tanítói melléklet

1. tanulmány   −  2007  December 29 - 2008 Január 4.

A tanítványság fogalma

Alapszöveg: Mt 4:18-22.

A szombatiskolai tanító célkitűzései

A csoport tagjai a tanulmány végeztével:

A tanulmány vázlata

I. A Mester hívása

  1. Péter és András egyik pillanatban hálójukat a tengerbe vetik, a másikban pedig otthagyják hajóikat. Mi a magyarázat arra, hogy azonnal válaszoltak Jézus hívására? Mit tanúsít ez arról, hogy miként válunk tanítványokká?

  2. A tanítvány szó a görög mathetes szóból ered, amelynek jelentése “tanuló”, aki azért szegődött el tanítványként egy mester mellé, hogy oktatásban részesüljön. Úgy válunk tanítványokká, hogy válaszolunk egy hívásra. Ki a kezdeményező? Milyen szerepe van válaszunknak?

  3. Miért hívta el Jézus Pétert munka közben? Miért kellett Péterben tudatosulnia, hogy mit ad fel, amikor Jézus mellett dönt?

II. A hajók felgyújtása

  1. A szombati tanulmányban arról olvasunk, hogyan égette fel hajóit Cortez, miután partot ért Mexikóban. Miként szakítottunk múltunkkal, vagy égettük fel hajóinkat, hogy teljes erőnkkel szolgálhassuk Krisztust?

  2. Figyelembe véve az első tanítványok elhívását, miből áll a modern tanítványok “inaskodása”?

  3. Krisztus kiválasztotta vagy elhívta tanítványait. Milyen értelemben választ ki, vagy hív el minket is?

III. Eleget tenni hivatásunknak

  1. Miért válaszoljunk mégis Jézus hívására, ha tudjuk, hogy a tanítványság sok nehézséggel jár?

  2. Mivel ösztönöz minket Jézus arra, hogy fejlődjünk a tanítványságban? Mi a tanítványság jutalma?

  3. Jézus elhívta Andrást, András pedig elhívta Pétert. A tanítványok tanítványokat hívnak el. Mi hogyan hívunk másokat Jézushoz?

Összefoglalás

A tanítványság Jézus és követői közötti bensőséges kapcsolat.

Első lépés – A tanulók ösztönzése

Kulcsgondolat

Azoknak, akik elfogadják Krisztust, és elkötelezik magukat a tanítványsággal járó feladatok végzésére, teljesen át kell adniuk magukat Jézusnak.

Manapság nemigen hallgathatod a híreket anélkül, hogy ne hallanál háborúkról. Lehet, hogy ismersz is valakit, aki gyermekét háborúban vesztette el. Ha elgondolkozunk azon, hogy milyen áldozatotokat követel egy háború, hogyan fogadjuk a kapituláció gondolatát?

A történelem azt tanúsítja, hogy egyesek számára a kapituláció még a halálnál is rosszabb.

Kr. u. 70-ben Lucius Flavius Silva a júdeai sivatagba vezényelte hadseregét, a Tizedik Római Légiót. Parancsa így hangzott: “Irtsátok ki a szikáriusokat!” (az utolsó, Rómának ellenálló zsidókat). Hosszú, dühödt ostrom alá vették a szikáriusok fellegvárát, Masszadát, a következő vészjósló üzenetet intézve a vár védőihez: “Senki sem szabadul meg élve!”

Az erődítménybe behatolva, a rómaiakat meglepte a vár védőinek elszántsága és bátorsága, akik inkább választották a halált, minthogy megadják magukat.

Elmélkedésre szánt kérdések

Második lépés – A tanulmány elmélyítése

I. Hajóinkat hátra hagyva

Jézus a Galileai tenger partján sétált, igen fontos ügyben. Két évig prédikált, de még nem választott ki senkit, aki közvetlenül vele dolgozzék. Most elérkezett az ideje, hogy magához szólítsa azokat, akiket kiképezzen és megbízzon a legfontosabb munkával, amivel valaha is megbíztak valakit e földön. Messze délen feküdt Jeruzsálem városa, ahol Izrael szellemi elitje a törvényt magyarázta. Ott kellett volna körülnéznie, hogy tizenkét tanítványt válasszon magának.

Jézus megállt, és tekintetével végigsimította a csendes vizet. Péter és testvére, András, hálót vetettek a Galileai tengerbe, amely hirtelen kitörő, heves viharairól volt hírhedt. A két férfi, aki éppen halászott, bizonyos mértékben átvette e víz jellegzetességeit: erős és nagylelkű volt, de hajlamos a dühre és a heves kitörésekre, változékony, mint a ringó csónak, durva, mint a szél, kiszámíthatatlan, mint a hirtelen kitörő vihar.

