SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Isten természete: az engesztelés alapja

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 139:1-4; Ézsaiás 46:10; János 1:4; Róma 5:8; 8:37-39; 1János 5:11-12

„Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik” (Ézs 46:10, új prot. ford.).

KULCSGONDOLAT: Isten megváltási terve magától értetődően fakad természetéből. A bűnösöknek nem kell meggyőzni az Urat, hogy mégis szeresse őket.

Titokzatosság övezi Istent – a természetét, a szentségét és a hatalmát, amit egyszerűen nem tudunk felfogni. Mégis van valami, amit elkezdhetünk megérteni: nevezetesen a szeretetét, azt a szeretetet, ami számunkra Fiának megváltó munkájában öltött testet. Ez a munka egyénileg, személyesen érint minket; Isten természetéből és lényéből fakad.

Ezen a héten azzal a felismeréssel kezdjük el tanulmányozni a megváltás tanát, hogy éppen Istenünk nagysága és szeretete a megváltásunk motorja. Istent önmagán kívül semmi sem kényszerítette arra, hogy megtegye értünk azt, amire Fiában vállalkozott. Valójában saját természete miatt árasztotta szeretetét és kegyelmét a bűnbe süllyedt világra.

Mire utal Isten természetével kapcsolatban a „Kezdetben teremté Isten…” (1Móz 1:1) kezdetű ige? A válaszadás előtt olvassuk el 1Móz 21:33 és Zsolt 90:2 verseit!

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Az örökkévalóság gondolata számunkra nehezen érthető. Véges teremtmények vagyunk (legalábbis ebben az életben). Tudjuk, hogy meg fogunk halni. Igazság szerint minden, amivel kapcsolatba kerülünk, átmeneti; ma még itt van, de egy nap eltűnik. Ebben a világban majdnem mindennek van kezdete és vége. Ezzel ellentétben nem könnyű megértenünk azt a gondolatot, hogy Istennek nem volt kezdete és nem lesz vége; ezt nem könnyű felfogni a véges fogalmakban való gondolkodáshoz olyannyira hozzászokott elménkkel.

Olvassuk el Zsolt 102:26-28 verseit! Kire alkalmazta ezt a szakaszt az Újszövetség (lásd Zsid 1:10-12; vö. Zsolt 90:2)? Mit mondanak e versek Isten létezésének időtartamáról?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Mivel Isten örökkévaló, és minden más teremtett dolog előtt létezett, önmagában létező lénynek kell lennie. A teremtmények ezzel szemben nem azok. Amíg létezésünk fenntartásához nekünk levegő, víz és étel kell (1Móz 1:29), addig Istennek semmire nincs szüksége. Istenen kívül nem volt semmi az örökkévalóságon át, mielőtt elkezdte a teremtést. Ebből következik, hogy önmaga által létezett, nem függve semmitől. Ő magában az élet. Tehát csak Ő, aki önmagában az élet, az örökkévaló, önmagában létező Lény képes visszaadni az életet azoknak, akik megbánják a bűneiket. Most és mindörökké Istentől, a nagy Életadótól jön a teremtett élet (lásd Jn 1:4; 1Jn 5:11-12). Mindenben tőle függünk.

Gondolkodjunk el rajta, hogyan függ az életünk Istentől itt és most! Mennyivel inkább igaz ez az örök életre? Miért kell alázatra késztetnie annak, ha rádöbbenünk Istentől való függésünkre? Isten szemében miért annyira visszataszító jellemvonás az önteltség?

Isten titkát nem érthetjük meg maradéktalanul. Ő nem egy tárgy, amit magunktól megtalálhatunk (Jób 11:7). A Biblia nem ad rendszerbe fogott és filozófiai leírást Isten lényéről. Úgy mutatja be Istent, mint aki a tettein és a hozzánk va­ló viszonyulásán keresztül nyilatkoztatja ki önmagát. Abból ismerjük meg, amit elmond magáról; ezenkívül nagyon keveset tudhatunk róla. A Szentírásból megtudhatjuk, hogy Isten természetét a szeretet jellemzi; lényének lényege az önmaga odaadása. Ez abban fejeződik ki, hogy törődik mások jólétével.

