12. tanulmány − 2008 Március 15 - 21.
Küldetés és elhívás
Alapszöveg: Mk 16:14-20.
A szombatiskolai tanító célkiűzései
A csoport tagjai a tanulmány végeztével:
Ismereti szinten meg tudják magyarázni, hogy miért a hit általi megigazulás hirdetése a lényege megbízatásunknak;
Érzelmi szinten vágyat éreznek arra, hogy szilárdan meggyökerezzenek az evangélium talajában;
Gyakorlati szinten pedig kötelezettséget vállalnak arra, hogy élik az evangéliumot, amelynek prédikálására mindannyian hivattattunk.
A tanulmány vázlata
I. A nagy megbízatás és az evangélium
Sorold fel Jézus tanítványoknak adott parancsait és ígéreteit.
Miből áll a nagy megbízatás? Miért képezi az evangélium prédikálására szóló felhívás az evangéliumi küldetés lényegét?
Jézus megjelent a tanítványoknak, és “szemükre hányta”, hogy nem hittek feltámadásában. A görög eredetiben sokkal durvábban hangzik ez a szó; jelentése: “korhol”, “elítél”, “szid”. Miért kellett keményszívűségükkel foglalkoznia, mielőtt megbízta volna őket?
Jézus a nagy megbízatásban milyen meghatározását adja az evangéliumnak?
II. Meggyökerezve az evangélium talajában
Milyen szerephez jut saját keresztény tapasztalatunk az evangélium hirdetésére való alkalmasságunkban?
Hirdethetjük-e az evangéliumot anélkül, hogy magunk is megtapasztaltuk volna erejét?
III. Élni az evangéliumot!
Olvasd el újra az alapszöveget, majd tedd fel a kérdést: “Milyen szerepet játszunk e szavak beteljesedésében?”
A tanítványoknak nehezükre esett elhinniük Jézus feltámadását. Vajon mi nem tagadjuk életformánkkal Jézus feltámadását? Szívünk mely akadályainak eltávolítására kell kérnünk Istent?
Összefoglalás
Imában, tettben és tanulmányozásban minden erőfeszítésünket arra kell összpontosítanunk, hogy vállalhassuk a nagy megbízatás felelősségét.
Első lépés – A tanulók ösztönzése
A kereszténység többek között abban is különbözik más világvallásoktól, hogy kifejezetten megparancsolja az új hívek térítését. A keresztények nem mondhatják: “Minden rendben a vallásoddal, csupán különbözik az enyémtől.” Nem érhetjük be azzal, hogy az emberek csupán halljanak Jézusról: Uruknak és Megváltójuknak kell Őt elfogadniuk!
Csoportod minden egyes tagja kétségkívül ismer valakit, akivel szemben teljesítheti az evangéliumi megbízatást – valakit, akinek elviheti a jó hírt. Kérd meg csoportod tagjait, hogy képzeljék el, amint a következő embercsoportok egyik képviselőjének hirdetik az evangéliumot:
egyik szomszédod az utcából vagy a tömbházból, amelyben laksz
egyik rokonod
egyik munkatársad
valaki, akivel üzleti kapcsolatban állsz
egyik barátod
Elmélkedésre szánt gondolat
Ha ezen embercsoportok tagjai közt vannak, akik még nem hallották az evangélium hírét, lehetséges, hogy Isten éppen rád bízta őket. Szerencsére ezt a feladatot nem kell egyedül elvégezned.
Második lépés – A tanulmány elmélyítése
I. Végidei események és tanítványság
Olvasd el Mt 25:31-46 verseit.
A szöveggel kapcsolatosan felmerülő két kérdésre az eredeti, görög nyelvű szöveg elemzése ad választ. Először is: kik azok a “népek” (ethne), akik előtte összegyűlnek? A szó jelenthet királyságokat vagy minden ország állampolgárát, de az “őket” (32. vers) névmás inkább egyének fölötti ítélkezésre utal, nem pedig politikailag elkülönülő országokra illetve azok uralkodóira.
Másodsorban: kik Jézus “atyjafiai” (adelphoi), akiknek szükségleteiről gondoskodnunk kell? Bárki, aki szükségben van, vagy pedig csak az evangélium szolgái, amint az Mt 10:40-42 verseiből kitűnik? Az “adelphoi” szó Mt 7:3-5 verseiben bárkire alkalmazható; tehát a szövegkörnyezet itt is arra utal, hogy válogatás nélkül mindenkin segítenünk kell, még akkor is, ha a szükségben levő személy nem hívő.
II. A megbízatás Márk evangéliumában
Olvasd el Mk 16:14-20 verseit.
A tanítványokhoz intézett nagy megbízatás nem egy magasabb rendű civilizáció vagy társadalmi rend nevében hangzik el. A küldetés a Szentlélek erejébe és a keresztre feszített és feltámadt Megváltóba vetett hitre alapoz. A nagy küldetésre történő felszólítás nem egy jobb világ és élet érdekében hangzik el, hanem maga az üdvösség érdekében, amely gyökeres és teljes változást idéz elő az emberben, mégpedig annak a ténynek köszönhetően, hogy Jézus él bennünk.
III. Tanítványág és evangélium
Az “evangélium” szó lényegében jó hírt jelent, annak jó hírét, hogy Jézus megtette értünk mindazt, amit mi soha nem tudtunk volna megtenni önmagunkért. Jelenti továbbá, hogy Jézus teljes egészében kifizette bűneink büntetését; hogy múltunktól függetlenül tökéletesekként állhatunk meg Isten előtt, már akár ebben a pillanatban is; hogy Isten minden bűnt megbocsát, amit valaha is elkövettünk, bármi is lett volna az. Teljesen újra kezdhetünk mindent Istennel. Jézus tökéletes élete nekünk tulajdoníttatik, mintha olyan bűntelenül éltünk volna, akárcsak Krisztus. Kapcsolatba léphetünk az Úrral, aki megadja nekünk az erőt, hogy a hit és engedelmesség életét éljük. Nem vagyunk többé elszakadva Istentől. A gyermekei vagyunk, országának állampolgárai, a mennyei család tagjai!
