4. tanulmány − 2008 Október 18 - 24.
Az engesztelés és Isten kezdeményezése
A lecke rövid áttekintése
ALAPIGE: Efézus 1:9-10
A TANULÓ CÉLJA:
Tudni:
Érezni: Az elszakadás fájdalmat okozott Istennek és nekünk is.
Cselekedni: Naponta gondolkodjunk Krisztus testetöltésének titkán, és
azon, hogy mit jelent számukra Isten szeretete és jelleme!
A TANULMÁNY VÁZLATA:
I. A tökéletesség állapotából az örök halálba
(Préd 7:29)Isten tökéletes lényeket teremtett, akik azonban a zûrzavar mellett döntöttek. Válaszként Isten elhatározta, hogy rendbehozza azt a bajt, amit az ember okozott. Beszélgessünk arról, hogy mi mást tehetett volna Isten a megváltás felajánlása helyett? Miután megvizsgáltuk a lehetséges válaszokat, mit tudunk még meg Isten jellemérõl? Képzeljük el, mi lett volna, ha úgy dönt, hogy a sorsunkra hagy, a megváltás lehetõsége nélkül?!
II. A mentõakció elkezdõdött (Róm 5:6-8)
Nem érdemeljük meg, hogy Isten helyreállítson. Hagyhatta volna, hogy egészen belemerüljünk a bûnbe, és így örök pusztulásra jussunk. Ehelyett azonban mentõakciót szervezett. Milyen feltételek mellett vállalnánk a halált valaki más helyett? Kiért lennénk hajlandóak meghalni: a gyerekeinkért, a házastársunkért vagy a szüleinkért? Meghalnánk esetleg egy hatalomra éhes diktátor, egy terrorista, egy drogkereskedõ vagy egy prostituált helyett? Mit árul el a válaszunk Isten jellemérõl?
Összefoglalás:
Nem kell teljesen megértenünk Isten döntését, hogy megment minket. Õ csak azt akarja, hogy ezt elfogadjuk és higgyük: gondoskodott a menekedésrõl. Nekünk egyszerûen csak választanunk kell, hogy elfogadjuk.
TANULÁSI ÚTMUTATÓ
1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!
Noha Isten szabad döntési lehetõséggel felruházott angyalokat és embereket teremtett, nemcsak azt tudta, hogy elutasíthatják Õt, de azt is tudta: néhányan el is fogják utasítani. Azt is tudta, hogy az egyedüli megoldás a világegyetemben a fejét felütõ gonoszságra az igazi természetének – egyrészt igazságosságának, másrészt önfeláldozó szeretetének – bemutatása lehet. “Mivel Isten csak szeretetbõl fakadó szolgálatot fogadhat el, teremtményei hûségének azon a meggyõzõdésükön kell alapulnia, hogy Õ igazságos és jó” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó.
Beszélgessünk arról: miért fontos számunkra, hogy szabad, erkölcsi lények lehetünk? Milyen más választásunk lehet? Mi késztette Istent a megváltási terv megalkotására? Nem döntöttek már az emberek?
Alternatív: Gondoljunk egy virágzó cserepes növényre! Vajon megválaszthatja, hogy milyen virágokat hozzon? Mi dönthetünk a magasságunkról, a vérmérsékletünkrõl? Vannak olyan dolgok, amelyekben nincs választási lehetõségünk. Talán heves vérmérséklettel születtünk, de a virággal ellentétben mi dönthetünk arról, hogy kimutatjuk-e. Akárhogyan is, fontos tudnunk a lehetõségeinkrõl! Hogyan akarja ezt Isten elérni?
2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!
BIBLIAKOMMENTÁR
I. Titokzatos szeretet
Isten tökéletesnek teremtette Lucifert, Ádámot és Évát, és tökéletes környezetbe helyezte õket, tehát mindent megtett boldogságuk és sikerük biztosítása érdekében. A törvény tökéletes képet ad arról, hogy mûködnek a dolgok a tökéletes világban. Ám mivel a bûnösök azt választották, hogy kilépnek Isten környezetének tökéletességébõl, sem õk, sem a törvény nem hozhatja helyre, ami már elromlott. Isten azonban jóval a megteremtésünk és bûnbeesésünk elõtt a tökéletes környezetnél sokkal többet biztosított, Önmagát adta, az önmagáról elfeledkezõ szeretet tökéletes áldozatát.
Gondold át: Vö. Róm 5:6-8; Fil 2:6! Az emberi szeretet általában véges. Hogyan lépett át Jézus minden határt, amit csak elképzelhetünk?
II. Titokzatos kegyelem (Tekintsük át Róm 5:20-21 verseit!)
“A világegyetem álmélkodott azon, hogy Krisztus megalázza magát az ember megmentéséért. Hogy az, aki az általa alkotott hatalmas teremtettség mindenféle lényeinek szükségleteirõl gondoskodva járt csillagról csillagra, egyik világból a másikba, és igazgatta mind, kész elhagyni dicsõségét és magára venni az ember természetét – ez olyan titok, amelyet más világok bûntelen értelmes lényei vágytak megérteni” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 43. old.).
