Küldetés és elhívás

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 25:31-46; Márk 16:14-20;

  Lukács 24:36-53; János 3:14-19; Róma 5:6-10; 1Korinthus 5:7;

  15:3-4; Galata 1:4; 1Péter 2:22-25

„És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon” (Lk 24:46).

Adventistaként értjük, hogy a misszióparancsból nyert feladatunk nagyjából kapcsolódik A jelenések könyve 14. fejezetében szereplő hármas angyali üzenethez. Ennek az üzenetnek középpontjában az örökkévaló evangélium áll. Elsősorban és mindenek felett a hit általi megigazulás nagyszerű igazságát nyújtjuk a világnak.

„Sokan megkérdezték tőlem, hogy vajon a harmadik angyal üzenete a hit általi megigazulásról szól-e. Én azt válaszoltam, hogy az maga a harmadik angyal üzenete” (Ellen G. White cikke, Review and Herald, l890. április 1.). Ahogy Ellen G. White is írja, küldetésünk elsődleges célja a hit általi megigazulás hirdetése. Eszerint csak akkor üdvözülhetünk, ha Isten ránk, érdemtelen bűnösökre árasztja kegyelmét. Bármit is tegyünk, érdemtelenek maradunk rá.

Ezen a héten azt vizsgáljuk meg, mit mond az evangélium a ránk bízott feladattal kapcsolatban.

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Milyen szerepet játszik a szeretetszolgálat Krisztus tanítványai életében? Milyen szerepe van a Szentírásnak abban, hogy megismerjük Jézus életét és halálának körülményeit? Mennyire fontos az evangélium segítsége, amikor az egyház az Úrtól kapott nagyszerű megbízásnak igyekszik eleget tenni?

Olvassuk el Mt 25:31-46 verseit! Ez a szakasz is részét képezi Jézus földi szolgálata utolsó hetében, az Olajfák hegyén tartott tanításainak. E versek is hozzátartoznak a szenvedését megelőző utolsó szavaihoz.

Hogyan kell értenünk Jézusnak a Mt 25:31-46 verseiben leírt üzenetét, különösen ami a tanítványságot és a bizonyságtételt illeti?

    ___________________________________________________________________

    ___________________________________________________________________

    ___________________________________________________________________

E tanítás nagyon fontos igazságot közöl a tanítványok küldetéséről. Jézus egyértelműen rámutat arra, hogy követõinek a szegények, a betegek, a szenvedők és a bebörtönzöttek, egyszóval a szükségben levők körében is munkálkodniuk kell. Tanítványi mivoltunk leginkább abban nyilvánul meg, ahogyan a bajba jutott embertársainkkal bánunk.

„Krisztus az Olajfák hegyén ezt a képet állította tanítványai elé a nagy ítéletnap jelenetéről. Úgy ábrázolta annak a napnak a jellegét, amint az egy pont körül forog. Mikor a népeket elébe gyűjtik, akkor az embereknek csak két csoportja lesz majd ott jelen. Örökkévaló sorsukat az határozza majd meg, amit Krisztusért megtettek, vagy elmulasztottak megtenni szegény és szenvedő embertársaik személyében. Azon a napon Krisztus nem azt a nagy munkát tárja az emberek elé, amelyet Ő végzett érettük azzal, hogy életét adta megváltásukért, hanem azt a hűséges szolgálatot fogja méltatni, amit ők, az emberek végeztek érette” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 542. old.).

A Biblia számos helyen felhívja a figyelmünket arra, hogy üdvösségünk nem lehet saját érdemeink eredménye, hanem egyedül Isten kegyelmének köszönhető. Hogyan kell akkor értenünk Jézus szavait? A helyes válaszhoz sokat segít, ha felelevenítjük magunkban a hűséges tanítvány jellemvonásait is, aki véglegesen és teljességgel alárendelte magát Jézus akaratának, és aki igényli azt a csodálatos kegyelmet, amely által az Úr életét adta üdvösségéért. Hogyan segít ez a létfontosságú igazság megértenünk Jézust? Elvégre, ha belegondolunk, semelyikünk sem juthat üdvösségre pusztán azáltal, hogy elegendő szegényt megvendégel vagy nincstelen embert felruház.

