tanítói melléklet

Tanítványok – akkor és most

Alapszöveg: Mk 16:19-20.

A szombatiskolai tanító célkitűzései

A csoport tagjai a tanulmány végeztével:

• Ismereti szinten tudni fogják, hogy Jézus jelekkel és csodákkal igazolta és erősítette meg a tanítványok által hirdetett Igét;

• Érzelmi szinten vágynak szorosan együttműködni Jézussal, és Érte dolgozni;

• Gyakorlati szinten pedig misszióterületté változtatják azt a helyet, ahol naponta megfordulnak.

A tanulmány vázlata

I. Jézus megerősíti Igéjét

1. Márknak a tanítványok tetteiről szóló beszámolója úgy hat, mintha az közvetlen válasz lenne arra, ami Jézussal történt (ld. Mk16:19-20). Miről van itt szó? A tanítványok válaszából mit tanulhatunk saját, Jézus szavaira adott válaszunkat illetően?

2. Mit árul el az evangélium céljáról az a tény, hogy a tanítványok “mindenütt” prédikálták?

3. Hogyan kell értenünk Márk szavait: “Az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az Igét a jelek által, amelyek követik vala”? Milyen csodákra gondolt itt Márk? Miért voltak fontosak a jelek?

II. Az Úr szava bennünk

1. Tesz Jézus csodákat az életünkben? Magyarázd meg a válaszod! Milyen jeleknek és csodáknak vagyunk tanúi? Fogalmazzuk meg a jelek és csodák meghatározását.

2. Milyen “Igét” vagy igazságot szeretne Jézus megerősíteni bennünk? A jelek és csodák mellett, hogyan teheti ezt meg másképpen is?

III. Együttműködve Jézussal

1. A Jézus vagy más korabeli tanító melletti tanítványság azt jelentette, hogy a tanítványnak másoknak is beszélnie kellett Mestere csodatetteiről. Jézus tanítványaiként hogyan kell ezt nekünk is megtennünk?

2. A tanítványok “mindenütt” prédikáltak. Hogyan válhat otthonod, iskolád vagy munkahelyed misszióterületté?

Összefoglalás

Jézus tanítványaiként le kell vonnunk a tanulságot első tanítványai életéből.

Első lépés – A tanulók ösztönzése

Kulcsgondolat

Jézus ugyanazt az odaadást várja el tőlünk is a tanítványság feladatainak végzésében, mint első tanítványaitól.

Mivel tartoznak az élők a holtaknak? Ránk hagyott örökségük miként határozza meg elvégzendő feladatainkat? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak egy férfit, miközben vonaton utazott egy olyan helyre, ahol a halottak száma meghaladta az élőkét.

A holttestek száma nem százakat, hanem ezreket számlált. Huszonötezer halott... és ez csak az emberi áldozatok száma volt! Néhány száz lótetem is növelte a dögletes bűzt, amely szinte öngyilkossági kísérletté tett minden lélegzetvételt. Azonnal temetkezési helyet jelöltek ki, és két magas rangú állami méltóságot kértek meg a beszédek elmondására. Az első szónok, Edward Everett kétórás gyászbeszédet tartott. A második szónoknak – a vonaton utazó emberünknek – az a szerep jutott, hogy átadja a temetkezési helyet azok számára, akik a harcban elestek. Amikor felállt, hogy elmondja beszédét, hallhatósága legyezte magát unalmában és a tikkasztó hőség és bűz miatt, és lelkileg felkészült a következő, véget nem érő szónoklatra. Úgy tűnt, emberünk beszédének befellegzett, még mielőtt elkezdhette volna felszólalását. Szerencsére azonban, mindössze háromszáz szavas beszédet tartott, amely ekképpen kezdődött: “Senki sem fog emlékezni arra, amit itt elmondunk”. Ha kijelentése igaz is volt Edward Everett kétórás beszédére, nem volt érvényes a sajátjára. Abraham Lincoln szerény beszédét az Egyesült Államok történelmének egyik leghíresebb szónoklataként tartják számon. A következő szavakkal zárta felszólalását:

“Azért vagyunk ma itt, hogy odaszenteljük magunkat az előttünk álló nagy feladatok végzésére. E dicső holtak még nagyobb odaadásra buzdítanak minket azért az ügyért, amelyért teljes, önfeláldozó odaadással harcoltak. Szilárd meggyőződésem, hogy hőseink nem hiába hulltak el…”

Elmélkedésre szánt gondolat

• Abraham Lincoln a nagy feladat iránti odaadásról beszélt hallgatóságának. Amint az első tanítványokat elhívta, Jézus minket is felszólít, hogy odaadással dolgozzunk az előttünk álló nagy feladatokon. Melyek ezek a feladatok? Milyen munkát végeztek a tanítványok, és hogyan kell nekünk az ő munkájukat folytatnunk?

