TANÍTÓI MELLÉKLET

A szombatiskolai tanító célkitűzése

1. Az ismeretek szintjén: tudatosítani a csoport tagjaiban, hogy Isten jelleme változhatatlan, annak ellenére, hogy az élet nehéz körülményei közepette gyakran megtörténik, hogy kételkedünk jóságában.

2. Érzelmi szinten: ösztönözni a tanulókat, hogy érezzék Isten irántuk tanúsított gondoskodását, még akkor is, amikor az ellenkezője tűnik valószínűbbnek.

3. Gyakorlati szinten: bátorítani a szombatiskola diákjait mindenkor és minden körülmény között Isten vezetésében bízniuk, még akkor is, ha érzéseik mást sugallnának.

A tanulmány vázlata

I. Furcsán viselkedik Isten? (1Móz 22)

1. A legtöbben közülünk úgy véljük, hogy tiszta képünk van arról, hogy ki Isten, és mit vár el Ő tőlünk. De mihez kezdünk azokkal a bibliai epizódokkal, amelyekben Isten úgy tűnik, hogy olyan dolgokat tesz – illetve parancsol meg népének –, amelyek ellentétesek a Róla alkotott felfogásunkkal?

2. Ábrahám ismerte Isten hangját. Hogyan ismerhetjük fel Urunk hangját? Miként különböztethetjük meg ezt a hangot más hangoktól, amelyek tévútra vezethetnek?

3. Megparancsolhatja-e Isten az Ő gyermekeinek, hogy olyan dolgokat cselekedjenek, amelyekről tudják, hogy erkölcstelenek? Milyen magyarázatot adhatnánk a Hóseás és felesége történetére?

II. A próbák tüzében (2Kor 1:8-9)

1. Tartózkodtál-e valaha attól, hogy teljesen odaszenteld és átadd magad Istennek, mivel féltél, hogy olyasmit kér tőled, amit nem szívesen teszel meg?

2. Miként állíthatjuk rendíthetetlenül Isten jóságát és feddhetetlenségét, még akkor is, amikor életünkben nem láthatóak ezek bizonyítékai? Hogyan lehet Jób a példaképünk e tekintetben?

3. Érezted-e valaha, hogy hiányzik Isten az életedből, vagy hogy ellenséges veled szemben? Hogyan kezelted ezeket az érzéseket? Visszatekintve életed ezen periódusaira, meg vagy-e győződve afelől, hogy Isten azokban a helyzetekben is a javad tartotta szem előtt?

III. Hogyan érjük tetten a cselekvő Istent? (1Kor 4:5; 13:12)

1. A múlt tapasztalatai – a mieink vagy a mások, vagy akár a bibliai szereplők tapasztalatai – miként adnak okot arra, hogy bízzunk Istenben a jövőnket illetően?

2. Hogyan őrizhetjük meg Istennel a kapcsolatot, ha jelenléte a valós világban nem nyilvánvaló?

Összefoglalás

Habár Isten nem akarja, hogy szenvedjünk, néha szükséges próbákon keresztülmennünk ahhoz, hogy a Vele való kapcsolatunk szorosabbá váljék. Lehet, hogy bizonyos helyzetekben nem értjük, miért kell szenvednünk, vagy hogy mit akar Isten a szenvedés által megvalósítani az életünkben, de ha szoros kapcsolatban maradunk Vele, jobban megértjük jóságát és magasztos isteni voltát.

Motiváció

Az élet néha igencsak kegyetlenné válhat. A kulcskérdés – amelyet a szombati részben olvashatunk – így hangzik: “Mennyire forrósodhat fel a tüzes kemence?”

A szerző a kulcskérdést a következő kulcsgondolattal egészíti ki: “Mekkora lángokat kockáztat meg Isten, amikor megpróbálja gyermekeit annak érdekében, hogy Fia képmására formálja őket?”

