tanítói melléklet

1. tanulmány   −  2008  Március 29 - Április 4.

Ki volt Jézus?

A lecke rövid áttekintése

ALAPIGE: Máté 16:13-15

A TANULÓ CÉLJA:

A TANULMÁNY VÁZLATA:

I. Kinek mondanak engem az emberek?

  1. Jézus kilétének kérdése sorozatosan felbukkan földi szolgálata során.

  2. A tanítványok nagyon jól ismerték a mindennapi szóbeszédet, hogy kinek mondták Jézust az emberek.

  3. Jézus azt akarta, hogy a tanítványok meggyõzõdjenek róla, ki is Õ valójában, függetlenül attól, amit mások mondtak róla.

II. Megváltó vagy kiemelkedõ történelmi személy?

  1. A XVII. és XVIII. században új tudományos módszereket alkalmaztak a Biblia tanulmányozására.

  2. A racionális gondolkodás lépett annak a biblia szemléletnek a helyébe, miszerint Isten azért jött el, hogy megmentse az emberiséget a bûntõl.

  3. Jézust többé nem Megváltóként, hanem történelmi személyként mutatták be: mint egy réges-régen élt jó embert vagy tanítót.

III. A bibliai hit gyõzedelmeskedik

  1. AA XX. századra a Jézusról vallott tudományos nézet megingott.

  2. Ma sokan a keresztény nézetet vallva úgy gondolják, hogy Jézus a bûnös világ Megváltója.

  3. Hitünk a tanítványok újszövetségi beszámolóin alapszik, mert õk szemtanúi voltak Jézus sok csodájának, és tanúskodtak róla, hogy Õ a Messiás.

  4. Jézus maga állította, hogy Õ Isten Fia.

Összefoglalás:

    Évszázadokon keresztül sok vita folyt arról, hogy ki is volt Jézus valójában. A Biblia tanításainak tudományos módszerekkel való megközelítése ellenére a Jézusba, mint a világ Megváltójába vetett hit továbbra is megmaradt.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ

1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ!

    Csak tanítóknak: Ebben a negyedévben a menny legfontosabb ajándékára, Jézusra összpontosítunk. A történelemben nincs más, ami olyan nagy és fontos volna, mint Jézus személye, élete és szolgálata, tanítása és ígéretei, halála, feltámadása és visszajövetele. A negyedévben minden egyes tanulmány lehetõséget ad osztályod késztetésére, hogy fedezzék fel újból a csodát, Jézust magát! A leckék végére az osztály tagjait a Jézussal szerzett, életformáló, friss élmény átélésére kell eljuttatni.

    Ezernyi kérdéssel találjuk szemben magunkat naponként, de egy sem olyan fontos, mint amit maga Jézus tett fel: “Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?” (Mt 16:13). A helyes válasz értelmet ad életünknek a káosz közepette is, és meghatározza sorsunkat az örök életre és Istenhez fûzõdõ kapcsolatunkra nézve. Vitasd meg az osztállyal a kérdés két vonatkozását:

  1. Mit mondanak ma az emberek Jézusról? Pl. az ateisták, a hinduk, a buddhisták, a tudósok, a filozófusok és mások. Õk mit mondanak Jézusról?

  2. Szerinted ki Jézus? Hogyan hat válaszod az életedre?

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL!

Csak tanítóknak: Ki volt Nagy Sándor? Ki volt Abraham Lincoln? Ki volt Mahatma Gandhi? Ki volt Martin Luther King? Ki volt Marx Károly? Ha tudjuk a választ e kérdésekre, az befolyásolhatja az életünket, de az is lehet, hogy nem. Nem így van ez azonban azzal a kérdéssel, hogy Kicsoda Jézus. Beszélgess az osztállyal e kérdés fontosságáról!

BIBLIAKOMMENTÁR

Mt 16:13-17 alapvetõen fontos Krisztus és szolgálata megértéséhez. Amikor Jézus feltette a kérdést: “Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?”, felhívást intézett minden nemzedékhez, minden emberhez, hogy õszintén és nyíltan megvizsgálják a kérdést. Általában háromféleképp állnak ehhez a kérdéshez: érdektelenül, csodálattal vagy elfogadással.

I. Érdektelenség

Názáret tipikus példája az érdektelenségnek, illetve Krisztus elutasításának: “Hát nem az ács fia ez?” (Mt 13:55, új prot. ford.). Igaz, hogy Jézus ács is volt, mégis jóval több annál! Sokakat éppen Krisztus természetének az a plusz dimenziója zavar, hogy Õ a testben megjelent Isten. Názáret vak és érdektelen volt Krisztussal szemben, ugyanazért, amiért ma is sokan érdektelenek vele szemben. Krisztus nem úgy lép a színre, mint nagyszerû tanító, csodatévõ vagy a bölcsesség tökéletes kinyilatkoztatója, hanem mint Is-ten Fia, aki teljes odaadásunkra tart számot. Az önmaguk fontossága tudatában úszó emberek számára túlságosan keserû pirulának számított, hogy Jézus isteni voltára utalt. Az “én” feladása az elsõ, amire Krisztus felszólít.

Názáret úgy tekintett Jézusra, mint saját földrajzi és történelmi keretei kötöttségében élõ fiára. Azonban Jézust nem lehet keretek közé szorítani. Õ a világ Teremtõje és a történelem Ura. Sõt mi több, mindig is Isten önkijelentését kell látnunk benne, amit a bûnös emberiségnek adott. Õ Immánuel: “Velünk az Isten” (Mt 1:23).

