3. tanulmány − 2008 Január 12 - 18.
Jézus tanítványokat hívott el
Alapszöveg: Lk 5:1-11.
A szombatiskolai tanító célkitűzései
A csoport tagjai a tanulmány végeztével:
Ismereti szinten megértik, mit vár el tőlük Jézus, és mire számíthatnak Jézustól;
Érzelmi szinten vágyat éreznek Isten jelenlétében maradni;
Gyakorlati szinten pedig úgy döntenek, hogy Jézust teszik életük minden vonatkozásában az első helyre.
A tanulmány vázlata
I. A hívás
Mit sugall a halászat fogalma arról a munkáról, amelyet Jézus a tanítványaival szeretne elvégeztetni?
Az első tanítványok elhívásra adott válasza miként fejezi ki azt, hogy az Úr teljes elkötelezettséget igényel a részünkről?
Miről biztosította Jézus Pétert a csodálatos halfogáskor?
Miért kérte Péter Jézust, hogy távozzék tőle, ha kész volt mindent hátrahagyni, csakhogy követhesse Őt? Mely felismerésnek volt ez a bizonyítéka?
II. Az elhívás elfogadása
Miként kér Jézus minket, hogy fordítsunk hátat régi életünknek? Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk?
Mi teszi lehetővé, hogy bűnös emberi lényekként, akárcsak Péter, Isten jelenlétében tartózkodjunk?
Péter hálója annyira nehéz volt, hogy segítséget kellett kérnie ahhoz, hogy partra vonja. Hogyan szemlélteti ez a csapatmunka szerepét az evangélium hirdetésében?
III. A válasz
Kezdetben Péternek csupán egy üres hajója volt, majd annyira megtelt a bárkája hallal, hogy a tehertől szinte elsüllyedt. Tanítványokként hogyan előzhetjük meg a siker súlya miatt bekövetkező merülést?
Miért ajándékozta meg Jézus Pétert ilyen hatalmas sikerrel, ha később arra kérte, hogy hagyja ott a nyereséget? Miért olyan fontos Jézusnak, hogy hajlandóak legyünk mindenről lemondani? Hogyan lehetünk erre képesek?
Összefoglalás
Amint Jézus teljesen feláldozta magát értünk, úgy Ő sem fogad el egész lényünknél kevesebb áldozatot.
Első lépés – A tanulók ösztönzése
Kulcsgondolat
A tanítványságra való elhívás feltételezi, hogy egész életünket átadjuk Jézusnak, és teljes lényünkkel vágyjunk arra, hogy másokkal is megosszuk e kegyelem örömhírét.
Elkötelezted-e valaha magad egy ügy mellett, annak ellenére, hogy tudtad, semmi remény a sikerre? Leküzdhetetlen akadályokkal dacolni az igazság védelme érdekében olyan hősies kiállást követel, amelyre csak nagyon kevesen képesek. Ha valaki ilyen körülmények között áll ki a hite mellett, annak nevét feljegyzik a krónikások.
1570. március 15-én két hatalmas hadsereg ütközött meg egymással Jarnac mezején. Medici Katalin hada lemészárolta a hugenották seregét. A hugenották vezére, Condé herceg elesett. Sebesülten, lova nélkül, a térdén harcolt tovább, míg életét ki nem oltották. A hugenották serege a csatában és lélekben egyaránt leverten vonult vissza a vérengzés színhelyéről.
Nem sokkal ezután egy hölgy vonult végig a hugenották táborán. Egyik oldalán a fia lovagolt, másik oldalán unokafivére, a harcban elesett herceg fia. A katonák némán figyelték, ahogyan Jeanne d’Albert, Navarre királynője végiglovagolt vesztes soraik előtt. Jeanne d’Albert 1560-ban nyilvánosan áttért a protestáns hitre. 1563-ban ediktumot adott ki, amely Bernben betiltotta a katolikus misét. A férje elhagyta, a pápa kiátkozást mennydörgött, Spanyolország és Franciaország hatalmas királyai pedig azt tervezték, hogy kicsiny országát letörlik Európa térképéről, ő mégis tántoríthatatlanul kitartott hite mellett. Most, miközben a sereg viharvert maradéka előtt léptetett lován, hangja megtörte a csendet: “Felajánlok nektek mindent, amim csak van: a birtokaim, kincseim, az életem, és ami számomra mindennél drágább: a gyermekeim. Esküszöm, hogy utolsó leheletemig védelmezni fogom a szent ügyet, amely egyesít minket!” A legyőzetés órájában, amikor e férfiak szívét elfogta a csüggedés, e nő elkötelezettsége reményt gyújtott lelkükben (J. A. Wylie a The History of Protestantism című műve alapján, 3/1333).
