Nők a tanítványok között

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Márk 5:25-34; Lukács 1:26-38; 8:1-3;

   10:38-42; János 4:4-30

„Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint” (Lk 1:38).

Krisztus földi szolgálata kezdetétől fogva mindig voltak nők is a tanítványai között. Édesanyja, Mária hozta világra a kisgyermek Jézust, amire természetesen csak egy nő képes. Mária hite és engedelmessége példaértékű mindenki számára, aki tanítvány kíván lenni. Az evangéliumokat olvasva tanúi lehetünk annak, hogy milyen komoly szerepet kaptak az asszonyok. Gondoljunk csak Jézus anyjára, Máriára, azután arra az asszonyra, aki Jézus ruháját megérintette és azonnal meggyógyult vagy a samaritánus nőre a kútnál. Rajtuk kívül is még számtalan példát látunk arra, hogy Krisztus követői, tanítványai lehetnek azok a nők, akik engednek Isten Lelke késztetésének.

Ezen a héten néhány olyan esetet vizsgálunk meg, amikor Jézus nőket is bevont a szolgálatba, miközben igyekszünk mind jobban megérteni, mit is jelent tanítványnak lenni.

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Milyen hallatlan dolgokat kellett Jézus anyjának, Máriának hittel elfogadnia? A Biblia szerint milyen szerep jutott Jézus küldetésében a nőknek? Mit tanulhatunk a tanítványságról annak a történetnek kapcsán, amikor Jézus a samaritánus asszonnyal találkozott a kútnál?

Lk 1:26-38 verseit olvasva képzeljük magunkat Mária helyzetébe! Milyen felfoghatatlan dolgok elfogadására szólította fel az angyal?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Az angyal szavai bizonyára igencsak próbára tehették Mária hitét még az ókorban is, amikor a természetfeletti dolgok fogalma sokkal elfogadottabb volt, mint számos mai, tudományos kultúrában. Először is szűz létére terhes lett. Volt erre példa a világ történelmében? S ha ez még nem lenne elég, születendő gyermeke az Isten Fia lesz. Természetes és érthető is a kérdése: „Mimódon lesz ez…?”. De amint az angyal felhívta figyelmét az unokatestvérével, Erzsébettel megesett csodára, aki idős korában lett várandós (Lk 1:5-25), megerősödött Isten iránti bizalma, „mert az Istennél semmi sem lehetetlen” (37. vers). Hittel és engedelmességgel elfogadta Isten akaratát.

Figyelmesen olvassuk el, mit válaszolt Mária az angyalnak, és közben imádkozzunk! „...legyen nékem a te beszéded szerint” (38. vers). Ezek szerint milyen volt a hozzáállása? Mária hite milyen szempontból példaértékű számunkra?

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

    _____________________________________________________________

Jóllehet a megtestesülés témájáról évszázadok óta teológiai viták folynak, ez a kérdés még mindig felfoghatatlan rejtélynek számít. Képzeljük csak el, mennyi mindent nem értett ez a fiatal nő a vele megtörténtekből! Ennek ellenére mégis hittel meghajolt az Úr előtt, és engedte, hogy az Ő akarata legyen meg.

Az Úr Máriához hasonlóan minket is kér, hogy higgyünk, még ha nem is értünk mindent teljesen. Mária válaszát olvasva milyennek látjuk saját lelkületünket? Mennyire tudunk bízni Istenben olyan dolgok kapcsán, amelyeket egyelőre nem értünk?

Lk 8:1-3 Jézus második galileai útját írja le, amikor a tizenkét tanítványon kívül mások is csatlakoztak hozzá. Kik voltak ők?

Lukács egyértelműen leírta, hogy nők is elkísérték Jézust missziós útjaira. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen evangéliumában Lukács kihangsúlyozta, hogy az Úr mindenkinek üdvösséget, szabadulást hozott, beleértve a kirekesztetteket és a nőket is.

