsátásában, hogy elfogadja az áldozat életét az övék helyett. Elengedhetetlen, hogy vállaljuk a felelősséget bűneinkért (vagyis beismerjük és megbánjuk azokat). Csak azok tapasztalhatják a megtisztulást, akik a kereszt fényében meglátják bűnös mivoltukat, ráébrednek, hogy megbocsátásra van szükségük, és alázattal meglátják Krisztusban az Isten Bárányát, aki elveszi a bűneiket.

Milyen messzire vezethetjük vissza az állatáldozat eredetét a Bibliában (1Móz 3:21; 4:3-5)?

A Bibliában az áldozati állat és az azt felajánló bűnbánó bűnös olyannyira azonosult, hogy az állat élete állt a személy életének helyébe, és az állat vére az engesztelés eszközévé lett (3Móz 17:11).

Olvassuk el 3Móz 17:11 versét! Mi ennek a szövegnek a fontos üzenete?

Rengeteg szimbolika található a bibliai áldozati rendszerben. Először is, mivel az áldozati állat halt meg az ember helyett, az áldozat a megváltás cselekménye, Isten szeretetének és kegyelmének megnyilvánulása volt. Isten kész volt elfogadni egy másik teremtmény halálát azért, hogy megőrizze az emberek életét, és továbbra is kapcsolatban maradjon velük. Másodszor, a Biblia szerint az állat élete nem szerezhetett igazán engesztelést a bűnös életéért; következésképpen az áldozati állat halála csak szimbolikus jelentőségű volt. Önmagán túlmutatott, az asszony magvának, Jézusnak halálára, aki életét adta váltságul sokakért (Mk 10:45). Harmadszor, az áldozati állat megölése bemutatta a bűn súlyosságát és a megbocsátás hatalmas árát is. Bizonyára rendkívül fájdalmas lehetett Ádám és Éva – és valószínűleg a legtöbb izraelita – számára, amikor ki kellett oltani egy állat életét. Azonban ez a folyamat segített nekik megérteni, hogy a bűn és a halál szétválaszthatatlan; valamint a megbocsátás nem ugyanaz, mintha Isten szemet hunyna a bűn felett. Magas az ár, amit a megváltásunkért fizetett, hiszen „drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1Pt 1:19) váltott meg.

Abban a pillanatban, ahogy a bűn belépett a világba, Isten elrendelte az áldozati rendszert, amelynek részét képezték e szimbolikus és tanító elemek. Amikor Ádám és Éva bemutatta az első áldozatot, az eljövendő Megváltóba vetett reménység csodálatos, robbanásszerű élménnyel érkezett. Ezt a reményt Isten a bűntudat és a halál fájdalmának közepette ajánlotta fel.

Mennyire vesszük komolyan a bűn problémáját? A választ megmutatja a következő kérdésre adott feleletünk: mennyi szenvedést vállalunk azért, hogy megpróbáljuk legyőzni a bűnt? Lásd 1Pt 4:1!

Mózes harmadik könyve részletesen foglalkozik a bűn és a tisztátalanság problémájával, különösképpen hangsúlyozva a tisztaság/tisztátalanság és a megfertőzés/megtisztítás témáját. A tisztátalanságot éppoly ártalmasnak tekinti a szövetséges kapcsolatra nézve, mint magát az erkölcsi téren elkövetett bűnt. A tisztátalanságra vonatkozó utasításoknak az volt a célja, hogy mindannak kerülésére késztesse Izráel népét, ami megfertőzheti őket. A tisztulási törvények arra tanították őket, hogyan nyerhetik vissza tisztaságukat az Úr előtt.

Számos tényező idézheti elő az ember tisztátalanságát – amelyek közül néhány elkerülhetetlen. Ott van például a gyermekszülés esetében lévő tisztátalanság (3Mózes 12). Ekkor a szüléssel együtt járó vérzés teszi az anyát tisztátalanná (3Móz 12:4-5, 7; lásd még a tisztátalanság más fajtáit: 3Móz 15:19-30). A vérző férfiakat szintén tisztátalannak tekintették (3Móz 15:1-15; lásd még 16-18. versek).

