tanítói melléklet

A tanítványok származásbeli különbsége

Alapszöveg: Lk 10:38-42.

A szombatiskolai tanító célkiűzései

A csoport tagjai a tanulmány végeztével:

• Ismereti szinten megtanulják, hogyan dönti le az evangélium a faji választófalakat;

• Érzelmi szinten érzik, hogy teljesen Isten kegyelmétől függnek a gyűlölet legyőzésében;

• Gyakorlati szinten pedig elhatározzák, hogy Jézusba vetett hit által legyőznek minden akadályt.

A tanulmány vázlata

I. Jézus ledönti a válaszfalakat

1. Miért nevezte a kananeus asszony Jézust Dávid Fiának? A jelek szerint, mit tudott ez az asszony?

2. Hogyan reagált Jézus a kananeus asszony kérésére? Miért nem hagyott fel az asszony a könyörgéssel?

3. A kananeus asszony nem egy darab kenyeret kért, még csak a kenyér héját sem. Csak a morzsákért könyörgött, amelyek a gazda asztaláról hullnak alá, és amelyeket általában a kutyák esznek meg. Ismerjük fel ennek a helyzetnek a jelentőségét. Elfogadja, hogy kutya – azaz egy pogány –, de azt állítja, hogy a Mester kutyája. Figyeljük meg, hol várakozik a kutya, hogy elkapja az asztalról aláhulló ételmaradékot: a gazdája lábánál! A tanítvány helyén ül. Mire utal ezzel az asszony? Mi bizonyítja, hogy Jézus elfogadta őt?

II. A kánaáni asszony valós szüksége

1. A zsidók minden más nemzetnél jobban megvetették a kánaániakat. Amikor Jézus először kerül kapcsolatba a kánaáni asszonnyal, úgy tűnik, Ő is osztja honfitársai nézeteit. Valóban így lenne? Mi lehetett a célja azzal, hogy látszólag egyet ért velük?

2. Mi utal arra, hogy a tanítványok is rabjai voltak koruk előítéleteinek? Mi változtatta meg őket, és hogyan?

III. Kitartás a hitben

1. Hogyan tanulhatjuk meg a kánaáni asszonytól a hitben való kitartás fontosságát, akármilyen akadályok is tornyosulnának előttünk?

2. Kiket mellőzünk, amikor megosztjuk másokkal az evangéliumot? Milyen értelemben éhezünk mi magunk, amikor megvonjuk másoktól a kenyeret? Hogyan változtathatunk ezen?

Összefoglalás

Az evangélium minden embert magához ölel.

Első lépés – A tanulók ösztönzése

Kulcsgondolat

Jézus egész világért meghozott keresztáldozata azt bizonyítja, hogy mindenkire ki kell terjesztenünk a munkát, amikor lelkeket igyekszünk megnyerni Jézusnak.

Káli istennő egyik hindu papja haldoklott. Paptársai közül egyik sem akarta őt megérinteni. Kalkutta legszegényebb negyedében szolgált, Káli istennő templomában. Nyomornegyed volt, ahol az emberek vagy túl betegek voltak ahhoz, hogy kolduljanak, vagy ruhátlanok, és szégyelltek meztelenül koldulni az utcákon. Sokan undorító betegségekben szenvedtek, amelyek látványa miatt szeretteik iszonyodva elfordultak tőlük. És most ez a hindu pap is közéjük tartozott.

Egy apáca érkezett Kalkutta e nyomornegyedébe. Ez a nő úgy döntött, hogy itt fog élni, a szegények legszegényebbjei között, a páriák és leprások között, akik túl betegek ahhoz, hogy élelmet kolduljanak, vagy nincs ruhájuk, amivel befedhetnék meztelenségüket. Egy elhagyatott hindu templomot ingyenes szeretetotthonná alakított át a nincstelenek számára. A közeli Káli templom papjai nem voltak elragadtatva, amikor ez az albán származású apáca és a vele érkezett nővérek nekiláttak munkájuknak.

Ekkor az apáca fülébe jutott, hogy a Káli templom egyik papja, aki ellenezte ottlétét és munkáját, ragályos betegségben haldoklik. Senki sem volt hajlandó őt megérinteni. Teste csontvázzá aszott a súlyos kórtól. Az apáca karjaiba vette, és elvitte az otthonba. Ezek után a helyiek arra kérték az apácát, aki a világ számára Teréz anya néven vált ismeretessé, hogy maradjon körükben. A Káli templom egyik hindu papja ezt mondta neki: “Harminc éven át kőben imádtam Kálit, ma az Anya istennő elevenen áll előttem.”

Elmélkedésre szánt gondolat

• A társadalomban, amelyben élsz, milyen embercsoportokról szoktak gyakran megfeledkezni? Mit teszünk annak érdekében, hogy elérjük azokat, akiknek gyülekezetként és egyházként szükségük van ránk? Mire gondolt a hindu pap, amikor azt mondta, hogy harminc évig szolgálta Kálit kőben, de ma elevenen áll előtte? Hogyan kelthetjük életre Krisztust azok számára, akikért dolgozunk?