A kegyelem olyasmit ajánl fel, amit nem érdemlünk meg. Isten már elõre biztosított mindent, amit lehet, és most még többet kínál fel. A minden szükségletrõl gondoskodó Isten Önmagát, mint a törvény változhatatlanságának személyes bemutatását adta. Bemutatta a bûn végsõ következményét, és kegyelmének mélységét azzal, hogy magára vette a bûnért járó ítéletet.
Gondold át: Mi mást tehetett volna még értünk az Isten? (Lásd Róm 8:32!)
III. Örökkévaló terv (Tekintsük át Ef 1:4-10; Tit 1:2 verseit!)
Még teremtésünk elõtt, mielõtt vétkeztünk volna, Isten már kiválasztott, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk, örökké éljünk. Mindez azért volt lehetséges, mert Jézus megöletett a mi bûneinkért, még mielõtt elkövettük volna azokat (1Pt 1:20; Jel 13:8). Gondoskodott arról, amire mi képtelenek vagyunk: bûntelen életet tett lehetõvé – az örök életre méltót.
Gondold át: Magyarázzuk el saját szavainkkal ennek összefüggésében Gal 2:20 versét!
IV. A kereszt által (Tekintsük át Gal 1:4; 2:20 verseit!)
Olyan életre emeltettünk fel, amelyet nem érdemlünk meg, ami csakis úgy
lehetséges, hogy Krisztus “megüresítette önmagát” értünk (Fil 2:7, új prot.
ford.). Földi testben szolgává tette Önmagát, magára vette a bûn átkát, sõt
a kereszthalált is, amit mi érdemelnénk meg.
Gondold át: Fil 2:8 úgy mutatja be Krisztust, mint aki “engedelmeskedett mindhalálig” (új prot. ford.). Magyarázzuk meg ezt az elvet Lk 22:42; Gal 1:4 verseivel összefüggésben!
V. Jézusnak kellett megtennie (Tekintsük át Lk 22:37; Jn 9:4 verseit!)
Gondold át: Jézus miért tekintette a tetteit elengedhetetlennek a küldetése szempontjából? Miért ismételte oly gyakran, hogy csupán Atyja akaratát cselekszi?
Az Atya és a Fiú közötti kapcsolat olyan szoros, hogy amikor Jézus – szigorúan engedelmeskedve az Atya akaratának – szeretett minket és meghalt értünk, az Atya szeretetét mutatta be. Jézussal olyan szoros a kapcsolatunk, hogy éppen úgy ismer minket, mint az Atya. “Micsoda kijelentés! Az egyszülött Fiú, – aki az Atya keblén van, akit az Atya így nevez: ’a férfiú..., aki nékem társam’ (Zak 13:7) – és az örök Isten közti kapcsolat szemlélteti a közösséget Krisztus és földi gyermekei között” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 408. old.)!
3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!
Beszéljük meg:
Elgondolkodtató kérdések:
Mivel Isten elõre tudta, hogy teremtményei közül néhányan majd hátat fordítanak neki, lefektetett egy tervet. Miért vonatkozik ez a terv csupán a földön élõ emberekre, de Sátánra és az angyalaira nem?
Jézus mindvégig elismerte, hogy nem a saját, hanem az Atya akaratát és munkáját jött elvégezni a földre. Hogyan hozható mindez kapcsolatba azokkal a kijelentésekkel, melyek szerint Jézus letette, majd felvette az életét? (Lásd Jn 10:14-15, 17-18!)
Kérdések az alkalmazáshoz:
Lukács evangéliumában Jézus gyakran beszélt arról, hogy mit “szükséges” megtennie, mi az élete küldetése. Számunkra mi a szükséges feladat, mi az életünk küldetése?
Vajon az életünk segít Isten szeretetének és kegyelmének titkát bemutatni? Hogyan lehetünk mi is e folyamat részesei?
4. LÉPÉS: ALKALMAZD!
Gondold át:
Tanulmányozzuk János 17. fejezetét, Jézus önmagáért és tanítványaiért mondott odaszentelõ imáját! Krisztus fõpapi imájára válaszul mondjunk el mi is egy imát! Foglaljuk bele, hogy mit tartunk személyes küldetésünknek Krisztus szolgálatában!
Tanuljuk meg a Hitünk énekei 62. számú énekét (Szeret az Isten…)!
Olvassuk el Efézus 1. fejezetét, hangsúlyozva Istennek a világ teremtése elõtt lefektetett tervét, hogy a világegyetemben mindent Krisztus alá helyezett! Ezzel a felolvasással fejezzük be tanulmányunkat!