Felkészülés a tanítványságra

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 5–7; 10:1; 10:5–11:1; Márk 3:1-19; Lukács 6:12-16

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5:14-16).

Tanítványnak Jézus Krisztus követőjét nevezzük, aki állhatatosan törekszik, hogy jellemében egyre inkább Mesteréhez hasonlítson. Ahogyan Jézus tanította és elküldte tanítványait, ugyanúgy minden gyülekezetnek feladata olyan jól működő programokat szervezni, amelyek segítik és bátorítják a tanítványokat lelki fejlődésükben. Hiszen mi haszna annak, ha emberek tömegeit kereszteljük meg, akik azután hamarosan el is hagyják az egyházat? Így nem lehetünk hűek Istentől jövő küldetésünkhöz. Jézus azt mondta: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Mt 28:19). A magyar fordításban a „tegyetek tanítványokká” kifejezés hűen tükrözi Jézus szándékát, ami alatt nemcsak a tanítást kell értenünk, hanem mindenfajta támogatás biztosítását, amire egy újonnan megkeresztelt tagnak szüksége lehet. A héten megvizsgáljuk, hogyan érdemes felkészülni a tanítványi küldetésre.

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Hogyan készítette fel Jézus a tanítványait? Mielőtt elküldte őket a szolgálatra, felhívta a figyelmüket valamire. Milyen elveket tanulhatunk szavaiból a tanítványsággal kapcsolatban? A Hegyi beszédből mire következtethetünk a tanítványsággal kapcsolatban? Miféle ellenállásra számíthatnak Krisztus követői?

Márk evangéliuma 3. fejezete azzal a történettel kezdődik, amikor Jézus egyik szombaton a zsinagógába belépve meggyógyította a száradt kezű embert, ami egyike volt híres szombatnapi gyógyításainak. Mk 3:1-12 verseiben a következő fonákság figyelhető meg: a vallási vezetők azon tanakodtak, hogyan ölhetnék meg Jézust, miközben a Mestert hatalmas tömeg vette körül, akármerre járt. Az egyik csoport rettegett hatalmától, míg mások épp annak áldásaira vágyódtak.

Miről szól Mk 3:13-19? Lásd még: Lk 6:12-16!

Mindkét igehely olyan esetet ír le, amikor Jézus maga mögött hagyta követőinek sokaságát, és csak a kiválasztott tanítványok csoportját vitte magával. Közülük is elhívott tizenkettőt, akikre az apostoli munkát bízta.

E feladatra Jézus maga választotta ki a megfelelő személyeket. Ez is a már korábban tanultakat igazolja: Ő kezdeményez, elhív, mi pedig elfogadhatjuk a hívását. Ez természetesen magában foglalja azt is, hogy készen kell állnunk a szolgálatra, bármilyen minőségben hív is el minket az Úr.

Mi a különbség a tanítvány és az apostol között? A tanítvány, amint azt az elnevezésből is láthatjuk, mestere tanítását követi. Az apostol kifejezés a görög apo és stello szavakból ered, ami annyit tesz: „elküldeni valahonnan”. Az apostol nagykövet, küldött volt, aki urát vagy országát képviselte. A tanítványok és az apostolok is részesültek tanításban, de az apostolokat külön felkészítették arra, hogy megfelelő módon képviseljék mesterüket vagy a küldő szervezetet. Jézus azért választotta ki a tizenkettőt, hogy mellette legyenek, és elküldhesse őket az evangéliumot hirdetni. Máté szerint „hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget” (Mt 10:1). Nyilván azért választotta ki őket, hogy képzett munkásaiként segítsenek neki a szüntelenül körülötte tolongó tömeg lelki vezetésében (SDA Bible Commentary. 5. köt. 322. old. alapján).

Mennyire lehetünk elégedettek azzal, amit most az Úrért teszünk? Többet is tehetnénk? Volna rá lehetőségünk? Mi tart vissza? Lehetséges, hogy főleg saját büszkeségünk és önzésünk akadályoz?

