SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

10. tanulmány     2008  Május 31 - Június 6.

Jézus halálának jelentősége

 

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 27:45-46; Lukács 2:25-35; 1Korinthus 15:3; 2Korinthus 5:18-21; Galata 6:14; Zsidók 2:17

„Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mk 10:45).

Egy neves újság a címlapján számolt be egy bibliakörben elhangzott beszélgetésről. A téma: Jézus halálának oka. Az összejövetelen többek között a következő kérdések vetődtek fel: Mi lett volna, ha Isten csak azt tervezi, hogy Jézus mindössze jó dolgokat tanítani jöjjön a földre, például az ellenségeink iránti szeretetről prédikálni? Valóban szükség volt Jézus szenvedésére és halálára? Ha igen, miért? Önmagában a tanítás miért nem lett volna elég? Ha pedig igazán szükségszerű volt a halála, mi a jelentősége ennek számunkra most, évszázadokkal később?

Ezen a héten igyekszünk választ találni azokra a fontos kérdésekre, hogy miért halt meg Jézus, milyen célt ért el halálával, és mit jelent ez nekünk, akik sok évszázaddal későbbi korban élünk. Vajon Krisztus csupán azért halt meg – ahogy egyesek állítják –, hogy bemutassa Isten szeretetét, megváltoztatva ezzel az Atya iránti érzéseinket? Esetleg Krisztus halála változtatott volna azon, ahogy Isten hozzánk viszonyul? Olyan témák ezek, amelyek a legmélyebb érdeklődésünkre tarthatnak számot.

 

halálra született

Június 1.

Vasárnap

 

Mit jelent Lk 2:25-35 szakasza? Milyen üzenetet kapott Mária? Mi hangzott el Jézusra vonatkozóan?

Ez a történet, amiről csak Lukács számol be, igen erőteljes a maga egyszerűségében, és komoly következtetésekre ad alapot. Isten hű szolgája, Simeon végre meglátja a Messiást, akire oly régen várt. Titokzatos, tömör üzenetben beszélt a szülőknek a csecsemő jövőjéről: „ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben… a te lelkedet is éles kard járja majd át” (Lk 2:34-35, új prot. ford.). A görögben itt szereplő „kard” szó óriási, Góliáthoz illő fegyvert jelent. A próféta szavai szerint az hatol Mária szívébe. Simeon így jövendölte meg Mária gyötrelmét a keresztnél. „Simeon e rejtélyes szavai a bekövetkezendő események rémítő, vészjósló előjeleiként hasítottak Mária szívébe” (SDA Bible Commentary. 5. köt. 704. old.).

Mit tudunk meg Jézus haláláról a következő szövegeket olvasva? Mindenképpen be kellett következnie? Mt 16:21; 26:52-54; Mk 10:45; Lk 18:31-33; Jn 3:14; Zsid 9:25-28

Az a gondolat bukkan fel itt újra és újra, hogy Jézus meghalni született; halála nem véletlen volt. Meg kellett történnie. De miért? Nos, ez nem olyan kérdés, amit kizárólag észérvekkel teljesen meg lehetne magyarázni; nem mintha értelmetlen lenne, hanem azért, mert meghaladja az értelmünket, az emberi felfogó­képességet. Az isteni kinyilatkoztatás körébe tartozik, annak a titoknak a része, „mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szentjeinek” (Kol 1:26). A Biblia nem kezd hosszú érvelésbe, hogy igazolja vagy magyarázza a tényt, talán azért, mert nem emberi okoskodás tárgya. Nem áll rendelkezésünkre egyéb példa, ami alapján meg tudnánk ítélni, vagy amihez hasonlítani tudnánk. A bibliai engesztelő áldozat egyedülálló esemény a világtörténelemben. A mi feladatunk, hogy igyekezzünk megérteni, mit mond róla a Szentírás, és jelentőségét az életünkben alkalmazni.

Az is a bűn súlyos voltáról árulkodik, hogy Jézus csak a halálával tudott engesztelést szerezni érte! Mennyire vesszük komolyan az életünkben a bűnt? Milyen erőfeszítéseket teszünk legyőzéséért?

 

hogyan történt  (máté 27:45-46)

Június 2.