Mit árulnak el a következő versek Isten jelleméről és természetéről: Zsolt 118:1-4; Róm 5:8; 8:37-39; 1Jn 4:8-9, 16?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

 „Az Isten szeretet” – e kijelentés az istenség lényegére utal, és a következőket árulja el: 1) „Az Isten szeretet” – Isten lényegének vizsgálata arra a következtetésre vezet, hogy Ő a természetéből fakadóan szeretet. Az engesztelésről szóló tanításban különlegesen fontos Isten természetének ez a megismerése. 2) „Az Isten szeretet” – jelenti azt is, hogy Isten közösségi lény; természetéből adódóan élvezi teremtményeinek társaságát. Ez pontosan megmutatkozik abban a személyes kapcsolatban, ahogyan kimutatja a szeretetét. Ha tudni akarjuk, szeret-e Isten vagy sem, nem a saját érzéseinket és érzelmeinket vizsgáljuk, hanem arra gondolunk, hogyan bánt velünk bűnösségünk ellenére is. 3) „Az Isten szeretet” – jelenti azt is: nem létezik Istenen kívül semmi, ami arra indítaná, hogy szeressen minket. Mivel Isten lényéből adódóan maga a szeretet, szükségtelen és lehetetlen is próbálkoznunk szeretetre méltóbbnak feltüntetni magunkat azért, hogy emiatt elfogadjon. Természetesen semmi nem mutatja jobban irántunk érzett szeretetét, mint a megváltási terv. Valójában abban a pillanatban, amikor bűnbe estünk, Krisztus a közbenjárónk, megváltónk és üdvözítőnk lett – ez a legteljesebb kifejeződése Isten szeretetének az elbukott faj iránt.

 „…ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást” (1Jn 4:11, új prot. ford.). Mivel fejezhetjük ki egymás iránti szeretetünket a gyakorlatban? Az életünkben mi minden hátráltat abban, hogy ilyen szeretetet tanúsíthassunk?

„Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk” (Zsolt 100:3).

Az Írás egyértelmű: Isten a Teremtő. Enélkül az alapvető igazság nélkül a Biblia üzenete értelmetlenné válna. Emellett, lévén Isten a Teremtő, Ő megkülönböztetendő a teremtett világtól, nem része a teremtett rendnek. Isten a Teremtő, tehát semmi nem létezett előtte vagy teremtő cselekedetei előtt (Róm 4:17; Zsid 11:3). Isten a Teremtő, ezért minden hozzá tartozik, minden az Ő hatalmától és az élők iránti jóakaratától függ (Zsolt 24:1-2; 104:10-14). Isten a Teremtő – a teremtés az Ő dicsõségét és hatalmát mutatja be (Zsolt 19:2-4; Róm 1:20).

Mit ígért a Teremtő a bűntől megrontott világnak Ézs 65:17; Jel 21:1?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

A Biblia határozottan állítja, hogy Isten Fia hatalma által teremtett és tart fenn mindent (Jn 1:1-3; Zsid 1:2-3). Az engesztelés Isten megoldása a bűn problémájára ebben a teremtésben. Nem hagyta, hogy végül azt kapjuk a bűnért és a lázadásért, ami megilletne – örök pusztulást, hanem létrehozta a megváltási tervet.

Hogyan mutatja be Pál azokat, akik Krisztusban vannak (2Kor 5:17)?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Istennek az univerzum teremtésekor megmutatkozott hatalma ugyanaz az erő, amit az elbukott emberi lényeknek az Ő képmására történő újjáteremtésekor gyakorol. Mindent szavának ereje által hozott létre (Zsolt 33:6); most pedig ismét a Krisztusban testet öltött szavának ereje az, ami újjáteremt (Jn 1:1, 12-13; 2Kor 4:16).

Van valami, amit személyesen mi alkottunk meg és tartunk fenn, amibe sok munkát fektettünk és vigyázunk rá? Milyen szempontból biztosítja ez a tulajdonjogunkat? Hogyan érzünk az iránt, amit létrehoztunk? Hogyan segíthet ez az összehasonlítás – kicsiben – megértenünk, mit jelentünk mi Istennek, a Teremtőnek?

Olvassuk el Ézs 40:25 és 57:15 verseit! Mit közölnek Isten természetéről?