A Hegyi beszédet (Máté 5–7) sokan Jézus nyilvános szolgálatát bevezető nyilatkozatának tartják, amelyben felvázolta országa erkölcsi alapjait. Felfoghatjuk a tanítványi élet bemutatásának is, hiszen leírja, hogy mi jellemzi hűséges követői életét.

Mi volt Jézus szavainak háttere (Mt 5:1)? Kik hallgatták?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Ki tudja, hány könyvet írtak már erről a prédikációról?! A témánk szerint mi is megvizsgáljuk azokat az elemeket, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy mit jelent Jézus tanítványaként élni.

Mit üzen követőinek Krisztus Mt 5:13-16? Miért olyan különösen fontos számunkra ez a rész, tekintettel Jel 14:6-12 hármas angyali üzenetére?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Olvassuk el Mt 6:5-13 verseit! Milyen lényeges dologra kívánta Jézus felhívni a figyelmet?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Milyen szempontból mondhatjuk, hogy Mt 6:19-21 a tanítványság lényegét ragadja meg? Hol van a kincsünk, azaz hol a szívünk: a mennyben, vagy a földön? Ha nem vagyunk igazán elégedettek a válasszal, mit tehetünk?  

Ahogy egy korábbi tanulmányban említettük, egyházunk nehézségei közé tartozik az újonnan megkeresztelt tagok Krisztus közösségében való megtartása. Ez is kapcsolatos a tanítványsággal – megtanítani az embereknek, hogy mit jelent Krisztus követőjeként, országa polgáraként élni. A Hegyi beszédben számos példát és tanítást találunk, amelyeket Krisztus minden követőjének el kell sajátítania. E szakaszt olvasva mérlegeljük: hogy vonatkoztathatom tanácsait az életemre? Hogy tudja gyülekezetünk az itt felsorolt elveket úgy átadni az új tagoknak, hogy mind jobb tanítványai legyenek Krisztusnak?

Milyen lényeges tanítás és figyelmeztetés hangzott el Mt 7:1-5-ben, amit Krisztus tanítványainak feltétlenül meg kell szívlelniük? Mit jelent az, hogy ne ítélkezzünk?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Mit üzent Jézus a tanítványainak Mt 7:15-20 verseiben! Olvasás közben gondolkozzunk azon, hogy milyen gyümölcsöt is terem az életünk!

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Könnyű Krisztus követőjének, tanítványának tartani magunkat, ám valóban annak lenni már nehezebb. Miközben igyekszünk jó tanítványt nevelni magunkból vagy másokból, ne feledjük Jézusnak a következő igeszakaszokban olvasható, egyértelmű szavait!

Miért fontos megérteni, mire utalt Jézus Mt 7:24-27 verseiben? Mi minden forog itt szó szerint kockán? Hogyan értsük ezt az igeszakaszt, tekintettel arra, hogy a Bibliában szereplő többi ígéret szerint a megváltást hit által, nem pedig cselekedeteink révén nyerhetjük el?

Jézus arról beszélt, hogy tanítványai embereket „halásznak” majd (Mt 4:19), ám ez nem következett be azonnal. Először csupán figyelték a Mestert munkája közben. Amikor Jézus Galileában szolgált, „hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget”, megszánta a hatalmas tömeget, „mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Mt 9:35-36). „Az aratni való sok, de a munkás kevés” – mondta Jézus, és arra kérte tanítványait, hogy imádkozzanak az aratás Urához, küldjön munkásokat aratásába (37. vers).

Olvassuk el Jézusnak a tizenkét tanítványhoz intézett szavait (Mt 10:1; 10:5–11:1)! Az itt felsorolt elvek közül melyek lehetnek nekünk is segítségül, miközben másokat Krisztushoz vezetünk?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Krisztus mai tanítványaiként sokat tanulhatunk e versekből. Azt azonban világosan kell látnunk, hogy a Krisztusról való bizonyságtétel nem könnyű feladat. Számolhatunk ellenkezéssel, különféle bajokkal, sőt néha még üldözéssel is, tehát ne lepődjünk meg, ha ilyesmi előfordul. Akkor kellene inkább aggódni, ha ezek mind elmaradnának.