Ezekben az esetekben az egyént a tisztátalanság hordozójának tartották; ennélfogva tilos volt kapcsolatba lépnie bárki mással, vagy bármilyen szent dologgal. A mosdás és az elkülönítés hangsúlyozása nyilvánvalóan higiéniai megfontolást sugall, de volt teológiai jelentése is. A tisztátalan személy nem léphetett kapcsolatba másokkal, és nem mehetett be a szentélybe sem. A „tisztátalanság” így az Istentől és másoktól való elidegenedés hasonlatává vált. A tisztátalanságot gyakran kapcsolatba hozták példának okáért a halállal, holttestekkel (4Móz 6:6-7, 11), betegségekkel (3Mózes 13–14), vérzéssel. A leprást egészen tisztátalannak, csakhogy nem holtnak tekintették (4Móz 12:9-12).

A tisztátalan személy úgymond a „halál birodalmában” volt, és csak a megtisztítás szertartása nyomán kerülhetett ki onnan. Másképp végleg el lett volna választva Istentől és Isten népének többi részétől (3Móz 15:31). E bibliai fogalom arra utal, hogy az alapvetően tisztátalan környezetben élő embereknek majdhogynem a tisztátalanság a természetes állapota. Meg kell tisztulniuk ahhoz, hogy szabadon közeledhessenek az Úrhoz. E megtisztulásra elsősorban az áldozati állat vére által volt lehetőség (3Móz 12:8).

Olvassuk el Ef 2:11-13 verseit! Noha a tisztátalanság kifejezés nem szerepel itt, hogyan van jelen mégis a fent tárgyalt fogalom e versekben? A „tisztátalanság” mely fajtáival szembesülünk ma? Hogyan tisztulhatunk meg ezekből?

Olvassuk el 3Móz 4:3, 13, 22, 27 verseit! Mit állítanak e versek a bűnről, és arról, hogy kiknek van szükségük engesztelésre a bűneikért (lásd Róm 3:23; 5:12)?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Számos tanulságot levonhatunk a bűnért való áldozatokból. Először is, az egyén anyagi viszonyaitól függött, hogy milyen állatot hozott bűnéért (3Móz 5:7-12). Ez rávilágít, hogy az Úr odafigyelt az emberek pénzügyi helyzetére. Nem érthetjük félre ennek lényegét: a Krisztus általi megváltás minden emberé, függetlenül a világban elfoglalt helyétől. Másodszor, az áldozati állatnak hibátlannak, egészségesnek és minden fizikai torzulástól mentesnek kellett lennie (3Móz 4:3). A bűnös hibás volt és erkölcsi vétek terhelte, de az áldozati állat, ami Isten Bárányát jelképezte, nem az.

Olvassuk el 1Pt 1:18-19 verseit! Jézusnak melyik fontos tulajdonságára mutattak előre e hibátlan áldozatok? Miért olyan fontos ez a tulajdonság számunkra és a megváltási terv szempontjából (Róm 5:19; 2Kor 5:21; Zsid 4:15)?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Még egy lényeges pont, amire emlékeznünk kell: a bűnért való áldozat engesztelést szerzett úgy a szándékosan, mint az akaratlanul elkövetett bűnökért (3Móz 5:1-5), valamint a rituális értelemben vett tisztátalanságért is (3Móz 12:6-7). Mi ebből az erkölcsi tanulság? Az, hogy nem volt olyan bűn, amit Isten ne bocsáthatott volna meg, ha a bűnös megbánta. A bűnbánó bűnösökről az áldozat vére jelképesen letörölte az erkölcsi és rituális tisztátalanságot. Igazából azonban csak Krisztus vére tisztíthat meg a bűntől. Itt az az igazán jó hír, amit ezek az áldozatok előrevetítettek, hogy nem számít a múltunk, nem számít, milyen mélyre buktunk, Jézusban helyreállítást, gyógyulást, megbocsátást és megtisztulást találhatunk.

Időnként előfordul, hogy kételkedünk az üdvösségünkben. Talán néha még jót is tesz, ha megnézzük, hogy is állunk Isten előtt. Hiszen lesznek olyanok is, akik azt hitték, üdvözülnek, végül mégsem (Mt 7:22-23)! Hogyan lehet meg a kellő üdvbizonyosságunk, anélkül azonban, hogy közben elbizakodottá válnánk?