    _____________________________________________________________

Szentsége nem egyszerűen csak az egyik jellemzője Istennek, hanem mint a szeretet is, bemutatja Őt. Legalább két alapvető gondolatot társíthatunk Isten szentségéhez. Az első egyedülállónak írja le Istent. A szent szó általában olyasmit jelöl, amit csak és kizárólag az Úr szolgálatára ajánlottak fel. De amikor Istenre utalva mondjuk: szent, ez azt a tényt hangsúlyozza, hogy Ő páratlan, mással összehasonlíthatatlan. Nincs más a világegyetemben, aki olyan lenne, mint a mi fenséges és magasztos Istenünk (lásd Ézs 46:5, 9); egyedül Ő méltó az imádatunkra.

A második gondolat szerint Isten szentsége nem azt jelenti, hogy távoli és elérhetetlen volna, képtelen kapcsolatot teremteni velünk. Szentsége és szeretete elválaszthatatlan egymástól. Szentsége abban mutatkozik meg, hogy kész a bűneiket bánó és az alázatos lelkületű emberekkel lakozni. Hozzájuk közeledve és köztük lakozva a Szent Isten engedi teremtményeinek, hogy részesei legyenek szentségének.

Milyen ígéretet találunk a következő versben: 2Kor 5:21?

    _____________________________________________________________

Isten szentsége nem tűri meg a bűnt. Ellenkezőleg: tevékenyen fellép ellene (Ézs 5:24; Hós 9:15; Róm 1:18). „Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted” (Hab 1:13). Isten természetes gyűlölete a bűn iránt szükségessé teszi a Közbenjáró szerepét. Isten megtervezte az útját annak, hogyan válhatnak szentté a bűnösök, és élvezhetik újra az Ő társaságát. Ez Krisztus által vált lehetségessé, akiben rejtélyes módon egyesült az engesztelés és a szentség. Isten Szentje kisbabaként született e bűnös és tisztátalan bolygóra (Lk 1:35), hogy engesztelő halálának ereje által megszenteljen minket: „Az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által” (Zsid 10:10, új prot. ford.).

Tegyük fel, valaki megkérdezi: „Miért lenne szükségem Megváltóra? Nem vagyok én olyan rossz; olyan rossz biztosan nem, mint sokan mások!” Isten szentségének megértése hogyan segít helyes feleletet adni?

A következő versek szerint mit tud Isten: Zsolt 139:1-4, 15-16; Ézs 46:10; Mt 10:30?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Isten mindentudó; vagyis „Isten… mindent tud” (1Jn 3:20). Semmi sincs elrejtve előle. „Nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt” (Zsid 4:13). Teremtésének minden körét betölti jelenléte, minden dimenzióját ismeri (Zsolt 139:7-10). Tökéletesen és maradéktalanul tud rólunk mindent. Egyedül Isten teljesen tárgyilagos, hiszen csak Ő lát mindent, minden lehetséges szemszögből. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Isten ismeri azt, ami van; ugyanolyan pontosan tudja azt is, mi lesz a jövőben (Ézs 46:10; Mt 26:34, 74-75). A jövő semmivel sem rejtettebb előtte, mint a múlt vagy a jelen.

Mit mond 1Pt 1:19-20 arról, hogy Isten előre tudott a bűn megjelenéséről?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Isten mindentudó – ez nagyon fontos az engesztelés tana szempontjából. Mindent tud, ezért a bűn nem érte meglepetésként. Tökéletesen ismeri teremtményeit, előre tudta, hogy egyik angyala elbukik majd, ezért még azelőtt készített egy tervet a bűn problémájának kezelésére, mielőtt az az emberekre is átterjedt: „De ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik” (Róm 5:20). Az örökkévalóságban rejtve volt Isten döntése, hogy megment minket, de Krisztusban ezt kinyilatkoztatta. Ez az a „titok…, amely örök idõkön át kimondatlan maradt” (Róm 16:25, új prot. ford.), „amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Ef 3:9, új prot. ford.). Mielőtt még Isten bármit megteremtett volna, előre látta, a bűn eredetét, és elhatározta: legyőzi azt, ahelyett, hogy félve megfutamodna előle. Isten szemszögéből nézve Krisztus a Bárány, „aki megöletett, e világ alapítása óta” (Jel 13:8).

Isten mindent tud rólunk, olyasmit is, amit más még csak elképzelni sem merne. Ennek dacára is szeret. Hogyan hat ez a másokkal való bánásmódunkra, még ha látunk is hibákat?

Isten és a megváltás: „Isten jellemét csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha elgondolkodunk a megváltás nagyszerű tervéről. Szeretete a teremtésben mutatkozott meg; de az isteni gyengédség és könyörület végtelen mélységét Istennek az az ajándéka fedi csak fel igazán, hogy megmentette a bűnös és megrontott emberiséget” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 739. old.).

