SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

7. tanulmány   −  2008  Augusztus 9 - 15.

János apostol

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 8:21-22; Márk 10:35-45; János 1. 2. és 3. levele

„Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak” (3Jn 4).

KULCSGONDOLAT: János apostol az egyik legkedveltebb szereplője a Bibliának. Mit tanulhatunk tőle?

Az egyik egyházi hagyomány szerint János apostol idős emberként Efézusban élt. Minthogy már legyengült, követőinek kellett elvinniük őt a gyülekezetbe. Valahányszor találkoztak, csupán ennyit mondott nekik: „Gyermekeim, szeressétek egymást!”. Követői, miután már belefáradtak abba, hogy minduntalan ugyanazt kell hallaniuk tőle, megkérdezték: „Mester, miért mondod mindig ezt?”. „Ez az Úr parancsa – felelte. – Ha csak ennyit tesztek, az elég.”

Akár igaz, akár nem, a történet jól bemutatja annak az embernek a gondolkodását, aki azelőtt a mennydörgés fia volt, ám később a szeretet és a kegyelem fiává vált. János három levelét olvasva olyan ember szívébe láthatunk bele, akinek életét a szeretet vezérelte. Itt találjuk a Biblia néhány legbátorítóbb igéjét, amelyek közül az egyik legnevezetesebb: „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2:1).

Ezen a héten további felfedezéseket teszünk majd, miközben János apostolnak, a korai keresztény egyház egyik oszlopának életét és misszióját kutatjuk.

 

különleges elhívatás

Augusztus 10.

Vasárnap

 

Amikor Jézus elhívta Jánost és fivérét, Jakabot, hogy kövessék Őt, épp halásztak egy hajóban. „És azonnal hívá őket. És ők atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének” (Mk 1:20).

Olvassuk el ismét figyelmesen Márk 1:20 versét! Milyen fontos alapelvet érthetünk meg ebből az igéből azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent Jézus követése (lásd még Mt 8:21-22; Lk 14:26; Fil 3:8)?

    _____________________________________________________________

Örökre megváltoztatta János életét az a döntése, hogy kilép atyja vállalkozásából, és követi Jézust. Lukács leírása alapján ismerjük a legrészletesebb beszámolót a Jézustól jövő elhívásról (lásd Lk 5:1-11).

Lk 5:1-11 szakaszában melyik vers fejezi ki, mit jelent Jézus követőjének lenni? Milyen gondolat kerül itt előtérbe?

    _____________________________________________________________

Nem vitatható: azoknak, akik Jézust követik, teljes és tökéletes elkötelezettséget kell vállalniuk. Jézus mindnyájunk Ura, mindent neki köszönhetünk. Mégsem önzésből kéri, hogy adjuk neki a szívünket! Nem, egyáltalán nem! Nagyon is jól ismeri annak a harcnak a valóságát, amelyben benne vagyunk. Tudja, ha van akár csak egy kis rés is, az énnek bármely területe, ami nincs az Ő ellenőrzése alatt, a gonosz arra akarja kihasználni azt, hogy megpróbáljon tönkretenni bennünket. Ezért kell életünket teljesen átadni az Úrnak.

János így tett. Felhagyott a halfogás mesterségével, és azzal töltötte élete hátralevő részét, hogy embereket halászott a mennyek országa számára. János misszióterülete e pillanattól fogva a világ volt; reménységet, gyógyulást és jó hírt hordozott azok számára, akik mérhetetlen ínségben éltek. Meg kellett tanulnia néhány nehéz leckét, de minthogy életét átadta Jézusnak, a legjobb iskolapadba került, és mit sem számított a mindezzel járó esetleges fájdalom.

Mennyire adtuk át életünket Jézusnak? Elhagytunk-e mindent érte? Honnan tudhatjuk meg, igazából kié a szívünk? Milyen változásokra van szükségünk?

 

mennydörgés fia

Augusztus 11.