Ezen emberi dilemma megoldásához szükséges tudnunk, mit jelent Isten szeretete. Ahogyan Jób történetében is láthattuk, Isten kész volt még az egyetemes kockázat vállalására is, mivel biztos volt Jób megingathatatlanságában. Ha Isten megengedi, hogy mi is ilyen nehéz helyzetbe kerüljünk, azért teszi, mert azt akarja, hogy tanulságot vonjunk le belőle, és lelkileg megerősödjünk. Isten tehát – megtisztulásunk érdekében – szükségesnek tarthatja a “forró lángokat” életünkben.

Nyilván, vannak olyan helyzetek is, amikor az ember saját tévedése miatt kerül a próbák tüzébe. Ilyen esetekben színre lép Isten szeretetének egy másik megnyilatkozási formája: a megváltó szeretet.

A tanulmány elmélyítése

Gondolkodj el az alábbi helyzeten:

A szombatiskolában melletted ülő hittestvéred ezt mondja: “Még most sincs munkahelyem. Rengeteg kérvényt töltöttem ki, és a szakmai életrajzom is lenyűgöző. Soha életemben nem dolgoztam szombaton, és nem is áll szándékomban valaha is áthágni a negyedik parancsolatot. De oly régóta vagyok munka nélkül. Úgy érzem, most nem akarok Isten szeretetéről beszélni!”

I. A titokzatos isteni gondviselés

Nem könnyű választ adni a helyzete miatt panaszkodó testvérnek. Az újjászületés tapasztalatának eredménye az “új teremtés” (2Kor 5:17), aki immár “polgártársa a szenteknek és cselédje az Istennek” (Ef 2:19). Ez a státusz azonban nem vonja ki az újjászületett személyt ebből a világból, amelyben mindig is élt. Ezután “idegenként”, “vándorként” éli életét ebben a világban (Zsid 11:13).

E heti tanulmányunk ezt a helyzetet, joggal, “égető forróságnak” nevezi. Sátán az, aki befolyásolja a sötétségben rejtőzködő erőket (ld. Ef 6:12). Hatása van a politikai és társadalmi rendszerekre, befolyásolja a természeti környezetet és az emberek tömegeit, és mindazokat a dolgokat, amelyek mindennapi életünket és a világot alkotják.

Mindezek ellenére a Biblia azt mondja, hogy az isteni gondviselés örökkévaló karjai szabadulást, menedékhelyet képeznek számunkra (ld. 5Móz 33:27).

II. Megmagyarázhatatlan próbák és nehézségek

Jób tapasztalatában az egyik figyelemreméltó elem Isten pátriárkába vetett bizalma. A nehéz helyzet során Jób egyre közelebb került Istenhez, egyre jobban megértette Őt és munkáját, Isten azonban már a próba kezdete előtt bízott Jóbban. Imádkozzunk azért, hogy Isten is így bízhasson bennünk!

Szükséges azt is kiemelnünk, hogy Jób barátai “éjjeli látásokból” (ld. Jób 4:13), a hagyományból (Jób 8:8) és személyes megítélésből merítették gondolataikat (Jób 11:5-6). Ezeket az ihletforrásokat a mi társadalmi közegünkben is alkalmazzák. Megpróbáltatásai ellenére Jób soha nem fordult ilyenfajta forrásokhoz, hanem hűségesen kitartott Isten mellett.

III. Kalandok, megpróbáltatások, nehézségek

A testben fájdalmat okozó “tövisen” kívül (2Kor 12:7) Pál apostol megpróbáltatásai különböztek a Jób megpróbáltatásaitól. Pál misszionárius volt, aki átvészelt hajótöréseket, jószántából vállalta a megkövezést, a korbácsütéseket és a börtönt, szenvedő részese volt gonosztevők bántalmazásának, veszélyes sodrású folyókon kelt át, éhezett, szomjúhozott, éjszakákon keresztül nem aludt (ld. 2Kor 11:23-27). Számított mindezekre: számára ezek részét képezték annak a munkának, amelynek végzésére elhivatott, ezért soha nem panaszkodott miattuk.

