A tanítványok élete

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 17:1-13; 18:1-4; 24; Márk 8:27-30; János 6:43-58

„A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” (Mk 8:34).

Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumokban a Jézusról feljegyzett történeteket, mindenütt választ találunk arra a kérdésre, mit is jelent tanítványnak lenni.

Amint azt a fenti bibliaszövegben is olvashattuk, újra és újra tudatosítani kell magunkban, hogy tanítványnak lenni: életforma. Ahhoz, hogy Krisztus hű követői legyünk, szükséges közösséget vállalni vele. Meg kell ismerni az Urat, és engedni kell, hogy Ő formáljon át. Közösséget kell vállalnunk vele, elfogadva mindazt, amit felkínál.

Az elméleti tudás még önmagában nem elegendő, és az sem, ha kívülről tudjuk a bibliaszövegeket, hitelveket. Személyes, az életünket folyamatosan változtató tapasztalatot kell szerezni Krisztussal ahhoz, hogy tanítványai lehessünk. Ez a tanulmányunk arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi is tartozik e tapasztalatok körébe.

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Mit jelent Krisztus testét enni és vérét inni? Mit tanulhatunk a hitről Jézus megdicsőülése történetéből? Miért mondja Jézus, hogy olyanok legyünk, mint a kisgyermekek? Mit jelent hordozni a keresztünket Jézusért?

Milyen lelki tanulságra mutat rá Jézus Jn 6:43-58 verseiben? Miért olyan fontos megérteni szavait mindenkinek, aki tanítvány akar lenni? Mi a jelentősége az itt kifejtett igazságoknak azok számára, akik másokat is tanítvánnyá igyekeznek tenni?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Nem véletlen, hogy Jézus az ötezer ember megvendégelésének csodája (Jn 6:1-14) után mondta el ezt a tanítását. Az emberek válaszából azonban kitűnt, hogy szívük még mindig világi dolgokkal volt tele, és Jézusban olyan földi királyt láttak, aki képes kielégíteni evilági szükségleteiket. Ő azonban nem ezért jött az emberek közé, nem ez volt az elsődleges célja.

A fenti szövegek szerint miért jött Jézus a földre? Lásd még Jn 6:26-27 verseit!

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

 „Krisztus testét enni és vérét inni annyit jelent, mint elfogadni Őt személyes Megváltónak, hinni, hogy megbocsátja bőneinket, Benne teljességre jutunk. Ha szeretetét szemléljük, abban lakozunk, abból iszunk, természetének részesévé válhatunk. Ami az étel a testnek, annak kell lennie Krisztusnak a lélek számára. Az étel nem segít rajtunk, csak ha megesszük, és ha lényünk részévé válik. Így Krisztus sem érték számunkra, ha nem ismerjük el személyes Megváltónknak. Az elméleti tudás nem használ nekünk. Vele kell táplálkoznunk, be kell fogadnunk Őt szívünkbe, és így élete a mi életünkké válik. Hozzá kell idomulnunk szeretetéhez, kegyelméhez” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 324–325. old.).

Milyen tapasztalatot szereztünk Jézus testének és vérének fogyasztásával? Hogyan történik ez, és milyen változásokat eredményez az ember életében? Beszélgessünk erről szombatiskolai csoportunkban!

Mt 18:1 verse szerint a tanítványok azzal mentek Jézushoz, hogy vajon ki lesz a nagyobb a mennyek országában. Miért kérdezték ezt? A párhuzamos igehelyek szerint komoly versengés folyt közöttük, hogy ki lesz a nagyobb Isten országában (Mk 9:33-34; Lk 9:46-48). Ez nem csupán érzéketlenségükről árulkodik, hanem azt is bemutatja, milyen kevéssé értették az alázatosság és a szeretet elveit, Jézus országának alappilléreit.

Hogyan válaszolt Jézus a kérdésükre (Mt 18:1-4)? A gyermekek mely tulajdonságaikkal példázzák a tanítványság lényegét?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Gondoljuk végig, milyen fontos dologról beszél itt Jézus! Ha nem térünk meg, és nem leszünk olyanok, mint a kisgyermekek, nem mehetünk majd be Isten országába. Más szóval, akkor elkárhozunk!

Több szempontból is megvizsgálhatjuk Jézus szavait. E szövegek kulcsszava valószínűleg a megalázza. Tanítványként legyünk olyan alázatosak, mint a kisgyerekek. Fel kell ismernünk: mindenben Istenre vagyunk utalva, teljességgel Atyánktól függünk, mint ahogy a gyermekek is tudják, hogy szükségük van szüleikre. Képtelenek gondoskodni önmagukról, hasonlóképpen mi sem vagyunk biztonságban az Úr nélkül. Ezért annyira fontos, hogy felismerjük, szükségünk van rá. Akkor kezdődött el a földön a bűn, amikor Ádám és Éva azt gondolta, hogy a saját kedvük szerint, Istentől függetlenül is boldogulni fognak.