Korábban már foglalkoztunk a Mt 28:18-20 verseiben leírt nagy misszióparanccsal. Olvassuk el újból ezt a szakaszt, és figyeljük meg a vastagon szedett mondatokat, különösen a felszólításokat és az ígéreteket! Milyen mértékben teszünk eleget Jézus elhívásának?

Olvassuk el Mk 16:14-20 verseit, és hasonlítsuk össze a Máténál szereplő versekkel! Mi az, amiről csak az egyik változatban olvashatunk?

    ___________________________________________________________________

    ___________________________________________________________________

Miután kigyűjtöttük a különbségeket, olvassuk el újra a két idézetet! Tagadhatatlan, hogy mondanivalójuk összecseng, hiszen a lényegi üzenet mindkettőnél ugyanaz.

E két szakasz szerint mi az, amit ma Jézus kíván tőlünk?

    ___________________________________________________________________

    ___________________________________________________________________

Mindkét evangélista beszámol arról, hogy a tanítványok lelkiállapotát akkoriban épp a kétkedés (Mt 28:17) és a keményszívűség jellemezte. Márk szerint Jézus szemrehányást tett nekik kételkedésük miatt, jóllehet az itt szereplő görög igét erélyesebb kifejezéssel is fordíthatnánk, mint például „megdorgálta”, „elítélte”, sőt akár „megsértette”. A lényeg azonban nyilvánvaló: ennyi együtt töltött idő után is volt köztük olyan, akinek még nem volt természetes a hit. Jézusnak ez ellen határozottan kellett fellépnie.

Figyeljük meg a sorrendet is: Jézus először szívük keménységét teszi szóvá, és csak utána bízza rájuk a küldetést. Nagyon is jól tudta, hogy csak akkor működhetnek eredményesen, ha erősen meg tudnak állni a hitben. Már nem sokáig lehetett velük testben, hiszen elérkezett az idő, amikor Jézus „felviteték a mennybe” (Mk 16:19). Attól kezdve az Úrért vállalt bármilyen szolgálatukat egyedül a hit által végezhetik el.

Bár a hit Isten ajándéka, szükséges, hogy ápoljuk is magunkban. Hogyan tudjuk naponta táplálni, védeni és erősíteni hitünket?

Az eddig említett szempontokon kívül még egy dolgot érdemes megfigyelnünk a Márk szerinti misszióparancsban. Mk 16:15-16-ban Jézus azt mondja, hogy „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik”. Láthatjuk, hogy a megbízatás alapját az evangélium hirdetésére való elhívás képezi.

Az előbbiekre gondolva olvassuk el Jel 14:6 versét is! Hogyan segítenek e szakaszok nemcsak általában tanítványként, hanem kifejezetten hetednapi adventista tanítványként megérteni a feladatunkat?

    ___________________________________________________________________

    ___________________________________________________________________

    ___________________________________________________________________

Mivel a tanítványság szempontjából annyira lényeges az evangélium hirdetése és a tanítványok képzése, ezért kifejezetten fontos tisztában lenni azzal, hogy mi is igazából az evangélium üzenete. Jézus éppen a Márknál olvasott igeszakaszban az evangélium lényegét foglalja össze. Ha ezt hisszük, üdvösségre jutunk, ha viszont elutasítjuk, elkárhozunk.

Hasonlítsuk össze a Márk evangéliumából vett idézetet Jn 3:14-19 verseivel! A Jánosnál leírtak mennyiben segítenek megérteni azt, amit Jézus Márkon keresztül üzent?

    ___________________________________________________________________

    ___________________________________________________________________

    ___________________________________________________________________

Tanítványként elengedhetetlen, hogy határozottan ragaszkodjunk ahhoz az evangéliumhoz, amelynek hirdetésére az Úr elhívott. A bűn következtében a világra halálos ítélet vár; ám Jézus teljesen és végérvényesen magára vállalta helyettünk a kárhoztatást. Csodálatos tette révén nem kell többé a bűnért való kárhoztatással számolnia annak, aki benne hisz, hanem Isten kifürkészhetetlen kegyelmének köszönhetően – bármilyen bűnök terhelik is múltját – bocsánatot nyer, és az Atya Jézus igazságosságával fedi be. Ennek az üzenetnek kell minden prédikációnk és tanításunk alapjául szolgálnia.

