SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jób 1:1–2:10

Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (Jób 2:10, új prot. ford.).

Jób könyve jellegét tekintve a bölcsesség irodalomhoz áll közel. A könyvben szereplő nevek edomita háttért sugallnak. A Bibliában található nevek közül leginkább a Jóbáb, Edom királyának a neve hasonlít Jóbéhoz (1Móz 36:33).

Jób feleségéről valójában igen keveset tudni, a nevét sem ismerjük. Szavait az egész Szentírás csak egyetlen versben idézi. Személyéről azonnal az jut az eszünkbe, amit rettenetes fájdalom és tragédiák sorozata közepette mondott. Lehetett volna akár a feleségek mintaképe, aki a családjáról gondoskodott, kiszolgálta szenvedő férjét, ételt vitt neki akkor is, amikor Jób a hamuban ült, kenegethette a sebeit stb. De jótettei közül egyet sem jegyez fel a Szentírás. A történet középpontjában a férj és az ő szenvedése áll, az asszony pedig csak akkor jelenik meg a színen, amikor arra bíztatja férjét, amit éppen Sátán akart elérni nála.

A férj és a feleség egyformán megszenvedte a veszteséget, ám egész másként fogadták a bajt. Nem tisztünk ítéletet tenni köztük, de okulhatunk az esetükből, megszívlelhetjük a tanulságot!

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Jób és felesége története tanúsítja, hogy földünk történelmét már igen korán sok szenvedés és csapás árnyékolta be.

Mondhatjuk, hogy Jób története már több ezer éve megihleti, gondolkodásra készteti, de zavarba is ejti olvasóit. Egyedül Isten a tudója, hány könyv, kommentár, elmélkedés foglalkozik ezzel az ókorban lejegyzett irattal, ami Mózes első könyvével együtt a Biblia legrégebbi részei közé tartozik. Mindkettőt Mózes írta Midián pusztájában. „A puszta magányában töltött hosszú évek nem bizonyultak hiábavalónak. Mózes ekkor készült fel az előtte álló nagy munkára, és a Szentlélek ihletése alatt ekkor írta meg Mózes első valamint Jób könyvét is, amit Isten népének tagjai egészen az idők végéig a legmélyebb érdeklődéssel forgatnak” (Ellen G. White: Signs of the Times. 1880. febr. 19.).

Mit tudunk meg Jób 1:1–2:8 verseiből a pátriárka jelleméről, természetéről? A történtek ismeretében miért még érthetetlenebb mindaz, ami vele megesett?

Érdekes, hogy a Biblia két legkorábbi irata Mózes első könyve és Jób könyve. Mintha tudta volna az Úr, hogy kezdettől fogva az emberiséget leginkább foglalkoztató témák között szerepel a gonoszság kérdése. Ha a menny Ura valóban szerető és hatalmas Isten, akkor a földön mégis miért annyi a fájdalom és a szenvedés? Sok ember számára ez okozza a legnagyobb válságot a hitkérdések tekintetében.

E két könyvben tehát az Úr már a legkorábbi időktől fogva felhívja a figyelmet a nagy küzdelem szemléletére. Bepillanthatunk a színfalak mögé, ahol olyan dolgokat látni, amelyeket máskülönben nem, még a legjobb távcsövekkel és a legkifinomultabb technikai eszközökkel sem figyelhetnénk meg.

Nem kapunk minden kérdésünkre választ, de Jób könyvéből annyi mindenképpen kitűnik, hogy a szenvedés, a fájdalom és a baj nem éri Istent készületlenül. A szenvedés ténye nem lehet ok arra, hogy elutasítsuk a Szentírás Istenét.

Isten végtelen szeretete árad világunkra. Akkor mégis miért van annyi szenvedés? Beszélgessünk erről szombaton is a csoportban!

Olvassuk el újból, mennyi csapás érte ezt a párt. Képzeljük magunkat Jób felesége helyébe. Mi minden játszódhatott le szegény asszony gondolataiban?

