SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Misszió egy pogány országban – Dániel és társai

SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 1–3. és 6. fejezetei

„De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie” (Dán 1:8).

KULCSGONDOLAT: A Dánielnek és három társának babiloni helytállásáról szóló beszámolók betekintést nyújtanak a hűség és a misszió kapcsolatába, ami napjainkban, kétezer-hatszáz év múltán is érvényes.

A legborúsabb körülmények között is, amikor szemmel láthatóan teljesen rosszra fordul minden, azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy legvégül a dolgok a javunkra válnak majd. Nem azzal, hogy jó lenne minden, ami történik, de Istennel együtt minden a jót munkálhatja. Nincs rá biztosítékunk, hogy ez éppen a számunkra kívánt módon megy végbe; és az is meglehet, hogy soha nem fogjuk meglátni azt a jót, ami a fájdalmas, rosszra fordult helyzetekből származott. Az ígéret azonban megmarad: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak” (Róm 8:28).

Ezen a héten azt fogjuk megvizsgálni, hogyan fordította Isten a rosszat jóra négy zsidó fiatalember életében, akik önhibájukon kívül idegen országba száműzettek. Hajthatatlan elkötelezettségük révén azonban Isten így is fel tudta használni őket, hogy szándékait és befolyását közvetítsék.

Bizonyára mindnyájan ismerjük Dániel és barátai történetét, akiket Nebukadneccar, Babilon királya hurcolt fogságba Kr. e. 600 körül. Hűségüknek köszönhetően Isten fel tudta használni ezeket a fiatalokat arra, hogy előmozdítsa terveit és misszióját Babilonban, amely ekkor a föld leghatalmasabb nemzete volt. Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá története nem kis mértékben tiszteletnyilvánítás is szüleik előtt, akik ilyen hitre nevelték őket.

A zsidó családoknak nem volt szabad könnyedén venniük gyermekeik nevelésének kérdését. Jórészt történetek elmondására hagyatkoztak, ami a családi élet szerves része volt. A szülőknek újra és újra el kellett beszélniük, hogyan vezette nemzetüket Isten a történelem során. A gyermekeknek meg kellett tanulniuk, hogy Isten parancsolatainak követése az életre, a törvények figyelmen kívül hagyása viszont a halálra vezet.

Milyen lelki alapelv ismerhető fel 5Móz 6:6-7 szakaszában (lásd még 5Móz 4:9), ami nemcsak a gyermekek, hanem mindnyájunk számára fontos? Hogyan gyakorolhatjuk saját életünkben ezt az elvet a naponkénti személyes áhítattal?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá szülei nem jósolhatták volna meg előre, milyen sors vár gyermekeikre. Ám a hűséges, naponkénti vallásos nevelés által erős lelki alapot vetettek számukra, ami életük további részére is kihatott. Mennyire fontos, hogy a szülők ma is hasonlóképpen tegyenek gyermekeikkel! Az Istennel fenntartott szüntelen, folyamatos kapcsolat, Isten jóságának, szeretetének és csodáinak előszámlálása ugyanakkor legalább annyira jótékony hatású lehet a szülők, mint a gyermekek életére, hitére. De azoknak is, akiknek nincs gyermekük – vagy ha volt is, netán meghalt –, mennyire fontos minden időben szem előtt tartani Isten valóságát, jóságát és hatalmát! Hiszen hogyan is adhatnánk át másoknak azt, amit mi magunk sem tapasztaltunk meg?

Mennyire vagyunk kitartóak a személyes áhítatok terén? Áhítataink hogyan járulhatnak hozzá hitünk erősödéséhez, bizonyságtételünk fejlődéséhez?

Amint a héber fiatalok megérkeztek Babilonba, azonnal kiderült, hogy Dánielnek, Hananjának, Mísáélnak és Azarjának számos kísértéssel és rossz hatással kell szembenéznie.

Dán 1:4 alapján hol érte a fiatalok hitét az első, rejtett támadás? Ez miért válhatott volna végzetessé?