Elmélkedésre szánt gondolat
Annak alapján, hogy mit és mennyit volt hajlandó Navarre királynője feláldozni, hogyan határoznád meg az elkötelezettség fogalmát? Az ügy melletti elkötelezettsége hogyan volt képes ilyen nagyhatású kijelentést tenni ezeknek a férfiaknak, akik úgy érezték, mindent elveszítettek? Odaadása, amellyel képes lett volna mindent feláldozni a reformáció ügyéért, mit árult el az igazi tanítványság fogalmáról?
Második lépés – A tanulmány elmélyítése
I. “Jöjj és lásd!”
A farizeusok követei teljes pompával és méltósággal érkeztek Keresztelő Jánoshoz, és késedelem nélkül megkérdezték tőle, hogy a feltámadt Mózes-e. Keresztelő János azzal képesztette el az összegyűlt tömeget, hogy kijelentette: a tömegben van valaki, aki nagyobb minden élő és holt prófétánál. Az emberek biztosan fejüket forgatták és nyakukat nyújtogatták, hogy lássák, ki lehet az, akiről János beszél. De csak szegény munkásokat, halászokat és hozzájuk hasonló parasztokat láttak. Egyesek azt gondolhatták, hogy János biztosan napszúrást kapott a pusztában. A nap heve vagy a mézből és sáskából álló egyoldalú táplálkozás megárthatott ítélőképességének.
Két nappal később Keresztelő János újra látta a tömegben Azt, Aki mindenkinél nagyobb. Ezúttal azonban rá is mutatott: “Íme az Isten Báránya!” Az idő valóban elérkezett, hogy a megígért Szabadító megváltsa Izraelt kötelékeiből, János bejelentése ezért nem is váltott ki megrökönyödést. A Dániel által kijelölt hetven esztendő is már-már eltelt. De amint a tömeg tekintete arra az a emberre siklott, akire János rámutatott, a feltámadt remény hitetlenkedésbe csapott át. Ez az ember fogja szétzúzni a római igát? Ez? Elképzeléseik szerint legalább olyan királyi megjelenésűnek kellett volna lennie, mint Heródes, vagy legalább olyan izmosnak, mint egy gladiátor. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy senki sem sietett oda Jézushoz, mint a bölcsek vagy a pásztorok, és nem halmozták el ajándékokkal. Nem borultak a lábaihoz, még akkor sem, amikor Isten galambként leszállott rá, és menydörgő hangon kijelentette, hogy ez az ember az Ő Fia. Még az is csoda, hogy ketten a tömegből követték.
Jézus nem fordult meg azonnal. Hagyta, hogy kövessék egy darabig, valószínűleg azért, hogy próbára tegye elhatározásukat. Mikor végre hátrafordult, egyszerűen ezt kérdezte tőlük: “Mit kerestek?” Olyan kérdés volt ez, amely kimondatta velük, ami szívük mélyén volt. Mivel kérdés volt, megadta Andrásnak és Jánosnak a visszafordulás lehetőséget is. Ez a lehetősség mindenki számára adott, aki Jézushoz jön. A Megváltó senkit sem kényszerít, de egy bizonyos ponton hátrafordul azokhoz, akik követik Őt, és választ vár vonzerejére, feleletet a kérdésre: Mit kerestek?
Elmélkedésre szánt gondolat
András és Péter Jézus kérdésére adott válasza mit árul el szívük szándékáról? Miért voltak ígéretes tanítványjelöltek? Arra a kérdésre, hogy hol lakik, Jézus meghívással válaszolt: Jöjjetek és lássátok meg! Hogyan hív Jézus minket ma, hogy jöjjünk és lássuk, hol lakik? Hol található Jézus lakóhelye, és mit jelent Vele “maradni”?
II. Lévi-Máté
Amikor Máté reggel felkelt és felöltözött, hogy bemenjen munkahelyére, a kapernaumi adóhivatalba, úgy tűnt, hogy ez is csak egy megszokott nap, amelyen Júdea legmegvetettebb és leggyűlöltebb munkáját végzi. Szerencséjére végre feltűnt valaki, akit még nála is jobban gyűlöltek Kapernaumban: ez az új tanító, név szerint Jézus.
Mi tette a vámszedőket közmegvetés tárgyává?