„Egyedül Lukács evangéliuma tájékoztat részletesen Jézus korai éveiről, és ezt gyakran a leginkább érintett nők, mint például Mária, Erzsébet és Anna szempontjából teszi… Mintha kifejezetten arra akarná felhívni figyelmünket, hogy a mennyeknek országa ugyanúgy elérhető a nők, mint a férfiak számára, és az evangélium örömhírének terjesztésében nekik is fontos szerepet szánt az Úr” (SDA Bible Commentary. 5. köt. 769–770. old.).

Szokatlan volt, hogy Jézus nőket is tanítványainak fogadott, hiszen akkoriban számos vallási mozgalom kirekesztette őket. Voltak tanítók, akik a nőket üresfejűnek tartották, mondván, hogy nem lehet tanítani őket, hiszen úgysem fogják fel a tudományt. Szerintük nyilvánosan nem is mutatkozhatnak férfiak társaságában; feladatuk, hogy fordítsák minden idejüket a háztartás ellátására. Ezzel ellentétben az evangélium első lapjától az utolsóig azt láthatjuk, hogy Jézus életét és küldetését asszonyok kísérték végig szolgálatkész jelenlétükkel.

Mt 27:55-56 és Mk 15:40-41 verseit olvasva mit tudhatunk még meg a nők szerepéről Jézus küldetésében?

Azok az asszonyok, akiket Jézus valamilyen betegségből gyógyított meg, úgy mutatták ki szeretetüket és odaadásukat iránta, hogy lehetőségeikhez mérten támogatták szolgálatában és gondoskodtak ellátásáról. Közülük néhányan való­színűleg özvegyek lehettek, akik elkísérték Krisztust útjaira, és ők gondoskodtak róla és tanítványairól. A lényeg azonban, hogy Isten Igéje is bemutatja, fontos szerepet töltöttek be a nők a korai egyház életében.

A közvetlen szövegösszefüggésen túllépve Gal 3:28 mennyiben támasztja alá, hogy az előítélet Krisztus elveivel ellenkezik? Vajon táplálunk magunkban Isten Igéjével nem összeegyeztethető érzéseket, előítéleteket?

Mk 5:25-34 jól ismert szakasza arról az asszonyról ad hírt, akit Jézus egy nagyon komoly betegségből gyógyított meg. Jóllehet a történetben nem a szó szoros értelemben vett tanítványként szerepel, mégis olyan hitről tesz bizonyságot, ami elengedhetetlen Krisztus követői részéről.

Figyeljük meg, mennyire máshogy közeledett Jézushoz Jairus, a zsinagóga vezetője (Mk 5:22-23)!

Milyen különbséget fedezhetünk fel? Ugyanakkor miben hasonlított egymásra a két találkozás?

    _____________________________________________________________

Nincs tudomásunk arról, hogy ez az asszony korábban találkozott volna Jézussal. Az Ige szerint azért jött hozzá, mert előzőleg hallott róla, és növekedésnek indult benne a hit, még mielőtt egyszer is látta volna az Urat. Hitének ez volt az első megnyilvánulása (Jn 20:29; Zsid 11:1).

Az Ige semmi kétséget sem hagy afelől, hogy az asszony már régóta kétségbeesett lelkiállapotban volt. Mózes harmadik könyvének törvénye szerint tisztátalannak számított, tehát az emberek nem érinthették meg. Ha volt férje, még a vele való intim kapcsolatot is tiltotta a törvény, sőt gyakorlatilag a saját gyermekeit sem érinthette. És ez így ment már tizenkét éve!

Hitének mi volt a következő megnyilvánulása?

    _____________________________________________________________

Bármennyire is igyekezett háttérben maradni, Jézus felhívta rá a figyelmet. Így mindenki füle hallatára el kellett mondania, ami vele történt. Tanítványként ez a vallomás volt az első lépése. Miután minden nyilvánosságra került, sokkal szabadabban tudta elmesélni, amit Jézus érte tett. Azért jött az Úrhoz, mert korábban hallott már róla, ezután pedig már a saját tapasztalatáról beszélhetett.

Miért kell akkor is kitartóan bízni az Úrban, ha a gyógyulás nem akkor és úgy következik be, amikor és ahogyan szeretnénk? Mi marad az embernek, ha már nem tud bízni az Úrban?

