Tanítványok – akkor és most

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 24:14; 28:19-20; Márk 16:20; János 3:22-31; Apostolok cselekedetei 5:34-39

„Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét a jelek által, amelyek követik vala” (Mk 16:20).

Már Jézus földi szolgálata előtt is voltak tanítványok. Urunk testet öltését megelőzően jó néhány évszázaddal is felléptek tanítók, akik tanítványokat toboroztak, és tanításaikkal jelentősen hatottak mások életére. Ez igaz a görögökre, a zsidókra, a kínaiakra épp úgy, mint más ókori kultúrákra nézve. Sokan közülük visszautasították a tanító címet, és ellenezték, hogy követőiket tanítványoknak nevezzék, mert olyan szinten baráti volt a közöttük levő kapcsolat.

Ezen a héten megvizsgáljuk, mennyiben hasonlítható össze a tanítványság általános fogalma azzal, hogy valaki Jézus tanítványa. Szót ejtünk még arról is, hogy mit jelent ez Jézus XXI. században élő tanítványainak.

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Milyenek voltak a görög és a zsidó tanítványok? Mennyiben különböztek tőlük Keresztelõ János, illetve a názáreti Jézus tanítványai? Mai feladatainkkal kapcsolatban mit tanulhatunk a Jézus korabeli tanítványoktól?

 „Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust” (Jn 12:20-21).

Már az is sokat elárul a görögökről, hogy elmentek az ünnepre. Az előző versekből az is kiderül, hogy sok minden zajlott akkor azon a helyen, így a görögök viselkedése nem is számít meglepőnek.

A következő szakaszok milyen fényt vetnek a történtekre: Jer 29:13; Jn 1:9; 6:44; ApCsel 10:34-35?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az előző héten megállapítottuk, hogy Jézus választotta ki tanítványait. A fenti szövegek első pillantásra másra engednek következtetni. Ez a feltevés azonban helytelen, hiszen itt is a Lélek késztette a görögöket.

A görög világban a tanítványságnak különböző formái voltak. Jóllehet egyes görög tanítók maguk hívták el tanítványaikat, a hagyomány szerint inkább a tanulók választották ki a tanárukat. Nem a tanító kezdeményezte a kapcsolatot, hanem a diák. Az is bevett szokásnak számított, hogy a tanár díjat rótt ki a nála tanulókra.

Ebben az esetben a görögök a Szentlélek indítására keresték fel Jézust, hogy tanuljanak tőle. Ez jogos feltevésnek tűnik, ha azt vesszük alapul, hogy Isten eddigi ismereteinket felhasználva igyekszik új, szükséges dolgokra megtanítani. Ellen G. White szerint is „a görögök szerették volna tudni az igazat küldetését illetően” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 526. old). White azt is feljegyzi, hogy Jézus eleget tett kérésüknek.

Mit tennénk, ha valaki azzal állna elénk, amit a görögök mondtak Fülöpnek: „Szeretném látni Jézust”? Hogyan mutatnánk be neki az Urat?

A tanár-diák kapcsolatról többek között a zsidó tudósok, Philón és Josephus feljegyzéseiben is olvashatunk. Két híres rabbiról is van tudomásunk, akik iskolát nyitottak Jeruzsálemben, és egymással vetekedtek a tanítványokért. Az apostolok cselekedeteiből tudjuk, hogy a tarzuszi Saul Gamáliel rabbi tanítványa volt, akit szintén neves zsidó tanítóként tartottak számon az I. században (ApCsel 5:34-39; 22:3).

Mit tudhatunk meg az előbbi szakaszokból Gamálielről?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A zsidók körében e tanítók mind nagy hírnévnek örvendtek. A világ minden részéről vonzották a diákokat a zsidóság teológiai és jogi tudományának központjába, Jeruzsálembe, hogy tőlük tanuljanak. Ha egy fiatal zsidó férfi rabbi akart lenni, igen korán megkezdte tanulmányait, akár már tizennégy évesen. Személyes kapcsolatban állt tanárával, követte előírásait, utánozta mozdulatait, és nem csupán a tanteremben, hanem a mindennapi életben is tanítójául fogadta. A tanteremben a tanuló szerepét töltötte be, aki mestere lábainál ül és figyel. Amikor elsajátította a hagyományos tananyagot, felszentelés előtt álló tudósnak minősítették. A felszentelés később, egy előre meghatározott életkorban történt meg. Ekkor nyerte el a rabbi címet, valamint egyszer és mindenkorra, minden zsidó között az oldás és kötés hatalmát.