Mi volt a pap és az egyén szerepe az áldozati szertartásokban a következő versek szerint: 3Móz 4:5-7, 28-31?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Ha meg akarjuk érteni az áldozatokat, azt látjuk, hogy sok szertartásnak van fontos szerepe. Amikor a bűnbánó bűnös elvitte az áldozati állatot a szentélybe, rátette a kezét az állat fejére, és fölé hajolt. A naponkénti áldozatokban a kézrátételhez társult a „fogadja el [az Úr] helyette, és ez szerezzen neki engesztelést” (3Móz 1:4, az angol fordítás alapján) kifejezés, ami azt jelezte, hogy a bűnös teljesen azonosult az áldozati állattal. Abban a percben az áldozati állat helyette állt Isten előtt, hordozva bűnét.

Az áldozati állatot általában a bűnbánó bűnös ölte meg, bár voltak kivételek (3Móz 1:14-15; 5:8). Az áldozatbemutatás jelentőségét akkor értjük meg különösen, ha arra gondolunk, hogy a bűnbánó bűnösöket a bűntudat és az elidegenedés állapota gyötörte. A szövetség megtörése miatt a halálba tartottak, ám ezt a halált az áldozati állat szenvedte el, nem pedig a bűnös, akinek életét így megkímélte Isten. A bűn és a büntetés nem választható el egymástól. Az egyik átruházása utal a másik átruházására is. Az átruházás Krisztus halálában vált teljessé a kereszten, ahol Ő magára vette a mi bűneinket, és azt a halált szenvedte el, ami nekünk járt volna.

A kézrátétel és az állat halála mellett volt még egy másik szertartás is: a vér bevitele a szentélybe, ami által a bűnt vitték be jelképesen oda. Bizonyos esetekben a szent sátor függönye felé hintették (3Móz 4:6), máskor az áldozati oltár szarvára kenték a vért (30. vers). Amikor a bűnt nem így vitték be a szentélybe, a pap juttatta be. Ilyenkor ennie kellett az áldozati állat húsából, így hordozva a nép bűneit saját személyében (3Móz 10:17). Isten felelősséget vállalt a bűnbánó bűnösök bűneiért. Ez Krisztus helyettünk végzett főpapi szolgálatára mutatott.

Gondoljuk át ezeknek az áldozatoknak a jelentését, és azt, amire mutattak: Krisztus helyettünk halt meg, a mi bűneinkért. Hogyan hasson halálának valósága mindennapi életünkre?

Mi volt az égőáldozat szerepe (3Móz 1:3-9; 22:17-22)?

    _____________________________________________________________

Mózes harmadik könyvében az égőáldozat engesztelő áldozat, mégis más szerepe emelkedik ki. Mivel az áldozat teljesen elégett az oltáron, és Isten elfogadta az ember helyett, az Úrnak való teljes odaszentelődést jelképezte. Szabad akaratból történő vagy fogadalmi áldozat is volt (3Móz 22:17-22). A fogadalmi felajánlást beteljesített eskü után hozták, hogy kifejezzék hálájukat az Úrnak. A szabad akaratból történő felajánlás a személyes odaadás, a köszönetnyilvánítás és az öröm kifejezése volt.

Mi volt a béke- ill. szövetségi áldozat szerepe (3Móz 7:12, 16)?

    _____________________________________________________________

A békeáldozat lehetett hálaáldozat, fogadalmi vagy szabad akarati felajánlás (3Móz 7:12, 15-16). Ez azt sugallja, hogy az áldozat örömteli alkalom volt (1Sám 11:14-15, 1Kir 8:62-63). Az Úr visszaadta az áldozati állat húsát a hívőnek, hogy az Ő jelenlétében fogyassza el a rokonaival és barátaival (5Móz 12:17-18), tehát az áldozat a lelki közösség által erősítette a szövetséges kapcsolatot Istennel és a többi izraelitával egyaránt (5Móz 27:7; 1Kir 8:63).

Mi volt az ételáldozat szerepe (3Móz 2:1-10)?

