tanítói melléklet

8. tanulmány   −  2008  Február 16 - 22.

A tanítványok élete

Alapszöveg: Jn 6:47-51.

A szombatiskolai tanító célkiűzései

A csoport tagjai a tanulmány végeztével:

A tanulmány vázlata

I. Jézus, az Élet Kenyere

  1. Az úrvacsora – Krisztus testének és vérének elfogyasztása – nyilvánvalóan jelkép. Minek a jelképe? Miért folyamodott Jézus ehhez a megdöbbentő, sőt, nyugtalanító szimbólumhoz?

  2. Hogyan esszük Jézus testét és isszuk Jézus vérét?

  3. Az ötezer megvendégelésének csodája hogyan kölcsönöz különleges jelentőséget Jézus szavainak, melyek szerint Ő az Élet Kenyere?

II. Krisztus a szívben

  1. Miért oly fontos a tanítványok számára az Úrvacsora igazsága? Miért lényeges ez azok számára, akik másokat is Jézushoz akarnak vezetni?

  2. Honnan tudhatjuk, hogy élete életünkké vált, és szeretetét, kegyelmét magunkévá tettük?

III. Jézusból táplálkozva

  1. A tányéron levő alma nem használ a testnek. Miként érvényes ez a Krisztussal való kapcsolatunkra? Mindennapi táplálék-szükségletünk miként utal Jézus utáni naponkénti szükségünkre?

  2. Hogyan őrizkedhetünk attól, hogy az élet kenyerét csak ideiglenes szükségleteink kielégítése eszközének tekintsük, és nem erőforrásnak, amely képessé tesz arra, hogy az Élet kenyere legyünk mások számára?

Összefoglalás

Ahogy a testnek táplálékra és vízre, úgy a léleknek Krisztusra van szüksége az élethez.

Első lépés – A tanulók ösztönzése

“Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az én bennem lakozik, és én is abban” (Jn 6:56).

Beszélgessetek a csoportban ennek a bibliaversnek az értelméről. Azok, akik Krisztust személyes Megváltójuknak fogadták el, hiszik, hogy teste érettük feszíttetett meg, és vére érettük folyt. A megváltás személyes. Meghalt, hogy eltörölje bűneimet. Amikor Krisztusban vagyok – és Benne maradok –, jelképesen a testét eszem és a vérét iszom. Krisztus mai tanítványai naponta Krisztusban vannak, ahogyan a hajdani tanítványok is mindennap Jézussal voltak, és mindenhova követték Őt.

A Szentlélek, az ima, az Isten Igéje feletti elmélkedés, az akaratának való naponkénti alávetettség és a szolgálatra való felhívásra adott igenlő válaszunk által maradhatunk meg Üdvözítőnkben. A Krisztusban maradás külső bizonyítéka az, hogy gyümölcsöt termünk – Lelkének gyümölcseit (Jn 15:5; Gal 5:22-23).

Elmélkedésre szánt gondolat

Ahogy testünk képtelen meglenni táplálék és víz nélkül, lelkileg sem élhetünk Krisztus nélkül. Nélküle semmit sem tehetünk. Jézus jellemvonásainak át kell itatniuk egész lényünket, ahogyan az ételben és vízben levő tápanyagok és ásványi anyagok is feltöltik testszöveteink sejtjeit. A tanítványoknak Jézusból kell táplálkozniuk.

Második lépés – A tanulmány elmélyítése

“Ha… olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába” (Mt 18:1-4).

A gyermekek taníthatóak: mindig tanulnak és vágynak tanulni. Krisztus tanítványaiként nekünk is hajlandóaknak kell lennünk a tanulásra, ehhez a lelkülethez azonban alázatosságra van szükség (4. vers). Gyakran készségesen megosztjuk másokkal azt, amit tudunk (vagy amit tudni vélünk). Ehelyett legyünk inkább nyitottak, hadd tanítson bennünket a Szentlélek. Ez gyakran más hívők ismeretei és tapasztalatai által történik. A megtanulandók között sok minden jellemhibáinkkal kapcsolatos. Lehet, hogy megértjük és elfogadjuk az Isten Igéjében található igazságot, de nem mindig könnyű megértenünk saját magunkat, és elfogadnunk a saját hibáinkat leleplező igazságot.

