tanítói melléklet

12. tanulmány   −  2008  Június 14 - 20.

Krisztus főpapi szolgálata

A lecke rövid áttekintése

ALAPIGE: Zsidók 8:1

A TANULÓ CÉLJA:

A TANULMÁNY VÁZLATA:

I. A megváltás terve

  1. A földi szentélynek kellett bemutatnia Isten megváltási tevét.

  2. A földi szentély minden egyes elemének különleges jelentéstartalma volt, ami Jézus szolgálatára mutatott.

  3. Jézus halála szükségtelenné tette a földi szentély ceremóniáit és rituáléit. Ezt hangsúlyozta ki a szenthelyet és a szentek szentjét elválasztó belsõ kárpit kettéhasadása is.

II. Mennyei fõpap

  1. Feltámadása után Jézus lett mennyei fõpapunk.

  2. Jézus és szolgálata a mennyei szentélyben helyettesíti a földi sátort, a földi papságot, az állatáldozatokat és a naponkénti és évenkénti ceremóniákat.

  3. Jézus egyetlen – egyszeri és minden emberért meghozott – áldozata által bátran mehetünk a kegyelem királyi székéhez, ami a szentek szentjében található.

  4. Összefoglalás:

    Krisztus fõpapi szolgálata folyamatos. A korai egyház ideje alatt is szolgált, és még most, napjainkban is végzi ezt a feladatot. Szolgálata által mindenki, aki hozzá fordul, kapcsolatba léphet az Atya Istennel.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ

1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!

Van egy történet egy lelkészrõl, aki azt mondta a gyülekezetének Afrikában, hogyha lenne elég hite, a vízen járna, úgy, mint Jézus. Azután, hogy bebizonyítsa mondanivalóját, a közeli tóhoz vezette õket. Majd egy csónakból kilépett a vízre. Elmerült, és mindenki szörnyülködésére belefulladt a tóba. (Daily Record Co. UK, 2006. aug. 30.)

Kérdezd meg az osztályt: Mi késztetheti az embert arra, hogy megpróbálja Istent “utánozni”? Mi különbség van aközött, aki Istennek gondolja magát, és aközött, aki Krisztus szerint éli az életét? Miért fontos érteni a kettõ közötti különbséget? Miért tûnhet egyszerûbbnek megpróbálni “Istent játszani”, mint valóban Krisztus szerint élni az életünket? Mennyiben gátolják emberi tulajdonságaink, hogy valóban Isten legyen az Úr az életünkben?

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!

BIBLIAKOMMENTÁR

Olvassuk el Zsid 1:1-3; Jel 1:13 verseit, valamint Zsoltárok 110-et!

I. Tehetetlen és reménytelen

Dávid mindig elbukott, amikor Isten segítsége nélkül, egyedül õ akarta irányítani az életét. Majd térdre esve ismerte el érdemtelenségét és Isten erejét, kegyelmét. Mindannyiunkat jelképez Isten kedveltje, Dávid király. Mivel bûnös természetünktõl nem tudunk megszabadulni, szükségünk van a papi közbenjáróra.

Gondold át: Találomra olvassunk el szakaszokat a Zsoltárok könyvébõl! Gondolkozzunk el arról, hogy a bûnös szív kétfelé húz, váltakoznak az érzelmek és a szükségletek! Hogyan tapasztalunk ilyesmit saját életünkben, vagyis egyik pillanatban vágyakozást a bûnös, testi dolgok iránt, a következõ percben pedig a szentség, a tisztaság, a hûség és a kegyesség utáni vágyódást?

II. Kijelentés és megbékélés

Két alapvetõ lelki szükséglete van a bûnben született keresztényeknek, akiket folyamatosan a bûnös világ vesz körül: ismerni Istent és vele lenni. A

60 bûn világában mozogva hamar megtanuljuk, hogy jobban tudjuk irányítani az életünket, ha ismerjük Istent és ránk vonatkozó céljait. Hiányosságaink tudatában vágyódunk Isten után. Isten éppen ezért, irgalmából és kegyelmébõl adta Fiát, aki maradéktalanul megért, aki közbenjár értünk és feloldja az Isten és köztünk feszülõ problémákat, és a félreértéseket is.

Gondold át: Mielõtt Krisztus közbenjárónkká lett volna a mennyben, közöttünk élt emberként, kísértéseknek kitéve, személyesen tapasztalva számos dolgot, amivel nekünk is küzdenünk kell. Miért olyan fontos része ez a megváltás tervének? Magyarázd meg!