A gyerekek általában elhiszik, amit mondunk nekik, még ha nem is értik igazán. Nekünk is ugyanígy meg kell tanulni hinni és bízni az Úr szavában, még ha nem is értünk mindent teljesen! Ha csak akkor ébredne bennünk hit, ha Jézussal és a megváltással kapcsolatban mindent maradéktalanul fel tudnánk fogni, nem jutnánk üdvösségre soha, mert nem tanulnánk meg hinni. Meg kell térnünk, amint azt Jézus mondta; ehhez pedig gyermeki lelkület szükséges, hogy elfogadjuk azt is, amit nem értünk teljesen. Hiszen mi szükség volna a hitre, ha mindent tökéletesen értenénk?

Az evangéliumokban feljegyzett események közül az egyik legcsodálatosabb Krisztus megdicsőülése, amikor néhány tanítványa szeme láttára Isten rendkívüli módon nyilatkoztatta ki önmagát.

Milyen három dolog történt Mt 17:1-13 szerint, aminek meg kellett volna erősítenie a tanítványok hitét?

    1. ___________________________________________________________

    2. ___________________________________________________________

    3. ___________________________________________________________

Jézus nem hív el tanítványának, követőjének anélkül, hogy ne adna okot a hitre. Természetesen nem kapunk minden kérdésünkre választ, de elegendő érvvel szolgál a hit mellett olyan dolgok tekintetében is, amelyeket nem értünk teljesen. Még ha mi nem is lehetünk tanúi mindannak, amit a három tanítvány a hegyen látott, Krisztus követőiként mindent megkapunk ahhoz, hogy bízni tudjunk az Úrban, jóságában. Mi döntjük el, hogyan élünk a hit ajándékával (Jn 1:9; Ef 2:8), és ettől függ, hogy növekszik, megreked a fejlődésben, esetleg elhal bennünk.

A tanítványok olyan eseményeknek lehettek tanúi, amelyeket legtöbben sohasem fogunk látni. Ennek ellenére mit tudhatunk meg róluk az alábbi versekből (Mt 26:56, 69-75; Mk 9:30-32; Jn 20:19)? Milyen tanulságot vonhatunk le viselkedésükből?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Talán felmerül bennünk a gondolat: „Ó, bárcsak megadná nekem Isten ezt vagy azt, akkor biztosan megerősödne a hitem!” Miért veszélyes, ha Krisztus tanítványai így gondolkodnak? Ezzel szemben mivel erősíthetjük az Istentől kapott hitünket?

Máté evangéliuma 24. és 25. fejezetében Jézusnak az Olajfák hegyén tartott prédikációját olvashatjuk. Jézus szavai azután hangzottak el, hogy a tanítványok Heródes templomának káprázatos szépségéről beszéltek.

Az advent mely főbb jeleit sorolta fel tanítványainak Jézus az Olajfák hegyén?

    Mt 24:4-5 ___________________________________________________

    9–10. versek _________________________________________________

    11–13. versek ________________________________________________

    23–27. versek ________________________________________________

    36–44. versek ________________________________________________

E versek rávilágítanak a tanítványsággal kapcsolatban több jelentős gondolatra. Talán az egyik legfontosabb az lehet, hogy számolnunk kell a lelki veszélyekkel. A nagy küzdelem kellős közepén, a jó és a rossz közötti háborúban éljük az életünket, számtalan csalás között, amelyek közül némelyik olyannyira megtévesztő, hogy még a választottakat is elhitetheti (Mt 24:24). Ha megvizsgáljuk ennek az üzenetnek a szövegkörnyezetét, rájövünk, hogy egyre éberebben kell óvakodnunk e csalásoktól.

Éppen ezért fontos szilárdan állni a hitben, és tudatosítani magunkban az ezzel kapcsolatos céljainkat, hitünk létjogosultságát. Amikor pedig új tagokat nyerünk meg Isten ügyének, fel kell világosítanunk őket is Sátán csalásairól.

Természetesen mindig az a legjobb módszer, ha az ember megismeri az igazságot. Akkor leplezhetjük le legbiztosabban a tévedést, ha szilárdan állunk az igazságban. Főképp most, Jézus második eljövetele elõtt különösen fontos minden erőnkkel segíteni hittestvéreinket, kiváltképp az új tagokat, hogy felismerjék az idők jeleit és korunk veszélyeit.

Nem törvényszerű, hogy a hamis krisztusok csak Jézus képében lépnek fel. Még milyen félrevezető módon igyekszik Sátán elfoglalni szívünkben azt a helyet, ami egyedül Krisztust illeti?

Mk 8:27-30 verseiben Jézus megkérdezte tanítványait, kinek tartják az emberek. Miután megkapta a választ, azt a kérdést is feltette, hogy a tanítványok kinek gondolják Őt. Márk a válaszok közül csak Péterét jegyzi fel, aki Krisztusnak mondta a Mestert. Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy erről senkinek ne beszéljenek. Vajon mi lehetett erre az oka? Nem éppen az volt minden tettének mozgatórugója, hogy az emberek megtudják: Ő a Krisztus?

