tanítói melléklet

6. tanulmány   −  2008  Május 3 - 2.

Döntésre késztető szavak

A lecke rövid áttekintése

ALAPIGE: Máté 4:4

A TANULÓ CÉLJA:

A TANULMÁNY VÁZLATA:

I. Jézus mondásai:

  1. Jézus sok mindent mondott, amivel fejtörést okozott, amivel az általános hittel és a megszokott viselkedési formákkal szembeszállt.

  2. Jézus egyik nehezen érthetõ mondásában a válással foglalkozik (lásd Mt 19:3-12).

  3. Ne engedjük, hogy nézeteltérés és vita alakuljon ki Jézus nehezen magyarázható mondásai körül!

II. Szokatlan témák

  1. Jézus olyan szokatlan témákat is belevett tanításaiba, mint a megbocsátás, a gazdagodás és a tökéletesség elérése.

  2. Az Úr nagyobb hangsúlyt fektetett Isten szeretetének fontosságára, mint a családunk szeretetére.

  3. Jézus arról is beszélt, hogy a mennyek országát minden más érdekeltség elé kell helyezni.

  4. Összefoglalás:

    Krisztus sok tanítása kifejezetten vitaindító volt, mivel nem illett az általános hagyományokba. Még ma is nehéz minden szavát követni, és hétköznapi életünkben alkalmazni. Kerüljük a vitát e nehezebben érthetõ tanításokról, közben azonban próbáljuk meg alkalmazni a bennük rejlõ elveket!

TANULÁSI ÚTMUTATÓ

1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!

Csak tanítóknak: Jézus sok hallgatója nehezen érthetõnek, nehezen elfogadhatónak tartotta mondásait (Jn 6:60). Ma sem jobb a helyzet. Miért fontos, hogy az Úr minden tanítását figyelembe vegyük, beleértve azokat is, amelyeket nehéznek tartunk?

Jézus nem valamiféle fájdalomcsillapítót ajánlott. Tanításai kemények voltak, és sokszor ellentmondtak az emberek által inkább megszokott tanácsoknak. Gondoljunk például a Hegyi beszédre! A mi korunkban és kultúránkban milyen problémákba ütközünk ezen a téren? Beszéljünk meg néhány lehetõséget, hogyan viszonyulhatnak az emberek Jézus tanításaihoz: a) csodálva szavait, mint egy idealista tûnõdéseit; b) elutasítva, mint túl magas elvárást, amit egyetlen halandó sem érhet el; c) elfogadva, amivel egyetértünk, a többit pedig elutasítva; d) elfogadva minden szavát, mint országa alapelveit, és a követéséhez pedig segítséget kérve Jézustól.

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!

Csak tanítóknak: Tanításai kihívóak, radikális változást követelnek tõlünk. Prédikációiban Jézus nemcsak “simogatta az emberek lelkét”. Üzenetével megkövetelte az átformálódást, és többször azt is, hogy az ember hátat fordítson a múltnak. Amikor az osztályban e nehéz tanításokkal foglalkozunk, figyeljünk arra, amit Jézus mondani akart, ne pedig arra, hogy a tanításai életszerûek-e a mai világban!

BIBLIAKOMMENTÁR

Kétezer évvel azután, hogy Jézus elmondta üzenetét, tanításai továbbra is vigasztalnak, megdöbbentenek és rejtélyesek maradnak. “Egyétek az én testemet és igyátok az én véremet” – mondta tanítványainak Krisztus. Az õ reakciójuk ugyanolyan volt, mint a miénk lenne: “kemény beszéd ez”. “Boldogok a szegények” – mondta Jézus, a mi világunk azonban lenézi a szegénységet, keresi a materiális javak bõségét. Nos, hogyan viszonyuljunk mi e nehéz mondásokhoz? Vegyünk sorra néhányat a tanítványság, az életstílus és a kapcsolatok témakörébõl!

I. A tanítványság kihívása

A tanítványság halállal és megtagadással kezdõdik. “Szükség néktek újonnan születnetek” – mondta Jézus (Jn 3:7). Nikodémus erre így válaszolt: “Mimódon lehetnek ezek?” (3:9). Az újjászületésre való felszólítás egyben felhívás arra, hogy az ember meghaljon a régi énje számára. Anélkül, hogy feladnánk a régit, nincs lehetõségünk befogadni az újat. Meghalás elõzi meg a tanítványságot. Jézus alapvetõ parancsa így szól: “Valaki nem hordozza az õ keresztjét, és én utánam jõ, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14:27). Miért olyan nehéz elfogadni ezt az elvárást? Jézus túl sokat akar? Van talán más lehetõség a kereszt hordozására?

A tanítványság azt jelenti, hogy Jézus áll mindenek elõtt, még a család sem elõzi meg. Jézus a családot nem vér szerint határozza meg, hanem Isten akarata alapján (Lk 8:19-21). Ha ez már kemény beszéd, akkor jöjjön a következõ: “Ha valaki én hozzám jõ, és meg nem gyûlöli az õ atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nõtestvéreit, sõt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14:26). Ezek szerint Jézus azt akarja, hogy valóban gyûlöljük a családunkat? Távolról sem! Hiszen Jézus maga is gondoskodott anyjáról, még mikor a kereszten függött is (Jn 19:25-27)! Nem épp Õ parancsolta, hogy mindenkit szeressünk? Mit akar hát ezzel a szakasszal? Krisztus az élet Ura, a feltétel nélküli hûséget kéri tõlünk. Sem szülõk, sem gyermekek, sem saját magunk, senki nem foglalhatja el Krisztus helyét a tanítvány életében! Övé az elsõ hely.