III. Jézus, a személyes Megváltó

Nagyon sokrétû Jézus feladata földi életünkkel kapcsolatosan. A Biblia írói isteni ihletésre szóképekkel mutatták be Jézus tevékenységének különféle vetületeit, hogy jelenlétét igazán értékelhessük és annak életünkre gyakorolt hatását megértsük. Ezért nevezi a Biblia Jézust Pásztornak, Ajtónak, Világosságnak, Szõlõtõkének, Sarokkõnek és így tovább. Száznál is több név és cím utal Jézusra. Életének jelentõsége meghaladja felfogóképességünket. Papi és közbenjárói szerepét a maga teljességében csak akkor fogjuk értékelni, amikor Isten csodálatos kormányzásának tanúi lehetünk a mennyben.

Gondold át: 1Mondjunk a csoportban más hasonlatokat, amelyek Jézus személyes papi szolgálatát jelképezik életünkben! (Ezeknek nem kell szükségszerûen bibliainak lenni, vehetjük a mai korból is.) Tegyük fel a kérdést: hogyan segítenek hitünk megõrzésében Krisztus címei és funkciói? 2Mennyiben hatnak bizonyos metaforák az egyik emberre jobban, mint a másikra? Vagyis, miért érez az egyik személy bizonyos képeket természetesebbnek, mint mások? Mit árul el ez arról, hogy az Úr kinek-kinek, személyiségünktõl vagy múltunktól függetlenül azt adja, ami az eltérõ szükségleteinknek éppen megfelel?

3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!

Elgondolkodtató kérdések:

  1. Ügyvédi feladatot ellátni nem túlzottan kockázatos, ellenben valaki megmentésére vállalkozni akár halálos kockázatot is jelenthet! Halála által miért lett Jézus a legtökéletesebb pap és közbenjáró? Mi a jelentõsége Jézussal való kapcsolatunkban annak, hogy Õ a fõpapunk?

  2. Gondolkozzunk a közbenjárás értelmérõl és céljáról! Miért van szükségünk Jézusra, mint közbenjáróra? Mi ennek az értelme?

  3. Milyen bibliai példákat találunk arra, hogy emberek közbenjártak másokért? Például, gondoljunk Mózes szerepére (lásd 5Móz 9:8-19)!

Kérdések az alkalmazáshoz:

Bizonyságtevés

Szervezzük meg, hogy szombatiskolai csoportunk részt vegyen valamilyen közösségi munkában, és így gyakorolhassa a krisztusi lelkületet és viselkedést! Irányítsuk úgy, hogy a gyülekezetért lehessenek “közbenjárók”!

Gondold át: Jézus azért jött, hogy bemutassa, hogyan használhatjuk fel a menny erejét, és hogyan élhetünk értelmes életet a földön. Emberi kapcsolataink lehetõséget teremtenek Krisztus példájára közbenjárói szolgálatot végezni. Bátorítsuk osztályunk tagjait, hogy lelki adományaikat felhasználva keressék a közbenjárás lehetõségeit (például, ha valaki figyelmes, ezt kamatoztathatja problémák megoldásában)!

4. LÉPÉS: ALKALMAZD!

“Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében” (1Tim 2:5-6). A II. század során Lyoni Irenaeus azt tanította, hogy Isten felajánlotta Jézust váltságul az ördögnek, cserébe az emberek szabadulásáért. Az ördög azonban vereséget szenvedett, mert nem tudta, hogy Jézus maga volt Isten! Több száz éven keresztül vallotta a keresztény egyház ezt a nézetet, míg azután Canterbury Anzelmus rámutatott, hogy Irenaeus elmélete túl nagy hatalmat tulajdonított az ördögnek. Anzelmus azt mondta, hogy Jézus Istennek ajánlotta fel életét, és nem az ördögnek! Micsoda megrendítõ kép: Jézus élete Istennek adva, cserében az örök életemért!

Kérdések az alkalmazáshoz:

  1. Váltságdíjat túszok kiszabadításáért adnak. Idõnként túszcserére is szükség van ahhoz, hogy a foglyok kiszabaduljanak. Mennyiben több Jézus halála egy “túszcserénél”?

  2. Mi az elõnye annak, hogy a Megváltó mindenki más felett áll? Hogyan ösztönözhet Jézus különb volta? Mire lesz lehetõségünk, ha mind nagyobb mértékben élünk a hatalma adta lehetõségekkel?

  3. Soroljunk fel bibliaszövegeket Jézusról, aki Megváltó és Fõpap, majd adjuk oda egy barátunknak vagy szomszédnak! E-mailen is küldhetünk barátainknak hetenként egy-egy igét Jézus hatalmával kapcsolatban.

  4. Mit tehetünk, hogy Krisztus, a Közbenjáró jelenléte munkahelyünkön is érzékelhetõ legyen, és képesek legyünk tanúságot tenni a krisztusi életrõl? Milyen szerepet játszhat az ima ebben a feladatban?