tanítói melléklet

13. tanulmány   −  2008  Szeptember 20 - 26.

"Imhol vagyok én, küldj el engemet!" - Ézsaiás próféta

A lecke rövid áttekintése

                                    ALAPIGE: Ézsaiás 6:8

A TANULÓ CÉLJA:

A TANULMÁNY VÁZLATA

I. “A seregeknek Urát láták szemeim” (Ézs 6:1-10)

  1. Korábban már tanultunk arról, hogy az egyes bibliai szereplõket más és más módon hívta el az Úr. Milyen szempontból volt egyedülálló Ézsaiás elhívása?

  2. Hétfõi leckénk szerint ennek a találkozásnak az élménye “Ézsaiás minden érzékszervére” hatással volt. Mivel tudjuk alátámasztani ezt a megállapítást?

II. Megtisztítás a bûnöktõl és az elhívás (Ézs 6:8)

  1. Keddi tanulmányunk arra mutat rá, hogy Ézsaiás már azelõtt válaszolt az elhívásra, hogy megbízást kapott volna. Mennyiben lényeges ez a fordított sorrend? Milyen tanulságot vonhatunk le ebbõl?

III. Erõt próbáló küldetés (Ézs 6:8)

  1. Vajon miért látta szükségesnek az Úr, hogy küldetéssel bízza meg a prófétát, ahogyan azt Ézsaiás könyvének 6. fejezetében olvashatjuk? Hiszen Ézsaiást akkorra már papként és vallási vezetõként tartották számon.

  2. Milyen érzéseket kelt bennünk, ha arra gondolunk, hogy Isten ilyen, Ézsaiáséhoz hasonló, nem sok sikert ígérõ küldetéssel is megbízhat egyeseket?

  3. Mind az elméletben, mind a gyakorlatban mit jelent az, hogy az Úr “a népeknek is világosságul” (Ézs 49:6) szán bennünket?

  4. Összefoglalás:

    Ez a küldetés korántsem tette népszerûvé Ézsaiást a nép szemében, a próféta mégis elfogadta a megbízást Isten kezébõl, és szolgálata révén emberek életét változtatta meg. Szavaiból még ma is rengeteg erõt meríthetünk.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ

1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!

Elõfordult már, hogy valamirõl egyszer csak gyökeresen megváltozott a véleményünk? 1543-ban a híres csillagász, Kopernikusz olyan elmélettel állt a nyilvánosság elé, amely ellene mondott mindannak, amit az emberiség magáról és a világegyetemben elfoglalt helyérõl addig gondolt. Kopernikusz a matematika és a különbözõ csillagászati tanulmányok segítségével azt a felfogást igyekezett cáfolni, ami szerint a föld a világegyetem közepe, s körülötte kering az összes bolygó és csillag. Úgy gondolta, a föld csupán egyike azoknak az égitesteknek, melyek a nap körüli pályájukon járják útjukat. Ma már tudjuk, hogy a föld csak elenyészõen kicsiny pontja a kifürkészhetetlenül hatalmas világegyetemnek. Ám a XVI. század vallási és szellemi vezetõi nem fogadták szívesen Kopernikusz elméletét, hiszen ha elfogadják, az alapjaiban megrendítette volna az akkori világnézetet. Maga a probléma mérlegelése sem jelentett egyszerû feladatot, és bizony nem kevés idõ telt el addig, míg Kopernikusz álláspontját elfogadták. Nem könnyû feladnunk régi és megszokott dolgainkat, még akkor sem, ha tisztában vagyunk azok helytelen voltával!

Ritkán mondhatjuk el, hogy egy-egy mélyreható változás kellemesen érint. Ézsaiás könyvének 6. fejezetében a próféta szembesült Isten nagy fenségének kifürkészhetetlen voltával, és ez a döntõ pillanat meghatározta egész további életét; Istenrõl, önmagáról és a küldetésérõl alkotott felfogása azon nyomban megváltozott. Mi is találkoztunk már az Úrral? Gondolkozzunk el azon, hogy milyen szempontból változtatják meg az Istennel kapcsolatos ismereteink világnézetünket, az életünkben felállított fontossági sorrendet, és azt, ahogyan a világban betöltött szerepünket látjuk! Adventistaként hogyan tér el a dolgokról alkotott felfogásunk azokétól, aki úgy hiszik, hogy Isten nélkül élünk a világban, és létezésünk csupán a véletlennek köszönhetõ?

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!

                            BIBLIAKOMMENTÁR

I. Bizonytalan idõk

Uzzijjá 52 éves uralkodása alatt mind politikailag, mind gazdaságilag felvirágoztatta Júda királyságát. Ám a késõbbi évek az ország hanyatlását hozták, míg végül a nép fogságba került (2Krón 26:16). Amikor Ézsaiás ezt a látomást kapta, Júda mind védtelenebbé vált a szomszédos országok támadásaival szemben.

Gondold át: Ézsaiást éppen a teljes – egyéni és nemzeti értelemben is vett – létbizonytalanság idején szólította meg az Úr. Gyakran miért pont a bizonytalan helyzet késztet lelki önvizsgálatra? Mit tesz az Úr, hogy az ilyen eseményeken keresztül is megerõsítse a kapcsolatunkat vele?

II. Isten – más szemszögbõl

Olvassuk el Ézs 6:1-4 verseit!

Ézsaiást egyszerre rémítette meg és nyûgözte le a látomás, ami bemutatta a hatalmában és fenségében semmihez nem fogható Istent. A leírásban nagy hangsúlyt kap az, hogy az Úrnál nincs hatalmasabb, szentsége mindent betölt.