Második lépés – A tanulmány elmélyítése

I. A samáriai bélpoklos

A Samária és Galilea közötti határvidéken azokban a napokban egy tíztagú bélpoklos csoport tengette életét. Valószínűleg kezdetleges kis tákolmányokban éldegéltek a nyílt mezőn, távol a legközelebbi településtől. A csoportot az tette különlegessé, hogy egyik tagja samáriai volt, a többiek pedig zsidók. Amikor megkapod a leprát, hirtelen senkit sem érdekel többé, hogy samáriai vagy-e, vagy zsidó, hisz úgyis tisztátalannak tart mindenki. Közös tragédiájuk ledöntötte a faji előítéletek válaszfalát, és összefogásra bírta őket.

Ezek az emberek tudták, hogy mit akarnak. Gyógyulás utáni vágyuk egy akaratra hangolta őket. A törvény megkövetelte tőlük, hogy legalább 45 méter távolságra tartózkodjanak minden egészséges embertől. Ez azt jelentette, hogy nem kerülhettek túl közel a Jeruzsálem felé haladó Jézushoz sem. De ha nem tudnak a közelébe férkőzni, hogyan vonják magukra a figyelmét? Ekkor hangjuk közös kiáltásba fonódott össze, és átszelte a köztük és Jézus közt lévő távolságot. Jézus utolsó, halálba vezető útját járta.

A közelgő események hordereje nyomasztóan nehezedhetett a Nagy Orvosra. Minden lépés Jeruzsálem felé, egy lépés volt a kereszt felé. Mégis megállt és meggyógyította a bélpoklosságban szenvedőket.

Képzeld el, hogy te vagy a samáriai bélpoklos, és Jézus megparancsolja, hogy menj és mutasd meg magad a papoknak. Semmi kétség, hogy milyen papokra gondol. Nemzeted és a zsidó nemzet nemigen kedveli egymást…

A hitnek nagyobb mértékére van szüksége ennek a megvetett samáriainak, mint kilenc társának ahhoz, hogy felmenjen a templomba. Gyógyulása egyben szemrehányás is a papoknak, akik nemcsak nem hiszik, hogy Jézus a Messiás, hanem a samáriaiakat is megvetik. Azzal, hogy Jézus meggyógyította ezt a samáriait, azt üzente a világnak, hogy kegyelme minden emberre kiterjed. Nem csoda, hogy a samáriai bélpoklos gyógyulása után visszatért Jézushoz, a lábaihoz borult és imádta Őt. Ez az ember nemcsak gyógyulását köszönte meg Jézusnak; azt is megköszönte, hogy örök élettel ajándékozta meg, amelyről a zsidók úgy tartották, hogy a samáriaiak nem érdemlik meg.

Elmélkedésre szánt gondolat

• Mi a jelentősége annak, hogy a leprások Samária és Galilea határvidékén éltek? Hogyan tesz a bűn leprásokká, és miért Jézus az egyedüli gyógymódunk? A leprások csak azután gyógyultak meg, miután hittel útnak indultak. Mi ebből a tanulság számunkra, akik Isten munkáját végezzük? Milyen válaszfalakat döntött le Jézus azáltal, hogy meggyógyította a samáriai bélpoklost? Mit tanulhatunk Jézus módszereiből?

II. A kananeus asszony

Ha megkérdezted volna a tanítványokat, hogy mit kifogásolnak Jézusban, az mondták volna, hogy túl nagylelkűen osztogatja a menny ajándékait azoknak, akik nem méltók rá. Nézeteik szerint Jézus választása nem is eshetett volna alkalmatlanabb személyre, mint a kananeus asszonyra. Samáriaiak iránti szívélyessége is elég zavaró volt, de legalább nem tett csodát az érdekükben, továbbá a samáriaiak hittek Mózes törvényében. A százados pedig, akinek a szolgáját meggyógyította, legalább zsinagógát építtetett a zsidóknak. De a kánaáni asszonynak esze ágában sem volt értékelni az evangéliumot. Pogány volt és idegen, ráadásul még asszony is. A nép, amelynek tagja volt, nem is hitt az igaz Istenben, milyen jogon kért valamit is Jézustól? Az egyik rabbi azt írta, hogy a pogányok egyedüli sorsa a pokol, Josephus Flavius pedig azt jegyzi fel a föníciaiakról, hogy minden pogány nép közül ők voltak a legrosszindulatúabbak a zsidókkal szemben. Hiszen Izrael vette el tőlük őseik földjét, a Józsué idejében. Nem szívlelhették egymást.

Olvasott tanítványai szívében. Szemükben ez az asszony nem volt különb egy kóbor kutyánál, amely az utcákon barangol, és azt lesi, honnan csenhetne el egy kis hulladékot. Nagyot dobbanhatott a szívük, amikor Jézus pontosan azokat a szavakat használta az asszonnyal kapcsolatban, amelyek nekik is eszükbe jutottak az asszony láttán: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. A szó azonban, amellyel a kutya fogalmát jelölte, különbözött attól, amire ők gondoltak. A házi kutyát jelölő szót használta, amely gazdája lábainál fekszik. A tanítványokat annyira elvakította előítéletük, hogy nem vették észre az együttérzést Jézus hangjában.