    _____________________________________________________________

Nagyon is igaz, hogy amit olvasunk, látunk, ami körülvesz minket, mindenképpen befolyásolja gondolatainkat. Ezeknek a fiatalembereknek talán életükben akkor kellett először elolvasni olyan könyveket, amelyek teljesen más értékeket és hitet közvetítettek, mint amire addig tanították őket. A babiloni könyvekben találkoztak csillagjóslással, hamis istenekkel, különböző mítoszokkal. Ez mind ellentétes volt korábbi ismereteikkel és hitükkel. Megkezdődött a küzdelem a gondolataikért, következésképpen a lelkükért (lásd Fil 4:8), csakúgy, mint testükért, ami – mint a mai tudomány helyénvalóan megállapítja – szoros kapcsolatban áll a gondolatokkal.

Melyik az a kulcsszó Dán 1:8 versében, ami megmutatja, miért nem akarta Dániel és három társa a király ételeit fogyasztani (lásd még 12-14. versek)?

    _____________________________________________________________

A kulcsszó a „megfertőztet”, aminek a héber eredeti alapján másik jelentésárnyalata a „beszennyez”. A „megfertőztet” szó adja értésünkre, hogy itt több volt a tét az egészséges életmódnál vagy az ízlésnél. E fiatalok számára a kérdés erkölcsi horderővel bírt!

Milyen mentségeket találhattak volna a maguk számára, ha úgy határoznak, hogy a királyi étkeket elfogyasztják?

    _____________________________________________________________

Az ember hajlik arra, hogy rossz döntéseire vagy helytelen magatartására különböző mentségeket hozzon fel. Életünk mely területén magyarázgatjuk, miért is jó az, amit teszünk? Milyen lépésekkel vehetjük elejét ennek a lelkileg veszedelmes hajlamnak?

A bibliai történet egyértelműen bizonyítja, hogy Isten jelen volt a babiloniak életében – megszólította Nebukadneccart, majd később Círus királyt. A Biblia úgy mutatja be az Urat, mint aki nem pusztán Izráel népének, hanem minden nemzetnek az Istene.

Olvassuk el Ézs 56:1-8 szakaszát! Gondoljunk e sorok keletkezésének korára! Mi itt a központi téma?

    _____________________________________________________________

Mi történt Dán 1:6-7 leírása szerint? Mivel indokolták a fiatalok fogva tartói intézkedésük szükségességét?

    _____________________________________________________________

A nevek jelentése fontos volt a zsidó családoknak, ezért gyermekeik nevét nagy gondosságal választották ki. Az ifjak neve (Dániel = Isten a bírám; Hananjá = Isten irgalmas; Mísáél = aki olyan, mint Isten; Azarjá = az Úr megsegített) visszatükrözi, hogy a szülők rendkívüli fontosságot tulajdonítottak gyermekeik lelki életének. Nebukadneccar főembere, Aspenaz, a négy héber ifjúnak új, babiloni neveket (Baltazár, Sadrak, Mésak, Abédnegó) adott, amelyek főként a babiloni istenek előtti hódolatot voltak hivatottak jelezni. Ez volt azonban az egyetlen kapocs, ami ezt a négy férfiút a bálványimádáshoz kötötte: nevek, amelyek választásába nem volt beleszólásuk, ezeket el kellett fogadniuk. Isten áldásától kísérve hamarosan előkelő állásokba kerültek a babiloni udvarban és kormányban.

A felkészítést követően Aspenaz bemutatta a királynak a négy fiatalt, aki elbeszélgetett velük, és nem talált hozzájuk foghatót országában (Dán 1:19-20).

Hatalmas bizonyság ez arról, mit végezhet el Isten négy hithű ifjú által! Elhozta őket a jeruzsálemi ismeretlenség homályából ide, a föld legnagyobb hatalommal rendelkező uralkodójának udvarába, ők pedig felnőttek az alkalomhoz, és úgy álltak a király előtt, mint Isten hatalmának bizonyságtevői.

