SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 25:8-54; Máté 10; János 10:10

„Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok” (Mt 10:31).

KULCSGONDOLAT: Jézus, a világ legnagyobb tanítója, mielőtt kiküldte volna tanítványait a bizonyságtevésre, képzésben részesítette őket. Milyen alapelveket érthetünk meg szavaiból a mai időkre, önmagunkra nézve?

Tudta, mennyire fontos része szolgálatának az a feladat, hogy követőinek egy csoportját missziója folytatására megtanítsa. Miután tehát bejárta Galileát – prédikált, tanított és gyógyított –, világossá vált számára, hogy eljött az ideje a tizenkét tanítvány első kiküldésének. Szert kellett tenniük gyakorlati tapasztalatokra.

Tanítványai rendkívüli, személyre és helyzetre szabott kiképzést kaptak attól a tanítótól, akihez foghatót nem ismert a világ. Jézusban – mint élő valóságban – megfigyelhették azokat az elveket, amelyeken a világegyetem alapjai nyugszanak. Egy mindenek felett álló mintát láthattak arra nézve, hogyan kell az életet élni.

Ekkor még alig egy éve követték Jézust. Azzal jártak és beszélgettek, aki maga volt az Út, az Igazság, az Élet (Jn 14:6). Azután eljött az ideje, hogy a tanultakat átültessék a gyakorlatba.

Ezen a héten kiemeljük Jézus szavainak néhány fontos részletét, amelyeket akkor mondott el a Mester, amikor tanítványait missziómunkába küldte.

Mit jelent az, hogy „Elközelített a mennyeknek országa” (Mt 10:7)? Számodra mit mond ez a kifejezés: mennyek országa?

    _____________________________________________________________

Amit a magyar Biblia „ország”-nak ír, azt az angol és a legtöbb más bibliafordítás úgy adja vissza, hogy „királyság”. A királyság egy király fennhatósága alatti területet jelent. Isten királysága, a mennyei királyság, nem egyszerűen egy földrajzi területet, hanem egy lelki fennhatóságot is jelöl. Egy ízben Jézus így határozta ezt meg: „az Isten országa tibennetek van” (Lk 17:21).

Mit jelent az, hogy az „Isten országa” mibennünk van? Hogy kell értenünk ezt a gondolatot?

    _____________________________________________________________

Mielőtt Jézus és tanítványai megkezdték szolgálatukat, Keresztelő János már prédikálta, hogy az Isten országa közel van (Mt 3:2). Az Újszövetség egyértel­mûen Jézusban ismerte fel Izráel megígért Királyát, akiben az Ószövetség valamennyi reménysége és jövendölése beteljesedett (lásd Lk 1:32-33). A nép azonban politikai uralkodót várt, aki az adott földrajzi területen megalapítja politikai uralmát, és megszabadítja őket a rómaiaktól.

A Jézus által hirdetett ország viszont egészen más volt. Ez az ország nem akkor jön el, amikor a rómaiak uralmát megdöntik. A mennyek országa már itt van. Az emberek itt és most láthatják Jézust, hallhatják szavát, és tanulhatják azokat az alapelveket, amelyeken nyugszik az üdvösség és a menny. Megtanulhatják a Mester életpéldáját követni. Megláthatják, hogyan működnek a való életben Isten kormányzatának alapelvei. Már most dönthetnek úgy, hogy ennek a királyságnak lesznek polgárai. Magukénak mondhatják a Szentlélek, a bűn feletti győzelem és az örök élet ígéretét.

Milyen formában érezhetjük magunkénak már most azokat a kiváltságokat, amelyek abból adódnak, hogy „Isten országá”-ban élhetünk? Melyek azok a lehetőségek és ígéretek, amelyeket már most teljességgel élvezhetünk?

Máté evangéliuma 10. fejezetében azt találjuk, hogy Jézus megbízta a tizenkettőt: induljanak el és végezzenek missziómunkát. Olvassuk végig a fejezetet, majd válaszoljunk az alábbi kérdésekre!

Mire gondolhatott Jézus, amikor tanítványai lelkére kötötte, hogy legyenek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok (16. vers)? Hogyan alkalmazhatjuk e szavakat napjainkra?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Olvassuk el Mt 10:2-4 verseit! Mi az, ami Jézus valamennyi tanítványára egyaránt igaz volt? Mire utal ez azzal kapcsolatban, hogy törődnünk kell a kulturális viszonyokkal, miközben a különbözõ népcsoportok között végezzük a munkát?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Milyen különleges erőkkel rendelkeztek a tanítványok? Ha bennünk talán nincs mindez épp úgy meg, hogyan szolgálhatunk és tehetünk bizonyságot mégis a világnak?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Milyen fogadtatásra készítette fel a tanítványait Jézus? Milyen tanulságot vonhatunk le mindebből a magunk számára?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Hogyan értsük Mt 10:5-6 szavait a tanítványoknak adott későbbi megbízás fényében, ami szerint az egész világnak bizonyságot kell tenniük?

