11. tanulmány − 2008 Március 8 - 14.
További tanulságok tanítványoknak
Alapszöveg: Mt 14:27 (vö. Mk 6:45-52).
A szombatiskolai tanító célkiűzései
A csoport tagjai a tanulmány végeztével:
Ismereti szinten megbeszélik, hogyan győzött le Isten Krisztus által mindent, amitől jogosan félhetnénk;
Érzelmi szinten vágyat éreznek, hogy a hit központi szerephez jusson életükben;
Gyakorlati szinten pedig bíznak Istenben, hogy megszabadítja őket a megpróbáltatás idején.
A tanulmány vázlata
I. Hit a tengeren
Milyen leckét nem tanultak meg a tanítványok a vihar beállta előtt?
Mit jelent az, hogy szívük kemény volt a hitetlenségtől?
Gyakran gondoljuk azt, hogy hitünk erősebb lenne, ha tanúi lehettünk volna Jézus csodáinak, amelyeket földi szolgálata alatt tett. Mégis, ugyanaz a Péter, aki a vízen Jézus felé haladt, később még azt is tagadta, hogy ismerné Jézust. Mond ez nekünk valamit?
II. Biztonság a viharban
Mi készteti Jézust, hogy tanítványai segítségére siessen? Mit árul el ez őrző gondoskodásáról?
Jézus tenger feletti hatalma milyen biztosítékot nyújt arra, hogy képes minket megszabadítani bármilyen kellemetlen helyzetből?
III. Bizalom Istenben
Képzeljük el, milyennek láthatták a tanítványok Jézust, amint fehér ruhája kísértetiesen fénylett a sötétben, és ráadásul a vízen járt. Nem csoda, ha kísértetnek hitték. Hogyan kerülhetjük el, hogy az isteni segítséget valami ártóval tévesszük össze, ahogyan az a tanítványokkal történt?
Jézus nem figyelmeztette tanítványait a viharra. Sőt, átküldte őket a túlsó partra. Hogyan erősítették meg a próbák a hitedet?
Összefoglalás
Biztonságunk teljesen Istentől függ.
Első lépés – A tanulók ösztönzése
Bizonyára hallottad már a mondást (amelyet különböző szerzőknek tulajdonítanak): “Az egyedüli dolog, amit a történelemből tanulunk az, hogy sosem tanulunk a történelemből.” Ami igaz a világtörténelemre, az igaz személyes élettörténetünkre is. Ahogyan a szerző is kifejti tanulmányuk bevezetőjében, még azoknak is, akik Jézussal jártak, akik szemtől szembe szemlélhették Őt, gyakran szomorú tapasztalataikból, saját hibáikból okulva kellett megtanulniuk a tanítványságot.
Habár Jézus csodálatos kiképzésben részesítette őket beszédeiben és tanításaiban, amikor nehéz helyzetbe kerültek, inukba szállt a bátorság, és rossz döntéseket hoztak. Nem tudták elkerülni a tévedéseket, és helyreigazításra szorultak.
Bátorítsd csoportodat azzal a gondolattal, hogy a Szentírás történeteiben azok is csúfosan elbuktak a tanítványság terén, akik a legközelebb álltak Istenhez. A kudarcok tanulságul szolgáltak, és buzgóbb tanítványságot eredményeztek. Ez bátorító, hiszen mindannyian fájó tudatában vagyunk kudarcainknak! Azt a következtetést vonhatnánk le, hogy az ember jobban és gyorsabban tanul a saját kárán, mint az oktatásból. A jó tanár ezt mondja: “Jobb próbálkozni és hibákat elkövetni, mint meg se próbálni.”
Jézust követve megtörténik, hogy elesünk. Ezért ajánlja fel Isten megbocsátását!Második lépés – A tanulmány elmélyítése
I. Leckék a tengeren
Olvasd el Mk 4:35-41 verseit.
A legérdekesebb mondat a 38. versben található: “Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?” Úgy tűnik, Jézus nyugalma még inkább felingerelte a tanítványokat. Csak akkor hiszik el, hogy törődik velük, ha Ő maga is elveszíti a fejét! Ez a jelenség gyakran az emberi kapcsolatokban is megmutatkozik.
Emberekként mi is hasonlóképpen teszünk a tanítványokhoz. Elvárjuk másoktól, hogy osztozzanak páni félelmünkben és kétségbeesésünkben. Ha megőrzik hidegvérüket, azzal vádoljuk őket, hogy nem törődnek szenvedéseinkkel. Pánikszerű reakciónkkal elriaszthatjuk azokat, akik különben segíthetnének nekünk. Ennek eredményeként kételkedés születhet meg szívünkben Isten irántunk való szeretetét illetően. Azok a legalkalmasabbak a segítségnyújtásra, akik mindvégig higgadtak maradnak, ahogy azt a Jézus példája is bizonyítja.
II. Leckék a tengeren (folytatás)
Olvasd el Mk 6:45-56 verseit.
Néha azt hisszük, hogy semmitől sem félnénk, ha gyakrabban látnánk csodákat. A tanítványok tapasztalata ennek ellenkezőjét bizonyítja. Ha a csodák már magukban hitet ébresztenének, akkor a tanítványok a szükségesnél is több csodában részesültek, hogy erős hitük legyen. Mégis, egy-egy fenyegető esemény előtt, Jézus hatalmába vetett hitük, amelyet számos csoda látásával és megtapasztalásával alapoztak meg, elpárolgott. E bibliaszövegek fényében segíts csoportod tagjainak saját válságba jutott hitük elemzésében.