Hétfő

 

Jézus különleges nevet adott Jánosnak és fivérének, Jakabnak: ők lettek „a mennydörgés fiai” (arám nyelven: Boanergész). E név nyilvánvaló módon utalt lelki alkatukra – amit Jézus szelíden formált.

Milyen kéréssel fordult Jakab és János Jézushoz Mk 10:35-45 szakaszában? Milyen választ kaptak? Mire vall e kérés a két ifjú jellemével kapcsolatban?

    _____________________________________________________________

János és testvére egyaránt egészségtelen büszkeségnek adták tanújelét. Kérésüket hallva Jézus megkérdezte tőlük, hogy mit gondolnak, vajon képesek-e osztozni sorsában? „Igen!” – hangzott a magabiztos válasz (Mk 10:39).

Más alkalommal Jézus tanítványaival Galileából Jeruzsálembe tartott. Jézus szokásának megfelelően keresztülmentek Samárián, nem kerültek nagyot csak azért, hogy ne kelljen a megvetett samáriaiakkal érintkezniük. A Mester előreküldte Jakabot és Jánost, hogy szállást keressenek éjszakára. Beértek egy falu­ba, de az emberek, miután tudomást szereztek arról, hogy úti céljuk Jeruzsálem, nem mutattak hajlandóságot befogadásukra.

Mit árul el Jakab és János jelleméről az, ahogy e méltatlan eljárásra feleltek? Mennyit kellett még tanulnia a szeretett tanítványnak, Jánosnak (lásd Lk 9:54)?

    _____________________________________________________________

Milyen éles ellentét fedezhető fel az itt, e beszámolókban jellemzett János és a leveleket író későbbi János között! Micsoda változás, mennyire új személyiség! Semmi kétség, a változás nem könnyen, nem egyetlen éjszaka alatt ment vég­be. Jánosnak kemény leckéket kellett megtanulnia, de végül ez tette azzá a nagy misszionáriussá, akivé vált.

Vegyük számba, hány nehéz leckét kellett mostanában elsajátítanunk! Mit tanultunk ezekből? Ha nem a szenvedésen keresztül, akkor milyen más úton-módon tanulhattuk volna meg mindezt? Hová kell még eljutnunk? Milyen változásokra van szükségünk itt és most ahhoz, hogy megkímélhessük magunkat a keményebb módszerek szükségétől?

 

jános bizonyságtétele

Augusztus 12.

Kedd

 

Szemtanúként, mint aki sok időt töltött Jézus társaságában, Jánosnak sok mondanivalója volt. Sőt, több mint amennyit képes volt elmondani.

Mit akart közölni az apostol Jn 21:25 versében megfogalmazott kijelentésével? Milyen reményt meríthetünk ez igerészletből?

    _____________________________________________________________

Jóllehet János nem mondhatott el mindent, a Szentlélek vezetése alatt az egyik legfontosabb igazságra tanított meg, arra, hogy Jézus Krisztus eljött emberi testben. Ez olyasvalami, amire soha semmilyen bölcselet, tudomány vagy logika nem vezethetett volna el. Isten Jánost használta fel ennek elmondására.

Evangéliuma első versében János az Igéről – a görög nyelvben: logosz – beszél. A zsidó olvasónak az Ige Isten világot teremtő Igéjét, valamint tanítását, a törvényt jelentette, ami eligazít abban, hogyan éljünk (lásd 5Móz 32:45-47). A görög olvasók számára a logosz-nak más jelentései voltak. A logosz volt az az életerő, ami a világegyetemet összetartotta. A falevél szimmetriáját, az évszakok összhangját, az égen a csillagokat – mindezt a logosz tartja egyensúlyban. A filozófusok, pl. Hérakleitosz, Plutarkhosz, Philón, Platón, csakúgy, mint a különböző sztoikus filozófusok, írtak a logosz-ról. János azonban mind a zsidó, mind a görög olvasók számára meghökkentő kijelentést tesz: ez a bizonyos logosz egy SZEMÉLY. A logosz testté lett, és adott helyen, adott időben belépett emberi történelmünkbe, éspedig azzal a különleges céllal, hogy elhozza az üdvösséget az emberi nem számára.

