tanítói melléklet

8. tanulmány   −  2008  Augusztus 16 - 22.

Péter apostol útja a könnyelműségtől a hitig

A lecke rövid áttekintése

                        ALAPIGE: János 6:68

A TANULÓ CÉLJA:

A TANULMÁNY VÁZLATA:

I. Péter: a nem túl szilárd kõszikla (Lk 22:32)

  1. Mit jelent vezetõnek lenni?

  2. Idézzünk fel néhány esetet, amikor Péterre nem lehetett sziklaszilárdan számítani!

  3. Mi a különbség Péter és János között (lásd a múlt heti leckét)?

  4. A héten Péter egyéniségét vizsgáljuk meg az evangéliumok, az Apostolok cselekedetei és az apostoli levelek alapján. Beszélgessünk errõl a háromféle Péterrõl!

II. A gyülekezet vezetõsége: kinek kell benne lenni? (Jn 21:15-18)

  1. Tegyük fel a kérdést csoportunk tagjainak, vajon megválasztanák gyülekezetvezetõnek Pétert? Miért válaszoltunk így?

  2. Ha nem Pétert, akkor melyik tanítványt választanák inkább?

  3. Soroljuk fel azokat a jellemtulajdonságokat, amelyeket szívesen látnánk minden gyülekezeti vezetõben, függetlenül az általa betöltött tisztségtõl!

III. Szabályok

Figyelembe véve János (lásd az elõzõ heti leckét) és Péter példáját, szedjünk össze néhány olyan konkrétumot, amely ahhoz szükséges, hogy jellemünk Jézus elvárásai szerint átformálódhasson.

Összefoglalás:

Jézus felhasználta Péter tettvágyát és jóindulatát, és erõsítette hitét, hogy tanítványa a korai keresztény egyház egyik oszlopos tagjává válhasson.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ

1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!

Nagyon kevés olyan szereplõt találunk az Újszövetségben, aki vetekedhet Simon Péterrel merész cselekedetek és elhamarkodott kijelentések tekintetében. Nem átallott Jézus után merészkedni, hogy a vízen járhasson, levágta egy ember fülét, és közvetlen az utolsó vacsora elõtt tiltakozott, amikor Jézus meg akarta mosni a lábát. Ha Jézus feltett egy kérdést tanítványainak, igen gyakran õ szólalt meg elsõnek. Jakabbal és Jánossal egyetemben Péter is tanúja volt Jézus legjelentõsebb csodáinak.

Számos prédikációban mégis úgy tüntetik fel Pétert, mint egy szeretnivaló szájhõst, aki úgy szólal meg vagy cselekszik, hogy elõbb átgondolná a várható következményeket. Az ilyen elgondolásnak az lehet az üzenete, hogy: “Tartózkodjunk a péteri kitörésektõl, és ne cselekedjünk elhamarkodottan!” Azaz: Ne szólj szám, nem fáj fejem! – avagy: Jobb félni, mint megijedni! Így azonban a leglényegesebb szempont vész el, vagyis az, hogy Péter milyen óriási befolyással volt a korai egyház életére, hiszen kockáztatni is kész volt Krisztusért. Amikor Péter megtért és jellemében megváltozott, a Szentlélek a tanítvány merész kijelentései és bátor tettei révén is tovább építette Krisztus országát.

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!

BIBLIAKOMMENTÁR

I. Péter elhívása

Olvassuk el Mt 4:18-22; Mk 1:16-20; Lk 5:1-11 verseit!

Felületes olvasásra azt a benyomást kelthetik ezek az igeszakaszok, mintha Jézus egyszer csak elõtûnt volna a semmibõl, követõinek hívta Pétert, Jakabot és Jánost, õk pedig mint egy hirtelen ötlettõl vezérelve, engedelmeskedtek.

Bármennyire is egyszerû emberekrõl van szó, a halászok ennél sokkal körültekintõbben jártak el. Tudjuk például, hogy Péter házasember volt. Va-jon mi minden fordult meg a fejében, mielõtt végképp úgy döntött, hogy mindenét elhagyja Jézusért?

Gondold át: Péter és a többi halász valószínûleg már azelõtt is hallott Jézusról, hogy az Úr belépett Péter hajójába. Milyen hatást gyakorolt a halfogás csodája a szemtanúkra? Vajon miért kiáltott fel Péter: “Eredj el éntõlem, mert én bûnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5:8)? Mit árul el mindez Péterrõl és arról a nyitottságról, amellyel az Úr késztetésére válaszolt? Képzeljük csak el, mi történt volna, ha Péter elég szentnek, eléggé vallásosnak ítéli magát ahhoz, hogy arra a következtetésre jusson: nincs szüksége Jézusra!

II. Péter megtérése

Olvassuk el Mt 16:13-20; 16:21-23; 26:69-75; Jn 13:38 verseit!

Ezek a szakaszok Péter jellemének erõsségeit és hibáit egyaránt elénk tárják. Van, aki úgy gondolja, hogy Péter nem is tért meg igazán. Ez is mutatja, hogy sokan mennyire félreértik a megtérés lényegét. A megtérés nem azt jelenti, hogy hitharcainkban már soha többé nem élünk meg kudarcokat, mint ahogy a házasságkötés sem garantálja, hogy nem lehet több viszály a házasfelek között. A megtérés egész egyszerûen azt jelenti, hogy rálépünk a keresztény élet ösvényére. Ha az ember elesik, mint ahogy esetenként Péterrel is elõfordult, utána ismét felkel, és visszatér a helyes útra.