A tanítványaival töltött időt Jézus arra használta fel, hogy feltárta előttük, milyen tulajdonságokra lesz szükségük ahhoz, hogy másoknak szolgálhassanak.

Olvassátok el az alábbi szövegeket, majd a csoportban vitassátok meg, hogy melyik szöveg milyen tulajdonságot emel ki.

Miről olvastál a fenti szövegekben? A hitről, az önmegtagadásról vagy az elfogulatlanságról? Azoknak, akik Krisztust akarják követni, ezeket és egyéb tulajdonságokat is el kell sajátítaniuk ahhoz, hogy hatékony tanítványok lehessenek.

II. Függőség

A gyermekek másoktól függő lények. Szüleiktől függenek, akik táplálják, öltöztetik őket, otthont nyújtanak nekik, ápolják, amikor betegek, védelmezik és tanítják őket.

Társadalmunkban a kiskorúaknak gyakorlatilag mindenhez a szüleik engedélyére van szükségük. Hasonlóképpen mi is teljesen a Megváltótól függünk. Ő a gondviselőnk, gyógyítónk, védelmezőnk és tanítónk. Vigyáznunk kell, hogy engedélye és vezetése nélkül ne fogjunk bele semmilyen vállalkozásba.

Olvassuk el a következő szövegeket. Fejtsük ki minden esetben, hogyan függtek a tanítványok Krisztustól: Mt 14:15-19; 14:24-32; 17:24-27.

III. Emberhalászok

Olvasd el Jn 21:3-12 verseit. E szövegrésznek kettős üzenete van. Először is, Jézus a tanítványokat gyermekeknek nevezi, amivel függőségükre és sebezhetőségükre utal. Ő gondoskodik számukra arról, amit ők maguk nem tudnak előteremteni. Egész éjszaka nem fogtak semmit, de az Úr segítségével több hal akadt a hálójukba, mint amit partra vonhattak volna. És amikor partot érnek, az Úr maga készítette étellel várja őket. Jézus gondoskodik azonnali testi szükségletükről, és csillapítja éhségüket.

A második üzenet lelki természetű. Amikor Jézus elhívta őket tanítványainak, azt mondta nekik, hogy emberhalászokká teszi őket. Ahogyan hálójuk rengeteg hallal telt meg, úgy Krisztus ereje által sok lelket fognak az Úrhoz vezetni.

Harmadik lépés – A tanultak gyakorlatba ültetése

Elméleti kérdések

  1. Miért engedte meg Jézus Péternek, Jakabnak és Jánosnak, hogy tanúi legyenek a megdicsőülésnek? (Lásd Mt 17:1-13.)

  2. Mi a megdicsőülés jelentősége számunkra, ma?

  3. Magánéleted mely cselekedetei bizonyítják Jézusba, Isten Fiába vetett hitedet?

Gyakorlati kérdések

  1. A Gecsemáné kertjében a tanítványok mind elfutottak a sokaságtól való félelmükben. Mit üzen ez a tapasztalat nekünk, mai tanítványoknak? (Lásd Mt 26:56.)

  2. Hogy lehetséges az, hogy az Úr velünk van, tudjuk, ki Ő, és mégis átadjuk magunkat az emberi gyengeségnek és bűnnek?

  3. Habár az Úr tanítványságra hívott el minket, miről gondoskodott számunkra, ismerve a kísértésre és bűnbe esésre való hajlamunkat (Zsid 7:25; Zsid 9:24; 1Jn 2:1).