Nézzük át újra a mai bibliaidézeteket! Milyen ellenállásba, bajokba, szenvedésekbe ütközhetünk? Mi mindent éltünk már meg mi magunk abból, amire itt Jézus majdnem kétezer évvel ezelőtt felhívta figyelmünket?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Jézus nem ígért tanítványainak könnyű életet. Az egyház története is teljességgel alátámasztja szavait. És mégis, e figyelmeztetések mellett az Úr a bátorítás és a remény szavait is szólja. Ezeket olvasva kérjük, hogy ránk nézve is váljanak valóra! Éppen most az üzenet melyik részéből meríthetünk erőt?

Egyedül Lukács evangéliumában olvashatunk arról, hogy Jézus kiválasztott hetven tanítványt, akiket elküldött hirdetni az Igét (Lk 10:1-23; 2Móz 24:1, 9). A nekik mondott utasításai sok szempontból hasonlítottak azokhoz, amelyeket a tizenkét tanítványnak hagyott meg. Ellátta őket fontos tanácsaival, majd elküldte kettesével azokba a városokba, illetve helyekre, ahova Ő is menni szándékozott. Úgy tűnik, küldetésükkel Jézus saját útját kellett előkészíteniük. Tu­lajdonképpen egyengetniük kellett az utat az emberek szívéhez, hogy amikor Jézus jár arra, el tudják fogadni. Hogyan alkalmazható ez saját szolgálatunkra, amikor segítünk felkészülni az embereknek a Jézussal való találkozásra?

Miért volt előnyös kettesével küldeni a tanítványokat? Mit tanulhatunk ma ebből a példából?

Lk 10:17 szerint a hetven tanítvány örömmel tért vissza a küldetésről, mert mint mondják: „még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!” Kétségkívül teljesen magával ragadta őket a Jézustól kapott erő, amit valóban az Ő hatalmának tulajdonítottak. Jézus megerősítette: mindez az Ő erejéből történhetett meg, de arra is figyelmeztette őket, hogy inkább az ennél lényegesebb dolgoknak örüljenek.

Miért mondta Jézus a Lk 10:20 versében feljegyzett szavakat, és mi az üzenete ennek számunkra?

    _____________________________________________________________

Üdvösségünk még nem biztosított azzal, ha nagy dolgokat viszünk végbe Jézus nevében (Mt 7:22-23). Lesznek, akiknek az utolsó napon kell ezzel szembesülniük. Nem a lelkiállapotunk vagy az egyház tekintélye, még csak nem is az emberek megnyerésért végzett eredményes szolgálatunk számít igazán. A lényeg, hogy a nevünk fel legyen írva a mennyben, olyan nevek között, amelyeket az Úr nem töröl ki az élet nagy könyvéből (Jel 3:5). Ez pedig azért olyan fontos, mert akinek a neve szerepel a mennyei feljegyzésekben, Jézus által örök életet nyer.

Annyira lefoglalhat még a másokért végzett szolgálat is, hogy emiatt elhanyagoljuk saját lelki életünket és egészségünket? Hogyan kerülhetjük el ezt a burkolt csapdát? Ugyanakkor hogyan erősíti saját lelki életünket a mások üdvösségéért végzett munka?

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 256–258. old.; 288–297. old.; Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 76–78. old.; Mk 6:6-13