Miért mondta ezt Jézus? Követőiként milyen tanulságot szűrhetünk le ebből az esetből? Miért olyan fontos mérlegelni az időt és a körülményeket, mielőtt bármit tennénk (lásd Jn 4:25-30)?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Figyeljük meg a történet folytatását Márknál! Jézus szavainak gyakorlatilag meg kellett volna erősíteni a tanítványokat abban, hogy Jézus a Messiás. Képzeljük csak el, mi mehetett végbe a fejükben, amikor Jézus a rá váró dolgokról kezdett beszélni (Mk 8:31)! Erre érdekes módon ismét Péter válaszolt, ő, aki néhány verssel korábban Jézust Messiásnak vallotta.

Olvassuk el, mit felelt Jézus Péternek (Mk 8:33-38)! Milyen lényeges üzenetet találunk itt, amit Krisztus minden követőjének meg kell szívlelnie?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

A 34. versben egy fontos elemet találunk: amikor Jézus magához szólította a sokaságot a tanítványaival együtt, arról kezdett tanítani, hogy mit jelent követőjének, tanítványának lenni. Jézus időnként bizonyos dolgokat csak néhány kiválasztott emberrel közölt, azt azonban mindenkinek kellett hallania, aki követni akarta, amit az önfeláldozásról, keresztünk hordozásáról, az evangélium ügyéért vállalt lemondásról mondott.

Mikor volt utoljára, hogy Krisztusért fel kellett vennünk a keresztet? Ennek fényében milyen tanítványok vagyunk? Miben kell megváltoznunk, és hogyan lehetséges ez?

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. „A galileai válság” c. fejezet, 319–330. old.; „A kereszt árnyékában”, „Jézus megdicsőülése”, „Szolgálat” és „Ki a nagyobb?” c. fejezetek, 346–375. old.; „Jézus megáldja a gyermekeket” c. fejezet, 431–435. old.

„Urunk mondta: 'Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek [...]. Az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital' (Jn 6:53-55). Ez igaz testi létünkkel kapcsolatban is. Krisztus halálának köszönhetjük még ezt a földi életünket is. Az a kenyér, amit megeszünk az Ő megtört testének a hozama. Azt a vizet, amit megiszunk, kiontott vérével vásárolta meg. Egyetlen ember: sem szent, sem bűnös, nem eszi úgy meg mindennapi ételét, hogy ne Krisztus testével és vérével táplálkozna. A Golgota keresztjét minden falat kenyérre, amit megeszünk, rányomták. Ez a kereszt tükröződik vissza minden csepp vízben, amelyet megiszunk. Mindezt Krisztus az Ő nagy áldozata jelképeiben tanította meg nékünk. Az a világosság, amely a felház helyiségében megtartott úrvacsorai istentiszteletből ragyog ki, szenteli meg a mindennapi életünk fenntartásához szükséges élelmiszereket. Családi ebédlőasztalunk az Úr asztalává válik, és minden étkezésünk szentséggé” (i. m. 567. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.    Szombatiskolai csoportunkban beszéljük meg, mit jelent Jézus testét enni és vérét inni?

2.   Időzzünk el egy kicsit hosszabban annál a gondolatnál, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyermekek! Még milyen tulajdonságok teszik a kicsiket példaképpé? Hogyan lehet mind inkább gyermeki hitünk? Másrészt viszont milyen szempontból vihető túlzásba ez a hasonlat?

3.    Ez a tanulmány a megtévesztés különböző fajtáit nevezi meg, amelyekkel Krisztus tanítványainak szembesülniük kell. Környezetünkben ma ezek közül mivel találhatjuk szemben magunkat? Hogyan mutatkoznak meg? Minek a leple alatt húzódnak meg, és mennyire tudják gyülekezetünk tagjait megingatni? Közösségünk mivel segítheti tagjait, nehogy bármiféle lelki csapdába lépjenek?

4.  Mi minden késztet hitre? Miért hiszünk Istenben? Milyen bizonyítékot találunk hitünkre? Gondolkozzunk és beszélgessünk ezekről a kérdésekről!

5.  Foglaljuk össze, mit értünk a tanítványság tapasztalata alatt! Mit jelent számunkra Krisztus követőjeként élni? Mit foglal ez magában? Beszélgessünk erről szombatiskolai csoportunkban!

BULÁNYI KÁLMÁNNÉ:

TŐLED, ISTENEM

Nem magamtól,
Tőled, Istenem,
változtak meg indulataim;
nem magamtól,
szeretetedtől
lettek könnyűvé terheim.
Nem magamtól,
Tőled, Istenem,
vált termővé a kopár talaj,
mit azóta már
dús növény takar.
Áztasd esőddel,
légy növelője,
miként korai esőd
életre hívta a magot,
kérlek, öntözd késői esőddel,
s én hirtelen szárba kapok.
Nem én tudok szeretni,
hisz én magam
semmi vagyok.
Mit kezdenék e
szeretet-áradással,
ha nem tudnám,
hogy mindent Tőled kapok?
Nem jöttem magamtól,
a kezdet is a Tied volt,
s a bevégzés is
Nálad van.