Olvassuk el Lk 24:36-53 verseit! Ez a szakasz szintén arról az esetről számol be, amikor Jézus megjelent tanítványai között, és elküldte őket az egész világra az evangéliumot hirdetni.

Lukács leírja, hogy amikor a tanítványok egybegyűltek, velük volt az a kettő is, akik találkoztak a feltámadott Úrral az emmausi úton. Éppen erről a találkozásról meséltek a többieknek, amikor Jézus csatlakozott hozzájuk.

Olvassuk el újra ezt az igeszakaszt! Mindjárt az elején Jézus két dolgot is tett, hogy megerősítse a tanítványok hitét. Melyek voltak ezek?

    ___________________________________________________________________

Jézus nem érte be annyival, hogy pusztán látható és érezhető módon bizonyítsa valóságát. Ez csupán egy részét képezte bizonyságtevésének. Emellett a Szentírásból vett idézetekkel, Isten Szavával is alátámasztotta, hogy éppen az történt meg vele, amit az Írás előre megjövendölt.

Milyen tanulságot vonhatunk le abból, hogy Krisztus ekkor is a Szentíráshoz folyamodott?

    ___________________________________________________________________

Egy igen fontos elv húzódik meg a háttérben. Tapasztalataink, kézzelfogható bizonyítékaink és az átélt csodák valóban döntő szerepet játszanak abban, hogy az emberek hinni tudjanak Jézusban. Hitünknek viszont a Szentíráson kell alapulnia. Nem a csodák, hanem a Szentírás segítségével erősítette meg Jézus is tanítványai hitét, azzal támasztotta alá a vele történteket, sőt még saját szavait is. Ha még Jézus is mindig a Szentírással igazolta tetteit, mennyivel inkább így kell tenni nekünk is?!

Krisztusnak itt idézett szavai és tettei határozottan elítélnek minden olyan kísérletet, amely gyengíti a Biblia elengedhetetlen és alapvető szerepét mind az egyház életében, mind pedig a tanítványok munkájában.

Számtalan törekvés lehet még egyházi berkeken belül is, amelyek arra irányulnak, hogy gyengítsék bizalmunkat Isten Igéje iránt. Miben állnak ezek a törekvések, és hogyan védekezhetünk minden olyan nézet ellen, amelyek megkérdőjelezik a Szentírás tekintélyét?

Amint a tegnapi részben a Lukács evangéliumában leírt misszióparancsot olvastuk, láthattuk, hogy Jézus elsődleges fontosságot tulajdonított a Szentírásnak, azzal igazolta a történteket. A Szentírásból mutatta meg azt is követőinek, hogy felelősséggel tartoznak a világért.

Milyen bibliai üzenettel küldte Jézus tanítványait a világba? Lásd Lk 24:45-48! Miként egyeztethető össze ez az idézet a keddi tanulmányunkban foglaltakkal, illetve azzal, amit Jelenések 14. fejezetében a hármas angyali üzenet kapcsán megértettünk?

    ___________________________________________________________________

    ___________________________________________________________________

A tanítványságra vonatkozó egyetemes küldetésünk középpontjában is Jézus halála és feltámadása áll, és mindezt a bűnök bocsánatára rendelte az Úr. Jézus nemcsak az életével és halálával kapcsolatos eseményekre akarta felhívni figyelmünket, hanem azok jelentőségére is. A tanítványokat is arra szólította fel, hogy mindkettőt hirdessék az embereknek. Tanúságtételüket az is megerősítette, hogy mint mondotta: „Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai” (Lk 24:48), vagyis mindannak, ami Jézus halálával és feltámadásával kapcsolatos.