Akkor lehetünk Jézus tanítványai, ha személyesen ismerjük, és szoros kapcsolatot építünk ki vele. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha elég időt szánunk rá. Rohanó világunkban, amikor annyi minden kötheti le figyelmünket, könnyű elveszni a tennivalók tengerében. Tehát még jó és fontos dolgok is megakadályozhatják, hogy az Istennel való kapcsolatunk háttérbe szoruljon.

Hogyan világít rá Lk 10:38-42 szakasza, hogy akár a helyes dolgok is elvonhatják figyelmünket arról, ami a legfontosabb? Milyen üzenetet közve­tít e két női „tanítvány” története?

Mária hallgatta az Úr szavát: nem lehetünk hű tanítványai, ha nem hallgatjuk Őt. Az Ige azt is elárulja, hogy Mária Jézus lábainál ült. Az I. században a tanítók magas széken ültek, míg tanítványaik a lábuk előtt, alacsonyabb székeken vagy a földön foglaltak helyet. Ha valaki egy másik ember lábainál ült, ezzel azt fejezte ki, hogy a tanítvány szerepét vállalja magára. Mária tehát azzal, hogy Jézus lábainál telepedett le, kinyilvánította: követője kíván lenni (ApCsel 22:3).

Testvére, Márta másképp látta a dolgokat. A görög szöveg szerint őt a felszolgálással kapcsolatos sürgés-forgás „vonta el”. Bizonyos szempontból ez érthető is, hiszen a Mester látogatta meg őket, tehát kötelességük volt gondoskodni vendégeikről. A testvére segítségére vonatkozó kérés is az akkori szokásoknak, hagyományoknak megfelelő értékrendet és elvárásokat tükrözte: Máriának eszerint nem a férfiak között, az ebédlő helyiségben, hanem a konyhában, a nők számára kijelölt helyen kellett volna lennie.

Jézus azonban mégsem Máriát, hanem Mártát dorgálta meg. Kétszer is kimondta nevét, talán, hogy így fejezze ki aggodalmát. Márta panasza jogos volt, de feddésével Jézus arra figyelmeztetett, hogy életünk szükséges dolgainál is vannak még fontosabbak. Ezt érdemes megszívlelni, mert néha bizony előfordul, hogy a sürgős, azonnal elvégzendő feladatok miatt kiszorítjuk életünkből azt, ami igazán lényeges; esetleg jó dolgok kirekesztik azt, ami létfontosságú, szükséges.

Miként találhatjuk meg a helyes egyensúlyt a tennivalók és a Jézus lábánál eltöltött idő között? Min kellene változtatnunk? Megeshet, hogy túlságosan követjük Mária, és kevéssé Márta példáját? Ha igen, hogyan?

Mivel nyerte meg Jézus beszélgetőpartnere bizalmát (Jn 4:4-30)? Ami pedig még fontosabb, hogyan lett az asszonyból Krisztus követője?

Mindenkinek, aki szeretne másokat Krisztushoz vezetni, érdemes alaposan tanulmányoznia, hogy győzte meg Jézus a samáriai asszonyt.

E folyamatnak négy fő szakaszát különíthetjük el:

1)      vágyat ébreszteni az emberben valami jobb iránt (7–15. versek),

2)      ráébreszteni a másikat arra, hogy valamire nagy szüksége van (16–20. versek),

3)      döntésre szólítani, hogy fogadja el Jézust Megváltójának (21–26. versek),

4)      bátorítani, hogy döntése szerint cselekedjen (26–30, 39–42. versek).

Képzeljük csak el, mit gondolhatott magában ez az asszony! Először is, itt ez az idegen, ráadásul zsidó, aki nem várt kedvességgel fordul hozzá. Azután kiderül, hogy ismeri legmélyebb és legsötétebb titkait, amelyekről nagy valószínűséggel csak ő tudott. Válaszában: „Uram, látom, hogy te próféta vagy” (19. vers), nemcsak bűneivel kapcsolatban rejlik vallomás, hanem Jézus különlegességét is elismeri. Figyeljük meg azt is: amikor az asszony már témát akart váltani, Jézus nem rótta fel többé bűneit, inkább tapintattal felvette a beszélgetés új fonalát, hogy ezzel még több igazságra, végső soron pedig önmagához vezesse el. Ezúttal nem mint próféta, hanem mint Messiás munkálkodott. A Jézussal folytatott beszélgetés – és minden kétséget kizáróan leginkább saját titkainak felfedése – olyan mély benyomást keltett az asszonyban, hogy felébredt benne az Úrban való hit.

