6. tanulmány − 2008 November 1 - 7.
Az engesztelés - jelképekben I.
A lecke rövid áttekintése
ALAPIGE: 1Péter 1:18-19
A TANULÓ CÉLJA:
Tudni:
Érezni: Nincs olyan anyagi természetû dolog, ami elég volna a bûnösök megmentéséhez.
Cselekedni: Mutassunk rá, hogy tetteinkbõl látszik, ha felmérjük, mibe került a bûn.
A TANULMÁNY VÁZLATA:
I. Megtérés, hit és vér
(1Móz 3:21; 4:3-5, 15)Amikor Ádám az elsõ bárány vérét kiontotta, ezzel milliónyi ártatlan bárány lemészárlását indította el. Ádám áldozatának példája nem volt elegendõ ahhoz, hogy Kaint meggyõzze. Magyarázzuk meg, hogyan tükrözte Ádámnak az Édenben tanúsított engedetlenségét Kain engedetlensége a mezõn!
Kain ellenszegült Isten tervének az áldozattal kapcsolatban. Ennek ellenére Isten védelmezte. Mit mond ez Istenrõl? Milyen messze és milyen hosszan ér el a védelme?
II. Vérrel elfedezve (3Móz 17:11)
Krisztus halála elõtt a bûnért csakis a bárány megölésével lehetett tisztulást szerezni. Képzeljük el, ahogy Krisztus fentrõl figyeli a templomban bemutatott bûnért való áldozatokat! Milyen érzések lehettek benne? Milyen lenne, ha egyik kezünkkel a bárány melegségét, a másikkal a kés hideg acélját éreznénk? Valóságosabbnak látnánk a bûn következményeit, ha nekünk kellene megölnünk az áldozati bárányt? Mennyivel jobban kellene a kereszt képének hatnia ránk?
Összefoglalás: A bûn miatt szükség van áldozatra. Nem becsülhetjük alá még a “kis” bûn árát sem!
TANULÁSI ÚTMUTATÓ
1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!
A szimbólumok segítenek szemléltetni a gondolatokat. Nagyon sok keresztény egyház jelképének tekinti a keresztet. Az Egyesült Államok csillagos és sávos zászlójáról azonnal látni, hogy ez az amerikai. Pakisztán iszlám ország, ezért a félhold szimbólumát használja. A svéd zászló kék és sárga színû, ami az eget és a napot szimbolizálja. Isten a szimbólumok hosszú sorát használja a Bibliában arra, hogy szemléltesse Jézus engesztelõ szolgálatát. Az elsõ keresztények szimbóluma a hal volt, mert a görögben a hal: ixus. Ez volt az anagrammája a következõ címnek: Jézus Krisztus, Isten, Fiú és Megváltó. A Biblia számos más szimbólumot használ Jézusra, amelyek közül kiemelkedik a bárány szimbóluma.
Gondold át: Gondolkodjunk azon, hogy miért kellett épp egy báránynak szimbolizálni Jézust! A bárányok szelíd teremtmények. Gyengék és barátságosak, nem agresszívek, nem szállnak szembe, nem ártanak senkinek. A Szentírásban a bárány képéhez társul a halál, az áldozat, az élet és a megtisztítás (lásd Jn 1:29; Jel 5:6; 1Pt 1:18-19).
2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!
BIBLIAKOMMENTÁR
A bárány képe az a hasonlat, amely a legszemléletesebben mutat rá Jézus engesztelésére, és világítja meg azt az Ószövetségben. Ábrahám és Izsák történetében központi helyet foglal el. Isten majd gondoskodik az áldozati bárányról (1Mózes 22). Ézsaiás 53 Jézust úgy mutatja be, mint Isten ártatlan Báránya, akit nem önmagáért, hanem másokért vezettek a vesztõhelyre (6. vers). Ézsaiás 53. fejezetét olvasva figyeljük meg a helyettesítés témájá-nak kiemelkedését! Mi bûnt követtünk el, Jézus pedig megfizette érte a büntetést. Nézzük meg, hogyan hatja át ez a téma az egész fejezetet! A helyettesítés fogalma miért olyan fontos, ha igazán meg akarjuk érteni a megváltási tervet?
A szentélyszolgálat keretén belül mindennap feláldoztak bárányokat, egyet este, egyet reggel. Ez a szolgálat sosem maradt el, bármilyen eseményt ünnepeltek, legyen az szombat, húsvét, az engesztelés napja vagy egyéb ünnepek. A bárány feláldozásánál két alapvetõ és fontos igazság került elõtérbe a bûnös elõtt, aki a pap elé jött áldozatával.
A bûn zsoldja halál. Nincs menekvés a bûn szörnyû következményei alól: ára van, és ez az ár a halál (Róm 6:23). Ez egy szörnyû tény, amely bemutatja,
A halál nem a bûnös halála volt, hanem a helyettesé, a bárányé. A vétkes felszabadult, de a helyettes meghalt. Ezek az áldozatok csupán szimbolikusak voltak, gyakorlatilag nem távolították el a bûnt (Zsid 10:4). Végtére is, ha arra gondolunk, milyen pusztítást végzett a világban a bûn, vajon hogyan tudna egy bárány halála engesztelést szerezni mindenért? Semmiképp sem! Sokkal nagyobb dolognak kellett történnie, ami meg is történt.