Csoda, hogy “jó hírnek” nevezik?
Mi egyebet von még maga után ez a “jó hír”? Készíts listát arról, hogy még mi mindent jelent az evangélium.
Elmélkedésre szánt gondolat
Előfordul, hogy a gyülekezetek tagjai időnként ítélkezőkké, követelőzőké válnak az üzenet átadásában. Egyesek többet beszélnek a mulasztásokról, mint arról, amit Isten már megtett értük, és ezzel reménytelenségbe taszítják a híveket. Abból, ami gyülekezetedben történik, mi igazán jó hír a tagok számára?
IV. A megbízatás Lukács evangéliumában
A Lukács és Máté evangéliumában lejegyzett megbízatás közös része az isteni jelenlét ígérete. Máté evangéliumában Jézus, miután lefekteti a világszéles evangélizáció tervét (tegyetek tanítványokká minden népet, kereszteljetek és tanítsatok), ezt mondja: “… és íme Én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). Lukács 24. fejezetében a 49. vers egybecseng ezzel a szakasszal: “És íme én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét”, vagyis a “mennyei erőt”.
Elmélkedésre szánt gondolat
Miben különbözik Márknak a bizonyságtevésre adott isteni erőről szóló leírása (Mk1:14-20) a Máté és Lukács által megfogalmazott ígérettől?
V. “Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai”
Közülünk senki sem volt szemtanúja ezeknek az eseményeknek, amelyekből a tanítványok oly hatalmas erőt nyertek az evangélium hirdetésére. Életed mely tapasztalataiból és eseményeiből merítesz erőt a bizonyságtevéshez? (Lásd Mk 5:19.)
Harmadik lépés – A tanultak gyakorlatba ültetése
Himnuszok a jó hírről
E heti tanulmányunk az evangélium áldásaival és a belőle eredő kötelességekkel foglalkozott. Az énekben csodálatos erő rejlik az evangélium hatásos kifejezésére. Énekelj csoportoddal, majd elemezzetek néhány, evangéliumról szóló énekszöveget (énekenként egy-egy szakaszt csupán). Az evangélium mely mozzanatát emelik ki ezek az énekek?
Aki nékem megnyíltál (Isten megbocsátása)
Igaz, hogy Jézus értem halt (Krisztus kereszthalála)
Feltámadt hős (Krisztus feltámadása)
Mily fenséges a kegyelem (a kegyelem)
Nem hallod Jézust kiáltani? (a jó hír másokkal történő megosztása)
Szólaljon meg, zengjen a harsona (második eljövetel)
Jézusommal szemtől szembe (feltámadás és mennyország)
Koronázzuk Jézust (Jézus örök uralma)
Negyedik lépés – Alkalmazás
A legtöbbünk, a következő megfontolásokból, elnyomja magában a jó hír átadására való vágyat:
“Nem tudom, mit mondhatnék.”
Nem a Szentírás tárgyi ismerete tesz képessé a bizonyságtevésre. A Jézus által elhívott személyek nem tudásukkal tűntek ki, hanem az által, amit saját életükben láttak és tapasztaltak Isten erejéről.
“Nem akarok másokat zaklatni.”
Az emberek érthető okokból nem veszik szívesen, ha valaki nyíltan támadja vallásos nézeteiket. Mégis, senki sem fog elutasítani, ha a színtiszta evangéliumot szólod hozzá. Például: Isten veled van, szeret téged, megoldja a gondjaidat, a halál nem vet véget mindennek. Miután ezeket a jó híreket megosztod valakivel, természetesnek tűnik, hogy meghívd egy olyan közösségbe (a gyülekezetedbe), amely ezeket a jó híreket tanulmányozza és hirdeti.
“Miért is hallgatnának meg?”
Egyetlen egy okból: valami olyasmit látnak benned, amit a maguk életében is szeretnének megtapasztalni. Ahogyan Jézus mondta a volt ördöngösnek: “Eredj haza a tieidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad” (Mk 5:19).
|
Esettanulmány az 12. leckéhez |
|
Egy este Anna és Dániel elgondolkoztak azon, hová jutott a házasságuk, és rájöttek, hogy nincs értelme az életüknek. Tisztelték, de már nem szerették egymást igazán. Imádkoztak, és új szívet kértek Istentől, hogy teljes legyen közöttük az összhang. Kapcsolatuk bensőségesebb és tartalmasabb lett. Újraértékelték a helyzetet, és rájöttek, hogy még mindig nem találták meg életük értelmét. Valami még mindig hiányzott lelkük békéjéhez. Akkor elhatározták, hogy dolgozni fognak a mozgássérültekért. Meglátogatták őket, kenyeret, reményt és imát vittek otthonaikba. Kivitték őket a parkba, hogy friss levegőt szívjanak. Kellemes, halk zenét tettek fel, és közben a Bibliából olvastak nekik. Velük együtt nevettek és sírtak. Intézték ügyes-bajos dolgaikat, és arról beszéltek nekik, hogy mi vár rájuk a mennyben. Időről-időre gyermekeket vittek el hozzájuk, akik verset mondtak és énekeltek. Házasságuk megtelt értelemmel, a misszió által pedig egy új út nyílt meg előttük a beteljesülés felé.
|