Először is Izraelben fejadót és földadót kellett fizetni. A nőknek (12-65 év között) és férfiaknak (14-65 év között) egyaránt fejadót kellet fizetniük, csupán azért, mert éltek és mozogtak. A zsidókat ez arra emlékeztette, hogy a római uralom rabszolgái. A földadó utálatosság volt a zsidók szemében, akik Istent tartották a föld tulajdonosának. És persze ne feledkezzünk meg a jövedelemadóról sem.
Ám ezzel még nem ért véget a rómaiaknak kifizetendő pénzösszegek sora. Különböző díjakat is fizetniük kellett. Igénybe akartad venni a főutat? Addig nem állt jogodban, míg ki nem fizetted az útadót. Átutaztál egy kikötőn? Erre is kiszabott adó volt. A piacolásért is adót kellett fizetni. A kocsikért is. Mindenegyes kereket megadóztattak, sőt, még a kocsit húzó állatot is.
Az adókötelesség a visszaélések és zsarolások melegágya volt. A vámszedő megállíthatta az utazót, kipakoltathatta vele holmiját, és kénye-kedve szerint díjat róhatott ki. Lázadások törtek ki a rómaiak ellen. Ilyen zendülés volt például az, amelynek vérbefojtása a római kormányzó, Quirinius nevéhez fűződik. Az adó behajtásának feladatával a rómaiak szerződéses úton vállalkozókat bíztak meg, akiknek az év végéig be kellett gyűjteniük a kivetett adót, majd beszolgáltatniuk azt a római kormánynak. Ha e feltételt teljesítették, az ezen felül kierőszakolt összeget megtarthatták. És mivel ez túl gyakran megtörtént, sokan átkozták a vámszedőket. A társadalom leprásokként vetette ki őket magából. Egy vámszedőnél már csak a zsidó vámszedő lehetett rosszabb. A céh tagjának lenni a zsidó nép legaljasabb elárulását jelentette. A vámszedő így nemcsak söpredék volt, de még hitehagyó is – olyan valaki, aki annyira elrugaszkodott Istentől, hogy kirekesztette magát az üdvösségből.
Most, hogy Jézus elhívta Mátét, megértjük sokak – nemcsak az írástudók, de az egyszerű közember – felháborodását és megbotránkozását. Talán megőrült? Nem elég, hogy tanítványnak hívja el Mátét, elmegy és adópénzen vásárolt étket eszik Máté házánál. Jézusnak nem kellett halottat támasztania ahhoz, hogy az emberek pletykálni kezdjenek. Mindössze egy ebédmeghívást kellett elfogadnia az “érinthetetlen” páriától, Mátétól.
Elmélkedésre szánt gondolat
Máté már egy jó ideje figyelte Jézust. Erre Jézusnak adott válaszából következtethetünk: azonnal otthagyta jövedelmező állását, hogy kövesse Őt. Nem tette volna, ha Jézus ismeretlen vagy idegen lett volna számára. Jézus is figyelte Mátét, de mélyebbre látott a “zsaroló” feliratú címkénél, egészen a szívébe. Mit tudunk meg ebből arra vonatkozóan, hogy miként figyel minket Jézus?
Miként bizonyítja Lévi Máté elhívása az evangélium mindenkire kiterjedő érvényét? Szabad-e mások felett ítélkeznünk?
Harmadik lépés – A tanultak gyakorlatba ültetése
Elméleti kérdések
A Jézussal eltöltött idő után Andrásnak az volt az első dolga, hogy felkereste testvérét, és elmondta neki, hogy megtalálta Jézust. Milyen tanítványsággal kapcsolatos elv rejlik magatartásában? Miért tartozik egy tanítvány legelső teendői közé az, hogy másoknak is elmondja, ami vele történt?
Jézus elvegyült a tömegben, és Jánoson kívül senki sem látta. Hol találhatjuk meg Jézust? Miért nem ismerte fel Őt senki a tömegből?
András Jézushoz vitte testvérét, akire Jézus “rátekintett”. János, aki meglátta Krisztus valódi természetét, ugyanezt mondta korábban Jézusról: “Íme az Isten Báránya!” – tehát ő is valaminek a meglátásáról, megtekintéséről beszélt. Miért jelenti ez mindkét esetben nem csupán valakinek a meglátását, de a szívébe való mély betekintést is? Mit látott Jézus Simon Péter szívében? Háromszori kakasszót, három rendbéli tagadást? Miért mondta Jézus Péternek, hogy kövesse Őt? Mit árul el ez Jézusról?
Gyakorlati kérdések
Péter arra kérte Jézust, hogy távozzék tőle, mert bűnös embernek tartotta magát. Mégis Jézus lábához vetette magát. Péter Jézushoz intézett szavai miért fejezték ki inkább bűntudatát, mint azon óhaját, hogy Jézus hagyja őt magára?