Jézus azt teljesítette be, amit az áldozatok szimbolizáltak. Õ Isten Báránya, szemben az emberek által felajánlott bárányokkal. Õ valóban elveszi a világ bûnét (Jn 1:29). Mit jelent az, hogy elveszi a világ bûnét? Akkor miért küzdünk még mindig a bûnnel? Miért olyan valóságos része a bûn még mindig az életünknek?
Tegyük fel ezeket a kérdéseket az osztályban! A bûn valami konkrét dolog volna, mint egy könyv, amit felemelhetünk, és egyik helyrõl a másikra tehetjük? Mit értünk az alatt, amikor azt mondjuk, hogy Jézus elveszi a bûneinket? Hogyan értsük ezt a gondolatot?
Jézus elveszi a bûneinket, azaz felelõsséget vállal értük. A bûn következménye a halál (Róm 6:23). Jézusnak meg kellett halnia, mert magára vette a felelõsséget a bûneinkért. Az az evangélium csodálatos üzenete, hogy ha elfogadjuk Jézus helyettünk vállalt halálát, szabadok leszünk a büntetés alól, amit máskülönben nekünk kellene elviselnünk. Mi mind megérdemelnénk, hogy a keresztre kerüljünk, de Jézus nem érdemelte meg! Valójában Õ volt az egyetlen ember, aki nem érdemelte meg, hogy a keresztre jusson. Milyen tanulságot vonjunk le mindebbõl?
Figyeljük meg: szoros kapcsolat van aközött, hogy a vérben van az élet (3Móz 17:11), és aközött, ahogyan az Újszövetség írói használják ezt a kifejezést! (Róm 3:25; 5:9; Ef 1:7; Kol 1:20)
Krisztus vérének egyetemes engesztelõ erejérõl szó van A jelenések könyvében is: “mert megölettél és véreddel vásároltad meg õket Istennek minden törzsbõl és nyelvbõl, minden nemzetbõl és népbõl” (Jel 5:9, új. prot. ford.). A hívõk a Bárány vére által gyõzik le Sátánt.
3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!
Elgondolkodtató kérdések:
A Jézus élete c. könyvben azt találjuk, hogy amikor János Isten Bárányaként mutatta be Jézust, aki elveszi a világ bûneit, sem õ, sem a hallgatói nem értették szavai értelmét (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 85. old.). Tegyük fel a következõ kérdést az osztályban: Mi lehet az oka annak, hogy ma sok keresztény nem érti és éli át igazán a bûn terhétõl való szabadulást, ami Jézus által lehetséges? Ez rendkívül fontos kérdés. Adjunk idõt a beszélgetésre ezzel kapcsolatban! Figyeljük meg a válaszokat! Segítségünkre lesznek, amikor a hétköznapi életünkre kell alkalmazni az engesztelést.
Gondolt át: A tömegtájékoztatásban, a tévében, videókban, magazinokban, DVD-kben és hangos könyvekben is rengeteg az erõszak. A becslések szerint egyetlen epizódban úgy 5-10 embert ölnek meg, gyakran különös kegyetlenséggel. Milyen hatása lesz Jézus halálának az emberre, ha folyamatosan gyilkosságok jeleneteivel találkozik? Van valós veszélye annak, hogyha az ember folyamatosan kiteszi magát az erõszak látványának, csökken az érzékenysége Jézus halála és a bûn súlya iránt?
Nem várhatjuk azt, hogy a mennybe röppenünk kegyes gondolataink felhõjén. Az élet komoly. A megváltás ingyen van. Életbevágóan fontos, hogy ennek tudatát naponta felfrissítsük. A hajót nem hajtja a tegnapi szél, épp így a múlt heti keresztény tapasztalatok sem pótolhatják a mait!
4. LÉPÉS: ALKALMAZD!
Kérdezzük meg: van-e valaki a csoportban, akinek a munkája közben pl. kerítést, összetörött széket kell megjavítania, ajtót befestenie stb.? Mindig vannak, akik szeretnének megjavítani valamit, de sosem jutnak a végére.
A megváltás kérdésében nem engedhetjük meg magunknak az ilyen hanyag magatartást! Sokkal jobban oda kell figyelnünk arra, amit hallottunk, hogy el ne sodródjunk! “Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törõdünk ily nagy idvességgel” (Zsid 2:3)?
Kérdezzük meg a csoport tagjaitól: hogyan tervezhetnénk meg napi programunkat úgy, hogy az engesztelés gondolatát naponta értékelni tudjuk, és mindig frissen tartsuk?
Figyeljük meg a következõ gondolatokat Ellen G. White-tól:
“Ha a keresztények mindennapi érintkezésük során többet beszélnének egymással Isten szeretetérõl s a megváltás nagy igazságairól, ez erõsítésükre és vigasztalásukra szolgálna, és szívük felüdülne” (Ellen G. White: Jézushoz vezetõ út. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 82. old.).
“Ha többet gondolnánk Jézusra, és többet beszélnénk róla, akkor jobban érezhetnénk jelenlétét is” (i. m. 82. old.).
“Minél inkább Krisztusra irányítjuk gondolatainkat, annál inkább fogunk róla másoknak beszélni, és képviselni Õt az egész világ elõtt” (i. m. 72. old.).