Elmélkedésre szánt gondolat
Feltetted-e valaha magadban a tanítványok kérdését: “Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszek?” “Hol vagy, amikor szükségem van rád?” Hogyan oldottad meg hited válsághelyzeteit saját élettapasztalatodban?
III. A farizeusok kovásza
Olvasd el Mt 16:1-12 verseit.
Hogy teljességében megértsük a szöveget, fontos tisztáznunk Jézus szóhasználatában a kovász metaforájának jelentését. Az akkori zsidó felfogásban a kovász amiatt, hogy csekély mennyiségben, “kicsiny kezdetként” egy egész sütet tésztát átjár, a bűn megrontó erejét jelképezte. Bár a zsidók használtak kovászt a sütéshez, az így elkészített ételt nem ajánlhatták fel áldozatként Istennek (2Móz 23:18; 3Móz 6:17), a húsvét idejére pedig még a házból is eltávolították a kovászt (2Móz 12:34-39).
Szinte azt feltételezhetnénk, hogy a tanítványok szántszándékkal értették félre Jézust. A judaizmus (ahogyan a kereszténység is) hajlamosabb volt az egyszerű fizikai szintű előírások teljesítésére, mint a gyökeres magatartásbeli változásokra; vagyis sokkal könnyebb lemondani a kovászról a táplálkozásban, mint személyes álláspontunkat megvizsgálni az általánosan elfogadott vallásos hittel szemben.
Elmélkedésre szánt gondolat
Gondolod, hogy minket, adventistákat is fenyeget annak veszélye, hogy elkövetjük ezeket a hibát? Mi is felcseréljük a szív gyökeres, mélyreható megváltozását a bizonyos szabályokhoz való felszínes alkalmazkodással (például a szombat megünneplése vagy a helyes táplálkozás terén)?
IV. Lecke a félelemről
Elmélkedésre szánt gondolat
Milyen félelmek jellemzik korunkat? Félelmeink összhangban vannak-e a valódi veszélyekkel? (Például nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki autóbalesetben veszítse életét, mint terrorcselekmény áldozataként, mégis az emberek ritkán félnek az autóbalesetektől, azonban rettegnek a terrorizmustól.) Hitünk milyen megvilágításba helyezi félelmeinket?
Harmadik lépés – A tanultak gyakorlatba ültetése
Csoportos tevékenységek és megbeszélések
1. Amikor a magunk kárán tanulunk
Mondj el csoportodnak egy olyan esetet a saját életedből, amikor a magad kárán kellett megtanulnod azt, amit másként nem voltál képes megtanulni. Kérd meg csoportod tagjait, hogy mondjanak saját példákat. Beszélgess velük a tévedés értékéről, mint a tanulás egyik hatékony módszeréről, de a veszélyekről is, amelyeket a tanulás e “fájdalmas” módja rejt magában.
2. Ima Isten jelenlétéért
A tanítványok állandóan Jézussal voltak, mégis amikor nehézségek adódtak, megriadtak, és elhagyatottaknak érezték magukat. Mennyivel inkább így van ez a mai tanítványok életében! Végezd el a következő tevékenységet csoportod tagjainak bátorítására.
Kérj meg minden csoporttagot, hogy válasszon magának egy társat (például a mellette ülőt).
Adjon elő társának egy helyzetet az életéből, amelyben azonnali szüksége volt Isten vigasztaló jelenlétére. Mondandóját fogja rövidre!
Beszédpartnerének figyelmesen meg kell őt hallgatnia, hogy pontosan megértse, miről van szó.
Társa mondjon rövid (egy- vagy kétmondatos) imát az érdekében.
Ugyanezt játsszátok el újra, ezúttal megcserélve a szerepeket.
Negyedik lépés – Alkalmazás
“A zarándok útja” című könyvben a Kicsinyhitűnek nevezett szereplőt, aki Őszinteség városából indult el, három testvér, Félénkség, Bizalmatlanság és Bűntudat megtámad és kirabol. Futásnak erednek viszont, amint megtudják, hogy egy bizonyos Nagy-Kegyelem útban van feléjük. “Nagy-Kegyelem a király bajnoka”, mondja a narrátor, majd hozzáteszi: “A király nem minden alattvalója a király bajnoka; és amikor próba éri őket, nem tudnak oly harci hőstetteket véghezvinni, mint Nagy-Kegyelem.”
Akárcsak a tanítványoknak, nekünk sem mindig erős a hitünk. Nem vagyunk feltétlenül hithősök, de gyenge hitünket Isten nagy kegyelme felkarolja, és biztonságban elvezet a Mennyei Városba.
|
Esettanulmány az 11. leckéhez |
|
A betegség lassan de biztosan elhatalmasodott rajta. Az orvosok megállapították a diagnózist: vérrák. Először súlyos depresszióba esett, majd perelt Istennel. Ezután önvizsgálat következett, és végre olyannak látta életét, amilyen valójában: megtéretlennek, kárhozottnak. Az önvizsgálat nyomán komoly bűnbánat és megtérés következett. Huszonöt éve volt gyülekezeti tag, és a megszokás megbénította. Nem ismerte a hit és engedelmesség nyomán fakadó örömöt. Most azonban csak arra vágyott, hogy megbéküljön Istennel. Nem érdekelte már a gyógyulás sem. Bűnei megvallásával sokakat önvizsgálatra indított. Aztán újra kivizsgálták, és nyoma sem volt a betegségnek. Az Isten közbelépéséért érzett hála arra késztette, hogy egész életét felajánlja az Úrnak.
|