A történet középpontjában Jób és az ő szenvedése áll, de nem feledkezhetünk meg a feleségéről sem. A szolgák, akiket megöltek, hozzá is tartoztak; az odalett javak őt is gazdagíthatták volna; a hirtelen meghalt gyermekek az ő méhének gyümölcsei voltak. Mindezek tetejében a férjét, akivel „egy testté” lett (1Móz 2:24), egyik pillanatról a másikra szörnyű fekélyek lepték el. Az aszszonyt is gyötörte mindaz, ami kínt jelentett Jóbnak, talán még jobban is. Érthető kétségbeesése. Mégis a Biblia leírásában a 42 hosszú fejezetből csak egyetlen sor idézi szavait. A színfalak mögött valószínűleg sokkal több minden történt, amiről nem értesülünk.

Figyeljünk az asszony kérdésére Jób 2:9-ben. Mit fejeztek ki a szavai?

Jób 1:1-ben azt olvassuk, hogy Jób „feddhetetlen, igaz, istenfélő… és bűn-gyűlölő” volt. Amikor felesége megkérdezte, hogy „Erősen állsz-e még mindig a te feddhetetlenségedben?” (Jób 2:9), szintén használja a „feddhetetlen” szót, ami a héberben még azt is jelenti: „tökéletes”, „teljes” (lásd még 1Móz 6:9;  Zsolt 37:37). Isten is ezzel jellemezte Jóbot (Jób 1:8; 2:3). A feleség tehát férjének éppen a legjellemzőbb tulajdonságát kérdőjelezi meg. Hogyan maradhatsz továbbra is Isten előtt „feddhetetlen”, amikor ennyi csapás sújt minket? Ne feledjük, hogy egyformán érte őket minden, ugyanaz kínozta az asszonyt is, mint ami a férjét gyötörte.

Sokan úgy gondolják, hogy aki Isten tetszése szerint, „feddhetetlenül” él, azt nem érheti baj. Miért nem állja meg a helyét ez az érvelés? Milyen előnyökkel jár már most is az istenfélő, hűséges életvitel?

Milyen párhuzamot látunk Jób története és 1Móz 3:1-13 között?

Ádám és Jób története több ponton is hasonlít egymáshoz. Először is, mindkét férfi „tökéletes” volt, a maguk mértéke szerint. Másodszor, mindkettőjüknek olyan próbát kellett kiállni, ami a szó valós értelmében az egész világmindenséget érintette. Harmadszor, Ádám és Jób felesége is áldozatul esett Sátán támadásának, igaz ugyan, hogy eltérő módon. Negyedszer pedig, Sátán mindkét esetben éppen a feleséget használta fel arra, hogy a férjet erős kísértésnek tegye ki.

Olvassuk el újból, milyen vádakat hozott fel Sátán Jób ellen (Jób 1:7-11; 2:3-5). Hogyan használta fel Sátán a kísértésére éppen a gonosz szándékáról mit sem sejtő feleséget?

Az asszony sem tudhatott többet a színfalak mögött zajló, de az egész világmindenséget érintő dráma kibontakozásáról, mint maga Jób. Sátán becsapta, és a saját céljai elérésére akarta felhasználni. A kísértő az édeni tökéletes boldogság és béke közepette kihasználta Éva gyanútlanságát; éppen úgy kihasználta azt a helyzetet is, hogy Jób felesége kimondhatatlan fájdalmak és szenvedés alatt roskadozott. Ellenségünk mindent és mindenkit felhasznál, csak hogy bűnbe sodorjon, Istentől eltávolítson. Figyeljük meg azért azt is, hogy a tökéletes édeni boldogságot élvező bűntelen Ádám engedett a kísértésnek, míg a rettenetes fájdalmakat és szenvedést átélő, bűnösnek született Jób kiállta a próbát! Milyen sokat mond ez Jób hűségéről!

Mire vigyázzunk, nehogy akaratlanul is olyasmit mondjunk vagy tegyünk, ami rosszra vinne másokat, talán éppen a hozzánk legközelebb állókat?