Hogyan segítenek az alábbi versek megérteni Krisztus halálának és feltámadásának jelentőségét? Róm 5:6-10; 1Kor 5:7; 15:3-4; Gal 1:4; Ef 1:7; 1Pt 2:22-25

    ___________________________________________________________________

    ___________________________________________________________________

A tanítványok valóban jó bizonyságtevőknek bizonyultak. Az a folyamat, ami Jeruzsálemben főként a zsidók körében indult el, ötven év alatt egy világszéles mozgalommá nőtte ki magát. Az apostolok cselekedetei 1–7. fejezetei a jeruzsálemi és júdeai terjeszkedést írják le, míg a 8–12. fejezetek az üldözésről és egyéb tényezőkről számolnak be, amelyek hatására Isten Igéje Samária, Etió­pia, Szíria és más, pogányok lakta területekre jutott el. A 13–28. fejezetekben olvashatunk a keresztényüldöző tárzusi Saul megtéréséről, és arról, hogyan hirdette az Igét egyre hosszabb útjain, míg végül Rómába is elért.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 688–734. old.; Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 7–37. old.; Máté 28; Márk 16; Lukács 24; János 21; Apostolok cselekedetei 1–2

„Rendkívül fontos megértenünk, hogy emberi érdemből semmit sem tehetünk annak érdekében, hogy Isten előtt igaznak bizonyuljunk, vagy hogy Isten nekünk adott ajándékait felhasználva, az Ő dicsőségét szolgáljuk. Ha hit vagy szolgálat által megvásárolhatnánk a megváltás ajándékát, a Teremtő lekötelezettjévé válna teremtményeinek. Íme egy igazságnak feltüntetett tévtanítás. Ha bárki úgy véli, hogy kiérdemelheti az üdvösséget cselekedetei által, azt az álláspontot foglalja el, mint a katolikusok, akik vezekelnek bűneikért. Ebben az értelemben a megváltás részben olyan adósságból tevődik ki, amelyet letörleszthetünk, amelynek az árát megkereshetjük, mintegy cselekedeteink fizetségeképpen. Ha azonban ez mégsem igaz, és semmilyen jótett nem elegendő üdvösségünk kiérdemlésére, akkor annak teljesen és kizárólagosan a kegyelem tettének kell lennie, amelyet a bűnös ember azért kaphat, mert elfogadja Jézust Megváltójának, és hisz benne. Tehát valóban ingyen kapott ajándékról van szó. A hit általi megigazuláshoz nem férhet kétség. A fent említett tévhit azonnal erejét veszti, amint az ember megérti, hogy bűnös létére semmilyen jócselekedete sem biztosíthatja számára az örök életet” (Ellen G. White: Faith and Works. 19–20. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Hogyan értelmezhetjük Jézus szavait Mk 16:16-ban? Vajon azt mondta, hogy a megváltás feltétele a keresztség? Mi módon kaphatjuk meg a választ a szövegből? Milyen nézetet képvisel egyházunk a keresztség jelentése és jelentősége kapcsán?

2.        E heti tanulmányunk alapján gondolkodjunk el azon, hogyan veszi ki részét helyi gyülekezetünk a Hetednapi Adventista Egyház világszéles küldetésében? Hogyan vállal részt gyülekezetünk ebben a szolgálatban? Szombatiskolai csoportunk révén hogyan lehetünk gyülekezetünk segítségére abban, hogy még hatékonyabban hirdessük az evangéliumot minden népeknek?

3.        Helyi gyülekezetünk mit tehetne még a környezetünkben élő szegények és szükséget szenvedők érdekében? Milyen formában vállalunk kötelezettséget a tanítványságnak ezen a nagyon fontos területén?

BULÁNYI KÁLMÁNNÉ:

TÉGED, ISTENEM…

Mély sóhajtással,

sűrű hálaadással,

szelíd várakozással,

vigasztaló simogatással,

alázatos meghajlással,

hatalmas bűntudattal,

felszálló gondolattal,

csodáló hódolattal,

átadó akarattal,

szelíd indulattal,

átsütő szeretetemmel,

törekvő énemmel,

ködfátyolos szememmel,

összefont kezemmel,

növekvő értelemmel,

múló évekkel,

észbeli érvekkel,

isteni lélekkel,

tükröző fényekkel,

csengő rímekkel,

gyermeki örömmel,

meghajtott fejemmel,

ropogó térdemmel,

érző szívemmel,

egész életemmel

IMÁDLAK!