Második lépés – A tanulmány elmélyítése

I. “Látni akarjuk Jézust!”

Kik voltak ezek a görögök, akik azt mondták Fülöpnek, hogy látni akarják Jézust? Nem ismerjük a nevüket, a mesterségüket, és azt sem tudjuk, hogy Jeruzsálem lakói voltak-e, vagy pedig Athénből vagy Efézusból hajóztak oda. Elemezzük a jelenet hátterét, hogy megértsük, mit is akartak voltaképpen.

Jeruzsálemben húsvétra készült a lakosság. Jézus nemrég vonult be nyilvánosan a városba, királyi menetben egy szamárcsikón, pálmaágakkal és felső ruhákkal borított utcákon. Bevonulása fokozta egyesek félelmét: Jézus növekvő befolyásától riadtan a farizeusok közhíré tették, hogy aki tudja Jézus pontos tartózkodási helyét, értesítse őket. Hat nappal a bevonulás előtt Jézus együtt vacsorázott a holtából feltámasztott Lázárral, akit a farizeusok meg akartak ölni, csakhogy elhallgattassák a Jézus körüli lármás felhajtást. Időközben a zsidók tömegei vonultak fel Jeruzsálembe, hogy az ünnep alkalmával megtisztuljanak. Egyesek kíváncsiak voltak Lázárra, és szerették volna látni Azt, Aki képes a holtak feltámasztására. Sokan azt remélték, hogy Jézus bevonulása annak jele, hogy átveszi Heródestől az uralmat, és lázadást robbant ki Róma ellen. Az intrikák és kósza hírek e melegágyába – a majdnem vérontásba torkolló hangulatba – léptek be a görögök.

Nem tudjuk, hányan voltak – ketten, öten vagy tízen –, azt azonban tudjuk, hogy nem a kíváncsiság vezérelte őket oda. A Szentlélek késztetésére keresték Jézust. Évszázadokkal azelőtt honfitársuk, Herodotosz is a világot járta annak reményében, hogy megtalálja az igazságot. A tudás kutatásának e hagyományát folytatva e görög férfiak “látni” akarták Jézust. A Messiás válaszából arra következtethetünk, hogy meg akarták érteni küldetésének célját. Jézus azonban a legfurcsább választ adta nekik: ha követni akarják, gabonamagként a földbe kell esniük és meghalniuk!

Elmélkedésre szánt gondolat

• Képzeld el, hogy eljössz a messzi távolból, hogy meghallgass egy híres tanítót, aki azonban nem több, nem kevesebb azt állítja, hogy az élet kérdésére a válasz nem más, mint a halál! Mit értett Jézus Jn 12:24 versében feljegyzett szavain: “Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem”? Miként segít Lázár halála megértenünk ezt az igazságot? Mit üzen ez nekünk, a ma tanítványainak, a Jézus iránti elkötelezettséget illetően? Mire kér minket Jézus?

II. A borrá változtatott víz

Jézus szolgálata minden részletébe beavatta tanítványait. Miután prédikálni és tanítani küldte őket, magabiztosan láttak neki feladatuknak, mivel a kánai menyegzőn történt csodával kezdődően tanúi voltak rendkívüli cselekedeteinek.

Kána előtt Jézus nem tett csodákat; csupán prédikálással, tanítással és Keresztelő János jóváhagyásával tett szert követőkre. Keresztelő János “Isten Bárányaként” mutatta be Jézust, mire két tanítványa, András és János azonnal otthagyta őt, és Jézushoz csatlakozott. Ugyancsak a kánai menyegző előtt híva el Simon Pétert, Nátánáelt és Fülöpöt is. Ezek öten valószínűleg Vele voltak a menyegzőn, és minden bizonnyal hallották, amint Jézus anyja panaszkodva fordult Fiához, hogy elfogyott a bor. Látniuk kellett, amint Mária utasítást adott a szolgáknak, hogy tegyenek Jézus parancsa szerint. Kétségkívül kíváncsian figyelték, amint Jézus utasítására a szolgák megtöltötték vízzel a hat kővedret, majd merítettek a vízből, és a násznagy elé vitték. Mennyire megdöbbenhetek, amikor a násznagy örömmel kijelentette, hogy ez a bor jobb ízű, mint az előbb felszolgált. Csodálattal néztek Jézusra, hisz tudták, hogy a kővedrekben valóban víz volt.

