tanítói melléklet

3. tanulmány   −  2008  Április 12 - 18.

Az ember Jézus

A lecke rövid áttekintése

ALAPIGE: János 4:15

A TANULÓ CÉLJA:

A TANULMÁNY VÁZLATA:

I. Az isteni és az emberi

  1. Az Újszövetség mind emberként, mind Istenként bemutatja Jézust.

  2. Jézus bûntelen életet élt emberként is.

  3. Az ember Jézus egyben Isten is, és méltó imádatunkra.

II. Ellentétes nézetek Krisztus természetérõl

  1. A tanítványok meggyõzõdéssel tanúskodtak Jézus titokzatos isteni-emberi természetérõl, minden felmerülõ ellenvéleménnyel szemben.

  2. Krisztus természetérõl ellentétes álláspontok alakultak ki az I. század elejére: néhányan isteni természetét hangsúlyozták, míg mások emberi természetét.

  3. A Biblia feltár Krisztus emberi természetét bizonyító jellemzõket, mint például szomjúság, fáradság és sírás.

III. Kísértések között, hozzánk hasonlóan

  1. Amíg Jézus itt, e földön élt, saját szabad akaratából megtagadta isteni erejének gyakorlását.

  2. Jézus testben jött le a földre, megkísértetett (úgy, mint mi), engedelmes volt, és végül az elbukott emberek helyett, bûnöst megilletõ halált szenvedett.

  3. Mennyei fõpapunkként Jézus jól ismeri emberi gyengeségeinket, mivel Õ maga is emberi testben élt és szenvedett, és tudja, mit jelent testben megkísértetni.

Összefoglalás:

    Jézus Isten volt, mégis emberi testben szenvedett és tapasztalta gyengeségünket. Nem vette igénybe isteni erejét, hogy felülkerekedjen a bûnön és kísértésen, mégis bûntelen életet élt.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ

1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!

Csak tanítóknak: Jn 1:14 segítségével vezessük az osztályt a következõ kérdés átgondolásában: Miért fontos Krisztus emberségének ismerete személyének és küldetésének megértéséhez?

Jn 1:1-3, 14 alapvetõen fontos Krisztus természetének megértésében, lényeges Krisztus küldetésére nézve is. Ez a szakasz három nagy igazságot tanít. 1) A szeretett tanítvány, János így mutatja be Krisztust: Õ az Ige. Ez az Ige a kezdetektõl fogva létezett, Istennel együtt, egyenrangúan és öröktõl fogva. 2) Isten az Ige, felvette magára a “testet”, az emberi természetet, és emberként élt a földön. 3) Testet öltésének célja, hogy az emberiség megláthassa dicsõségét, megismerje az Atyát, valamint kegyelmének és igazságának teljességét. Kegyelme által ment meg minket (Jn 3:16; Ef 2:5-8).

Gondold át: Miért volt szükséges, hogy Krisztus emberré, és így megváltónkká legyen? Lehetne Krisztus a megváltónk isteni vagy emberi természete nélkül is? Magyarázzuk meg a választ!

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!

Csak tanítóknak: “Isten Fiának emberi természete mindent jelent számunkra. Ez az aranylánc, ami összeköti lelkünket Krisztussal és Krisztuson keresztül Istennel… Krisztus valódi ember volt… Mégis, Isten volt testben” (Ellen G. White: Selected Messages 1. köt. 244. old.). Miközben tanulmányozzuk Krisztus emberi természetét, gondolkodjunk annak titkáról, valóságáról és összefüggéseirõl is!

BIBLIAKOMMENTÁR

I. Krisztus embersége: a titok

A testté lett Isten. Az inkarnáció szó nem található meg az Írásban, de áthatja az egész Újszövetséget a tanítás, miszerint Isten magára vette az emberi természetet. Krisztus hetvennél is több alkalommal nevezte magát így: “az ember Fia”. Õ a “második ember a mennybõl”, míg Ádám “az elsõ ember a földbõl” (1Kor 15:47).