A tanultak gyakorlatba ültetése

Hóseás prófétának valóban “égető forróságban” volt része: parázna nővel kötött házasságot, aki elhagyta őt, és visszatért házassága előtti “mestersége” végzéséhez, majd idegen férfiak teherbe ejtették. Nehéz ennél rettenetesebb dolgot elképzelni!

Ha nekünk is részünk lenne ebben a keserűségben, valószínűleg az első dolgunk az lenne, hogy felkeresnénk egy válóperes ügyvédet. Hóseás azonban az izzó “serpenyőből” közvetlenül a tűzbe vetette magát: elment és megkereste a feleségét, megtalálta és hazavitte.

Tudjuk, hogy ez a történet Izrael lelki állapotát ábrázolja, ugyanakkor napjaink számos családjának valós képét szemlélteti.

Alkalmazandó kérdések

• A hétfői részben azt olvassuk, hogy Isten – mivel szeret minket –, minden alkalmat kihasznál annak érdekében, hogy megtérésre vezessen. Elvárja-e Isten tőlem, hogy Hóseáshoz hasonlóan járjak el az ilyen vagy ehhez hasonlítható helyzetekben? Mennyire kell, hogy felforrósodjék a “kemencém” – mennyire kell nagyoknak lenniük megpróbáltatásaim lángjainak – ahhoz, hogy Isten véget vessen a próbának, és meg ne emésszen teljesen a “tűz”?

• Gondolj ki egy a Hóseáséhoz hasonló, napjaink társadalmi kontextusában játszódó történetet.

Személyes bizonyságtétel

Hóseás történetében bátorító erő lappang. Ha gyülekezetedben vagy baráti körödben vannak személyek, akiknek nehéz a családi helyzete, Hóseás történetében vigaszra lelhetnek. Másfelől viszont megeshet, hogy egyenesen feldühíti őket ez a történet. Dühük és keserűségük hevének engedve, kitörhet belőlük az elhatározás: “Soha nem bocsátom meg neki, amit velem tett!”

Eme indulatos reakciók dacára, Hóseás tapasztalatának felidézése reményt szülhet az elkeseredett szívben. Ha az Úr neki segített, nekem is segíthet. Ez a gondolat megnyithatja a kapukat a megoldást jelentő, megbocsátó döntés előtt, annak ellenére, hogy a “kemence forrósága” már-már elviselhetetlen.

Személyes alkalmazás

Elmélkedésre szánt kérdés

Fay Angus írta: “Semmi sem keményebb, szálkásabb és nehezebben emészthetőbb a túlérett kereszténynél” (Between Your Status and Your Quo, Glendale, Calif.: Regal Books, 1975, 9).

Az “égető forróság” miatt keletkezett “égési seb” Isten elleni haragra gerjesztheti az embert, legalistává változtathatja, akinek eltökélt szándéka minden eszközzel utat nyitnia magának Isten országa felé. Az “égető forróság” azonban elindíthat egy megtisztulási folyamatot is az emberben, amely folyamat vége öröm és beteljesülés.

Angus még hozzáteszi: “Amikor valaki ezt mondja nekem: Olyan szép áldásban volt részem a tegnap, így válaszolok: Nagyszerű! És mihez kezdesz vele?” Felelősséggel tartozunk embertársaink iránt: áldásainkat is meg kell osztanunk másokkal.

Tevékenység

E heti tanulmányunk ideális alkalom arra, hogy bevond csoportod tagjait a “felhevült kemence” kérdésének elmélyült vizsgálatába. Végezzétek el az alábbi feladatokat:

• Bíztasd csoportod tagjait, hogy írjanak le vagy mondjanak el a többiek előtt olyan “égető” helyzeteket, amelyekben életük során részük volt.

• Milyen magatartást tanúsítottak az “égető forróság” ideje alatt?

• Hogyan oldódtak meg ezek a szituációk? Milyen módon mérséklődött a hőség?

• Milyen tanulságot vontak le belőle?