Miért fogadta el a négy zsidó ifjú, hogy pogány neveket aggatnak rájuk; ellenben miért nem fogadhatták el azt, hogy pogány ételt fogyasszanak? Életünkben hogyan húzhatunk választóvonalat a merőben kulturális kérdések, illetve az erkölcsi és vallási kérdések között?

Dániel és társai a babiloni király udvarának legmagasabb szintjéig jutottak. (Ne feledjük egy pillanatra sem: Babilon az akkori világ leghatalmasabb birodalma volt!) Mindazonáltal, ahogy ez a legtöbb hatalmi központban lenni szokott, itt is leselkedtek veszélyek.

Olvassuk el Dán 2:1-13 szakaszát, és válaszoljunk az alábbi kérdésekre!

1.       Hogyan próbálták a bölcsek megtéveszteni a királyt?

    _____________________________________________________________

2.       Hogyan akarta a király elejét venni, hogy a bölcsek célt érjenek ügyeskedéseikkel?

    _____________________________________________________________

3.       A bölcsek mely szavai vallottak a király kérésének lehetetlen voltáról? Miért tanúskodhattak később e szavak is Isten hatalmáról?

    _____________________________________________________________

Isten korábban megadta Dánielnek az álmok és látomások magyarázásának képességét (lásd Dán 1:17), ám Dániel nem vált fennhéjázóvá, és nem élt vissza helyzetével. Összehívta három barátját, és kérte, imádkozzanak együtt (Dán 2:18), mert isteni segítség nélkül bizonyosan őket is ugyanaz a vég éri, mint ami a királyi udvar sarlatánjaira és csalóira vár.

Mi volt Dániel hálaimájának fő gondolata (Dán 2:20-23)? Milyen reménységet és bátorítást meríthetünk belőle, éljük bár át a legkülönbözőbb helyzeteket?

    _____________________________________________________________

Talán mindnyájan ismerjük a történet folytatását (ha nem, olvassuk végig a fejezetet). Gondoljuk végig, mit jelentett a világ legnagyobb birodalmának uralkodója részéről az, hogy saját udvarában mély hódolattal meghajolt egy idegen országból hozott fogoly előtt (46–48. vers)! A király szemmel láthatóan a történtek hatása alá került, függetlenül attól, mennyi mindent kellett még tanulnia.

Isten akkor Dániel által Babilon-szerte megkímélte az összes bölcs életét, egy pogány királyt pedig elvezetett az igaz Istenben való – ha nem is teljes – hit kezdetéig. Dánielt és három társát tekintélyes tisztségekbe emelte,ahol alkalmuk nyílt arra, hogy még jobban bizonyságot tehessenek róla.

Két, a korábbiaknál is komolyabb próba adott Dánielnek és három barátjának alkalmat arra, hogy nyilvánosan és hatásos módon bizonyságot tegyenek az igaz Istenről. Szánjunk időt arra, hogy átolvassuk Dániel könyve 3. fejezetét a három zsidó ifjú által átélt hitpróbáról!

Mi az ifjak szavainak lényege Dán 3:16-18 verseiben? Az itt megfogalmazott elvek mennyiben fontosak a mai hívők számára is (lásd még Mt 10:28)?

    _____________________________________________________________

Olvassuk el Dán 3:28-30-at is, ahol megfigyelhetjük, milyen mély benyomást tett a királyra mindaz, amit látott. Habár a királynak még mindig sokat kellett tanulnia, az ifjak hűsége révén hatalmas bizonyság hangozhatott fel az élő Istenről a pogány világ széltében-hosszában.

Olvassuk el Dániel „oroszlánvermes” történetét a 6. fejezetből! Ez már egy másik birodalom idején átélt hitpróbáról számol be. Milyen utalást olvashatunk a fejezetben arra, hogy a király már tudhatott egyet s mást Dániel Istenének hatalmáról?

    _____________________________________________________________

Milyen bizonyságot tett Dárius király Dániel Istenéről? Mennyire helytálló bizonyságtétel ez? Mit bizonyít ez azzal kapcsolatban, hogy mi mindent nyilatkoztathat ki hatalmáról és bölcsességéről Isten a pogányoknak, még az írott Ige nélkül is?

