10. tanulmány − 2008
Május 31 - Június 6.Jézus halálának jelentősége
SZOMBAT
DÉLUTÁN
E
HETI TANULMÁNYUNK: Máté 27:45-46; Lukács 2:25-35; 1Korinthus 15:3; 2Korinthus 5:18-21;
Galata 6:14; Zsidók 2:17
„Mert
az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő
szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mk
10:45).
Egy
neves újság a címlapján számolt be egy bibliakörben elhangzott beszélgetésről.
A téma: Jézus halálának oka. Az összejövetelen többek között a következő
kérdések vetődtek fel: Mi lett volna, ha Isten csak azt tervezi, hogy Jézus
mindössze jó dolgokat tanítani jöjjön a földre, például az ellenségeink iránti
szeretetről prédikálni? Valóban szükség volt Jézus szenvedésére és halálára? Ha
igen, miért? Önmagában a tanítás miért nem lett volna elég? Ha pedig igazán
szükségszerű volt a halála, mi a jelentősége ennek számunkra most, évszázadokkal
később?
Ezen a héten igyekszünk
választ találni azokra a fontos kérdésekre, hogy miért halt meg Jézus, milyen
célt ért el halálával, és mit jelent ez nekünk, akik sok évszázaddal későbbi
korban élünk. Vajon Krisztus csupán azért halt meg – ahogy egyesek állítják –,
hogy bemutassa Isten szeretetét, megváltoztatva ezzel az Atya iránti érzéseinket?
Esetleg Krisztus halála változtatott volna azon, ahogy Isten hozzánk viszonyul?
Olyan témák ezek, amelyek a legmélyebb érdeklődésünkre tarthatnak számot.
halálra született |
Június 1. |
Vasárnap |
Mit
jelent Lk 2:25-35 szakasza? Milyen üzenetet kapott
Mária? Mi hangzott el Jézusra vonatkozóan?
Ez
a történet, amiről csak Lukács számol be, igen erőteljes a maga egyszerűségében,
és komoly következtetésekre ad alapot. Isten hű szolgája, Simeon végre
meglátja a Messiást, akire oly régen várt. Titokzatos, tömör üzenetben beszélt
a szülőknek a csecsemő jövőjéről: „ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett
Izráelben… a te lelkedet is éles kard járja majd át” (Lk 2:34-35, új prot. ford.). A görögben
itt szereplő „kard” szó óriási, Góliáthoz illő fegyvert jelent. A
próféta szavai szerint az hatol Mária szívébe. Simeon így jövendölte meg Mária
gyötrelmét a keresztnél. „Simeon e rejtélyes szavai a bekövetkezendő események
rémítő, vészjósló előjeleiként hasítottak Mária szívébe” (SDA Bible
Commentary. 5. köt. 704. old.).
Mit
tudunk meg Jézus haláláról a következő szövegeket olvasva? Mindenképpen be
kellett következnie? Mt 16:21; 26:52-54; Mk 10:45; Lk
18:31-33; Jn 3:14; Zsid 9:25-28
Az a gondolat bukkan fel itt újra és újra, hogy Jézus
meghalni született; halála nem véletlen volt. Meg kellett történnie. De
miért? Nos, ez nem olyan kérdés, amit kizárólag észérvekkel teljesen meg
lehetne magyarázni; nem mintha értelmetlen lenne, hanem azért, mert meghaladja
az értelmünket, az emberi felfogóképességet. Az isteni kinyilatkoztatás körébe
tartozik, annak a titoknak a része, „mely el vala rejtve ősidők óta és
nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szentjeinek” (Kol 1:26). A Biblia nem kezd hosszú érvelésbe, hogy igazolja vagy magyarázza a tényt, talán azért, mert nem
emberi okoskodás tárgya. Nem áll rendelkezésünkre egyéb példa, ami alapján meg
tudnánk ítélni, vagy amihez hasonlítani tudnánk. A bibliai engesztelő áldozat
egyedülálló esemény a világtörténelemben. A mi feladatunk, hogy igyekezzünk
megérteni, mit mond róla a Szentírás, és jelentőségét az életünkben alkalmazni.