II. A keresztény életstílus kihívása

“Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5:48). A Hegyi beszéd középpontjában található ez a parancs. Vajon Urunk elvárja, hogy bûntelenek, erkölcsileg tökéletesek legyünk? Lehet-e valaki olyan tökéletes, mint Isten? Ha pedig nem, akkor miért mondta ezt Jézus? Néhányan e szakasz miatt hirdetik a földön is a bûntelen életet. Számukra a bûntelenség elérendõ cél. A földi tökéletességre való felhívás valóban kemény beszéd. A szövegkörnyezet (43. verstõl kezdve) világossá teszi, mit akart Jézus: legyünk hasonlóak az Atyához. Szeressünk mindenkit, ahogyan Õ szeret. Legyünk irgalmasok, mint Õ (Lk 6:36). Az élet elméletek csatája, az élet kapcsolatokat jelent, amelyeket meg kell élni. Ha így nézzük, ez a tanítás nem is olyan nehéz – a megvalósítása azonban már sokkal inkább az.

A megbocsátás a tanítványság kérdésének következõ nehéz területe. Ez teszi a keresztény életet megvalósíthatóvá. Az evangélium Isten megbocsátásának üzenete, lényeges szerepet játszik Krisztus tanításában. Jézus rámutatott, hogy ez az imaélet elengedhetetlen része (Mt 6:12). Itt és Máté 18:35 versében is Jézus összekapcsolja Isten megbocsátását azzal, hogy mi meg-bocsátunk-e másoknak. Az evangélium nem ad helyet a bosszúnak. Jézus így válaszolt Péter kérdésére, hogy meg lehet-e szabni a megbocsátás határát a hétszeri alkalomnál: “Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (Mt 18:22). Mind ez, mind a korábbi kijelentése, hogy fordítsuk oda a másik arcunkat (Mt 5:39) a keresztény életet nem teszi kifejezetten könnyûvé. Talán e mondásokban Jézus a lehetetlent szabja meg a keresztény viselkedés mércéjének? Vagy talán azt mondja, hogyha Isten szeretete lakik a szívünkben, akkor ez a szeretet képes megtenni azt, ami emberileg lehetetlen? Vajon Jézus tanítása az emberi lehetõség fokmérõje, vagy arra irányítja a figyelmet, amire Isten képessé tehet?

III. A kapcsolatok kihívása: a házasság

Házasság és válás. Jézus tanítása a házasságról és a válásról (Mt 19:3-9) mind nehezebbnek tûnik korunkban, amikor a válás egyre mindennapibbá válik a hívõk közösségében. Jézust nem a válás jogossága, hanem a házasság isteni szentsége érdekelte. Azt találta az ihletett Igében, hogy a) Isten alapította a házasságot; b) a házasság két személybõl oszthatatlan egyet kovácsol; c) amit Isten egybeszerkesztett, azt senkinek nincs joga szétválasztani; d) a hûtlenség a válás egyetlen alapja. Amit Jézus mondott, még tanítványai számára is igen keménynek hangzott, ezért keserû feladással mondták: “nem jó megházasodni” (19:10). Máris találtunk egy okot, amiért Jézus néhány tanítását nehéznek találjuk: kényelmetlenek. Jézus tanítása azt húzza alá, amit az Írás ideálisnak tûntet fel, és ellentétben áll azzal, amit mi elfogadható viselkedésnek találunk. Ma az általános vélemény szerint a társadalmi normák, érvényes törvények vagy a két fél közös megegyezése igazolhatja a válást. Hát nem jobb a két félnek békében elválni, mintsem folytatni a kapcsolatot, ami mindkettõnek fájdalmat okoz? A kényszerhelyzet feszültséget okoz az eszményi állapot és a valóság között, és Isten igazságára és bölcsességére van szükség ahhoz, hogy fenntartsuk az eszményit, és (19:8) elszenvedjük a valóságot.

3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!

    Csak tanítóknak: Mark Twain egyszer úgy fogalmazott, hogy a Bibliában nem az zavarja a legjobban, amit nem ért, hanem az, amit ért! Mire utal ez az emberi természettel kapcsolatban?

Elgondolkodtató kérdések:

  1. Gondoljunk arra, hogy Jézus felszólít: vegyük fel a keresztet, és kövessük Õt (Mk 8:34). Pál pedig arról beszél, hogy naponta meg kell halnunk (1Kor 15:31). Mit kell tennünk ma, hogy eleget tegyünk a tanítványság e két követelményének?

  2. Hogyan gyakorolta Jézus azt, amit tanított? Említsünk példákat!

  3. Amíg “a nagy sokaság örömest hallgatja vala õt” (Mk 12:37), addig a vezetõk, a gazdagok és a hatalmasok ellenségnek, rendbontónak találták. Miért? Megsértett Jézus valaha is minket?

4. LÉPÉS: ALKALMAZD!

Csak tanítóknak: Ezen a héten arról a magas mércérõl tanultunk, amit Jézus állított tanítványai elé. Mennyire jellemezze bizonyságtételünket ez a mérce?

Elgondolkodtató kérdések:

  1. “Mutass egy igazi keresztényt, akkor én is az leszek!” Sokszor beszélnek így azok, akik csodálják ugyan Jézus tanítását, mégsem határozzák el, hogy követik Õt. Mi a saját felelõsségünk abban, hogy cáfoljuk ezt az érvet?

  2. Válasszunk ki egyet Jézus különösen nehéz mondásai közül, mint például: fordítsuk oda a másik arcunkat is (Mt 5:39), vagy, hogy adjuk el mindenünket, és az árát osszuk szét a szegények között (Lk 18:22)! Ismerünk valakit, aki a gyakorlatban is követte ezt? Segít a megváltásban, ha valaki így is tesz!