Hétfő

 

Az evangéliumok nagy figyelmet fordítanak Jézus élete utolsó hetére. Máté evangéliumának harmad része, Márk evangéliumának több mint egyharmada ezzel foglalkozik. Lukács evangéliumának negyedét, János evangéliumának pedig felét teszi ki a szenvedéstörténet. Egyértelmű, hogy a középpontban Jézus szenvedése, halála és feltámadása áll. Az evangéliumok nem életrajznak, inkább Jézus halála teológiai összefoglalásának tekinthetők.

A következő szakaszokat olvasva elevenítsük fel Jézus szenvedésének szörnyű eseményeit: Mt 27:27-31, 45–54; Mk 15:21-32; Jn 19:28-30! Milyen érzést vált ez ki belőlünk? Milyen érzelem kerít hatalmába, és miért?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Senki nem állíthatja, hogy teljes mértékben értené Jézus halálát vagy annak körülményeit. Annyi világos, hogy az ott lévő, és az eseményekben tevékenyen résztvevő emberek szerepe (akár a kihallgatásokban, akár a keresztnél), teológiai értelemben véve a véletlen függvénye volt, már ami a szereplők faji vagy nemzeti hovatartozását illeti. Teológiai szempontból nézve képtelenség a ma élő zsidókat, olaszokat okolni az akkor történtekért, azért, amiért őseik közül néhányan részt vettek Jézus kivégzésében. Ez a bibliai hit lényegével ellentétben áll. A Jézus halálát okozók egyéni bűnössége olyan kérdés, ami csak rájuk és Istenre tartozik. Ahelyett, hogy ujjal mutogatnánk másokra, inkább önmagunktól kérdezzük meg: Mit tettünk volna mi abban a helyzetben? Bizonyos értelemben ugyanis mi is ott voltunk!

Kínszenvedése idején mi nehezedett akkora súllyal Jézusra (Mt 26:28)? Hogyan tudta ezt a szörnyű terhet elviselni (lásd Lk 22:43)? „Jézus [a kertben] miután döntött, földre esett, mintha meghalt volna” (Ellen G. White: Jézus élete. 8. kiad. Budapest, 2002, Advent Kiadó. 596. old.). Ezek szerint ugyan a római kezek valóban később ölték meg Jézust, a halálos csapást azonban hamarabb mérte rá egy hatalmassá nőtt ököl, ami az emberiség egészét jelképezi. Milyen érzés arra gondolni, hogy a mi bűneink okozták Jézus halálát? Mire késztessen ez a gondolat?

 

jézus halála árán - 1.

Június 3.

Kedd

 

Mi a következõ versek lényege? 1Kor 2:2; 15:3; Gal 6:14

Az Újszövetség írói különféle hasonlatokkal és képekkel próbálták kifejezni Isten Krisztusban elvégzett megváltását. A mai és a következő tanulmányban kiemelünk néhány példát:

1.      Az áldozat, az ajándék, a helyettes fogalmai. Krisztus „adta Önmagát miérettünk ajándékul [prosphoran] és áldozatul [thüsian] az Istennek, kedves jó illatul” (Ef 5:2). Azért jött, „hogy áldozatával [thüsias] eltörölje a bűnt” (Zsid 9:26). „Mert egyetlenegy áldozatával [prosphora] örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid 10:14).

Az alapgondolat itt a helyettesként, értünk vállalt halál, ami azt jelenti, hogy valaki egy másik személy helyett éli át a szenvedést. 1Kor 15:3-ban Pál azt mondja: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért”; Róm 5:8 szerint: „mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt”; 1Pt 2:24-ben pedig ezt olvassuk: Krisztus „a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára”.

2.      A váltságdíj fogalma. A váltságdíj a görög lütron szó fordítása, aminek alapjelentése: kézbesített áruért adott fizetség. A klasszikus görögben a rabszolgák és a hadifoglyok kiváltására használták ezt a kifejezést. A szent iratok szerzői e fogalommal sokkal nagyobb jelentőségű gondolatot fejeztek ki (Mt 20:28; vö. Mk 10:45): Jézus azért jött, „hogy adja az ő életét váltságul [lütron] sokakért”. (A „sokakért” itt azt jelenti: mindenkiért.)