Az is a bűn súlyos voltáról árulkodik, hogy Jézus csak a
halálával tudott engesztelést szerezni érte! Mennyire vesszük komolyan az
életünkben a bűnt? Milyen erőfeszítéseket teszünk legyőzéséért?
hogyan történt (máté 27:45-46) |
Június 2. |
Hétfő |
Az
evangéliumok nagy figyelmet fordítanak Jézus élete utolsó hetére. Máté
evangéliumának harmad része, Márk evangéliumának több mint egyharmada
ezzel foglalkozik. Lukács evangéliumának negyedét, János evangéliumának
pedig felét teszi ki a szenvedéstörténet. Egyértelmű, hogy a középpontban
Jézus szenvedése, halála és feltámadása áll. Az evangéliumok nem életrajznak,
inkább Jézus halála teológiai összefoglalásának tekinthetők.
A
következő szakaszokat olvasva elevenítsük fel Jézus szenvedésének szörnyű
eseményeit: Mt 27:27-31, 45–54; Mk 15:21-32; Jn
19:28-30! Milyen érzést vált ez ki belőlünk? Milyen érzelem kerít hatalmába,
és miért?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Senki
nem állíthatja, hogy teljes mértékben értené Jézus halálát vagy annak körülményeit.
Annyi világos, hogy az ott lévő, és az eseményekben tevékenyen résztvevő
emberek szerepe (akár a kihallgatásokban, akár a keresztnél), teológiai
értelemben véve a véletlen függvénye volt, már ami a szereplők faji vagy
nemzeti hovatartozását illeti. Teológiai szempontból nézve képtelenség a ma élő
zsidókat, olaszokat okolni az akkor történtekért, azért, amiért őseik közül néhányan
részt vettek Jézus kivégzésében. Ez a bibliai hit lényegével ellentétben áll.
A Jézus halálát okozók egyéni bűnössége olyan kérdés, ami csak rájuk és Istenre
tartozik. Ahelyett, hogy ujjal mutogatnánk másokra, inkább önmagunktól
kérdezzük meg: Mit tettünk volna mi abban a helyzetben? Bizonyos értelemben
ugyanis mi is ott voltunk!
Kínszenvedése idején mi
nehezedett akkora súllyal Jézusra (Mt 26:28)? Hogyan
tudta ezt a szörnyű terhet elviselni (lásd Lk 22:43)?
„Jézus [a kertben] miután döntött, földre esett, mintha meghalt volna” (Ellen
G. White: Jézus élete. 8. kiad. Budapest, 2002, Advent Kiadó. 596.
old.). Ezek szerint ugyan a római kezek valóban később ölték meg Jézust, a
halálos csapást azonban hamarabb mérte rá egy hatalmassá nőtt ököl, ami
az emberiség egészét jelképezi. Milyen érzés arra gondolni, hogy a mi bűneink
okozták Jézus halálát? Mire késztessen ez a gondolat?
jézus halála árán - 1. |
Június 3. |
Kedd |
Mi
a következõ versek lényege? 1Kor 2:2; 15:3; Gal
6:14
Az
Újszövetség írói különféle hasonlatokkal és képekkel próbálták kifejezni Isten
Krisztusban elvégzett megváltását. A mai és a következő tanulmányban kiemelünk
néhány példát:
1.
Az áldozat, az ajándék, a helyettes
fogalmai. Krisztus „adta Önmagát miérettünk ajándékul [prosphoran]
és áldozatul [thüsian] az Istennek, kedves jó illatul” (Ef 5:2). Azért jött, „hogy áldozatával [thüsias] eltörölje
a bűnt” (Zsid 9:26). „Mert egyetlenegy
áldozatával [prosphora] örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid
10:14).
Az
alapgondolat itt a helyettesként, értünk vállalt halál, ami azt jelenti, hogy
valaki egy másik személy helyett éli át a szenvedést. 1Kor 15:3-ban
Pál azt mondja: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért”; Róm 5:8 szerint: „mikor
még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt”; 1Pt 2:24-ben pedig ezt
olvassuk: Krisztus „a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára”.
2.
A váltságdíj fogalma. A
váltságdíj a görög lütron szó fordítása, aminek alapjelentése: kézbesített
áruért adott fizetség. A klasszikus görögben a rabszolgák és a hadifoglyok
kiváltására használták ezt a kifejezést. A szent iratok szerzői e fogalommal sokkal nagyobb jelentőségű gondolatot fejeztek ki
(Mt 20:28; vö. Mk 10:45): Jézus azért jött, „hogy adja az ő életét váltságul
[lütron] sokakért”. (A „sokakért” itt azt jelenti: mindenkiért.)
