tanítói melléklet

4. tanulmány   −  2008  Július 19 - 25.

Isten Fia - köztünk

A lecke rövid áttekintése

ALAPIGE: 1János 1:1

A TANULÓ CÉLJA:

A TANULMÁNY VÁZLATA:

I. Egy jól ismert európai teológus a következõket mondta: “Idõszámításunk valójában nem egy kezdeti ponttól, hanem egy középpontból indul... amelyet mint egy számos történelmi kutatás tárgyát képezõ, idõben meghatározható eseményt tartanak számon... Ez az esemény pedig a názáreti Jézus Krisztus születése. Lásd Jn 1:1-14” (Oscar Cullmann: Christ and Time, The Primitive Christian Conception of Time and History. Rev. Ed. Philadelphia, 1964, The Westminster Press. 17. old.). Beszélgessünk errõl csoportunkban!

II. Hogyan értelmezhetjük a szerdai és csütörtöki leckék címét: “A képmutatók leleplezése” és “Szeretet a képmutatók iránt”? Miként hozható mindez összefüggésbe a Jézusról tanultakkal? Lásd Mt 23:13, 37!

III. Mit jelent személyesen nekünk a pénteki leckében szereplõ Ellen G. White idézet: “Rövid idõ alatt is nagy munkát végezhetünk el...”?

Összefoglalás:

Még a legáltalánosabban elfogadott világi idõszámítás is Jézus születésénél húzza meg az idõ határvonalát. Szolgálatában és megváltási tervében gyökerezik az egész emberiség egyedüli, valós alapokon nyugvó reménye a menekülésre.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ

1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!

Ki volt Jézus Krisztus? Nagyszerû tanító lett volna csupán? Vagy talán csak egy próféta? Isten Fia? A testet öltött Istenség? Ami pedig még fontosabb kérdés: mit jelent a számunkra? Õ a Megváltónk? A példaképünk? Az Urunk? Hogyan tükrözi életünk Jézussal kapcsolatos meggyõzõdésünket?

Az évek során miként változott, illetve fejlõdött a kapcsolatunk Jézussal? Hogyan értettük meg egyre mélyebben személyisége és küldetése lényegét?

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!BIBLIAKOMMENTÁR

I. Isten velünk

Olvassuk el 1Jn 1:1 versét!

Kezdetben, amikor Isten megteremtette az embert, szó szerint együtt jártunk az Úrral. A bûn elidegenített Urunktól; az évszázadok és évezredek során az Isten és ember közti szakadék egyre mélyebbé és szélesebbé vált, míg sokan azt hitték, sõt hiszik ma is, hogy ez a dolgok természetes rendje. Bûn, halál, magány, különféle betegségek, boldogtalanság, félelem, létbizonytalanság, háború és még sorolhatnánk. Mindez egészen megszokottá vált, már szinte el is hisszük, hogy mindennek így kell történnie. Pedig korántsem ezt rendelte el az Úr. Jézus éppen azért jött, hogy lerontsa ezt a hamis életszemléletet. A Fiú Is-ten emberként jött ismét a földre, nekünk pedig alkalmunk nyílt látni Õt, beszélgetni vele és megismerni igazi jellemét. Jövetelének és küldetésének legfontosabb célja abban állt, hogy lehetõséget biztosítson az újrakezdéshez

– mind az evilági, mind az örök életre vonatkozóan.

Gondold át: Krisztus hogyan biztosít állandó szeretetérõl és gondoskodásáról Jn 14:18-20 és Lk 1:11 verseiben?

II. Ki volt Jézus?

Olvassuk el Lk 24:7 versét!

Gondold át: Hogyan teljesedett be Jézus halálában egész élete és minden tanítása?

“Midõn János, az ihletett apostol, látta a mennyei Atya szeretetének nagyságát és mélységét e veszendõ világ iránt, félelemmel és imádattal telt el... A

20 bûn következtében az emberek Sátán alattvalói lesznek, de Krisztus engesztelõ áldozatában való hit által Ádám fiai ismét Isten gyermekeivé lehetnek” (Ellen G. White: Jézushoz vezetõ út. Budapest, 1996, Advent Kiadó. 12. old.).

III. Kezdetben vala az Ige

Olvassuk el Jn 1:1-14 verseit!

A Jn 1:1-14-ig terjedõ igeszakasz semmi kétséget nem hagy Jézus isteni természete felõl. Öröktõl fogva létezett, Õ teremtette az egész világot és a földet is. “Az Újszövetségben minden bizonnyal Jn 1:1 verse tesz bizonyságot legegyértelmûbben Jézus Krisztus istenségérõl. Ez a vers három rövid, de alapvetõ gondolatot közöl, amelyek kiegészítik egymást, s ezáltal minden olyan félreértést tisztáznak, amely esetlegesen felmerülhet, ha a három állítás bármelyikét a másik kettõtõl függetlenül igyekszünk értelmezni…” (Jon Paulien, John. Nampa, Idaho, 1995, Pacific Press® Publishing Association. 42. old.).

Gondold át: Tagadhatatlan, hogy Jn 1:1-11 megdöbbentõ állítások sorozatát írja le. Milyen további bizonyságokat rejt Jn 1:14-18?

IV. Az ember Jézus

Olvassuk el Lk 15:1-2 verseit!

Gondold át: Jézus korában azok, akik magukat szentnek tartották vagy a szentség után vágyakoztak, igyekeztek csupán szent emberekkel kapcsolatot fenntartani. Számos szertartás keretében arra törekedtek, hogy magukat mindenféle testi-lelki szennytõl megõrizhessék, s az ettõl eltérõ viselkedésforma majdhogynem elképzelhetetlennek számított. A keresztényeket nem kötik efféle, formalitáson alapuló “tisztálkodási” elõírások, mégis lehetséges volna, hogy a túlságosan veszélyesnek tartott helyeket vagy embereket kerüljük?