Amit a mai részben megállapítottunk a zsidó tanító-tanítvány kapcsolatról, az egybevág az Újszövetségből ismertekkel. Ezek fényében hogyan értelmezhetjük a következő igeszakaszokat: Mt 16:19; 18:18?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Volt olyan tanárunk, akit őszintén csodáltunk, aki mély benyomást gyakorolt ránk? Mivel fogott meg annyira? Hogyan tudjuk e pozitív jellemvonásokat beépíteni az életünkbe?

Mit tudunk meg Jn 3:22-30 verseiből Keresztelő János és a tanítványok kapcsolatáról? Ő is maga gyűjtött tanítványokat? Nem járt a rabbik iskolájába, tanítványai mégis rabbi-nak szólították. Ezek szerint tisztelettel tekintettek rá.

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Nyilvánvaló, hogy a zsidók közül többen azon tanakodtak, vajon Keresztelő János lenne a Messiás. Ez derül ki a jeruzsálemi papok és léviták küldötteinek Keresztelő Jánoshoz intézett kérdéseibõl (Jn 1:19-28), amelyek igen fontosak, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az Ó- és Újszövetség közötti időben a zsidók körében egy kettős Messiásról szóló elmélet alakult ki. Vártak ugyanis egy Messiást Lévi törzséből, aki pap, egy másikat pedig Júdáéból, aki király. Azért is figyelemreméltó, hogy papokat és a léviákat küldtek, mert ők is Lévi törzséhez tartoztak.

Könnyen meglehet, hogy tanítványai papi Messiást láttak mesterükben, hiszen János is Lévi törzséből származott. Ez a gondolat vezérelhette a Jeruzsálemből odalátogatókat, akik János küldetése felől érdeklődtek. Egyes kutatók szerint a negyedik evangélium talán éppen ezért jegyzett fel olyan sokat Keresztelő János Jézusra utaló szavaiból. Teljesen világossá akarta tenni, hogy Jézust, nem pedig saját magát tekintette Messiásnak. Valószínűleg ezen a háttéren értendő Jn 3:25-26.

Jn 3:22-30 szerint mi aggasztotta János tanítványait? Mit árul el róluk ez a hozzáállás? Ezzel szemben János jellemét milyennek látjuk válasza alapján? Milyen elvet figyelhetünk meg szavaiban, és hogyan tudjuk alkalmazni az életünkben?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Nyilvános működése kezdetétől fogva Jézus mellett mindig ott találjuk a tanítványokat. Mind a görög, mind a zsidó mesterek hagyományait tekintve Jézus úgy lépett fel az I. század zsidó történelmében, mint egy tanító, aki maga hívja el tanítványait. Kapcsolatba lépett Keresztelő Jánossal is; János keresztelte meg, amikor küldetésére készült.

A zsidó és a görög hagyományoknak is megfelelt, hogy Jézust követték tanítványai, ahová csak ment, hallgatták tanítását és követték példáját (Mt 5:1-3; Jn 1:35-40; 2:1-2).

Olvassuk el figyelmesen Mt 4:18-20 verseit, majd a vasárnapi és a hétfői részhez visszatérve hasonlítsuk össze, milyen feltételek mellett lehetett valakibõl Jézus tanítványa, és mi volt a helyzet a görög tanítók, illetve a köztiszteletben álló, elismert rabbik esetében. Milyen hasonlóságokra illetve különbségekre bukkanunk?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

 „Eddig még egyetlen tanítvány sem egyesült munkatársként tökéletesen Jézussal. Számos csodáját látták, hallgatták tanításait, de nem hagytak föl teljesen korábbi foglalkozásukkal. Keresztelõ János bebörtönzése mindannyiuknak keserű csalódást jelentett. Ha ez lett a vége János küldetésének, akkor kevéssé reménykedhetnek Mesterükben, aki ellen az összes vallási vezető összefogott. Ilyen körülmények között megkönnyebbülést jelentett számukra, ha egy kicsit újra halászhattak. Most viszont Jézus elhívta őket: hagyjanak föl korábbi életükkel, s érdekeiket egyesítsék az övével. Péter elfogadta a hívást. Amikor partot értek, Jézus hívta a másik három tanítványt is: „Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halásszatok” (Mt 4:19). Ők azonnal mindent elhagytak, és követték Jézust” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 197. old.).