Elmélkedésre szánt gondolat

• Jézus időt szakított arra, hogy részt vegyen egy menyegzőn. A történet tanúsítja, hogy az élet szociális tevékenységei is alkalmat adhatnak küldetésünk betöltésére. Miért fontos tény, hogy éppen ez volt Jézus első csodája? A történet szerint elkötelezettségünkért cserébe milyen ígéretünk van arra, hogy Jézus is elkötelezi magát mellettünk, mai tanítványai mellett?

Harmadik lépés – A tanultak gyakorlatba ültetése

Elméleti kérdések

1. Mit értett Jézus azon a kijelentésén, hogy “akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt” (Jn 14:13-14); “legyen néktek a ti hitetek szerint” (Mt 9:29)? Miről szól ez az ígéret? Milyen céllal kaptuk ezt az ígéretet? Mi az, amiről nem szól ez az ígéret?

2. A Mt 28:19-20 versekben feljegyzett, evangéliummal kapcsolatos megbízatásból mit tudunk meg Jézus velünk szembeni elvárásáról? E szöveg fényében Jézus tanítványaiként hogyan kötelezhetjük el magunkat e feladat elvégzésére? E bibliaversek miként fedik fel számunkra Urunk akaratát?

Gyakorlati kérdések

1. A vasárnapi részben a következő kijelentést olvashatjuk: “Isten felhasználja azt, amit már tudunk, hogy megtanítson bennünket arra, amit még szükséges megtanulnunk.” Kérd meg csoportod tagjait, hogy osszák meg egymással tapasztalataikat ezen a téren. Mi újat tanultak? Mit használt fel Isten további taníttatásuk érdekében?

2. Jézusnak mélyebb célja is volt azzal, hogy a vizet borrá változtatta: a csodát arra használta fel, hogy hitre nevelje tanítványait. Mit árul el a kánai menyegzőn történt csoda Jézus tanítási módszereiről? Hogyan ragadta meg tanítványai figyelmét? Hogyan győzte meg a szívüket? Hogyan alkalmazhatjuk ezt a módszert mások megnyerésére?

Elmélkedésre szánt gondolat

• Amikor a görög érdeklődők Jézust keresték, meg kellett várniuk, míg Jézus odament hozzájuk. Voltaképpen Jézus, a Világ Világossága vonzotta őket magához a Szentlélek kitartó buzdítása által. Vágyuk, hogy felkeressék Őt, csupán válasz volt arra, hogy Jézus már előbb megkereste őket. Érdeklődésünk miként lehet válasz Jézus keresésére?

• Jézus azt mondja a görögöknek, hogy ha valaki szolgálni akar Neki, a gabonamaghoz hasonlóan a földbe kell hullnia és meg kell halnia. Csak miután elrejtőznek, jöhetnek fel a napvilágra, és válhatnak azzá, aminek Teremtőjük szánta őket. Keresztényekként miért kell elrejtenünk magunkat Krisztusban ahhoz, hogy tanítványai lehessünk?

Negyedik lépés – Alkalmazás

Beszéljétek meg a csoportban, hogy hogyan mélyíthetitek el tanítványi odaadásotokat. A következő tevékenység segíthet e cél elérésében.

1. Jézus a gabonamag példázatát használta fel annak szemléltetésére, hogy az igazi tanítványnak meg kell halnia önmaga számára ahhoz, hogy Jézusért élhessen. Milyen példák jutnak eszedbe a természet vagy a mindennapok világából, amelyek segíthetnek ennek az igazságnak a szemléltetésében? Hogyan oszthatod meg ezt az igazságot másokkal is?

2. Keress valakit, akinek szüksége van a tudásodra. Ha értesz a vízvezeték-szereléshez, segíts valakin, akiről tudod, hogy csőtörése van a fürdőszobájában, de nem engedheti meg magának, hogy szakembert fizessen. Ha értesz a matematikához, adj magánórákat azoknak, akik igényt tartanak rá. Emlékezz a kánai menyegzőre! Keress valakit, akinek üres a “vizes vedre”, és töltsd azt meg. Hogyan használhatod ki ezeket az alkalmakat, hogy egyszerre kielégítsd az emberek azonnali, fizikai és örökkévaló, lelki szükségleteit?