13. tanulmány − 2007 Szeptember 22 - 28.
Isten és Izráel: a csalódás után beteljesedés
A szombatiskolai tanító célkitűzései
Az ismeretek szintjén: tudatosítani a csoport tagjaiban, hogy Isten szövetséges viszonyban áll népével.
Érzelmi szinten: továbbadni a Jézushoz való közeledés örömét.
Gyakorlati szinten: meggyőzni a szombatiskola tanulóit, hogy hit által helyre kell állítanunk a kapcsolatot Istennel és embertársainkkal.
A tanulmány vázlata
I. A házasság mint metafora (Ésa 54:5; Jer 2:2.32)
Ismétlés céljából: Amikor Hóseás visszafogadta hűtlen feleségét, mit üzent tulajdonképpen Izraelnek? Mit árul el a döntése Isten megbocsátó készségéről, mely akkor is érvényes, ha ismét elhagyjuk Őt?
Isten azt mondja Jeremiásnak, hogy ne nősüljön meg soha. Ezékiel felesége hirtelen meghal. Hóseás parázna nőt vesz feleségül, akit – miután több ízben is elhagyja őt – mindahányszor visszafogad, más férfiaktól származó gyermekeivel együtt. E három próféta Isten üzenetének szóbeli hirdetésén túl, az élete által is az Úr ügyét szolgálja, elviselvén a cölibátust, a feleség halálát, illetve a hűtlenséget. A te életed mit üzen a világnak? Hogyan válhat az életünk a menny élő üzenetévé?
II. A házassági eskü áthágása (Jer 5:7; Hós 4:7)
Miért oly találó metafora a házasság Izrael és Isten kapcsolatának szemléltetésére?
A “szövetség” az “egyezség”, a “szerződés” szinonimája. Minden szövetségben vannak ígéretek és vállalandó felelősségek. Milyen ígéreteket tesz Isten az ótestamentumi Izraelnek? Mi ezek jelentősége számunkra?
III. Beteljesülés a kudarcon túl (Jer 31:31.37)
Számos kultúrában a házasságkötéskor a menyasszony lemond családnevéről, és felveszi vőlegénye családjának nevét. Mit jelent Isten “nevét” viselni? Mit kell tennünk annak érdekében, hogy “hiába fel ne vegyük” ezt a nevet?
Isten terve Izrael számára az volt, hogy olyan néppé tegye, amely kiválósága által felhívja magára a többi, “a Jákob házához csatlakozó” nép figyelmét (ld. Ésa 14:1). Egyesülni annyi, mint elszakadni valamitől és másvalamihez csatlakozni. Miért nem szakadt el Izrael a bálványoktól, hogy csatlakozván Istenéhez, az egész világot megtérítse? A modern Izrael hogyan kerülheti el ugyanezt a hibát? Melyek azok a dolgok, amelyektől meg kell válnia az egyháznak, és melyek azok, amelyekhez csatlakoznia kell?
Összefoglalás
Isten azt akarja, hogy hűségesek legyünk Hozzá és házastársunkhoz.
Motiváció
A válás megszokott dolog korunk társadalmában, az okok pedig sokrétűek. Az Egyesült Államokban a klozet ülőkéjének felemelése miatt is mondtak már ki válást, míg Japánban a feleség balkezessége miatt, Szaúd-Arábiában pedig azért, mert a feleség nem kínálta meg a férjét kávéval. A világon mindenütt most már egyre könnyebben mondják ki a válást, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a házasság többé nem szemléltetné metaforaként az Isten és egyháza közötti szövetséget.
Isten nem nyújt be válókeresetet egyháza ellen, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogyan eltervezte, és alternatív kapcsolatot sem kezdeményez a megromlott viszony helyett. Egyháza iránt vállalt kötelezettségei örökkévalóak.