Sátán érvelése szerint Jób csak azért volt „feddhetetlen”, mert Isten minden jóval elhalmozta, de alakulnának csak rosszul a dolgok, Jób azonnal ellene fordulna. Sátán kétszer is mondta, hogy Jób „szemtől-szembe” megátkozná Istent. Amint láttuk, Jób felesége éppen azt javasolta a férjének, amivel Sátán vádolta a férfit. Ez is figyelmeztet, hogy mennyire óvatosan bánjunk a szavakkal, különösen felhevült érzelmi állapotban!

A következő szövegeket olvasva mit állapíthatunk meg a szavak erejével és súlyával kapcsolatban? Péld 13:3; 25:11; Préd 10:9; Mt 12:36-37; Jn 5:24

Jób könyvét tárgyalva néhány kommentár felhívja a figyelmet: Sátán kétszer is elmondja, hogy a férfi majd biztosan megátkozza Istent. Jóbot még a felesége is arra biztatta, hogy átkozza meg Istent, de egyik esetben sem a megszokott héber „átok” szót használja az Írás. Az említett helyeken előforduló héber szó a brk gyökből ered, ami általában azt jelenti, hogy „megáld” (1Móz 12:2; 2Móz 12:32; Ruth 2:4; Zsolt 26:12). A zsoltáros áldja az Urat, ami szintén a brk gyökből ered a héberben (Zsolt 16:7; 26:12; 34:2). Jóbnál mégis ugyanezt a szót „átok”-nak kell fordítani? (Jób 1:5 és 1Kir 21:10 verseiben szintén a brk gyökből származó szót találjuk az eredeti héberben, amit a magyar fordítás úgy ad vissza, hogy „gonoszt gondoltak” vagy „megszidalmaztad”).

Olvassuk el Jób könyvében az imént említett verseket, amelyekben a brk gyökből származó szót „átkoz” értelemben használjuk, majd helyettesítsük be az „áld” szóval. Mit tapasztalunk akkor?

Teljesen értelmetlen volna így a szöveg. El kell fogadni, hogy a nyelvi sajátosságok időnként meghökkentik az embert.

Jól meggondoljuk minden szavunkat? Mit tegyünk, hogy ne mondjunk olyat, amit késõbb igencsak megbánnánk, ami fájdalmat zúdítana ránk és a többiekre?

Lehet, hogy a megpróbáltatások során nagyrészt az asszony volt Jób támasza. Bizonyára férjével együtt szenvedett, amikor az ételt készítette neki vagy a sebeit kezelte. Szívbe markoló látvány lehetett számára Jób sovány, sebes teste. Talán egyedül ő merészkedett olyan közel hozzá, hogy rossz leheletét is érezte (Jób 19:17). Amikor az asszony végül összetört, akkor sem fordult férje ellen, és nem is az önsajnálat roppantotta össze. Valószínű, hogy Jób szenvedése jelentett elviselhetetlen fájdalmat neki. Nem szólt, amikor egymás után elveszítették javaikat. Nem utal a feljegyzésben semmi arra, hogy szitkozódás, tiszteletlen szó hagyta volna el az ajkát, amikor mind a tíz gyermeke egyszerre meghalt. Az utolsó csepp a pohárban azonban a meg nem érdemelt csapások sorát szenvedő Jób látványa lehetett számára. Úgy érezhette az asszony, hogy méltán haragszik.

Lényegében hogy fogadta Jób a felesége szavait (Jób 2:10)? Hogyan mutatkozott meg Isten iránti nagy hűsége, még szörnyű fájdalma közepette is?

Jób nem nevezte bolondnak a feleségét, akin ennyire erőt vett a keserűség, hanem azt mondta, hogy úgy beszél, mint a bolondok. Az asszony nem volt bolond, és általában nem így szokott viselkedni. Mintha azt mondta volna Jób, hogy az asszony szavai nem rá vallanak. Az is igaz, hogy nem a megszokott körülmények között éltek akkor.

Mit értelmezett rosszul Jób a szenvedését illetően?