Miért inkarnáció? Más vallások tanításában is szerepel inkarnáció, de a lényeges különbség a bibliai és a többi között kettõs. Elõször is, a testet öltés bibliai beszámolójának célja a bûntõl való megváltás (Mk 10:45). Az emberi természet felvétele által Isten “Krisztusban megbékéltette magával a világot” (2Kor 5:19). Az emberi test felvétele Isten szeretetének végsõ kijelentése a bûnös emberiség felé (Jn 3:16). Krisztus azért vette fel az emberi természetet, mert “a mi bûneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bûnöknek meghalva, az igazságnak éljünk” (1Pt 2:24). Másodszor: a Biblia nem mítoszként szól a testté lételrõl, nem is varázslatként mutatja be, amelyet isteni lények játszanak el az emberi küzdelem drámájában. Ellenkezõleg, a Biblia az inkarnációt Isten valóságos, térbeni és idõbeni belépéseként írja le, amikor is az Isten Fia valóságos testet és valóságos emberi természetet vett magára, amelyen keresztül elkezdte és beteljesítette a megváltás tervét (1Móz 3:15; Ef 1:7-8).

Gondold át: Hogyan lett Isten emberré? Hogyan lehet Krisztus Isten és ember egyszerre? A bibliai válasz megerõsítés a hitben: “nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben” (1Tim 3:16).

II. Krisztus emberségének valósága

Megállapítás. Hogy Krisztus valóban ember volt-e, ma már aligha lehet teológiai vita tárgya. Azonban az egyház korai éveiben ez hevesen vitatott kérdés volt. Ahogyan az evangélium Júdea határain túl elterjedt, a megtérõk között a görög világnézetet vallók kerültek többségbe, akik hittek a lelki és anyagi dualizmusban, kettõsségben, miszerint a lélek jó, az anyag pedig rossz. Éppen ezért a kérdést így tették fel a görögök: “Hogyan lehetséges, hogy Isten, aki jó, testté legyen, ami gonosz?” A kérdésbõl adódóan szerintük Krisztusnak nem lehetett igazi emberi természete, csak annak látszó emberi test, vagyis illúzió. Ezen gnosztikus tévtanítás miatt János, akinek evangéliuma különben a legfélreérthetetlenebb Krisztus istenségét illetõen, nemcsak azt erõsítette meg, hogy Krisztus testben jött el (Jn 1:1-3, 14), hanem kimondta: “valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentõl: és az az antikrisztus lelke” (1Jn 4:3).

Bibliai bizonyíték Krisztus embersége mellett. Jézus önmagát embernek nevezte (Jn 8:40), és mások is embernek mondták: Péter (ApCsel 2:22), Pál (1Kor 15:21; 1Tim 2:5), Pilátus (Jn 19:5) és az írástudók (Jn 7:46). Emberként édesanyja is volt (Lk 1:26-35; Gal 4:4), az emberi fejlõdés szabályai szerint növekedett (Lk 2:40, 52), valóságos teste és vére volt (Mt 26:26, 28; Zsid 2:14; 1Jn 4:2). Általános emberi szükségletei és érzelmei voltak: éhség (Mt 4:2), szomjúság (Jn 19:28), alvás (Mt 8:24), kimerültség (Jn. 4:6), szeretet és együttérzés (Mk 10:21), zaklatottság (Zsid 5:7), engedelmesség (Zsid 5:8), Istenre hagyatkozás (Mt 26:39-44).

Gondold át: Olvassuk el Fil 2:5-8 verseit! Pál hogyan viszonyítja egymáshoz Krisztus két természetét? Gondolkodjunk az apostol szóhasználatáról: “Isten formájában” és “szolgai formát”. Mindkét esetben a “forma” szó helyén a görög “morphé” áll. Mit mutat ez Krisztus két természetének valóságáról?

