tanítói melléklet

5. tanulmány   −  2008  Július 26 - Augusztus 1.

Jézus és tanítványai

A lecke rövid áttekintése

                    ALAPIGE: Máté 10:31

A TANULÓ CÉLJA:

A TANULMÁNY VÁZLATA:

I. “Az Isten országa”

  1. Az alábbiakban híres emberektõl származó idézetet olvashatunk. Az általuk közölt ország-fogalmak mennyiben hasonlítanak ahhoz, amirõl Jézus beszélt?

II. Útmutatás (Máté 10)

  1. Milyen értelemben nevezhetjük a bizonyságtevés egyik fontos módszertani elemének Jézus Mt 10:16-ban megfogalmazott tanácsát: “legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok”?

  2. A hétfõi leckében arról tanulhatunk, hogy Mt 10:8 verse szerint az elsõ tanítványok olyan hatalommal rendelkeztek, ami számunkra nem adatott meg. Hogyan értelmezhetjük helyesen ezt a kijelentést? A korai tanítványok halálával ezek a képességek megszûntek volna?

III. Kinek tegyünk bizonyságot?  (Mt 10:5-6; 28:19)

  1. Hogyan tudjuk összhangba hozni a látszólag ellentmondó verseket?

  2. Mit jelent és miért olyan fontos a “kulturális érzékenység”? (Lásd a keddi leckét!)

  3. Összefoglalás:

    Jézus elsõ követõi olyan tanításban részesültek a bizonyságtevés területén, amely idõtálló elveken alapszik. A mai tanítványok munkája ugyanolyan értékes, ha helyesen értelmezik és alkalmazzák a tanultakat.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ

1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!

Képzeljük el a csoportban a következõ helyzetet: Jézus odalép hozzánk a munkahelyünkön (az irodában, a futószalagnál, az áruházban, az osztályteremben, a pajtában vagy egy céges jármûvön), és így szól: “Azért jöttem, hogy elhívjalak. Kövess engem, legyél a tanítványom!”

“Nem mondtam, hogy el kell hagynod a várost” – feleli mosolyogva. “Továbbra is élhetsz otthon, megtarthatod az állásod és gondoskodhatsz a családodról. Csak azt kérem, hogy légy figyelmesebb, és vedd észre az alkalmakat, amikor bekapcsolódhatsz országom építésébe!”

Tegyük fel a kérdést:

Érezzük néha: nincs meg bennünk minden, ami ahhoz kellene, hogy Krisztus szûkebb köréhez tartozzunk? Vagy akik elhagyják otthonukat és családjukat is Jézus követéséért, inkább elkötelezettebbek, mint akik megmaradnak szeretteik és munkahelyi kötelességeik mellett?

Gondold át: Lehet-e az ember teljes szívvel Krisztus tanítványa úgy is, ha nem hagy el az Úrért mindent? Ha igen, hogyan? Ne általánosságban beszéljünk, hanem fogalmazzunk konkrétan.

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!BIBLIAKOMMENTÁR

I. “Elközelített a mennyeknek országa”

Olvassuk el Mt 5:3-10 verseit!

Amikor Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy “elközelített a mennyeknek országa” (Mt 10:7), nem az általunk ismert országhoz hasonlóra gondolt. Ha valóban országra gondolt, akkor egészen más alapokon álló világra utalt, ahol a szegényeket több áldás éri, mint a gazdagokat, ahol a szelídeket több tisztelet övezi, mint az erõseket, ahol az üldözötteket többre becsülik az üldözõknél (lásd Mt 5:3-12). Milyen más szempontból különbözik még Krisztus országa a manapság általánosan elfogadott értékektõl?

Gondold át: A környezetünkben élõ keresztények életébõl mely krisztusi elvek tükrözõdnek? Avagy lehetséges, hogy csupán a rendszeres istentiszteleten veszünk részt, más szempontból azonban mindennapjaink semmiben sem különböznek másokéitól?

Az Egyesült Államokban egy Gallup közvélemény-kutatás szerint a magukat keresztényeknek vallók élete alig-alig különbözik nem hívõ szomszédaikétól, ha csak az egyszerû erkölcsi értékek mércéjét vesszük alapul. Milyen riasztó eredményt hordoz ez számunkra, akik Krisztus követõinek valljuk magunkat?

II. A Krisztus nevében végzett szolgálat

Olvassuk el Mt 10:1-10 verseit!