Megbocsátás és igazság: „Amikor az isteni jellemet a kereszt fényében tanulmányozzuk, az irgalmat, a gyengédséget és a megbocsátást vegyítve látjuk a méltányossággal és az igazsággal. Mennyei trónján látjuk Őt, kezén, lábán és oldalán az elviselt szenvedés jeleit hordozva, hogy megbékéltesse az embert az Istennel. Látjuk az örökkévaló Atyát, aki megközelíthetetlen fényben lakik, s Fia érdemeiért magához fogad bennünket. A bosszú fellege, mely csak nyomorúsággal és kétségbeeséssel fenyegetett, a keresztről áradó fényben megmutatja Isten kézírását: Élj, bűnös, élj; ti bűnbánó, hívő lelkek, éljetek! Megfizettem a váltságdíjat!” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Ad­vent Kiadó. 219. old.)

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)     Nézzük át ismét e heti tanulmányunk főbb pontjait! Isten természetének még mely részei jutnak eszünkbe? Milyen szerepet játszanak ezek a megváltási tervben?

2)     Mit tanulhatunk meg Isten szentségéről, ami segít jobban megérteni, mit is jelent a szentség?

3)     Vannak, akik az Isten mindentudásával és az ember szabad akaratával kapcsolatos kérdésekkel küzdenek. Mennyire szabadok a döntéseink, ha Isten előre tudja, mit választunk majd?

ÖSSZEFOGLALÁS: Egyedül Isten, aki maga az élet, adhatja vissza az életünket. Szeret, nem mintha ezt kiérdemeltük volna, hanem azért, mert Ő maga a szeretet; bűnösségünk dacára továbbra is szeret. Újjá akar teremteni, amit meg is tud tenni, mert Ő a Teremtő. A szent Isten, akinek a színe előtt nem maradhat meg a bűn, képes megszentelni minket Krisztus által. Mindent magában foglaló tudása rávilágít, hogy a bűn nem váratlan jelenségként lépett fel, hanem Ő előre látta, és megoldást tervezett rá.

AZ IGAZSÁG HATÁSA

„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid 4:12).

„A Biblia igazságai, ha szívünkben, elménkben értékeljük, életünkkel betartjuk azokat, meggyőznek, megtérésünket munkálják, jellemünket átalakítják, vigasztalják, felemelik lelkünket… Az Ige hatására a büszke szerény, a megátalkodott alázatos és bűneit megbánó, az engedetlen engedelmes lesz. Az ember természetes bőnös szokásai a naponkénti gyakorlással összefonódnak, de az Ige elvágja a testi kívánságokat. Megítéli az elme gondolatait és szándékait. Elhat az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, elvágva a testi kívánságokat, készségessé téve az embereket arra, hogy az Úrért még a szenvedést is vállalják.

Krisztus szolgálata mennyei, szent és áldott dolog. Kutassuk az Igét szorgalmasan, mert az Igének az a szerepe, hogy jellemünk hibáit felfedje… A Biblia sorai által Isten arra tanít, hogy legyünk teljesen Krisztushoz hasonlóak, és lássuk meg az Atya arcát benne, aki saját életét adta üdvösségünkért.

Ha értelmes keresztény vagy, megőrzöd hitbeli életerődet, és nem hagyod, hogy a nehézségek eltérítsenek… Végzed Isten munkáját borúban vagy dicsőségben, árnyékban vagy napsütésben, megpróbáltatások közepette vagy békességben. Az igazságot kincsként kell elraktározni a szívünkben, egész lényünkbe be kell építeni, nehogy valamilyen kísértés vagy érv rábírjon, hogy meghajoljunk Sátán javaslatai, fortélyai előtt. Az igazság nagy kincs. Fontos változásokat eszközöl az ember életében, jellemében, uralkodó befolyással bír a szavakra, a viselkedésre, a gondolatokra és a tapasztalatokra. Az igazságot értékelő ember annak befolyása alatt él, és felméri az örökérvényű dolgok óriási valóságait. Az ilyen ember nem önmagának él, hanem Jézus Krisztusnak, aki vállalta a halált érette. Számára Isten él, ezért minden szavát, tettét jól ismeri” (Ellen G. White: That I May Know Him. 199. old.).