A tanulmány elmélyítése
Az újonnan házasultak Isten és egyháza kapcsolatára alkalmazott metaforájának akkor a legnyilvánvalóbb az üzenete, amikor úgy tekintünk Istenre, mint az egyház “Férjére”, illetve az egyházra, mint Isten “menyasszonyára”. Ehhez azonban egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk feltételektől mentes szeretetéről. Igéjében számos gyöngéd utalást találhatunk, amely leírja “menyasszonya” – az egyház – iránt tanúsított érzéseit.
Keresd ki a Bibliából az alábbi utalásokat.
Menyasszonya iránti szeretete három dolog megtételére készteti Istent:
Isten az, aki megkeresi menyasszonyát.
Isten megóvja menyasszonyát
Isten “megtisztítja” menyasszonyát.
Isten tökéletesen betölti a vőlegény szerepét. Hogyan kell az egyháznak betöltenie menyasszonyi szerepét?
E heti tanulmányunk az Isten és egyháza közti kapcsolat szemléltetésére alkalmazott “vőlegény-menyasszony” metafora elemzésével foglalkozik. Az egyház tagjaiként mi a mi szerepünk?
Ahhoz, hogy jobban megértsük szerepünket, Jézus korának egy másik metaforáját is elemeznünk kell: “az egyház tagjai a Vőlegény barátai”. Gondolkozz el afelett, hogy melyek a vőlegény barátjának feladatai. Különleges szerepet játszik az esküvő előkészítésében, kiosztja a meghívókat, és az esküvőnek otthont adó terem biztonságáért is ő felel. Az ő feladata a legjobb feltételeket biztosítani az esküvő lebonyolításához.
Az egyház tagjai a Vőlegény barátaiként közvetlenül felelősek azért, hogy az Isten és egyháza közti kapcsolat a menny terveivel összhangban működjék. Nem lehetünk a Vőlegény barátai, ha nem veszünk részt aktívan a szombati istentiszteleteken!
Az egyház minden tagjának a) közre kell működnie a közösség építésében és támogatásában; b) hirdetnie kell az embereknek Istennek az Ő menyasszonyát megillető terveit és vágyait; c) hívnia kell az embereket Istenhez, hogy személyesen is megismerjék Őt; és végül d) védelmeznie kell a menyasszony hírnevét.
Készíts csoportod tagjai segítségével egy gyakorlati tervet e négy feladat teljesítésére.
A menyasszony ragyogni fog a vőlegény szeretetének fényében, és tükrözni fogja azt a változást, amelyet a házasság hozott az ő életében. Az egyháznak is ugyanezt kell tennie.
A tanultak gyakorlatba ültetése
Elmélkedésre szánt kérdések
Az Isten és egyháza közti kapcsolat a vőlegény és menyasszonya közti kapcsolathoz hasonlatos, nem pedig az úr és rabszolganője, az igazgató és titkárnője vagy két barát közti kapcsolathoz. Ami a vőlegény és menyasszonya közti viszonyt az összes többitől megkülönbözteti az, hogy ők ketten eggyé válnak, gondolatban, szándékban, vágyban egyaránt.
Hogyan nyilvánul meg ez a fajta viszony a gyülekezeted és Isten közötti kapcsolatban? Az egyház tagjaiként mit tehettek e kapcsolat tökéletesítése érdekében?
Alkalmazandó kérdések
Annak, hogy szeretsz és viszont szeretnek, az öröm az egyik legtermészetesebb tünete, ezért jogos az elvárás, hogy minden keresztény boldog legyen. Miért szomorú mégis oly sok keresztény? Hogyan lehetséges, hogy sokan – az Úr nevében – törekszenek ugyan jót cselekedni, mégsem boldogok?
Személyes alkalmazás
Az egyházban sok az olyan személy, aki semmilyen bizonyságát nem teszi annak, hogy keresztény, vagy hogy megtért ember. Miért nehéz sok gyülekezetnek ösztönöznie tagjait, hogy imádkozzanak, szolgálják a közösséget és örömmel hitet valljanak? A válasz egyszerű: az embereket anélkül fogadják be az egyházba, hogy elmondanák nekik, milyen felelősségeket kell vállalniuk tagsági tisztjük elnyerésével.