A
lütron és a vele rokon értelmű szavak Krisztus áldozatának helyettesítő
voltára mutatnak rá. Jézus értünk adta életét: a görögben az „adta” szó
igeideje egy meghatározott múltbeli eseményre utal, Jézus kereszthalálára. Az
alapvető gondolat itt az, hogy a bűn szolgáiként örök halálra voltunk kárhoztatva,
önmagunkat nem tudtuk volna megmenteni, de Jézus saját életét adta értünk
váltságul (lütron).
Idézzük fel, mi mindent tettünk rosszul, tudva, hogy rossz,
mégis elkövettük! Milyen érzés arra gondolni, hogy Jézus ártatlanul vállalta
magára helyettünk a büntetést, amit egyébként nekünk kellett volna elszenvednünk
minden elkövetett tettünkért?
jézus halála árán - 2. |
Június 4. |
Szerda |
Az
előző részben két hasonlatot vizsgáltunk meg a sok közül, amelyekkel az
Újszövetség írói azt fejezték ki, mi lett Krisztus halálának az eredménye. A következőkben
két újabb képpel foglalkozunk.
3.
Az engesztelés (vagy bűnhődés,
jóvátétel) fogalma (görögül: hilasterion). Zsid 2:17 versében Krisztus küldetésére vonatkozik ez a szó:
Krisztus eljött, hogy „engesztelést szerezzen a nép bűneiért”. Az engesztelés
szó hallatán az jut eszünkbe, hogy valakit ki kell békíteni, le kell
csillapítani. A régi hiedelem szerint, ha egy istenség haragra gerjedt, az
embereknek valamilyen békítő gesztussal (hilasterion) ki kellett őt
engesztelni, hogy újból elégedett és vidám (hilaros) legyen. A kutatók
azonban újra és újra megállapították, hogy az Újszövetség íróinál a klasszikus
görög nyelvből és máshonnan kölcsönzött kifejezések egészen új tartalommal és
jelentéssel bírnak.
Számos
teológus egyetért abban, hogy jobb fordítás volna a „bűnhődés”, a „jóvátétel”.
Ezt úgy értik, hogy Jézus halála árán Isten „jóváteszi”, „elfedezi”, „eltörli”
bűneinket. Az Újszövetség íróitól teljesen idegen a gondolat, hogy az
embereknek kellene kiengesztelni Istent. Mind azt hangsúlyozták, hogy Jézus
halála mentette meg az egész emberiséget Isten bűn miatt gyúlt, jogos
haragjának fenyegetésétől. Jézus lett a jóvátételünk (hilasterion), aki
Isten haragja elől eltakar (Zsid 9:5).
4.
A megbékélés, kibékítés (katallage)
fogalma.
Mi
a következő szakaszok közös mondanivalója? Róm 5:10-11;
2Kor 5:18-21; Ef 2:16; Kol 1:20-22
Istentől
és Isten akaratától való elfordulás a bűn, ami elidegenít Istentől. A bűnös
állapot vége pedig halál.
A megbékélés az Isten és
köztünk helyreálló összhangra, az ismét egészségessé váló kapcsolatra utal.
Van még itt egy igen fontos szempont, amit feltétlenül figyelembe kell vennünk:
Isten a kezdeményező (Róm 5:8-11)! „Isten volt az,
aki Krisztusban megbékéltette magával a világot” (2Kor 5:19).
Az igaz Isten szemében az egész világot kárhozatra ítélte a bűn, a kereszt
révén azonban ügyünk egészen más elbírálás alá esik, tehát mindenki bízhat az
örök életben, aki hit által fordul Jézushoz.
a világegyetem biztonsága |
Június 5. |
Csütörtök |
Mit
mondanak el a következő versek az ember állapotáról, Jézus halálának
szükségességéről? Róm 3:10, 23; 1Kor 2:2; 15:3; Gal
6:14
A
görögök és más ókori népek úgy vélték, hogy erkölcsi értelemben az emberiség
alapvetően jó. Hitük szerint, ha a megfelelő lehetőségek adottak, a természetből
fakadóan bennünk rejlő jóság kiteljesedik, virul. Ezzel az alapfelfogással
komolyan meg kell a kereszténységnek küzdeni, hiszen hitünk az emberiség
egyetemes bűnösségének gondolatából indul ki, és abból, hogy kétségbeejtő
szükségünk van a külső beavatkozásra. Ezért mondta Pál: „Mert a keresztről
való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk,
Istennek ereje” (1Kor 1:18). Ez a csendes erő –
mondta Pál – végül győzedelmeskedni fog: „a Jézus nevére minden térd
meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja,
hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2:10-11).