A lütron és a vele rokon értelmű szavak Krisztus áldozatának helyettesítő voltára mutatnak rá. Jézus értünk adta életét: a görögben az „adta” szó igeideje egy meghatározott múltbeli eseményre utal, Jézus kereszthalálára. Az alapvető gondolat itt az, hogy a bűn szolgáiként örök halálra voltunk kárhoztatva, önmagunkat nem tudtuk volna megmenteni, de Jézus saját életét adta értünk váltságul (lütron).

Idézzük fel, mi mindent tettünk rosszul, tudva, hogy rossz, mégis elkövettük! Milyen érzés arra gondolni, hogy Jézus ártatlanul vállalta magára helyettünk a büntetést, amit egyébként nekünk kellett volna elszenvednünk minden elkövetett tettünkért?

 

jézus halála árán - 2.

Június 4.

Szerda

 

Az előző részben két hasonlatot vizsgáltunk meg a sok közül, amelyekkel az Újszövetség írói azt fejezték ki, mi lett Krisztus halálának az eredménye. A következőkben két újabb képpel foglalkozunk.

3.      Az engesztelés (vagy bűnhődés, jóvátétel) fogalma (görögül: hilasterion). Zsid 2:17 versében Krisztus küldetésére vonatkozik ez a szó: Krisztus eljött, hogy „engesztelést szerezzen a nép bűneiért”. Az engesztelés szó hallatán az jut eszünkbe, hogy valakit ki kell békíteni, le kell csillapítani. A régi hiedelem szerint, ha egy istenség haragra gerjedt, az embereknek valamilyen békítő gesztussal (hilasterion) ki kellett őt engesztelni, hogy újból elégedett és vidám (hilaros) legyen. A kutatók azonban újra és újra megállapították, hogy az Újszövetség íróinál a klasszikus görög nyelvből és máshonnan kölcsönzött kifejezések egészen új tartalommal és jelentéssel bírnak.

Számos teológus egyetért abban, hogy jobb fordítás volna a „bűnhődés”, a „jóvátétel”. Ezt úgy értik, hogy Jézus halála árán Isten „jóváteszi”, „elfedezi”, „eltörli” bűneinket. Az Újszövetség íróitól teljesen idegen a gondolat, hogy az embereknek kellene kiengesztelni Istent. Mind azt hangsúlyozták, hogy Jézus halála mentette meg az egész emberiséget Isten bűn miatt gyúlt, jogos haragjának fenyegetésétől. Jézus lett a jóvátételünk (hilasterion), aki Isten haragja elől eltakar (Zsid 9:5).

4.    A megbékélés, kibékítés (katallage) fogalma.

Mi a következő szakaszok közös mondanivalója? Róm 5:10-11; 2Kor 5:18-21; Ef 2:16; Kol 1:20-22

Istentől és Isten akaratától való elfordulás a bűn, ami elidegenít Istentől. A bűnös állapot vége pedig halál.

A megbékélés az Isten és köztünk helyreálló összhangra, az ismét egészségessé váló kapcsolatra utal. Van még itt egy igen fontos szempont, amit feltétlenül figyelembe kell vennünk: Isten a kezdeményező (Róm 5:8-11)! „Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot” (2Kor 5:19). Az igaz Isten szemében az egész világot kárhozatra ítélte a bűn, a kereszt révén azonban ügyünk egészen más elbírálás alá esik, tehát mindenki bízhat az örök életben, aki hit által fordul Jézushoz.

 

a világegyetem biztonsága

Június 5.

Csütörtök

 

Mit mondanak el a következő versek az ember állapotáról, Jézus halálának szükségességéről? Róm 3:10, 23; 1Kor 2:2; 15:3; Gal 6:14

A görögök és más ókori népek úgy vélték, hogy erkölcsi értelemben az emberiség alapvetően jó. Hitük szerint, ha a megfelelő lehetőségek adottak, a természetből fakadóan bennünk rejlő jóság kiteljesedik, virul. Ezzel az alapfelfogással komolyan meg kell a kereszténységnek küzdeni, hiszen hitünk az emberiség egyetemes bűnösségének gondolatából indul ki, és abból, hogy kétségbeejtő szükségünk van a külső beavatkozásra. Ezért mondta Pál: „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje” (1Kor 1:18). Ez a csendes erő – mondta Pál – végül győzedelmeskedni fog: „a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2:10-11).