“Az írástudók véleménye szerint a pásztorok sohasem tudták lemosni teljesen az állattartással együtt járó mindennapos koszt magukról. Azzal is vádolták õket, hogy rendszeresen lopják uraikat. Az akkori emberek nem tudtak fenntartás nélkül gondolni a nõi példaképek vallási értelemben vett érdemeire sem, noha a Szentírás említést tesz Deboráról, Mirjámról és még számos más kiemelkedõ asszonyról. Istent mégis egy egyszerû pásztor és egy asszony mutatja be, akik kétségbeesetten kerestek valamit, s kimondhatatlan örömet éreztek, amikor rátaláltak (Lásd Lk 15:4-6, 8-9 verseit!)” (Walter Scragg: The God Who Says Yes. Hagerstown, Md., 1987, Review and Herald® Publishing Association. 86–87. old.).

V. A kétszínûség és a képmutatók

Olvassuk el Mt 23:13 versét!

Gondold át: A fenti versbõl nyilvánvalóan kitûnik, hogy Jézus nem vette könnyedén a kétszínûséget. Vajon miért nem tûrt megalkuvást ezzel kapcsolatban?

“[A farizeusoknak] ez a képmutatása – jelentette ki Krisztus – súlyosabb büntetést hoz rájuk. Ugyanez a dorgálás illet meg ma is sokakat, akik fennen hirdetik kegyességüket. Életüket önzés és telhetetlenség szennyezi, de mindenek fölé a látszólagos tisztaság ruháját öltik, és ezzel egy idõre becsapják embertársaikat. Istent azonban nem téveszthetik meg” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 517. old.).

Gondold át: Vajon ki sérül leginkább a képmutatás során? A kétszínûség halálos bûn, ami lényegébõl fakadóan rejtett, nem úgy, mint azok a vétkek, amelyeket a “rendes, tisztességes” vámszedõk és bûnösök követnek el. Ennek ellenére Isten sokkal inkább szereti a képmutatókat annál, mintsem azt akarná, hogy megmaradjanak ebbéli állapotukban. Kérjük az Úr segítségét, hogy életünk mindig az igazságot tükrözhesse!

3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!

Gondold át: Sokan a saját elképzelésük szerint akarják látni Jézust. Hogyan próbáljuk néha mi is a magunk készítette keretbe szorítani Õt? Miért történik ez gyakrabban, mint gondolnánk?

Hogyan lehetséges, hogy egyesek saját bevallásuk szerint csodálják Jézust, miközben figyelmen kívül hagyják vagy elferdítik szavait s mindazt, amit az evangéliumokban önmagáról kinyilvánított?

Kérdések az alkalmazáshoz:

Jézusról mindenki tudta, hogy a társadalom kirekesztettjeivel is közösséget vállalt. Mi emberek hajlamosak vagyunk a hozzánk leginkább hasonlókhoz csatlakozni, keresztényként más keresztények társaságát keresni. Mennyire összeegyeztethetõ ez a magatartás a kereszténység lényegével?

A farizeusok nyílván abban reménykedtek, hogy Isten közvetlen vezetése nélkül is elérik a tökéletességet és az “istenképûséget”. Elõfordulhat, hogy mi is hasonló bûnbe esünk?

Bizonyságtevés

Még nem állt több információ a rendelkezésünkre Jézusról, mint most, nagyon sok azonban a téves, félrevezetõ állítás is. Hogy segíthetünk azoknak, akiknek bizonyságot teszünk, hogy õk is jobban megértsék az igazságot Jézusról, megismerjék igazi jellemét, és rádöbbenjenek, mennyi mindent tett már eddig is értük az Úr? Miért olyan fontos, hogy mindannyian személyes kapcsolatban legyünk vele? Mennyivel eredményesebben tudunk bizonyságot tenni, ha valóban ismerjük azt, akirõl beszélünk!

Gondold át: Érdemes elgondolkozni Pálnak Fil 1:18 versében leírt szavain: “Minden módon, akár színbõl, akár szívbõl, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök.”

4. LÉPÉS: ALKALMAZD!

Gondold át: Beszélgessünk arról, hogy Jézus tanításából, életébõl és szolgálatából kit mi érintett meg leginkább! Tekintsük át a következõ javaslatokat, amelyek segítenek megújítani és újra felfedezni Jézushoz fûzõdõ kapcsolatunkat, méghozzá úgy, hogy azt tovább is tudjuk adni!

Elevenítsük fel egyik kedvelt evangéliumi történetünket úgy, mintha Jézus éppen velünk beszélgetne! Milyen érzést vált ez ki, és milyen cselekedetekre indítana?

Amikor legközelebb imádkozunk, valóban beszélgessünk Jézussal! Nyíltan és egyszerûen mondjuk el neki, ami a szívünket nyomja! Vajon hogyan válaszol Jézus, akit az evangéliumokból is ismerünk?

Ne legyünk képmutatóak! Kérjünk segítséget Jézustól és embertársainktól, hogy bevallhassuk és legyõzhessük gyengeségeinket!

“Mit tenne Jézus a helyemben?” – Ez a kérdésfeltevés egészen addig jól hangzott, amíg ilyen feliratú pólót nem kezdtek hordani többen, ahelyett, hogy valóban foglalkoztak volna ezzel a gondolattal. Próbáljuk meg tényleg azt tenni, amit az adott helyzetben Jézus is tenne, és ne csak kiírjuk ezt a mondatot valahova!

Imával fejezzük be a Biblia tanulmányozását!