Gondold át: Vajon miért kiáltották az angyalok azt, hogy “szent”, és miért nem a szeretet vagy a megváltás fogalmára utaltak? Lehetséges volna, hogy Isten szentsége magában foglalja jellemének többi tulajdonságát is; szeretete szent szeretet, hatalma pedig szent hatalom? Mennyiben változik ennek értelmében az Úrról alkotott képünk?

“Amikor Isten gyermekeinek különbözõ veszélyekkel kell szembenézniük..., az Úr hívja õket, hogy tekintsenek fel rá, nyerjenek tõle reményt és bátorítást. Legyenek biztosak abban, hogy Õ akkor is a trónján ül, és kezében tartja a dolgok menetét, a mennyben és a földön egyaránt” (SDA Bible Commentary. 4. köt. 128. old.).

III. “Énünk” – más szemszögbõl

Olvassuk el Ézs 6:5-7 verseit!

Gondold át: Vajon az angyal miért azzal jelzi Ézsaiás megtisztítását a bûnöktõl, hogy megérinti a próféta ajkait? Miért használja a Szentírás az ajkak, a nyelv illetve a száj jelképét, amikor a szív állapotára kívánja felhívni figyelmünket (Péld 12:12-13; Mt 15:8-11; Jak 3:6-12)?

Amikor Ézsaiás felismerte Isten mindent betöltõ szentségét, azzal egy idõben saját méltatlanságának megrendítõ érzése is hatalmába kerítette. Idézzünk fel olyan eseteket, amikor mások is találkoztak a Teremtõvel (1Kir 19:11-13; Dán 4:25-34; Mt 28:5-10; ApCsel 9:3-9)!

Gondold át: Miben különböznek ezek a találkozások? Miként mutatkozik be az Úr az egyes alkalmakkor, és hogyan viselkednek az emberek? Vajon milyen körülmények okozzák ezeket a különbségeket?

IV. A küldetéstudat – más szemszögbõl

        A. Bátorítás a küldetésre

Ézsaiás 6:8 versében az Úr a következõ kérdést teszi fel: “Kit küldjek el?” Vajon tényleg nem tudta a választ? Isten éppen ezzel a kérdésfelvetéssel biztosít megfelelõ idõt és alkalmat Ézsaiás számára, hogy készséges, odaadó szívvel felelhessen.

Gondold át: Ézsaiás már azelõtt vállalkozott a feladatra, hogy tudta volna, mibõl is áll majd küldetése. Miért történhetett ez így? Mi különbözteti meg azokat, akik készségesen vállalnak szolgálatot az Úr mûvében azoktól, akik húzódoznak a munkától? (Lásd Zsolt 51:12-14; Mk 5:18-20!)

“Akik Krisztus kegyelmében részesültek, készek az áldozatra, hogy mások is részeseivé lehessenek ezen mennyei adománynak. Ezek minden tõlük telhetõt megtesznek, hogy általuk embertársaik élete megjavuljon. Az igazán megtért szívnek ilyen lelkület a gyümölcse” (Ellen G. White: Jézushoz vezetõ út. Budapest, 1996, Advent Kiadó. 59. old.).

        B. Értelmetlen küldetés?

Olvassuk el Ézs 6:9-10 verseit!

Úgy hangzik Isten szájából az Ézsaiásnak kijelölt feladat, mintha elõre elrendelt csalódásra kapott volna felszólítást. Olyanoknak kell prédikálnia, akikrõl biztosan tudja, hogy el sem fognak gondolkozni a hallottakon, úgy utasítják majd el üzenetét.

Gondold át: Mi értelme Ézsaiás küldetésének, ha már elõre tudja a végeredményt? Ma miben áll egy küldetés sikere? A keresztségek vagy az újonnan alapított gyülekezetek számában volna mérhetõ?

Nemcsak Ézsaiás prédikációi találtak süket fülekre! Kérjük meg csoportunk egyik tagját, hogy olvassa fel Jn 12:37-41 verseit. A Szentírás meg is említi Ézsaiás esetét Jézus küldetése kapcsán, hiszen világos, hogy az emberek egyforma elutasítással fogadták mindkettejük üzenetét.

3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!

Elgondolkodtató kérdések:

Vajon saját gyülekezeteinkben is találunk példát Júda makacsságára (Ézs 6:9-10)? Felmerülhet-e annak veszélye, hogy akik az evangélium örömhírének tudatában nõttek fel, felnõtt korukban megtagadják annak erejét? Milyen lelki tünetei lehetnek annak, ha az embernek megkeményedett a szíve és eltompult a hallása?

Olvassuk fel az alábbi két idézetet:
“Gyõzelemre születtél, de ahhoz hogy gyõzhess, meg kell tervezned a gyõzelmet, fel kell készülnöd rá, és számítanod is kell rá” (Motivációs elõadás: Zig Ziglar: Developing and Maintaining the Right Attitude. 2006. dec. 11.).

“És [Jézus] leülvén, odaszólítá a tizenkettõt, és monda nékik: Ha valaki elsõ akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája” (Mk 9:35).

4. LÉPÉS: ALKALMAZD!

A küldetéshez elengedhetetlen, hogy ismerjük Istent és kegyelmét. Ehhez pedig személyes találkozásra van szükség Istennel, aki ezáltal megváltoztatja a dolgokról alkotott felfogásunkat és az életünkben felállított fontossági sorrendet.

Gondold át: A héten milyen lehetõségünk nyílik arra, hogy még fogékonyabbá váljunk Isten dolgai iránt?

Imával fejezzük be a Biblia tanulmányozását!