Mt 10:1-2 versében két fontos megnevezésre figyelhetünk fel: a tanítvány és az apostol kifejezésekre. Jóllehet ebben az esetben mindkét szó ugyanarra a tizenkét emberre utal, mégis van egy jelentõs különbség a kettõ között. A tanítvány kifejezés olyan tanulóra utal, aki aláveti magát mestere vezetésének, irányelveinek és életszemléletének. Az apostol kifejezés azonban (szó szerint: akit elküldtek) azt jelöli, aki teljes jogkörében képviseli a küldõ személyt. Egy korabeli szövegkörnyezetben akár egy rabszolgáról is lehetett szó, aki azt a feladatot kapta, hogy gazdája nevében írjon alá egy törvényes okiratot. Jézus követõi szempontjából ez a megbízatás azt foglalta magában, hogy apostolainak minden hatalmat megadott “a tisztátalan lelkek felett, hogy kiûzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és min-den erõtelenséget” (Mt 10:1). Ily módon Krisztus apostolai Õt képviselték, amikor azon munkálkodtak, hogy megalapozzák országának uralmát és hatalmát. Egy apostol nem hívhatott el egy másik személyt az apostolságra és a szolgálatra; ez a tisztség és jog kizárólag a Mestert illette meg.

Gondold át: Vannak-e ma is tanítványok illetve apostolok egyházunkban? Van-e egyéb jogkörünk is azon kívül, amellyel Jézus ruházott fel? Hogy kaptuk ezt a meghatalmazást?

III. Kígyók és galambok

Olvassuk el Mt 10:16-20 verseit!

Az interjúrészletek és a kiragadott idézetek korában valós veszély, hogy valakinek a szavait a szövegkörnyezetbõl kiszakítva idézik. (Kérdezzük csak meg bármelyik politikust vagy közéleti személyiséget!) Mennyire fontos tehát keresztényként megfontoltan és tapintatosan fogalmaznunk?

Gondold át: Bár lehetetlen felkészülni minden helyzetre, mégis biztosak lehetünk abban, hogy nem egyedül kell megállnunk a helyünket. Milyen vigasztalást meríthetünk Jézus ígéretébõl: “Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól tibennetek” (Mt 10:20)?

3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!

Elgondolkodtató kérdések:

Bár nem mondhatjuk el magunkról, hogy a szó szoros értelmében követtük volna Jézust Galilea poros utcáin, a tizenkettõhöz hasonlóan mi is a tanítványai vagyunk. Milyen szempontból változtat ez a felismerés a magunkról illetve a gyülekezetünkrõl alkotott véleményünkön? Jézus megígérte, hogy ha együttmûködünk vele az evangélium terjesztésében, Õ velünk lesz “a világ végezetéig” (Mt 28:18). Mit jelent az, hogy számíthatunk ennek az igazságnak kézzel fogható beteljesedésére is?

Kérdés az alkalmazáshoz:

Jézus nagy misszióparancsának (Mt 28:18-20) megvan a maga helyi és globális vetülete is. Bár kivehetjük a részünk az evangélium örömhírének világszéles terjesztésében, Krisztus parancsát addig nem töltjük be igazán, amíg azt elõször a saját közösségünkben nem mutatjuk be. Mi módon hív az Úr – úgy egyénenként, mint csoportosan –, hogy saját környezetünkbe is elvigyük az evangéliumot?

Bizonyságtevés

Isten küldöttei vagyunk; feladatunk, hogy Krisztus országának elveit mutassuk be. Hogyan közelítenénk meg ezeket az erkölcsi törvényeket, ha

Miért van az, hogy egyénenként másképp kell bemutatni az igazságot? Hogyan lehetséges ez az igazság elferdítése nélkül?

Gondold át: A reklámokkal is mindig más közönséget céloznak meg a szakemberek, ugyanúgy a keresztényeknek is a hallgatóság igényeihez kell szabniuk mondandójuk formáját. Nem mindenkinél eredményes ugyanaz az érvelés.

4. LÉPÉS: ALKALMAZD!

Jézus azt mondta: “Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az õ uránál” (Mt 10:24). Tulajdonképpen mire vállalkoznak azok, akik Jézus tanítványai kívánnak lenni? Mi miért döntöttünk így?

Gondold át: Jézust lázadónak, árulónak, különcnek bélyegezték. Az akko-ri vallási felfogással nem lehetett összeegyeztetni értékrendjét, amit megalapozni és az emberek szívébe elültetni jött. Éppen ezért alázták meg, és feszítették végül keresztre két tolvaj között.

Gondolkodjunk el Jézus történetén, és vegyük számba, hogy nekünk ma milyen választási lehetõségünk van! Ha Jézus csupán két órát tölthetne környékünkön, vajon kire fordítaná ezt az idõt? Felnõttek vagy gyerekek között találnánk, egy lelkésszel beszélne, vagy azzal, aki éppen kísértéssel küzd? Imaórán venne részt, vagy szórakozóhelyre menne? Jó tanulókkal vagy bukdácsolókkal, cserkészekkel vagy gengszterekkel találkozna?

Fel kell tennünk a kérdést, hogy mit jelent számunkra itt és most tanítványnak lenni! Nem az a lényeg, mit vár tõlem az egyház vagy a családom, inkább az, hogy tudok a leginkább Jézus tanítványaként élni.

Imával fejezzük be a Biblia tanulmányozását!