“Azáltal, hogy felvette természetünket, a Megváltó elszakíthatatlan kötelékkel kötötte magát az emberiséghez. Ezáltal hozzánk tartozik a végtelen korszakokon át” (Ellen G. White: Jézus élete. 25. old.). Mi ennek az idézetnek a jelentõsége?

III. Krisztus emberségének jelentõsége

Miért vett fel Isten Fia emberi testet, és miért tartja is meg azt az emberiséggel összekötõ örök láncszemként? Két fontos okot nevezhetünk meg.

Azért, hogy kijelentse Istent (Mt 11:27; Jn 1:14). Krisztus nélkül vagy nem teljes vagy hamis elképzelésünk volna Istenrõl. A görögök tiszta gondolatnak, bölcsességnek vagy szépségnek tartották Istent. Némelyik keleti vallás úgy tekint rá, mint a mozdulatlanságra, a változatlanságra, ami az emberi nyomorúság idején elillan, majd valamiféle misztikus, befelé forduló szemlélõdésbe húzódik vissza. Vannak olyan primitív néptörzsek, amelyek Is-tent szexuális erõnek tartják, a humanisták pedig az erkölcsi törvényt és a társadalmi igazságosságot látják benne. Ilyen elképzelések közepette jött Krisztus, hogy kijelentse: “Isten a szeretet” (1Jn 4:8), és Õ a mi Atyánk (Mt 6:9). “Krisztus azért jött, hogy kinyilatkoztassa a világnak Istent: a szeretet, teljes kegyelem, gyengédség és együttérzés Istenét” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 738–739. old.).

Azért, hogy megküzdjön a bûn problémájával (1Móz 3:15; Ézs 53:4-6; Jn 3:16; Róm 5:6-11). A testet öltés fõ célja volt, hogy Jézus “megszabadítsa népét bûneikbõl” (Mt 1:21; lásd 1Jn 4:9). Ennek értelmében Isten Fia megszületett Betlehemben gyámoltalan kisbabaként, és vállalta a kereszthalált. Ezért mondja az apostol, hogy Isten “szeretett minket, és elküldte az õ Fiát engesztelõ áldozatul a mi bûneinkért” (1Jn 4:10). Istensége nélkül Krisztus nem lehetett volna megváltónk, embersége nélkül nem vehette volna fel a nevünkben a keresztet. Az Istenember – Jézus, a Krisztus – vált meg bûneinktõl, és fejezi be a nagy küzdelmet, diadalt aratva a bûn, a halál és Sátán felett (Jel 11:15-18).

3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!

    Csak tanítóknak: Emeld ki Krisztus emberségének jelentõségét keresztény életünkre és hitünkre vonatkozóan!

    Elgondolkodtató kérdések:

  1. “Érzem, hogy veszélyes olyan témákat feszegetni, amelyek a végtelen Isten Fiának emberségénél túl hosszan idõznek” (Ellen G. White magyarázatai, SDA Bible Commentary. 5. köt. 1129. old.). Mik lehetnek ezek a veszélyek, és hogyan küzdjünk meg velük?

  2. Krisztus Isten és ember is egyben. Megkísértetett mindenben, “hozzánk hasonlóan” (Zsid 4:15). Természete révén vajon élvezett valamilyen elõnyt hozzánk képest a bûnnel szemben? Milyen módon hasonlítanak Jézus kísértései a mieinkhez, ill. különböznek azoktól?

4. LÉPÉS: ALKALMAZD!

Csak tanítóknak: Megtanultuk, hogy Jézus Isten és ember is. Mint követõi, hogyan viszonyulunk ehhez a nagy igazsághoz?

Elgondolkodtató kérdések:

  1. “Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerõsít” (Fil 4:13). Hogyan viszonyuljunk Krisztus isteni-emberi természetének ígéreteihez?

  2. Vannak, akik azt állítják, hogy Krisztus erkölcsi példamutatása teszi õt emberként a megváltónkká. Igaz ez? Ha igen, akkor miért? Ha nem, akkor miért nem?