Olvassuk el Jn 1:1-3, 14 verseit! Mit jelentenek ezek az igék? Írjuk le saját szavainkkal, hogyan értjük az Úr kinyilatkoztatását!

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Teremtőnk, Jézus belépett emberi világunkba és emberré lett. Ez önmagában is lenyűgöző. De toldjuk meg ezt még egy érvvel: eljövetelének az is célja volt, hogy meghaljon a bűneinkért. Ezzel Isten jelleméről olyan kinyilatkoztatást kapunk, amit ha megértünk, hálával, hittel és alázatos engedelmességgel fogunk térdre borulni az Úr előtt.

 

az életadó

Augusztus 13.

Szerda

 

 „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében” (Jn 20:31).

János ezekkel a szavakkal summázza, miért írta meg az evangéliumát, s mi élete fő célja: elvezetni az embereket a Jézusban való hitre, hogy örök életük legyen. Az Újszövetségnek elejétől a végéig kulcskérdése, hogy örök élet egyedül Jézusban létezik.

Olvassuk el az alábbi verseket, és nézzük meg, mi mindent mond János e téma kapcsán, vagyis az „élet”-ről. Hol fedezhetjük fel azt, hogy az „élet” gondolata nem csupán az örök életre vonatkozik, hanem közvetlenül a jelen életre is alkalmazandó?

    Jn 6:35, 63 ___________________________________________________

    Jn 10:28 _____________________________________________________

    Jn 12:25 _____________________________________________________

    Jn 14:6 ______________________________________________________

    Jn 17:3 ______________________________________________________

Az örök életről szóló ígéreteket az teszi különösen jelentőségteljessé, hogy jóllehet a földön valamennyi teremtmény meghal egyszer, az emberek képesek elmélkedni az örökkévalóság eszméjéről. Egyes-egyedül mi vagyunk képesek felfogni azt a széles mezsgyét, ami rövid életünk és az örökkévalóság kilátása között húzódik, és hogy ennek a rideg valósága életünk bármely pillanatában reánk zuhanhat. Egy elzáródott ütőér, egy ittas autóvezető vagy egy HIV-vírus elég ahhoz, hogy egy élet lezáruljon.

Ezzel szemben milyen csodálatos reménységünk van! Tudjuk, hogy a halál nem a vég! Épp ellenkezőleg: a halál csupán alvás, ami számunkra csak egy másodpercnek fog tűnni, és a következő tudatos pillanatunkban már Jézussal lehetünk, az örökkévalóság kezdetén.

Miként befolyásolja az örök élet reménysége azt, ahogy itt és most, a földön élünk? Miért lesz más az életünk, amikor tudatosítjuk magunkban, hogy miénk az örök élet ígérete?

 

jézus közelségében

Augusztus 14.

Csütörtök

 

 „Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent” (3Jn 11).

Mit ért János azon, hogy vannak, akik nem látták az Istent? Mi üzenetének a lényege? Hogyan „látja” valaki Istent?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Jánosnak sokat kellett tanulnia Jézustól. Még azután is, hogy könyörületes lénye közelében tartózkodott, János harsányan védte a jogait, miközben türelmet­len volt másokkal. Egyszer valakire rászólt, hogy ne űzzön tovább ördögöket Jézus nevében, mivelhogy hivatalosan nem volt tanítvány (Mk 9:38). Jézus szelíden tanította: „…aki nincs ellenünk, mellettünk van” (Mk 9:40).

János a Mester mellett növekedett jellemében. Jézus megfeszítésekor, amikor a többi tanítvány elmenekült, János egyedül maradt a kereszt lábánál. Abban nyilatkozott meg Jézus különleges szeretete János iránt, hogy édesanyját a gondjaira bízta (Jn 19:26-27).