Gondold át: Miért jelenti Jézus megtagadását és elutasítását a közöny?

II. Csodálat

Krisztus csodálata – nagy emberként, kimagasló erkölcsi tekintélyként, páratlan tanítóként, nagy prófétaként – a történelem általános álláspontja volt. A tanítványok maguk is úgy válaszoltak Krisztus kérdésére, hogy elismételték, amit mások mondtak róla, miszerint Õ volt Keresztelõ János, Illés, Jeremiás vagy a próféták egyike (Mt 16:14), amiben benne volt méltóságának és tekintélyének elismerése. Ezek az emberek mind a saját koruk gonoszsága elleni erkölcsi és morális bátorság jelképeivé váltak. Krisztus azonban nagyobb náluk. Volt-e valaha még más, aki úgy tanította és életében bemutatta volna az erkölcs lényegét, mint Jézus? Volt még más is, aki olyan nagyszerûen tanított a szeretetrõl, ahogyan Jézus az irgalmas samaritánus vagy a tékozló fiú történetében tette? A világ történelmének végtelen drámájában még ki beszélt úgy a kegyelem királyságáról és ki mutatta azt be úgy, mint Õ?

Igen, Jézushoz nincs fogható. Valóban méltó a csodálatunkra. Krisztus azonban nem ilyen feleletet vár, hanem igen vagy nem választ: vagy elfogadjuk, hogy Õ Isten, vagy nem.

Gondold át: Miért nem elfogadható válasz, ha csupán jó emberként, kimagasló tanítóként és mártírként csodáljuk Jézust?

III. Elfogadás

Arra a kérdésre, hogy kicsoda Krisztus, különbözõ válaszok adhatók. Azonban bármennyire dicséretesek is ezek a válaszok, Krisztusnak nem számít a dicsõítés vagy a hízelgés. Amit mások mondanak, az nem számít. Az egyéni döntést nem színezheti sem a tömegpszichológia sem mások véleménye. Jézus kérdése személyes és bensõséges: “Te, személyesen mit mondasz?” Erre a kiélezett kérdésre jön Péter õszinte válasza: “Te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia!” (Mt 16:16). Péter egyértelmûen megvallja, hogy Krisztus Isten, a Megváltó. Ilyen krisztológiai vallomás nem származhat emberi felfedezésbõl. Jézus ki is hangsúlyozta ezt: “mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám” (Mt 16:17-18). Oda kell forduljunk Isten kinyilatkoztatásához, ha meg akarjuk ismerni Krisztust. Csak azok tudják kimondani, hogy ’Krisztus az “én Uram és én Istenem”’ (Jn 20:28), akik elfogadják kinyilatkoztatott szavát és Szentlelkének mûködését. Pállal is csak így mondhatjuk együtt: “mindeneknek felette örökké áldandó Isten” (Róm 9:5). Ilyen vallomásra nem a Krisztusról megszerzett ismeret, hanem Krisztus ismerete késztet – ami személyes, hit-tel teljes elfogadást és hûséges engedelmességet jelent.

Gondold át: Krisztus szolgálatában miért kapott olyan nagy szerepet a négyszemközti beszélgetés (Mt 19:16-23; Lk 18:35-42; 19:1-10; Jn 3:7; 1:43-49; 4:21-24; 5:5-9)?

3. LÉPÉS: GYAKOROLJ!

Elgondolkodtató kérdések:

  1. “Az ember önmagától sohasem juthat el az istenismeretre” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 348. old.) Miért?

  2. Mindhárom kísértésben mit fordított Sátán Krisztus ellen (Mt 4:1-11)? Miért volt fontos, hogy Krisztus ne kételkedjen abban, hogy Õ az Isten Fia? Miért szükséges elfogadnunk, hogy Õ Isten önkinyilatkoztatása?

Kérdések az alkalmazáshoz:

  1. “És nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1:23). Az élet különbözõ területein mit jelent Krisztus, aki “Velünk az Isten”; mit jelent szellemi, fizikai, társasági, közösségi és lelki téren?

  2. Minden vallásnak megvan az alapvetõ üzenete, ami visszavezethetõ egy fontos személyhez: a judaizmus Mózeshez, az iszlám Mohamedhez, a buddhizmus Buddhához, a hinduizmus Krisnához. A kereszténységben azonban nemcsak Jézus üzenete fontos, hanem maga Jézus is az. Kezdjük a vizsgálódást vele, majd vegyük sorra szavait és tetteit! Miért olyan fontos Jézus személye?

4. LÉPÉS: ALKALMAZD!

Csak tanítóknak: Ezen a héten tanultuk, hogy Jézus több egy nagy embernél, csodálatra méltó tanítónál és megbízható prófétánál. Õ Isten Fia. Bátorítsd osztályodat, hogy beszéljenek errõl a fontos igazságról.

Elgondolkodtató kérdések:

  1. Jézus – Isten Fia – gyakran beszélt úgy Istenrõl, mint Atyjáról. Jézus arra is tanított, hogy mi is Atyánknak szólítsuk Istent. Van különbség az Õ szavai és a mi imánk között? Ha van, hogyan érinti ez a különbség a Szentháromsághoz való viszonyunkat?

  2. Mint Fiú, Krisztus azért jött, hogy kinyilatkoztassa (Jn 14:9), megdicsõítse az Atyát (14:13), és elvégezze munkáját (Jn 4:34; 10:32). Hogyan érinti a gyakorlatban életünket az, hogy Isten gyermekei vagyunk?