Figyeljük meg Jézus első szavait, miután Péter a lábához vetette magát. Nem azt mondta, hogy “mostantól fogva embereket fogsz halászni”, hanem azt, hogy “ne félj!”. Mi erre a magyarázat? Mitől félt Péter?
Mielőtt arra kérte volna őket, hogy hagyják ott a hálóikat, Jézus biztosította őket, hogy Isten gondoskodik minden szükségletükről. Mi ebben a nekünk, a Jézus ügye mellett elkötelezett tanítványoknak szóló ígéret?
Péter átengedte a hajóját, hogy Jézus onnan prédikálja az evangéliumot. Jézus a hajót halakkal telve adta vissza. Mit üzen ez arról, hogy miként jutalmazza Jézus az evangéliumért hozott legkisebb áldozatot is?
Negyedik lépés – Alkalmazás
Tevékenység
Ahogyan András elhívta Pétert, hogy lássa Jézust, Fülöp is elhívta Nátánelt (“Jer és lásd meg!”). Máté azzal válaszolt Jézus hívására, hogy vámszedőket és egyéb hasonszőrű, lenézett embereket hívott, hogy jöjjenek és lássák Jézust a tiszteletére rendezett lakomán. Mit tanulhatunk ebből a tanítványságra és tanítványi feladatunkra vonatkozóan? Szervezzetek saját szeretetvendégséget gyülekezetetek épületében. Legyetek olyanok, mint Máté. Hívjátok meg egy közös étkezésre azokat, akikről tudjátok, hogy nem ismerik Jézust. A csoport minden tagja hívjon meg valakit, aki nem gyülekezeti tag.
|
Esettanulmány az 3. leckéhez |
|
Egy éve keresztelkedett meg, inkább a szülei kedvéért. “Mindjárt itt az ideje, hogy megházasodj. Válassz magadnak egy lányt a gyülekezetből!” – mondogatta az apja. Mindezek ellenére szinte egyáltalán nem volt lelki élete, puszta formaságból járt a gyülekezetbe. Szerette az akciófilmeket, az internet-böngészést és… titokban a dohányzást. Rajtakapták, és az esetét a bizottság napirendjére tűzték. Éppen akkor került új lelkész a gyülekezethez. A fiút a bizottság elé idézték, ő pedig kijelentette, hogy semmit sem bán, és felkészült a kizárásra. A lelkész időt kért, hogy elbeszélgethessen a fiúval. A fiú apja, aki bizottsági tag volt, követelte a fiú kizárását, amiért ilyen szégyent hozott a családra és az egyházra, és kérte, hogy őt is fosszák meg gyülekezeti tisztségétől. A fiú belement abba, hogy elbeszélgessen a lelkésszel, aki ily módon megtudta, hogy a fiú ért a számítógép kezeléséhez, ezért mellékesen megbízta egy teológiai anyag számítógépes bemutatójának az elkészítésével. Szolgálatáért cserébe megajándékozta pár, kiváló egyházi kórusműveket tartalmazó cédével. Aztán megkérte a fiatalembert, hogy számítógépen szerkessze meg az egyházterület missziótervét. Miután átvette az elkészült anyagot, így szólt Andráshoz: – “Te leszel a segítségem ebben a missziómunkában. Számítok a tehetségedre, és hiszem, hogy igazi misszionárius leszel. A jövő héten kiképző tanfolyamot indítok a fiataloknak. Téged is várlak!” – bíztatta a lelkész. – “De engem nemsokára kizárnak. Semmi közöm az egyházhoz!” – felelte. – “Az egyháznak szüksége van rád, és maga Jézus hív téged. Ő senkit sem zár ki, aki hozzá jön!” András még sem jelent meg a tanfolyamon. A lelkész és a presbiterek imádkoztak a megtéréséért, míg végre eljött az utolsó szemináriumra. Az összejövetel célja az volt, hogy felhívást intézzen a jelenlevőkhöz, hogy kapcsolódjanak be a városban folyó missziómunkába. – “A missziónak szüksége van valakire, aki ért a számítógép kezeléséhez” – jelentette be a lelkész. András egy ideig habozott, így szólt: – “Szívesen segítenék!” Szeme könnybe lábadt. Azon a szombaton bocsánatot kért a gyülekezettől, és arra kérte a testvéreket, hogy imádkozzanak megtéréséért. A lelkész jobb kezeként szolgált a városban végzett missziómunkában.
|