András Keresztelő János tanítványa volt. Testvérével, Péterrel együtt két éve amolyan “fél-munkaidős” követői voltak Jézusnak. Ez idő alatt, tudtukon kívül, Jézus az előléptetés gondolatával méregette őket: hamarosan hálóik már nem lesznek alkalmasak azokra a “halakra”, amelyeket Jézus szeretne fogatni velük.

Elmélkedésre szánt kérdések

II. A mennydörgés fiai és a Béke Fejedelme

Jézus folytatta tóparti sétáját. Tovább menve, két testvért látott, akik apjukkal együtt a hálóikat toldották-foldották a hajóban. Jakab és János, Zebedeussal együtt üzleti kapcsolatban állt Péterrel. A háló, amit javítottak, valószínűleg vonóháló volt, egyike azoknak a hálóknak, amelyeket a galileai halászok mélyvízi halászatra használtak. A hálót kifeszítették a víz alatt, majd a két végét összehúzták, és ily módon kifogták az éppen arra úszó halakat. Azok, akik tudták, hogyan kell kivetni a hálót, azt is tudták, hogyan kell eredményesen halászni. Tudták, mi a türelem, amikor fogásra vártak, és tudták, hogyan kell lépre csalni a halakat. Milyen nagyszerű képességekként szerepelnek ezek annak szakmai önéletrajzában, aki lelkeket akar “halászni” a menny számára.

De ha bármely jeruzsálemi humánerőforrás szakértő kezébe került volna a tanítványi állásra pályázó önéletrajzuk, talált volna okot arra, hogy ne javasolja felvételüket. Jakabot és Jánost maga Jézus nevezte el “mennydörgés fiainak”. Nem túl ígéretes kezdett olyan emberek számára, akik a Békesség Fejedelme szolgálatába akarnak állni, hisz a neveik is vihart, záporesőt és villámlást juttatnak eszünkbe. Jézus Lucifert is villámláshoz hasonlítja, amikor leírja bukását: “Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.” Vajon tényleg komolyan gondolta Jézus, amikor két ilyen embert hívott el?

Elmélkedésre szánt kérdések

Harmadik lépés – A tanultak gyakorlatba ültetése

  1. A tanítványságra történő elhívás isteni kezdeményezés. Krisztustól származik, és még az is Neki köszönhető, hogy elfogadjuk kérését. Az elhívás a jövő képét vetíti elénk, amelyben Jézustól tanulunk, és hozzá hasonlókká válunk. Hogyan hasonlíthatunk egyre jobban Jézushoz? Hogyan kezdünk úgy “kinézni” és “beszélni”, mint Ő, hogy az emberek megtudják: az Övéi vagyunk?

  2. Jézus úgy küldte ki tanítványait, hogy sok jellemhibájuk még kijavítatlan volt, akárcsak akadályt nem ismerő nagyravágyásuk. Hogy lehetséges az, hogy a munka, amelyet a tanítványok végeztek, nemcsak szolgálat volt, amit Jézus végzett rajtuk keresztül másokért, hanem Jézusnak a saját érdekükben végzett munkája is? Más szóval hogyan tanítottak és tanultak egyszerre? Hogyan segít ez megértenünk a jézusi tanítványság lényegét?

Gyakorlati kérések

  1. A tanítvány vallást tesz mások előtt Krisztusról, a vallástevés azonban több, mint egyszerűen csak beszélni másoknak Jézusról. Tetteiddel hogyan fejezheted ki mások számára azt, hogy Istent szereted a legjobban, embertársadat pedig úgy, mint magadat?

  2. András, Péter, Jakab és János teljesen szakítottak múltjukkal, hogy követhessék Krisztust. Milyen értelemben kell nekünk is szakítanunk a múltunkkal?

Bizonyságtevés

Aki valaha is termesztett szőlőt, az tudja, hogy a szőlőtő sokszor inkább futótűzként viselkedik, nem növényként. Buján terjed, és nagyon sok metszést, állandó gondozást igényel.

Kétezer évvel ezelőtt egy éjszaka Jézus tanítványaival a Gecsemáné felé tartott. A hold sugarai egy szőlőtőkét világítottak meg, amelyre Jézus mint saját maga szimbólumára mutatott rá. A szőlő futótűzként terjed, a fája azonban gyenge, ezért alá kell támasztani. Jézusnak emberré válása miatt szüksége volt az Atya támogatására. Ebben a kapcsolatban, amelyben Jézus emberi természetét az Atya istensége támogatja, ígéret rejlik számunkra. Ahogyan az Atya támogatja a Fiút, a szőlőtőt, Jézus is támogatja a szőlővesszőket, azaz a tanítványait.

Elmélkedésre szánt kérdések

Negyedik lépés – Alkalmazás

“A Krisztusban maradás Lelkének állandó birtoklását jelenti, azt, hogy életünket minden feltétel nélkül átadjuk az Ő szolgálatára.” (Ellen G. White, Jézus élete, Budapest, 1989, Advent Kiadó, 583).