Milyen fontos alapelvet érthetünk meg 2Kor 3:18 verséből? Milyen gyakorlati módját találhatjuk annak, hogy ezt az elvet beépítsük életünkbe?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

János leveleit szembetűnő kedvesség, szelídség, együttérzés hatja át. Mennyire más ez a János az evangéliumok Jánosához képest! Egészen figyelemreméltó dolognak kellett történnie ezzel az emberrel. Természetesen tudjuk, mi volt ez: Jézussal járt, mígnem ez az élmény életét és jellemét gyökeresen megváltoztatta.

Lapozzuk át János három apostoli levelét! Figyeljük meg, milyen jellem tárul elénk ezeken az oldalakon! Hogyan formálta át János életét Jézus? Vannak-e a mi életünknek is olyan vonásai, amelyek szintén ilyen átalakulásra szorulnak? Mit teszünk annak érdekében, hogy Isten beléphessen az életünkbe, és elvégezhesse e változtatásokat?

 

további tanulmányozásra:

Augusztus 15.

Péntek

 

Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. „János, a szeretett tanítvány” c. fejezet, 355–359. old.

„A bekövetkezett borzalmas üldözésben János apostol igyekezett a hívők hitét erősíteni és megszilárdítani. Tanúbizonyságait ellenségei sem cáfolhatták meg; és ezzel segítette testvéreit, hogy a rájuk szakadt nyomorúsággal bátran és hűségesen nézzenek szembe. Amikor úgy látszott, hogy a keresztények hite meginog a heves ellenállás alatt, igyekeztek találkozni Jézus agg, fáradt szolgájával, aki erővel és ékesszólóan ismételte a keresztre feszített és feltámadt Megváltó történetét” (i. m. 374. old.).

„János magas kort ért meg. Tanúja volt Jeruzsálem pusztulásának és a méltóságteljes templom lerombolásának. A tanítványok közül már csak ő volt életben, aki bensőséges kapcsolatban volt a Megváltóval. Üzenete nagy befolyást gyakorolt annak a ténynek előadásában, hogy Jézus volt a Messiás, a világ Megváltója. Őszinteségét senki sem vonhatta kétségbe és tanításai által sokan megtértek hitetlenségükből” (i. m. 374. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.       Olvassuk el újra János mindhárom levelét! Az apostol jellemének milyen egyéb jegyei ismerhetők fel bennük? Milyen erős kifejezésekkel illeti azokat, akik nem követik az igazságot? Segít-e ez is abban, hogy megértsük, mit jelent a szeretet?

2.      Mit kell értenünk a jellemfejlődés alatt? Hogy megy végbe? Hogyan változtatja meg Jézus a jellemünket? A Biblia sok természetfeletti eseményről ad hírt, de előfordult-e valahol is, hogy egy ember jelleme egy csapásra, természetfeletti módon változott meg – valahogy úgy, ahogy a vak hirtelen látott, vagy a leprás meggyógyult? Indokold válaszodat! Hogyan nyújt betekintést a válasz a jellemfejlődés mikéntjébe?

ÖSSZEFOGLALÁS: János apostol, aki saját maga tapasztalta az Üdvözítő szeretetét, engedte, hogy ez az élmény átjárja minden szavát és tettét. Élete és írásai a keresztény életben a szeretet mindenek felett való fontosságára emlékeztetnek, valamint arra, hogy minden missziós tevékenységünknek ez legyen az alfája és ómegája.

 

 

R. DÁNIEL IRÉN:

RÁ BÓLINTOTTÁL?

 

Uram!
Nagyon szeretném
tudni:
rábólintottál-e
az almafácskára,
mit Luther ma még
elültetne,
ha tudná,
holnap visszajössz.

Ha igen,
van rá
reményem,
hogy almafácskának
nézed
mai ténykedésem,
mi nem volt több,
csak fa-ültetés...
S akkor
hinni merném:

holnap

értem is visszajössz!