    _____________________________________________________________

Amikor Jézus kiküldte tanítványait, egyértelműen meghagyta nekik, hogy csak Izráel népéhez menjenek, a pogányokhoz ne. A mi időnkből visszatekintve ezt akár méltánytalan eljárásnak is minősíthetnénk. Miért csak a zsidókhoz kellett eljuttatniuk a jó hírt? Miért kellett mindenki mást mellőzniük, legalábbis abban az időben?

A válasz, úgy tűnik, a kulturális érzékenységből fakad. Jézus nem akarta, hogy a tanítványok veszélyeztessék missziójukat. Ahogy Ellen G. White írja: „Ha nekik [a pogányoknak] előbb hirdették volna az evangéliumot, elvesztették volna befolyásukat a zsidók között, akiknek először kellett meghallaniuk Isten üzenetét” (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald, 1892. ápri­lis 19.). Arra is felhívja a figyelmet, hogy emiatt vitába keveredtek volna a farizeusokkal, ami elcsüggesztette volna a tanítványokat a munkájuk végzése közben (lásd Ellen G. White cikke, The Signs of the Times, 1900. július 18.).

Missziómunkánk közben mindig találkozunk bizonyos kulturális szokásokkal, amelyekre oda kell figyelnünk. E szokások lehetnek értelmetlenek, helytelenek, lehetnek végtelenül sértőek ránk nézve, mégsem hagyhatjuk őket figyelmen kívül, ha hatékony bizonyságtevők akarunk lenni.

Hogyan segítenek Jézus Jn 10:10 versében megfogalmazott szavai, miközben rendszeresen találkozunk ártalmas hagyományok fogságában élő emberekkel?

    _____________________________________________________________

Krisztus követőiként rendkívüli érzékenységgel kell viseltetnünk azon kultúrák iránt, amelyekben munkálkodunk. Semmiképpen nem engedhetjük meg magunknak, hogy pökhendiség vagy valamilyen felsőbbrendűség látszatát keltsük. Ha valami jobbat ismerünk, ha gazdagabb, teljesebb életre tudunk vezetni másokat, akkor tanúsítsa azt üzenetünk és életvitelünk.

Ha valaki megvizsgálná keresztény életmódunkat, találna-e benne olyat, ami elnyerné tetszését? Életvitelünknek mi az üzenete?

A tanítványok küldetésében még mi foglaltatott benne az evangélium hirdetésén kívül Mt 10:7-8 értelmében?

    _____________________________________________________________

A Jézus tanítványainak szóló megbízatás nem csupán az élet lelki oldalát érinti. A tanítás és a prédikálás mellett törődniük kellett az emberek testi szükségleteivel is. A legvégső cél természetesen mindenki esetében az üdvösség, az örök élet, de ez nem jelenti azt, hogy ügyet sem kell vetnünk a bennünket körülvevő fájdalomra és szenvedésre.

Amikor Jézus a názáreti zsinagógában szót kapott, Ézsaiás könyvéből olvasott fel, és az Ige szavait önmagára vonatkoztatta (lásd Lk 4:18-19). Nem arról szólt csupán, hogy segíti a szegényeket, a vakokat, az elnyomottakat és a börtönben sínylődőket, hanem hirdeti „az Úrnak kedves esztendejét” (19. vers) is. Jézus itt a jubileumi évre utalt (3Móz 25:8-54), amikor – ötvenesztendőnként – a földek tulajdonjoga visszaszállt az eredeti tulajdonosokra.

Fussuk át 3Móz 25:8-54 verseit! Mi tűnt itt a fő erkölcsi kérdésnek? Milyen alapelvet közölt népével az Úr?

    _____________________________________________________________

Amint azt Ellen G. White kifejti, az Izráelnek adott rendelkezések „biztosították minden család tulajdonát, és így védekeztek a gazdagság vagy szegénység szélsőségei ellen” (Ellen G. White: Elõtted az élet. Budapest, 1992, Advent Ki­adó. 41. old.). A jubileumi esztendőben minden rabszolgát fel kellett szabadítani, és minden adósságot el kellett engedni.

A tanítványok feladata az volt, hogy a mennyek országára készítsék fel az embereket. Arra is emlékezniük kellett azonban, hogy Jézus országa bizonyos értelemben már elérkezett. Ez pedig annyit jelentett, hogy törődniük kellett az emberek mindennemû szükségleteivel – úgy a fizikai, mint a társadalmi jellegűekkel. Ha igyekszünk hozzásegíteni az embereket ahhoz, amire most szükségük van, felkelthetjük érdeklődésüket az örök élet ígérete és valósága iránt.

Hogyan bánunk a nehezebb sorsú emberekkel? Mikor tettünk értük utoljára valamit tisztán önzetlen együttérzésből?