Kérd meg a csoport tagjait, hogy osszák meg egymással, miként maradnak állandó kapcsolatban Jézussal. A következőket javasolhatod azoknak, akik nehezen találják meg a módját, hogy naponkénti, élő kapcsolatban maradjanak Vele:

Ahogyan a gyümölcstermő szőlővesszőnek állandó kapcsolatban kell lennie a szőlőtővel, hogy tápanyaghoz jusson, az ima és az Ige tanulmányozása által nekünk is állandó kapcsolatban kell lennünk Istennel. Kérd meg Jézust, hogy gazdagítsa imaéletedet. Minden reggel szánj időt az imádkozásra. Kezd azzal, hogy megköszönöd Istennek, amit eddig érted tett. Köszönd meg Neki Jézust, majd kérd, hogy bocsássa meg bűneidet, a neved pedig írja be az Élet könyvébe. Tárd eléje kéréseidet. Ha nem kapsz azonnali választ, ne add fel. Folytasd az imádkozást, várj türelmesen a válaszára, és ne feledd, hogy Jézus nem mindig adja meg azt, amit akarunk, de mindig ellát azzal, amire valóban szükségünk van.

Csoporttevékenység

Jézus gyakran használta arra a környezetében található tárgyakat, élőlényeket, hogy mély lelki igazságokat szemléltessen velük tanítványai számára. Jézus tanítványaként jusson eszedbe, hogy még mindig nappali tagozatos diákok vagyunk Krisztus iskolájában. Olyan iskola ez, amelyet sosem fogunk befejezni. Vidd magaddal csoportodat a természetbe, és kérd meg Jézust, hogy a körülöttetek levő természeti világot használja fel arra, hogy megtanítsa nektek, hogyan maradhattok Vele állandó kapcsolatban. Milyen más dolgok lehetnek hasznos példázatok arra, hogy miként maradjunk Jézusban? Osszátok meg egymással az újonnan felfedezett “példázatokat”.

Esettanulmány az 1. leckéhez

– Ez egyszerűen pompás, Mária testvérnő! Nagyon finom, ízlésesen van tálalva, és ráadásul még az egészséges táplálkozás szabályait is tiszteletben tartja! – jegyezte meg a lelkész, aki feleségével együtt látogatóban volt a tíz éve özvegy, ötvenöt éves Mária néninél. Egyedül élt, szívesen látogatott betegeket, és igény szerint vitt is nekik egy-egy adagot az ételből, amit főzött, és ami mindenkinek ízlett.

Hirtelen a következő ötlete támadt a lelkésznek. A szomszédos faluból, ahol gyülekezetet szeretett volna alapítani, elment a bibliamunkás, aki egy évig dolgozott abban a közösségben, és a felkeltett érdeklődés lassan lanyhulni kezdett. Körülbelül nyolc nő mutatkozott fogékonynak az evangéliumra, s a lelkész most azon töprengett, hogyan folytathatná velük az elkezdett munkát.

– Mária testvérnő, nem lenne kedved evangelizálni a szomszéd faluban? – lepte meg a lelkész a testvérnőt.

– Nem nekem való az, lelkész testvér. Oda tapasztalt emberre van szükség, aki jó ismeri az evangéliumot. Én csak azzal segíthetek, amihez értek. Ez túl nagy feladat nekem... – válaszolta ijedten, hogy mily nagy felelőséggel járó munkával akarják megbízni.

– Meglátod, hogy nem is olyan nehéz. Összegyűjtöd a nyolc nőt, és főzőtanfolyamot tartasz nekik. Aztán majd meglátjuk, mi lesz – nyugtatta meg a lelkész.

– Azt hiszem, ennyit megtehetek – válaszolta Mária néni.

Miután a lelkész közölte a gyülekezet bizottságával és magával a gyülekezettel, hogy újdonsült misszionáriusuk van, Mária testvérnő elkezdte a nyolc nőt az egészséges ételek főzésének tudományára oktatni. Megbarátkozott velük, meglátogatta őket, és három hónapon belül már húsz nőre gyarapodott a csoportja. Néhány hónap múlva a húsz nő közül tizenöttel együtt imádkozott, és nyolc hónap múlva elkezdte velük rendszeresen tanulmányozni a Bibliát. Egy évre rá, hogy megismerkedett a húsz lélekkel, hét nő és két férfi keresztelkedett meg. A férfiak legelőször azért jöttek el Mária óráira, hogy lássák, mivel foglalkozik ott a feleségük, s végül a testi tápláléknál is ízletesebb eledelt fedeztek fel.

  • Minek alapján hívta el a lelkész Mária testvérnőt a misszióra?

  • Megfontolatlanság volt-e a lelkész részéről, hogy mielőtt megkérte volna Mária testvérnőt a missziómunkára, nem tanácskozott a gyülekezet bizottságával?

  • Mit gondoltok, mi volt Mária testvérnő titka? Hogyan nyerte meg a kilenc lelket az igazságnak?