tanítói melléklet

9. tanulmány   −  2008  Augusztus 23 - 29.

Péter apostol - a misszió egyik oszlopa

A lecke rövid áttekintése

                    ALAPIGE: Apostolok cselekedetei 4:13

A TANULÓ CÉLJA:

A TANULMÁNY VÁZLATA:

I. Péter – a vezéregyéniség (Mt 16:18)

  1. Hogyan értelmezi ezt a szöveget a Római Katolikus Egyház, valamint a protestáns egyházak? Rendkívül fontos, hogy csoportunk tagjai tisztában legyenek e vers valódi jelentésével! Mi volt Péter szerepe, ki az építõ, mi a “szikla”, mi az “egyház” és mit takar a “pokol kapui” kifejezés?

  2. Mit értünk a hétfõi részben említett “Péter árnyéka” kifejezés alatt, és hogyan mutathatnánk be egy példával ezt a jelenséget a gyülekezetünkben?

II. Péter és a pogányok (Gal 2:11-14)

Esettanulmány: Képzeljük el, hogy csoportunk tagjai alkotják a gyülekezeti bizottságot Antiókiában. Péter és Pál is ragaszkodik a maga igazához. Hogyan rendeznénk a vitás kérdést?

III. Péter – táguló kör (ApCsel 1:8)

  1. Tulajdonképpen mire akar rávezetni a szerdai tanulmány Péter szélesebb látószögérõl szólva?

  2. Határozzuk meg, hogyan tudna csoportunk részt venni az egyház tágabb kört érintõ missziójában?

Összefoglalás:

Péter a korai egyház egyik legjelentõsebb vezetõje lett. Engedte, hogy Jézus az egyház küldetése érdekében alakítsa jellemét. Mindez annak ellenére történt, hogy sokszor nehezére esett elszakadnia bizonyos megrögzött nézeteitõl.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ

1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!

Vajon az Úr kizárólag tökéletes embereket mozgósít ügye érdekében, vagy lehetnek tervei a hozzánk hasonlókkal is?

Ez a rész Péter nagyon is emberi oldalát mutatja be, ugyanakkor arra is rávilágít, hogy Isten szinte mindenkit be tud vonni a munkába. Péter esküdözött, megtagadta Krisztust, még erõszakhoz is folyamodott, Jézus mégis rábízta a mennyek országának kulcsait, és mint hiteles tanú, bizonyságot tehetett az Úr igazságáról és Isten Fiáról, Jézusról, a Messiásról. Péter halászember volt, nem boncolgatta a Szentírás mélységeit, és természetesen nem is tanult neves rabbik lábainál. Nem a legkedvezõbb körülményei és nyers modora, viselkedése ellenére az Úr kegyelmébõl mégiscsak kitûnõ evangélistává válhatott.

Van olyan régi ismerõsünk, aki alkalmatlannak tûnt a lelki szolgálatra, mégis elvitte másokhoz az evangélium és a hármas angyali üzenet hírét?

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!

            BIBLIAKOMMENTÁR

I. Felépítem egyházamat

Olvassuk el Mt 16:18 versét, valamint az idekapcsolódó részeket!

Tanulmányunk világosan rámutat arra a vitás kérdésre, ami Máté egyszerû szavai kapcsán merült fel. Jézus semmi esetre sem bízhatta a keresztény egyház megalapítását egyetlen emberre, akit természetesen, mint mindenki mást, számos bûn terhelt. Ha így lett volna, miért lett volna szükségünk tökéletes Megváltóra? Jézus Péter példája nyomán inkább bátorítani, biztatni kíván, hogy Isten szolgálatába hívja az esendõ, gyarló embert is, és ha engedünk szavának, csodálatos dolgokat vihet végbe rajtunk keresztül.

Gondold át: Mire van szükség egyházunkban, gyülekezetünkben, nemzetünk életében, aminek betöltésére talán éppen egy önmagát Isten ügyének szentelt hívõ lenne a legalkalmasabb? Bûnös világunkban hogyan tudnánk gyengeségünk dacára is úgy felhasználni lelki ajándékainkat, ahogy azt országa építésére Isten rendelte el?

II. Simon, Jónának fia

Gondold át: Péter nem mindig viselte ezt a nevet. Eredetileg úgy szólították, hogy “Simon, Jóna fia”. Foglalkozására nézve egyszerû halász volt. Jézus azonban jobb nevet adott neki, “kõsziklá”-nak nevezte, amely szilárdságot, állhatatosságot és elszántságot fejezett ki.

Bár ezt a nevet a földön szó szerint “dicsõség övezi”, ahogy a régi ének mondja, Péter mégsem bizonyult mindig méltónak a neki szánt címre. Megijedt, hogy vízbe fullad, félt a nép ellenséges vezetõitõl, a tömegtõl és a rómaiaktól is – igaz, az utóbbiaktól okkal. Jézus azonban a jelen valóság mögé látva isteni tervében fontos szerepet szánt Péternek. Feltámadása után az Úr megjelent és megbocsátott tanítványának, majd szolgálattal bízta meg. Péterbõl a hit rendíthetetlen, fáradhatatlan katonája vált, kardként pedig azután csupán Isten Igéjét forgatta!

Milyen jellemtulajdonságok teszik alkalmassá Isten családjába tartozó ismerõseinket arra, hogy részt vegyenek az evangélium terjesztésében? Mi-vel bátoríthatnánk és segíthetnénk õket a jellemfejlõdésben, hogy mind job-ban szolgálhassák az Urat?