„Krisztus halálának jelentőségét szentek és angyalok fogják látni. A bűnössé lett ember nem találhatna otthonra Isten Paradicsomában máskülönben, csak úgy, hogy a Bárány megöletett a világ megalapítása óta… Az angyalok Krisztusnak adnak tisztességet és dicsőséget, hiszen még ők sem lennének biztonságban másként, csak Isten Fiának szenvedésére való tekintettel. A mennyei angyalokat is a kereszt ereje védi a hitehagyástól. A kereszt nélkül nem lennének nagyobb biztonságban, mint Sátán bukása előtt voltak. Az angyalok tökéletessége a mennyben szenvedett csorbát, az emberek tökéletességén pedig az Édenben, a mennyei boldogság kertjében esett folt. Isten Bárányára nézzen mindenki, aki mennyen és földön biztonságra vágyik! Az Isten igazságát és szeretetét egyaránt bemutató megváltási terv örök védelmet biztosít az Istentől való elfordulás ellen az el nem bukott világoknak éppúgy, mint a Bárány vére által megváltottaknak” (Ellen G. White magyarázatai, SDA Bible Commentary. 5. köt. 1132. old.).

Még a mennyei angyalokat is Jézus kereszthalála védi meg attól, hogy tévútra térjenek! Egészen megdöbbentő gondolat! Ha ekkora a kereszt jelentősége az el nem bukott lények számára – akiknek pedig nem is a kereszt szerzett megváltást –, mennyivel fontosabb nekünk, a kereszt által megváltottaknak!

 

további tanulmányozásra:

Június 6.

Péntek

 

Ellen G. White: Jézus élete. 8. kiad. Budapest, 2002, Advent Kiadó. A „Golgota(649–665. old.) és az „Elvégeztetett” (666–673. old.) c. fejezetek.

„Így azután az angyalok ujjonghattak, mikor az Üdvözítő keresztjére tekintettek, mert ámbár akkor még nem értettek meg mindent, most azonban megtudták, hogy a bűn és Sátán megsemmisítése biztosan örökre megtörtént. Ez a világmindenséget is örökké tartóan biztonságossá és félelemtől mentessé tette. Maga Krisztus egészében ismerte a Golgotán elvégzett áldozat eredményeit. Mindezekre előre tekintett, mikor a kereszten így kiáltott fel: 'Elvégeztetett!'” (i. m.673. old.). „Krisztus kereszthalála tette biztossá, hogy megsemmisül az, akinél a halál hatalma van, akitől a bűn eredt. Sátán pusztulása után már senki nem fog bűnre csábítani; az engesztelést soha többé nem kell megismételni, Isten világegyetemében nem áll fenn újabb lázadás veszélye” (Ellen G. White magyarázatai, SDA Bible Commentary. 5. köt. 1132. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        A kereszt jelentőségét némelyek csupán Isten szeretete megnyilvánulásának tekintik, és nem látnak benne jogi vagy engesztelő szerepet. Véleményük szerint Krisztus csak azért halt meg, hogy bemutassa az Atya szeretetét, ám ez az esemény jogilag nézve nem változtatott helyzetünkön az Atya előtt. Ennélfogva az volt a kereszt egyetlen célja, hogy megváltoztasson bennünket és Istenhez való viszonyulásunkat is. Jézus halálát illetően miért kifejezetten gyenge lábakon álló és egyáltalán nem kielégítő felfogás ez? Miért vezet szükségszerűen a cselekedetek általi üdvösség teológiájához az ilyen érvelés?

2.        Időzzünk el annál a gondolatnál, hogy a kereszt biztosítja a világegyetem biztonságát! Mire következtethetünk ebből a keresztre és az ezzel kapcsolatos hatalmas horderejű kérdésekre vonatkozóan? A nagy küzdelem fogalmának ismerete mennyiben segít jobban értékelni azt, ami a kereszten történt?

3.        Jézus élete és halála titokzatos elejétől a végéig. Vannak ugyan könynyebben érthető szempontok, más részek azonban továbbra is rejtve maradnak. Hogyan tanulhatunk meg bízni az Úrban a számunkra nem egészen érthető dolgokkal kapcsolatban is? Hogyan maradhat erős a hitünk?