    _____________________________________________________________

Képzeljük el egy pillanatra e két történetet úgy, mintha a héber ifjak – hogy a bőrüket mentsék – megalkudtak volna hitük terén. Újra csak azt mondhatjuk, mi sem lett volna könnyebb, mint ésszerű magyarázattal menlevelet adni gyengeségüknek. Ők azonban hívek maradtak, így hozzájárulhattak az igaz Istenről szóló ismeret terjedéséhez.

Visszatekintve életünkre, volt-e rá példa, hogy a könnyebb utat választottuk, és engedtünk hitünkből ahhoz képest, amit helyesnek tartottunk? Hogy éreztük magunkat akkor? Mivel erősíthetjük hitünket, hogy amikor a következő próba jön, helyesen cselekedjünk?

Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1981, H. N. Adventista Egy­ház. „Babilon királyi udvarában”, „Nabukodonozor álma” és „A tüzes kemen­ce” c. fejezetek, 297–318. old.

„Ahogy Isten elhívta Dánielt, hogy bizonyságot tegyen róla Babilonban, ma ugyanúgy hív el minket is, hogy tanúi legyünk a világban. Azt akarja, hogy mutassuk be az embereknek országa elveit az élet legkisebb és legnagyobb dolgaiban egyaránt. Sokan arra várnak, hogy valami nagy feladatot bízzanak rájuk, és ezalatt napról napra elszalasztják azokat az alkalmakat, amikor megmutathatnák Isten iránti hűségüket. Nap mint nap elmulasztják az élet kis feladatait teljes szívvel végezni. Várnak valami nagy feladatra, amelyet feltételezhetően jó érzékkel, becsvágyukat kielégítve el tudnának végezni – s közben elmúlik az életük” (i. m. 302. old.).

„Bámulatos szabadulásuk hírét sok országba elvitték a különböző népek képviselői, akiket Nabukodonozor meghívott a szobor felszentelési ünnepségére. Gyermekei hűsége által Isten megdicsőült az egész földön” (i. m. 317. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.         Beszéljük meg a keddi záró kérdésre adott válaszainkat!

2.         A Dániel könyvében olvasható történetek okulásunkra szolgálnak arra nézve, hogy e férfiak, akik a megpróbáló helyzetekben is hűségesek maradtak Istenhez, képesek voltak másoknak is bizonyságot tenni az Úrról. Ugyanakkor hányan hallottunk már történeteket olyan emberekről, akik őrült dolgokat műveltek Isten nevében, volt, aki még bele is halt ilyesmibe? Amikor nehéz helyzettel találjuk szembe magunkat, mi alapján dönthetjük el, hogy szilárdan ki kell­e tartanunk, vagy akkor tehetünk jobban bizonyságot, ha alkalmazkodunk az adott helyzethez?

3.         Dániel oroszlánvermes történetével szemben ott áll Keresztelő Jánosé. Hogyan érthetjük meg, miért végződnek különbözőképpen e történetek?

ÖSSZEFOGLALÁS: Dániel könyve négy fiatal tapasztalatát állítja elénk, akik a hitüket érő súlyos megpróbáltatások közepette is hűek maradnak az elveikhez és Istenhez. Hűségük nem csupán az embereknek és Babilon uralkodóinak volt hallatlan erejű bizonyság, hanem a körülöttük élő nemzeteknek is.

JÁRFÁS ESZTER:

ILYEN AZ ISTENEM

Ő magas,
széles és beláthatatlan.
Nagyon nagy keze van
és igen hosszú:
ideér.

Ő tudja,
mikor van reggel,
mikor van este
a lelkemben
s ha fél, mitől fél.

Szemében ragyog
a mosolyom,
torkában ég a könnyem…
…Szeret, ha kerülöm,
szeret, ha szeretem.

Meleg van -
szellőt küld.
Hideg van -
napot.
Egyedül vagyok -
millió csillagot.

Ilyen az Istenem:
SZERET, ha kerülöm.
Boldog, ha szeretem.