“2Kor 8:5 versében Pál apostol az odaszentelődés két fokozatáról beszél: először is fel kell ajánlanunk magunkat az Úrnak, majd az Ő akarata szerint felelősséget kell vállalnunk embertársaink iránt is... Ezek alapvető elkötelezettségeink. Odaszenteljük egész lényünket Krisztusnak, hogy kegyelme által üdvözítsen bennünket, majd a keresztény közösség tagjaként felvállaljuk embertársaink megmentésének feladatát... A koinonia (közösség) ugyanúgy elkötelezettség a másik ember iránt, mint Jézus Krisztus iránt” (Rick Warren, The Purpose-Driven Church, Grand Rapids, Zondervan, 319).
Rick Warren imént idézett könyvében elmondja, hogy a gyülekezet, amelynek tagja, megkéri újonnan megkeresztelt tagjait, hogy vegyenek részt egy tanfolyamon, amelynek keretében felvilágosítást kapnak arra vonatkozóan, hogy mit jelent gyülekezeti tagnak lenni. Ugyancsak e felkészítő keretében a vezetőség bátorítja őket egy közösségi fogadalom megtételére, amely a gyülekezeti életben való aktív részvételre ösztönzi őket. Az élet forgataga nagyon könnyen elrabolja az ember idejét, olyannyira, hogy a gyülekezet tevékenységeiben és problémái megoldásában való részvállalás háttérbe szorul.
Mi történnék, ha a gyülekezet vezetősége tagsági tisztedet “szolgálói” vagy “tanítványi” tisztre változtatná? Otthonosabban éreznéd-e magad a közösségben vagy sem? Magyarázd meg a válaszodat.
Készítsétek el együtt a csoportban a gyülekezeti tag “munkaköri leírását”, amely tartalmazza úgy a jogokat és az előjogokat, mint a kötelezettségeket is.
| Esettanulmány az 13. leckéhez |
|
Az e heti történet Japánban játszódik; főszereplői Jo-jo, a fiú, és Li-fan, a lány. A fiú szülei maguk választották ki a lányt, akivel Jo-jo házasságot kössön. Japánban még ma is él a szokás, hogy a fiú szülei döntik el, ki méltó arra, hogy a menyük legyen. Jo-jo engedelmeskedett a szüleinek, és feleségül vette Li-fant, akit tulajdonképpen nem is szeretett. Az esküvő után a férj mindent megtett annak érdekében, hogy értelmetlenné tegye a házasságukat: megveti feleségét, és kihasználja, mint egy rabszolgát. Időközben azonban Jo-jo megvakult, s a látását egyedül a szaruhártya-átültetés adhatta vissza. A műtét elvégzéséhez várnia kellett, míg találtak egy donort. Addig is a felesége vigyázott rá, gondozta, áldozatokat hozott érte. Jo-jo azonban továbbra is megvető módon kezelte feleségét, és az állapotáért is őt szidta. Néhány hét múlva jelentették, hogy találtak donort. A műtét sikerült, s a férfi visszanyerte látását: íme, egy ok arra, hogy ezután boldogabb életet kezdjen. Elhatározza, hogy elválik a feleségétől, akit sohasem szeretett. Miközben még a kórházi ágyon feküdt és lábadozott a műtét után, észrevette, hogy a felesége botladozva jár a kórteremben. Amikor jobban megnézte az arcát, észrevette, hogy a szemeinek más a kinézete. Megkérdezte tőle, hogy miért jár olyan ügyetlenül. A nő nem válaszolt. Abban a percben léptek be a kórterembe Jo-jo szülei, és felfedték előtte a titkot. Li-fan, a felesége soha többé nem fog látni, mivel mindkét szemének szaruhártyáját odaadta neki, a férjének, aki őt annyira megvetette. A kőszívű férfinek ekkor könnybe lábadtak a szemei, amelyek voltaképpen a felesége szemei voltak. Jo-jo eldöntötte, hogy teljes szívéből szeretni fogja feleségét. Kettejük közt teljesen új, értelemmel telített élet vette kezdetét.
|