Gondold át: Milyen szempontból vigasztaló a tudat, hogy Jézus képes minket is megváltoztatni, mint ahogyan Péterrel tette? Mi alakult át Péter jellemében, ami a megtérésére utal? Egyszeri eseményrõl vagy inkább folyamatról lehetett itt szó?

III. Péter lelkisége és szolgálata

Olvassuk el ApCsel 2:1-14; 3:1-12; 10:1-22 verseit!

A keresztényi élet mindenképpen feltételez egyfajta tanulási készséget. Péter sokat tanult Jézus mellett, ami megteremtette a zsidók és a pogányok körében végzendõ szolgálatának elõfeltételeit.

Gondold át: A fent idézett három bibliai történetet vizsgálva mit tartunk a legfontosabbnak abból, amit Péternek meg kellett tanulnia? Hogyan indíthat bennünket is a Szentlélek nagyobb bátorságra az Úr ügyéért?

IV. Péter öröksége

Olvassuk el 1Pt 3:8-9; 4:7-11 verseit!

A szájhagyomány szerint Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre. A tanítvány mindenkor Krisztust szolgálta, mégis élete végén talán méltatlannak érezte magát arra, hogy ugyanúgy haljon meg, ahogyan Jézus.

Gondold át: Ha a heti igeszakaszok tanulmányozása után egy szóval kellene összefoglalni Péter tanácsát az egyháznak, mit mondanánk?

3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!

Elgondolkodtató kérdések:

A legtöbb bibliai alakról csupán egy-két verset találunk. Néhány ilyen pillanatkép (rövid igeszakasz) korántsem elõnyös képet fest Péterrõl. Vajon mit gondolnának rólunk az emberek, ha véleményüket életünk egy-egy pillanatképére alapoznák? Az is lényeges a Szentírásban leírt életutakkal kapcsolatban, hogy néhány versben vagy fejezetben több hónapot, sõt évet kellett összefoglalni. Mennyi idõbe telik, amíg valóban megismerjük egy ember lelkivilágát? Melyek azok a fordulópontok az életünkben, amelyek leginkább alkalmasak jellemünk megváltoztatására?

Kérdések az alkalmazáshoz:

A Péter bûneirõl és tévedéseirõl szóló történetek egyértelmûen rávilágítanak Jézus szeretetére és türelmére is. Nevezzünk meg legalább három olyan területet életünkben, ahol érezzük: az Úr formál, hogy egyre inkább hasonlítsunk hozzá!

Tulajdonképpen mit tett Jézus Péterért, amikor arra kérte: “Legeltesd az én juhaimat!” (Jn 21:17)? Megmutatta már Jézus bizalmát, amikor felelõsségteljes feladattal bízott meg, pedig mi kételkedtünk, hogy képesek vagyunk annak elvégzésére?

Bizonyságtevés

Péter kétség kívül kissé bárdolatlan, modortalan ember volt, amikor Jézus elõször hívta el. Baráti körünkbõl vagy gyülekezetünk tagjai közül szerintünk kinek lenne szüksége ilyen tekintetben egy kis jellemformálásra? Hogyan tudnánk igazán segíteni?

Azt mondják, hogy az igazság nem annyira tanítható, inkább az embernek magának kell felfedeznie. Péter éppen azért volt a tettek embere, mert Jézustól ezt a mintát látta; egyszerûen csak követte mestere példáját. Sokan még csak barátkoznak az igazi keresztényi élet gondolatával. Milyen körvonalazható tervekkel és programokkal tudnánk – akár csoportosan, akár egyénileg – bemutatni számukra a krisztusi erények gazdagságát?

4. LÉPÉS: ALKALMAZD!

Ellen G. White szerint “a megszentelõdés az egész élet munkája. Ahogyan lehetõségeink tágulnak, gazdagodunk tapasztalatokban, és ismeretünk növekszik. Alkalmasak leszünk felelõsség hordozására, és érettségünk arányos lesz lehetõségeinkkel” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1990, Advent Kiadó. 39. old.). Ez az állítás Péter történetében is igazolást nyert.

Gondold át: Péter élettörténetét egyrészt a tanítványság szemszögébõl, másrészt Jézus oldaláról nézve is elemezhetjük. Válaszoljunk a következõ kérdésekre:

Mi az, ami megragadott bennünket Jézusban, ami miatt Péterhez hasonlóan mi is az Úr szolgálatának kívánjuk szentelni életünket? Mely adottságaink színesítik a vele való kapcsolatot? Miért olyan lényeges felismerni, hogy az összes lelki ajándékunk tõle származik?

Életünket Krisztus szemszögébõl nézve mely területeken van szükségünk a változtatásra? Hûségesebben követjük Krisztust, mint egy/két/tíz évvel ezelõtt? Mivel indokoljuk a válaszunkat?

Vannak olyan kötelezettségeink, amelyeket még elképzelni sem tudtunk volna azelõtt? Lehetséges, hogy az Úr még nehezebb feladatokat tartogat a jövõre nézve?

Imával fejezzük be a Biblia tanulmányozását!