Jézusnak a tanítványokhoz intézett tanácsai közül számos vonatkozott arra, miként kezeljék azokat a problémákat, amelyekkel találkozni fognak. A hirdetett üzenet, jóllehet szeretetről és jobb életről szól, egyes helyeken mégis ellenállásba ütközik. Sőt, Jézus szavai szerint, üldözésre is fel kell készülniük.

Olvassuk el Mt 10:22 és Zsid 10:35-36 verseit! Mi a központi üzenet mind­két igerészletben?

    _____________________________________________________________

Jézusnak az állhatatosságra vonatkozó utalása az üldözések hátterén nyer értelmet. Pál apostol így ír: „…tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet” (Róm 5:3-4). Hasonlóképpen ír Jakab is: „Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez” (Jak 1:3).

A nehéz idők mennyiben teszik próbára hitünket? Hogyan erősíthetjük meg lelki életünket, hogy viszontagságos időkben is megálljunk a hitben?

    _____________________________________________________________

Jézus azt mondta tanítványainak, hogy ne féljenek a rájuk váró nehéz körülményektől. Kormányzók és királyok elé fogják állítani őket, hogy előttük tegyenek bizonyságot. „De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok” – hangzik az intelem (Mt 10:19). A Mester ígéretet tett arra, hogy övéi által Isten fog majd szólni, Ő juttatja eszükbe a szavakat, amelyeket el kell mondaniuk.

Az apostolok cselekedetei számtalan olyan eseményt beszél el, amelyek bekövetkeztére Jézus jó előre figyelmeztetett. Pétert, Pált és még sok más keresztényt gyakorta hurcoltak hatóságok elé, hogy adjanak számot tetteikről. Ilyenkor bátran szóltak hitükről. Jézus Isten gondviseléséről biztosította a tanítványokat: „Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok” (Mt 10:30-31).

Mit ígért Jézus Mt 10:38-39 verseiben? Mit nem ígért meg? Milyen vigasztalást tudunk meríteni ezekből az igékből?

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1993, Advent Kiadó. „Az első evangélisták” c. fejezet, 288–297. old.

„Az emberek szíve ma sem lágyabb, mint amilyen Krisztus napjaiban volt. Minden tőlük telhetőt latba fognak vetni a nagy ellenség segítése érdekében, hogy amennyire csak lehetséges, megnehezítsék Krisztus szolgáinak munkáját, csakúgy, mint ahogy Krisztussal is cselekedtek az emberek, amikor itt élt a földön. A rágalmazás és a hamisság nyelvével fogják ostorozni őket. Kritizálják őket, és pontosan azokat az erőfeszítéseket fogják Isten szolgái ellen fordítani, amelyeknek megtételére Isten vezette őket. Az emberek gonosz gyanúsítgatások által csalást és becstelenséget fognak kiáltani ott, ahol tökéletes rend és feddhetetlenség honol. Azt hozzák fel Isten szolgáival szemben, hogy önzõ indítékok hajtják őket, noha maga Isten vezeti őket, és ha az Úr megkívánná tőlük, ha ezzel előbbre vihetnék az Ő ügyét, még az életüket is odaadnák” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 4. köt. 234. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.   Mennyiben különbözik misszióterületünk attól, amire Jézus tanítványai indultak? Milyen hasonlóságokat fedezhetünk fel? Melyek azok a Jézus által felvázolt alapelvek, amelyeket ma sem mellőzhetünk?

2.    Beszélgessünk az osztályokban arról, mit jelent ma „Isten országában” élni! Kell-e ennek érdekében megmutatnunk valamit, s ha igen, mit?

3.   Milyen mértékben veszünk részt egyénileg és helyi gyülekezetünk közösségében az evangelizáció, a bizonyságtétel munkájában? Mit teszünk annak érdekében, hogy enyhítsük a körülöttünk élők szenvedését? Hogyan tehetne többet gyülekezetünk ezen a területen? Miért annyira kiemelt fontosságú munkánknak ez az oldala? Miért nem elég mindennek ellenére sem, ha csak a körülöttünk élõk testi szükségleteinek kielégítése érdekében fáradozunk? Mi történik ugyanakkor, ha csak a prédikálást hangsúlyozva figyelmen kívül hagyjuk az evangélium társadalmi dimenzióját?

ÖSSZEFOGLALÁS: A világ legnagyszerűbb tanítója időt szakított arra, hogy részletes eligazítást adjon tanítványainak, mielőtt elküldte őket feladatukat végezni. Az előttük felvázolt alapelvek időt állók: ma sem mellőzhetjük őket!

R. DÁNIEL IRÉN:

VÉDELEM

Mint katicán

a pötty,

öregasszony tarkóján

a konty,

csavargó derekán

a rongy,

oly állandó vagy

hozzám, Istenem.

S bár életem

tépett rongy,

tarkómat

nem borítja konty,

s ruhám

csupa sáros pötty,

kereszted

rám boruló védelem.