    _____________________________________________________________

Az ételáldozatnál a föld gyümölcseit hozták felajánlásul, elismerve Isten ke­yelmes gondoskodását népéről. Minden Istené, Ő pedig arra kérte az embereket, hogy hálájuk kifejezéseként egy kis részt hozzanak el neki belőle (5Móz 26:9-10). Ezt „szövetségének a sója” (3Móz 2:13, új prot. ford.) kísérte. Az ókori Közel-Keleten a sót tartósítószerként használták, ezért jól szimbolizálta a szövetség megtartó jellegét (2Krón 13:5). Ez az áldozat annak kifejezése volt, hogy az ember meg akarja őrizni szövetséges kapcsolatát az Úrral.

Az Ószövetségben az áldozatok számos fajtájáról olvashatunk, amelyeknek kiegészítő szerepük volt; az Újszövetségben csak egyetlen áldozatot találunk. Mit sugall ez Krisztus áldozatának természetéről és hatóerejéről? Milyen bizonyosságot kaphatunk ettől az egy áldozattól?

„Az áldozati rendszert Krisztus rendelte el, és Ádámra bízta, hogy ezzel az eljövendő Megváltó jelképét adja, aki majd magára veszi a világ bűneit, és meghal megváltásáért. Mózesen keresztül Krisztus határozott utasításokat adott Izráel népének az áldozati felajánlásokra vonatkozóan… Csakis tiszta és értékes állatokat fogadtak el Istennek való áldozatul, olyanokat, amelyek legjobban jelképezték Krisztust” (Ellen G. White: Sons and Daughters of God. 225. old.).

„Sokak számára rejtély, miért követelt annyi áldozati felajánlást a régi rendszer, miért vezettek annyi vérző állatot az oltárra. A nagy igazság, amit az emberek szeme előtt kellett tartani, be kellett vésni elméjükbe és szívükbe, ez volt: Vérontás nélkül nincs megbocsátás. Minden egyes vérző áldozat az Isten Bárányát szimbolizálta, aki elvette a világ bûneit” (Ellen G. White magyarázata, SDA Bible Commentary. 7. köt. 932. old.).

„Amióta elhangzott a kijelentés a kígyóhoz az Édenben: ’Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között…’ (1Móz 3:15), Sátán tudta, hogy nincs korlátlan hatalma a világ felett… Feszülten figyelte az Ádám és fiai által bemutatott áldozatokat. A föld és az ég közötti kapcsolat jelképét ismerte fel ezekben a ceremóniákban. Elhatározta, hogy ezt a kapcsolatot megzavarja. Hamis színben tüntette fel Istent, és félremagyarázta a Megváltóra mutató szertartásokat. Ezért az emberek féltek Istentől, mert azt hitték, gyönyörködik pusztulásukban. Csak azért hoztak áldozatokat, hogy haragját csillapítsák, holott azoknak Isten szeretetét kellett volna kinyilatkoztatniuk” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 86–87. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)      Ahogy azt a fenti Ellen White idézetben is olvashatjuk, Sátán elferdítette az áldozat jelentését. Hogyan veszélyeztethet minket is, hogy elferdítjük Krisztus áldozatának mondanivalóját?

2)      Magyarázzuk el gyakorlatias nyelven, hogyan szentelhetjük oda mindenünket az Úrnak! Mit jelent ez, és hogyan lehet megtenni?

ÖSSZEFOGLALÁS: Isten a bűn megjelenése után rendelte el az áldozati rendszert, hogy emlékeztesse az embereket a megbocsátás magas árára és Fiának jövõbeli áldozatára. Különböző áldozatokat hoztak különféle bűnökért való engesztelésként, hogy megtisztuljanak a tisztátalanságból, és kifejezzék a bűnbánók alázatának és imádatának legmélyebb érzéseit.

     GERZSENYI SÁNDOR:

LÉGY BÁTOR ÉS ERŐS!

Testvér, ne csüggedj, bárha testedet
olykor a porba roskasztja a próba.
Gondolj arra, hogy élted Alkotója:
Atyád, ki még ha vesszőz is, szeret.

Tarts csendességet, hajtsd meg térdedet,
s a szíved-ajkad nyisd bűnbánó szóra.
Tekints Reá, ki lelked Megváltója,
s érzed, hogy újra kegyelmébe vett.

A próba arra int, legyél hűbb szolga
s vigyázz, nehogy csalárdul megrabolja
a Sátán – féltve őrzött kincsedet.

Fordítsd a Menny felé tekinteted.
S mit Mestered tanít, ne csak szád mondja,
tedd szüntelen. Fiát végig megóvja.