III. “A pokol kapui”

“...és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” (Mt 16:18)

Az évek során rengeteg támadás érte már az egyházat: üldözések, eretnekség, széthúzás, hamis tanítások, elnyomás, erõszakos hittérítés, istentagadás és a kommunizmus. Mégis tudjuk, hogy Istennek mindig, még a legsötétebb órákban is volt maradék népe.

Sokan akarták eltörölni a kereszténységet, az egyház azonban mindig erõsebben és élénkebben került ki a próbákból. Péter a legsötétebb pillanatok után is talpra állt, és példájával minket is arra buzdít, hogy elkötelezett katonákként kiálljunk Krisztus keresztje mellett.

3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!

Elgondolkodtató kérdések:

Vajon mit tanult meg Péter azokból az esetekbõl, amikor saját erejébõl próbált véghezvinni nem mindennapi dolgokat? Gondoljuk csak végig, mi történt, amikor Jézus a vízen járva Pétert is kihívta a hajóból, Péter pedig levette Jézusról a tekintetét? Mit kellett megtanulnia ahhoz, hogy teljesen az Úr erejére tudjon hagyatkozni?

Hogyan fogadták a jeruzsálemiek az újonnan alapított gyülekezetek hírét, akár közeli, akár távoli – samariai vagy éppen antiókhiai – közösségekrõl legyen szó? Tudjuk, elküldték hozzájuk a képzettebb, tapasztaltabb hívõket, hogy ezzel is segítsék az új gyülekezetek növekedését. Ma is sokszor találkozunk hasonló esettel, persze inkább helyi értelemben. Miben rejlik ennek a kezdeményezésnek az ereje?

Kérdések az alkalmazáshoz:

Péter hûségesen végezte szolgálatát, és egy idõ múltán néhányan õt tekintették az élet forrásának Jézus helyett (ApCsel 5:15), Kornélius még imádni is kész volt a tanítványt (ApCsel 10:25). Mi hogyan fogadnánk, ha szolgálatunkat látva egyesek munkánk eredményéért nem Istent dicsérnék, hanem minket?

ApCsel 10:28-41-ig terjedõ szakaszában arra tanítja Pétert az Úr, hogyan bánjon azokkal, akiket elõször talán tisztátalannak gondolt. Rendkívül fontos volt a tanítványnak megértenie, hogy azok az emberek éppúgy Isten gyermekei voltak, mint Péter zsidó származású atyjafiai. Hogyan alkalmazhatjuk mi is a türelem, a kölcsönös elfogadás és a megértés erényeit gyülekezeti és mindennapi életünkben egyaránt?

Bizonyságtevés

A könyveken, a rövidhullámú rádióadáson, a mûholdas tévéadáson kívül még sokkal több módja van az evangélium hirdetésének, mint gondolnánk. Az elõbb felsoroltaknak persze mindegyike fontos, sõt elengedhetetlen a világ azon területein, ahol nem könnyû az utazás és a keresztény szolgálat. Hogy segíthetünk ott, ahol bátran beszélhetünk az evangélium jó hírérõl, de a hallgatók nem teljesen értik az Igét? Gondoljunk a szerecsen komornyikra, aki elismerte, hogy nem lát mindent tisztán, de szerette volna megragadni a csodát, és belekapaszkodni a kegyelem adta reménységbe!

4. LÉPÉS: ALKALMAZD!

Úgy 25 éve egy szép tavaszi délután New York utcáin egy keresztény csoport tett bizonyságot: énekeltek, bibliaverseket olvastak fel és imádkoztak a nehéz helyzetben lévõkért, azokért, akik ezt kérték.

“Képtelen voltam egyetlen imát is elmondani” – emlékezett vissza késõbb Tom Lucas, e sorok írójával beszélgetve 1982-ben. Ezért emelte fel a kezét, és segítséget kért. Ekkor fordult meg Tom sorsa: az alkoholista, kábítószeres, fogatlan csavargóból hívõ keresztény lett. Összeszedte magát, és életét attól kezdve arra tette fel, hogy segítsen másoknak is kijutni a magány és a kétségbeesés sötét vermébõl, ami az õ életének nagy részét tönkretette.

Gondold át: Vannak körülöttünk olyanok, akik fogékonyak ugyan a lelki dolgokra, de valahogy mégsem tudnak továbblépni Isten felé? Segíthetünk nekik megérteni, hogy Isten rájuk vonatkozó terve nem a megváltással ér véget, inkább ott kezdõdik?

Ha valóban hisszük, hogy egyházunk Jézus második eljövetele elõtt különleges szerepet tölt be az evangélium hirdetésében, felvetõdik a kérdés: ki fogja elvégezni a munkát? Egy evangelizátor? A lelkészünk? A területi tisztségviselõk?

Máté 28 misszióparancsa elsõsorban nem az egyház vezetõ rétegére, hanem minden egyes tagra vonatkozik. Erõsödnie kell hitünknek ahhoz, hogy jól tudjunk beszélni az evangélium örömhírérõl. Bátoríthatjuk a körülöttünk élõ hívõket is. De mi van akkor, ha otthonunkban, környezetünkben vagy épp egész népünk között rajtunk kívül nincs más keresztény? Mit tehetünk akkor, különösen, ha nehézséggel vagy akár veszélyekkel is járhat a nyilvános evangelizációs szolgálat?

Imádkozni mindig lehet. Azokért, akik már az aratásban dolgoznak és azokért is, akiket még megtérésre hív az Úr. Segítsünk szomszédainknak, és ha megkérdezik, talán óvatosan beszélhetünk arról is, hogy mi miért törõdünk másokkal, amikor a legtöbb embert csak a saját dolga köti le. Péter betegeket gyógyított, mi pedig lelki segítséget és gyógyulást kínálhatunk mindenkinek.

Imával fejezzük be a Biblia tanulmányozását!