„Ebben a rövid szövegben (Mt 5:1) mindjárt három tényező is rávilágít a Hegyi beszéd igazi jelentőségére. 1) Jézus akkor kezdett tanítani, miután leült. A zsidó rabbik leültek, amikor hivatalosan tanítani kezdtek… Amikor tehát Jézus leült tanítványait tanítani, azt jelezte, hogy tanítása központi szerepet játszik, hivatalos. 2) A továbbiakban Máté megemlíti: 'megnyitván száját, tanítja vala őket'… a) A görögben ezt a kifejezést egyrészt ünnepélyes, komoly, jelentőségteljes beszédekre alkalmazták… b) Akkor is használták ezt a kifejezést, amikor valaki tiszta szívből, őszintén szólt, mindent elmondott. Igazán meghitt, korlátok nélküli tanításra utaltak ezzel… 3)… Ami pedig a legfontosabb az itt tárgyalt mondattal kapcsolatban, hogy a görögben a tanított ige nem befejezett múltban szerepel, hanem folyamatos múlt időben, ami az ismételt, szokásszerű cselekvésre utal. Tehát a helyes fordítás így hangozna: 'Ezt szokta nekik tanítani'. Máté görög nyelven a lehető legegyszerűbben azt fejezte ki, hogy a Hegyi beszéd tulajdonképpen nem egyetlen prédikáció, amelyet Jézus egy bizonyos időben, egy bizonyos alkalommal mondott el, hanem a lényege mindannak, amire az Úr állandóan és szokása szerint tanította követőit" (William Barclay: The Gospel of Matthew. Philadelphia, 1975, The Westminster Press. 1. köt. 86–87. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.        Milyen tervet dolgozott ki gyülekezetünk a tanítványok képzésére? Mi az erőssége, illetve gyengéje ennek a programnak? Milyen gyakorlati lépéseket tehet a gyülekezet, hogy a tagok mind inkább erősödjenek tanítványi szerepükben?

2.        Mit tehetünk egyénileg is azért, hogy gyülekezetünk új tagjai fejlődjenek a közösségben? Milyen lelki ajándékaink válhatnak segítségünkre ebben? Mi a szombatiskola szerepe e téren?

3.        A tanítvánnyá tételhez olyan tanítványokra van szükség, akik tisztában vannak azzal, mit jelent Jézussal járni, tanulni tőle és példáját követni. Mit tanultunk a héten idézett bibliaversekből, amit alkalmazva jobban tudunk másoknak is segíteni a tanítvánnyá válás útján?

KÖZELI MUNKATÁRSAK

„Ezután Pál Timótheust mutatja be a gyülekezetnek. Ezek a bemutatások sok mindent elárulnak arról, hogy mit tartottak fontosnak egymásból az apostolok. Pált és szolgatársát nem személyes jó barátság köti össze, hanem az ügy iránti közös elkötelezettség. Nem arról beszél az apostol, hogy neki személyesen milyen szolgálatot tett, hanem az a lényeg, hogy mennyire azonosult Timótheus az evangélium ügyével. A jó lelkület nem a jó ízű 'lelkizésekben' nyilvánul meg. A világ bűnei feletti sóhajtozási verseny győztese még nem biztos, hogy jó lelkületű. Az evangéliumhoz való viszonyunk dönti el azt, hogy mit jelent Isten az életünkben. A gyülekezetről való gondoskodásunk a mérce, ez mutatja meg, hogy a szeretet hogyan kapcsol össze minket Istennel és egymással.

Pál jól tudta, hogy sokan vannak, akik csak látszatra szolgái az evangéliumnak. Ezek a maguk hasznát keresték. Ezekről a szolgákról már korábban is szólt (Fil 1:14-27; 2:4). Az embernek nem természete az önzetlenség, a szolgálat látszatát pedig hamis cselekedetekkel is lehet kelteni. A Krisztusba vetett hit önmagában még nem tesz alkalmassá a szolgálatra, szükség van az önzetlen, szereteten alapuló felebaráti kapcsolatokra.

Timótheus megbízható, kipróbált munkatárs volt. Ez az evangélium szolgálatának fontos kritériuma (2Kor 2:9; 8:9; 9:13; 13:3). Timótheus kipróbáltságáról a gyülekezet is meggyőződhetett, hiszen a gyülekezet alapításának munkájában Pál ifjú tanítványa is részt vett. Az apostollal való szoros kapcsolata is garancia arra, hogy lelkiismeretesen végzi majd a küldetését. Személyes kapcsolataink összekötő ereje a jóban való fáradozásainkhoz ad erőt. Az igazán erős barátságot a másokért végzett szolgálat erősíti. Timótheust önmagával egyenrangú munkatársnak tartja Pál (vö. Fil 1:1). Köztük mégis az igazi összekötő erő: az evangélium ügye” (Dr. Szigeti Jenő: Levél az örömről – Pál apostol levele a filippiekhez. Budapest, 2004, Élet és Egészség Könyvkiadó. 58–59. old.).