A kananeus asszony azonban megérezte. Saját istenei cserbenhagyták. Különböző híreszteléseket hallott a nagy Gyógyítóról, akinek még a démonok is engedelmeskednek, és Jézus szavai reményt keltettek benne. Elismerte, hogy “kutya”, de a Jézus “kutyája”. Nem kért az asztaláról egy egész kenyeret, még csak egy szeletet sem: csak a lábához lehulló morzsákért könyörgött. E morzsákat szedegetve a Mester lábainál még egy “kutya” is tanítvánnyá válik.

Jézus az elején úgy bánt vele, ahogyan tanítványai bántak volna, majd várakozásukkal ellentétben teljesítette az asszony kérését, hogy lássák, milyen gonosz volt előítéletük. Azzal, hogy szolgált ennek az asszonynak, értékes leckét adott nekik: a nemzetiség és a faj nem képezhet akadályt az evangélium útjában, mivel az evangélium minden emberhez szól. Tanítványaiknak zsidókat és pogányokat egyaránt szolgálniuk kell, mivel Jézus nemcsak a zsidók Megváltója, hanem az egész világé.

Elmélkedésre szánt gondolat

• Jézus milyen módszerrel mutatott rá tanítványai előítéletére? Mennyire volt hatékony a metódusa? Az, hogy Jézus teljesítette a kananeus asszony kérését, mit árul el Istennek a társadalmi rétegződés és fajgyűlölet iránti magatartásáról?

Harmadik lépés – A tanultak gyakorlatba ültetése

Bizonyságtevés

Lehet, hogy nem vágytál kék szemekre, de biztosan volt olyan időszaka az életednek, amikor szerettél volna másként kinézni, mint amilyen vagy.

Amy, az ír kislány, kék szemeket kért Istentől, de anélkül nőtt fel, hogy az Úr teljesítette volna kérését; majd misszionáriusnak ment Indiába. Ebben a szegény országban saját szemével látta, amint egyes szülők nem kívánt leánygyermekeiket papoknak szánt prostituáltaknak adják el a templomokban. Azonnal rájött, mit kíván tőle Isten. Haját és bőrét befestette kávéval. Szarit viselt, hogy beilleszkedhessék az ottani emberek közé, és szeretetotthont nyitott ezeknek a nem kívánt lányoknak. “Egy ír, barna szemekkel – mondta egyszer egy indiai barátja. – Szerencséd van. Nem hiszem, hogy megmenthetnéd ezeket a lányokat, ha kékek lennének a szemeid!” Amy most már tudta, hogy Isten miért adott neki barna szemeket kék szemek helyett. Ahogyan Pál mondja e hét alapszövegében: “Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.” Amy Carmichael nemcsak lakni ment Indiába, hanem indiai lett. Úgy érezte, nem tudott volna teljesen indiaivá válni, ha Isten kék szemeket ad neki barnák helyett. Kétezer évvel ezelőtt Jézus szintén egy lett közülünk, számkivetettek közül, és megpróbált megmenteni azáltal, hogy magára öltötte testünket, bőrünk, hajunk és szemünk színét.

Elmélkedésre szánt gondolat

• Gondolj azokra a dolgokra az életedben, amelyeken változtatni szerettél volna. Hogyan használja fel Isten azokat a dolgokat, amelyeken nem tudunk változtatni, hogy mások áldására legyünk, és pozitív változásokat idézzünk elő életükben?

• Amyhoz hasonlóan lehet, hogy nekünk is változtatnunk kell valamit magunkon ahhoz, hogy elérjünk másokat, és ahogyan Pál mondja: “mindeneknek mindenné” lennünk, hogy megtartsunk némelyeket. Lehet, hogy Isten nem kéri tőlünk azt, hogy befessük a bőrünket, de akkor hogyan ültethetjük gyakorlatba saját életünkben ennek az elvnek a lényegét?

Negyedik lépés – Alkalmazás

Csoportodban gondolkozzatok el ezeken a kérdéseken mint olyan lépéseken, amelyek ledöntik a gyülekezetben emelkedő válaszfalakat.

1. Az újonnan megtértek jól érzik-e magukat gyülekezetünk társadalmi felépítésében?

2. Működik-e gyülekezetünkben egy olyan kapcsolatápolási rendszer, amelynek segítségével az új tagok a gyülekezethez való csatlakozásuk utáni hat hónapon belül új barátokra tesznek szert?

3. Minden új tag vagy barátkozó mellett ül-e valaki, aki tájékoztatja őket a gyülekezet istentiszteleti rendjéről és tevékenységeiről?

4. Van-e gyülekezetünk bejáratánál fogadószolgálat, ahol tudják, hogyan kell istenhozottat mondani anélkül, hogy a látogatók istenhozzádot értsenek helyette?