„Krisztus halálának jelentőségét szentek és angyalok fogják
látni. A bűnössé lett ember nem találhatna otthonra Isten Paradicsomában
máskülönben, csak úgy, hogy a Bárány megöletett a világ megalapítása óta… Az
angyalok Krisztusnak adnak tisztességet és dicsőséget, hiszen még ők sem
lennének biztonságban másként, csak Isten Fiának szenvedésére való
tekintettel. A mennyei angyalokat is a kereszt ereje védi a hitehagyástól. A
kereszt nélkül nem lennének nagyobb biztonságban, mint Sátán bukása előtt
voltak. Az angyalok tökéletessége a mennyben szenvedett csorbát, az emberek
tökéletességén pedig az Édenben, a mennyei boldogság kertjében esett folt.
Isten Bárányára nézzen mindenki, aki mennyen és földön biztonságra vágyik! Az
Isten igazságát és szeretetét egyaránt bemutató megváltási terv örök védelmet
biztosít az Istentől való elfordulás ellen az el nem bukott világoknak éppúgy,
mint a Bárány vére által megváltottaknak” (Ellen G. White magyarázatai, SDA
Bible Commentary. 5. köt. 1132. old.).
Még a mennyei angyalokat is Jézus kereszthalála védi meg
attól, hogy tévútra térjenek! Egészen megdöbbentő gondolat! Ha ekkora a kereszt
jelentősége az el nem bukott lények számára – akiknek pedig nem is a kereszt
szerzett megváltást –, mennyivel fontosabb nekünk, a kereszt által
megváltottaknak!
további tanulmányozásra: |
Június 6. |
Péntek |
Ellen
G. White: Jézus élete. 8. kiad. Budapest, 2002, Advent Kiadó. A „Golgota”
(649–665. old.) és az „Elvégeztetett”
(666–673. old.) c. fejezetek.
„Így azután az angyalok
ujjonghattak, mikor az Üdvözítő keresztjére tekintettek, mert ámbár akkor még
nem értettek meg mindent, most azonban megtudták, hogy a bűn és Sátán
megsemmisítése biztosan örökre megtörtént. Ez a világmindenséget is örökké
tartóan biztonságossá és félelemtől mentessé tette. Maga Krisztus egészében
ismerte a Golgotán elvégzett áldozat eredményeit. Mindezekre előre tekintett,
mikor a kereszten így kiáltott fel: 'Elvégeztetett!'” (i. m.673. old.). „Krisztus
kereszthalála tette biztossá, hogy megsemmisül az, akinél a halál hatalma van,
akitől a bűn eredt. Sátán pusztulása után már senki nem fog bűnre csábítani; az
engesztelést soha többé nem kell megismételni, Isten világegyetemében nem áll
fenn újabb lázadás veszélye” (Ellen G.
White magyarázatai, SDA Bible Commentary. 5. köt. 1132. old.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1.
A kereszt jelentőségét némelyek
csupán Isten szeretete megnyilvánulásának tekintik, és nem látnak benne jogi
vagy engesztelő szerepet. Véleményük szerint Krisztus csak azért halt meg,
hogy bemutassa az Atya szeretetét, ám ez az esemény jogilag nézve nem változtatott
helyzetünkön az Atya előtt. Ennélfogva az volt a kereszt
egyetlen célja, hogy megváltoztasson bennünket és Istenhez való viszonyulásunkat
is. Jézus halálát illetően miért kifejezetten gyenge lábakon álló és
egyáltalán nem kielégítő felfogás ez? Miért vezet szükségszerűen a
cselekedetek általi üdvösség teológiájához az ilyen érvelés?
2.
Időzzünk el annál a gondolatnál, hogy
a kereszt biztosítja a világegyetem biztonságát! Mire következtethetünk ebből
a keresztre és az ezzel kapcsolatos hatalmas horderejű kérdésekre vonatkozóan?
A nagy küzdelem fogalmának ismerete mennyiben segít jobban értékelni azt, ami
a kereszten történt?
3.
Jézus élete és halála titokzatos
elejétől a végéig. Vannak ugyan könynyebben érthető szempontok, más részek
azonban továbbra is rejtve maradnak. Hogyan tanulhatunk meg bízni az Úrban a
számunkra nem egészen érthető dolgokkal kapcsolatban is? Hogyan maradhat erős
a hitünk?