Miről kell lemondanunk, ha követni akarjuk Jézust? Hogyan válaszoltunk már erre a kérdésre? Lehetséges, hogy még mindig ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz, amelyek akadályozzák az Úr iránti teljes elkötelezettségünket?

„Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét a jelek által, amelyek követik vala” (Mk 16:20).

A fent idézett vers szerint Jézus tanítványainak mi volt az egyik fő tulajdonsága? Milyen üzenet rejlik itt számunkra? Lásd még: Mt 24:14; 28:19-20; Jel 14:6-12!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A tanítványok mindenfelé hirdették az Igét, és amint Márk felhívja rá a figyelmünket, az Úr még távozása után is együtt dolgozott velük, szavát jelekkel igazolta. Vajon mai tanítványként meglátjuk-e azokat a jeleket és csodákat, amelyeken keresztül az Úr most is megerősíti üzenetét? Milyen jeleket és csodákat veszünk észre? Mit értünk tulajdonképpen jel és csoda alatt? Minden kultúrában, korban és társadalomban egyforma jelekre és csodákra számíthatunk?

Van más módja is annak, hogy Isten igazolja a szavát?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Jézus nem vár kevesebbet mai tanítványaitól, mint az elsőktől. Ugyanazt az elkötelezettséget kéri tőlünk is. Ezt mondta: "Legyen néktek a ti hitetek szerint" (Mt 9:29); „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Jn 14:13-14).

Mennyire vesszük ki részünket az evangélium terjesztésének munkájából? Milyen lelki ajándékaink vannak, és hogyan használhatjuk fel ezeket a munka sikere érdekében? Mikor segítettünk másoknak megérteni a csodálatos igazságokat, amelyeket az Úr ránk bízott? Mit árul el rólunk a válaszunk?

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 374–375 old.

„Egy ideig Keresztelő János nagyobb befolyást gyakorolt a nemzetre, mint vezetői, papjai vagy fejedelmei. Ha azt állította volna, ő a Messiás, és felkelést szít Róma ellen, a papok és a nép együtt tömörülnek zászlaja alá. Sátán készen állt, hogy Jánost a világi hódítók becsvágyának hízelgő bármilyen ellenszolgáltatás elfogadására buzdítsa. János, jóllehet tisztában volt hatalmával, mégis határozottan visszautasította a csábító megvesztegetést. A rá összpontosuló figyelmet Másvalakire irányította. Most látta, hogy a népszerűség hulláma a Megváltó felé fordul. Napról napra kevesebben voltak körülötte… János tanítványai… féltékenykedni kezdtek Jézus növekvő népszerűségére” (i. m. 140. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.      Mi mindenre terjed ki az, hogy mindent elhagyunk Jézus követése érdekében? Hogyan nyilvánulhat meg ez az elhatározás életünkben? Beszéljünk arról szombaton a csoportban, hogy számunkra mit jelent ez az elhatározás!

2.     Milyen szerepet kellene oktatási intézményeinknek vállalni a tanítványok képzésében?

3.    Már Jézus idejében is volt vetélkedés a tanítványok között. Miért fordul elõ ez oly gyakran még közöttünk is, akik igazán nemes ügyért fáradozunk, amelynek természetszerűleg alázatossá kellene tennie, hogy egymás javát keressük? Hogyan kerülhetjük ki ezt a csapdát?

4.  Hogyan vélekedünk a jelekről és a csodákról? Hiszünk bennük? Ha igen, pontosan mit gondolunk? A jelek és a csodák mit bizonyítanak, és mit nem? Miért ajánlatos mindig óvatosan, alázatosan, szilárdan Isten Igéjére alapozva közelíteni ehhez a témához?

                                            ÁROKSZÁLLÁSI JÁNOSNÉ: A TANÍTVÁNY

A háló mellől hívott el Jézus,

mert többet akart adni énnekem

 tettekben, érzésben, gondolatban…

Ez a kiválasztó, nagy kegyelem.

A háló mellől hívott el Jézus.

Halászból tanítvánnyá lettem.

Életem most és mindörökre

szent kezeibe tettem.