  4. Habár könnyen áldozatul esünk az emberi gyengeségnek, mit tehetünk annak érdekében, hogy legyőzzük ezeket a hiányosságokat?

Bizonyságtevés

Most, ebben a pillanatban Jézus közbenjár értünk a mennyei szentélyben. Zsid 9:24 verse szerint megjelenik az érdekünkben az Atya színe előtt. Amikor arra törekszünk, hogy másokat tanítványokká tegyünk, biztosíthatjuk őket erről a jó hírről. Irgalmas Istent szolgálunk, aki megérti gyengeségeinket, és segít legyőznünk azokat (Lásd Zsid 4:15-16).

Negyedik lépés – Alkalmazás

Máté 24. és 25. fejezetében Jézust az Olajfák hegyén találjuk tanítványaival. Olyan képet tár eléjük, amely korántsem oly gyönyörű, mint szeretett városuk pompás temploma. Jeruzsálem bukásáról beszél nekik, és ők megkérdezik: “Mikor lesznek meg ezek?” (Mt 24:3).

Valószínű, hogy amikor Uruk visszatérésének jelei felől érdeklődtek, a tanítványok arra számítottak, hogy valami káprázatos kinyilatkoztatásban lesz részük. Ehelyett azonban csak a rideg valóságot hallották erről a kegyetlen és gyűlölködő világról. A bűn valóságának és annak a fájdalomnak és szomorúságnak a képe tárult fel előttük, amelyet a bűn hoz rájuk, Krisztus követőire.

A pusztulás, romlás és szentségtörés jeleneteiben azonban a remény is megcsillan. Ezek mind megtörténnek, de minden egyes esemény közelebb hozza őket szabadulásuk napjához. Tudták, hogy az Úr egy kis időre magukra hagyja őket, de az eljövendő borzalmas események Messiásuk közeli visszajövetelének jelei (Lásd Lk 21:28).

Elmélkedésre szánt gondolat

Kérd meg csoportod egyik tagját, hogy zárja az órát egy imával.

Esettanulmány az 8. leckéhez

Sok évvel ezelőtt, egy keresztség alkalmával egy testvér, aki egy Alexandria melletti községben lakott (ahol aztán egy kis imaházat is építettek), elmondta, hogy amikor megtért, nem alkudozott Istennel, hogy milyen mértékben kell élnie a megismert igazságot: azonnal gyakorolni kezdte hitét. Amikor az ihletett könyvekből és hittestvéreitől megtudta, hogy milyen étrendet javasol nekünk Isten, és hogy nem egészséges étkezés közben vizet vagy bármi mást inni, valamint étkezések között enni, azonnal meg is tett mindent, aminek a helyességéről felvilágosították. Fejfájásai elmúltak, és bár nyolcvan éves elmúlt, ugyanazzal a kezdeti lelkesedéssel tett bizonyságot az igazságról, mint kezdetben. Mindenegyes nap tanulmányozta Isten Igéjét és a Prófétaság Lelkének írásait, és ha az alexandriai gyülekezet, amelynek tagja volt, misszióra szólította a híveket, mindig az első volt a jelentkezők között. Habár észrevette, hogy egyes tagok fenntartással viszonyulnak a teljes igazság gyakorlásához, engedelmességéből nem formált jogot, hogy másokat kioktasson, inkább az Ige szépségét bemutatva, alkalmat adott a Szentléleknek, hogy szóljon szíveikhez.

  1. Miért van az, hogy bizonyos hívők könnyen engedelmeskednek Istennek, míg másoknak fenntartásaik vannak az elvárásaival szemben, és kemény küzdelmet kell vívniuk, hogy megtartsák az igazságot, amit különben elméletben már elfogadtak?

  2. Milyen módszerei vannak Istennek arra, hogy az egyházban levő tanítványainak elméjébe vésse, hogyan kell a gyakorlatban valódi hitéletet élni?

  3. Mi újat hoz életünkbe a hiteles tanítványság tapasztalata?