Jób tévedett, amikor azt gondolta, hogy Isten mérte rá a sok csapást, de így is igyekezett hűséges maradni az Úrhoz. 1Móz 2:17-ben is ezek a jót és a gonoszt jelölő héber szavak találhatók a szövegben a tiltott fával kapcsolatban is. Isten nem akarta, hogy az emberek megismerjék a rosszat, csak a jót. A gonoszság nem Istentől ered; az Istentől való elszakadás, eltávolodás következményeként jelent meg. Már annyira elterjedt a világban a rossz, hogy a „feddhetetlenek” is szenvednek tőle. Természetesen Jézus volt igazán „feddhetetlen”, aki legjobban szenvedett a bűntől (Ézs 53:3-6; 2Kor 5:21; 1Pt 2:24; 4:1).

1Péter 1 fejezetét olvasva mi az, amit Jób történetével összefüggésbe hozhatunk? Gondolkozzunk azon is, hogy vajon mennyire tudunk kitartani a szenvedésben! Mit kell megtanulni ahhoz, hogy minden körülmények között hűségesek maradhassunk?

Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „Boldog, sikeres társas kapcsolat” című fejezete, 91–97. old.

 „Nagyon kevés tudható erről az asszonyról, akit általában rossznak tartanak. Kétség kívül őt is gyötörte Jób szenvedése. Elég fájdalmas lehetett számára, hogy szinte minden vagyonukat elveszítették, de gyermekeik halála érzelmileg és lelkileg teljesen összetörhette őt is. Lehet, hogy az ő fájdalma még a férjéénél is áthatóbb volt. A történet többi részében azonban némán tűrte a bajt. Szerette Jóbot. Rendkívül nehéz lehetett látnia, hogy férje rettenetes testi-lelki kínokat él át, ő pedig semmit nem tehet, amivel fájdalmát enyhíthetné. Nem tudott mihez kezdeni. Szavai a Jób iránt érzett mély szeretetből és aggodalomból fakadtak, de nem is gondolta, hogy mint Péter, ő is éppen Sátán szavait ismételte. Nem volt bolond, csak úgy szólt, 'mint' egy a bolondok közül” (Angel Rodriques, Adventist Review, 2000. ápr. 13. 27. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA:

1.      Mit tanulhatunk a vasárnapi rész utolsó kérdésére adott válaszokból? Melyik kérdésre nem találtunk feleletet? Hogyan folytathatjuk az életünket akkor is, ha a fájdalommal és a szenvedéssel kapcsolatban nem értünk meg mindent?

2.      Hogyan bátoríthatják, erősíthetik és segíthetik egymást lelkileg a házasfelek? Mit tegyenek, nehogy épp ők váljanak a kísértés eszközeivé társuk számára?

3.      Van a gyülekezetünkben valaki, akit mostanában tragédia ért? Mivel erősíthetjük, hogy el tudja viselni a szenvedést?

4.      Mit jelent hiába felvenni az Úr nevét? Mondjunk példát arra, hogyan eshet az ember akaratlanul is ebbe a bűnbe!

ÖSSZEFOGLALÁS: Jób és a felesége beletörődéssel fogadta a sorscsapásokat. Az is meglehet, hogy az asszony még a férjénél is jobban szenvedett, de csak akkor roppant össze, amikor már nem tudta elviselni Jób rettenetes kínlódásának látványát. Erőt meríthetünk a történetükből, ha minket is veszteség ér – még ha a bajaink nem is közelítik meg a Jób családját sújtó csapások mértékét.

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY: SZÁRAZ POR

                                                                    Feleségemnek

Ringva lopódzik
sorvadó lelkembe
az én szigorú
vonalakba zárt ékszerem,
az én egyetlen menedékvárosom,
melyben mindig vérzik Valaki
egy kereszten,
mert mindig abban szenved,
ahol én bujkálok, pusztítok,
azt öleli úgy bársonyos szerelme.

Száraz por az emberi érzelem,
minden vért, verejtéket magába szív,
ami érte préselődik,
csak a hófehér hamu
old fel mindent,
a pernyét követő
újjászületés.