Hogyan tett bizonyságot saját népének (29-39. versek)? Mivel gyakorolt rá Jézus olyan mély benyomást? Lehet, hogy bizonyságtételében bűnvallomása is benne rejlett? Milyen hatása lett szavainak?

Ez az asszony nyilván nem a lelki tisztaság és a szelídlelkűség mintaképe volt, az Úr mégis eredményes bizonyságtevővé formálta. Mi a történet tanulsága e két dologgal kapcsolatban: (1) ne ítélkezzünk mások lelkiállapota felett és (2) Isten megbocsáthat, kegyelmezhet a legbűnösebb embernek is?

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. „Lázár, jöjj ki!” c. fejezet, 441–451. old.

„Az 'egy dolog', melyre Mártának szüksége volt, a csendes, odaadó lelkület és a mélységesebb vágyakozás a jövővel, a halhatatlan élettel kapcsolatos ismeretek után, valamint a lelki előrehaladáshoz szükséges kegyelem után. Kevésbé kellett aggódnia a mulandó dolgok miatt, s többet törődnie a maradandókkal. Jézus megtanítja gyermekeit, hogy minden lehetőséget megragadjanak, amikor olyan ismereteket szerezhetnek, melyek bölccsé teszik őket az üdvösségre” (i.m. 442. old.).

„Lukács evangéliumának egyik sajátossága, hogy gyakran eleveníti fel Krisztusnak a palesztinai nőkért végzett tetteit, és említést tesz az érte végzett szolgálatukról is. Ez akkoriban újdonságnak számított, hiszen a zsidó nőknek alig volt kapcsolatuk a nyilvánossággal, bár tudomásunk van kivételes esetekről, amikor például Elizeus próféta asszonyok körében végezte szolgálatát, azok pedig támogatták őt” (SDA Bible Commentary. 5. köt. 769. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.   Idézzük fel ismét azt a történetet, amikor Mária megtudja, hogy csodálatos módon gyermeke születik! Gondoljunk ismét bele, milyen meglepő dolgokat kellett elhinnie, amelyeket valószínűleg nem is értett! Nekünk, keresztényeknek is mennyi mindent el kell hinnünk, még ha nem is értjük! Szombatiskolai csoportunkban beszéljünk ezzel kapcsolatos gondolatainkról. Hogy tudjuk elfogadni, amit nem egészen értünk? Mivel segíthetünk annak, akiben kétségek merülnek fel a csupán hittel megközelíthető dolgokkal szemben?

2.    Miért olyan fontos támogatni a nők tanítványságát, különösen ma, amikor a legtöbb országban a gyülekezetek tagjai között több a nő?

3.    Jézust jellemezte a forradalmi újítás, átalakító erő, felszabadító, megújító, megerősítő gondolkodás, figyelmesség és támogatás. Senkit sem hagyott figyelmen kívül, nem mellőzött, nem közösített ki egyetlen embert sem a környezetében. Mai tanítványai is törekedjenek arra, hogy mindenki iránt kövessék példáját, nemzetiségtõl, kultúrától, nemtől és származástól függetlenül. Mit tehetünk, hogy gyülekezetünkben mindenki úgy érezhesse: szívesen látják, és kivehesse részét a szolgálatból?

                                                                    GOMBOS ANDOR: 

BOCSÁSS MEG KÖNNYEN…

Sok-sok suttogó sóhaj,

Sok-sok vágyódás, óhaj

Száll fel e szívből Feléd.

Bűnnel és bajjal verten,

Bánattal, bízón esdem

 Irgalmad írját, kegyét.

Lásd meg keserű könnyem,
S mindent bocsáss meg könnyen,
Mit vétettem Ellened én.

Úristen, fönn az égben,

Kérlek, ó, lenn a mélyben:

Hallgass meg szent Fiadért!