SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

12. tanulmány     2007  Március 17 - 23.

"A SZÉLNEK ÚTJA"

E HETI TANULMÁNYUNK: Prédikátor 11:1–12:2*

“Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik” (Préd 11:5).

Az ókori görögök hittek a végzetben, abban, hogy az ember sorsát elõre eldöntik az istenek, és azon nincs mód változtatni. Ezt a gondolatot fogalmazta meg Homéros is Ilias címû mûvében, amikor Hektór, a vitéz trójai harcos a feleségéhez szól (aki könyörgött neki, ne menjen vissza a csatába, mert féltette, hogy odavész). “Sorson felül engem más Hádésra sosem vett; csakhogy a végzet elõl, azt mondom, senkise futhat, jótól vagy rossztól” – (Homéros: Ilias. Budapest, 1952, Szépirodalmi Könyvkiadó. 125. old.).

A Bibliában azonban mást találunk. Nem vagyunk a végzet játékszerei. Sorsunk nincs elõre meghatározva azon túl, hogy Isten azt szeretné: örök életre jussunk Jézus Krisztussal (Ef 1:1–11). Isten azt akarta, hogy mindannyian üdvösségre leljünk Jézusban. Ezért halt meg az Úr az egész világért, kivétel nélkül mindenkiért.

Mégsem jutunk mind üdvösségre. Éppen ez bizonyítja, hogy sorsunk nincs elõre megpecsételve, jövõnk nyitott. Meg kell hoznunk saját döntéseinket, amelyek végül meghatározzák sorsunkat. A héten tovább kutatjuk Salamon bölcs mondásait a választásokkal kapcsolatban. Nekünk, szabad akarattal rendelkezõ lényeknek kell határoznunk, még ha idõnként magukkal is sodornak az erõnket felülmúló események. Meglehet, az események nem tõlünk függnek, tetteink azonban már igen!

* Ebben a részben is eltér a Károli fordítás és az új protestáns bibliafordítás számozása!

"vesd a te kenyeredet"

Február 18.  

Vasárnap

Préd 11:1 az évszázadok során igen sok fejtörést okozott a kutatóknak. Vajon mit jelenthet az, hogy “Vesd a te kenyeredet a víz színére”? Különféle magyarázatok születtek. A hagyományos értelmezés szerint a kifejezés a jótékonyságra utal. “Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek” (Péld 22:9). “Nem az-é, hogy az éhezõnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested elõtt el ne rejtsd magadat” (Ézs 58:7)? Valóban logikusnak tûnik ez a magyarázat, különös tekintettel arra, hogy az Ószövetség idejében milyen fontosnak tartották a szegényeknek és a rászorulóknak nyújtott segítséget. Furcsa is lenne, ha a gyakorlati bölcsességgel foglalkozó könyv egyetlen szót sem ejtene e fontos tanításról.

Olvassuk el 5Móz 15:7–11 verseit. Milyen üzenetet találunk ebben a szakaszban? Mely ponton találkozik ez a tanítás Préd 11:1 gondolatával?

Sok kérdést felvet Préd 11:2 magyarázata is. Ugyan mit jelenthet a két szám? Ha az elõzõ verssel összefüggésben vizsgáljuk, és feltételezzük, hogy a jótékonyságról szól, akkor valószínûleg a nagylelkû adakozás gondolatát érthetjük alatta. A világban nagy az ínség, a szükség, képességeinkhez mérten nekünk is ki kell vennünk a részünket csillapításából, hiszen ki tudja, még milyen bajok elõtt állunk! Ki mondhatná meg elõre, milyen csapások, szenvedések zúdulnak még ránk? Készséggel nyújtsunk segítséget, amikor csak alkalom adódik rá!

Ha nem is értjük pontosan e kifejezések jelentését, annyit biztosan megállapíthatunk, hogy egy keresztény elvre utalnak. Fontos az önfeláldozó segítség, amikor a földi gonoszság szenvedést vált ki. A Biblia arra bátorít, hogy segítsünk, különösen azoknak, akik szükséget látnak.

Hogy viszonyulunk azokhoz, akik nehezebb helyzetben vannak? Szívesen adunk, ha nekünk sincs sok?

felhők, eső és a sors

Február 19.  

Hétfő

Préd 11:3-4 verseivel kapcsolatban legalább annyi magyarázat született, mint ahányan értelmezték a szakaszt. Egyszeri olvasásra úgy tûnik, hogy Salamon a természeti erõkrõl ejt szót. Ha a sûrû fellegek megtelnek, elered az esõ, és amikor egy fa kidõl, ott marad, ahová leesett. Mit jelent ez?

Mit találunk a 4. versben, ami utal a 3. vers jelentésére?

A 3. versben az esõrõl olvasunk. Nagy esõ idején elõfordul, hogy a szél kidönti a fákat. A természet erõi az embernél sokkal hatalmasabbak, könnyen játékszerükké válhatunk még ma is, mennyivel inkább így volt ez akkor! Salamon talán arra célozott, hogyan viszonyulunk azokhoz a dolgokhoz és eseményekhez, amelyeket nem tudunk befolyásolni, mint pl. a természet erõit. Mit teszünk, ha ezekkel kerülünk szembe? Csak állunk és nézünk, engedjük, hogy a hatalmukba kerítsenek, vagy pedig Istenben és szeretetében bízva igyekszünk hûségesen végezni feladatainkat, kötelességünket, még ha olyan dolgok történnek is, amelyeket nem befolyásolhatunk?

Mi elõtt állunk tehetetlenül, mi minden haladja meg az erõnket?

Léteznek nálunk hatalmasabb erõk, Istennél azonban semmi nem nagyobb, hiszen Õ az, aki ereje által fenntartja a világot (Zsid 1:3). Bármit neveztünk is meg az iménti kérdésre adott válaszunkban, Isten erejét biztosan nem haladja meg. Ebbõl következõen bármi legyen is az, ami hatalmasabb nálunk, ne feledjük, hogy afelett és azon túl ott van a Teremtõ Isten, aki szeret és törõdik velünk. Nem hagyott magunkra a vak véletlen és a könyörtelen sors játékszereként. Meglehet, hogy lecsap a vihar és süvít a szél; elõfordulhat, hogy nem tehetünk semmit ellene. Ezzel együtt minden körülmények között hûségesek maradhatunk Istenhez.

Olvassuk el Mt 6:25–34 verseit. Mit mondott itt Jézus, ami igencsak illeszkedik a mai tanulmányunkhoz? Mi az, amibõl reményt meríthetünk, hogy minden helyzetben bízvást számíthatunk Isten szeretetére és gondviselésére?

a szélnek útja

Február 20.  

Kedd

“Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik” (Préd 11:5).

Az elõzõ két versre (Préd 11:3–4) adott magyarázatot figyelembe véve elmondhatjuk, hogy igen jól illik ide az 5. vers. Az ember annyi mindent nem tud. Számtalan csodálatra méltó és titokzatos dolog van, a szél útjától kezdve (a szél és a Lélek ugyanaz a szó a héberben, ami egészen új megvilágításba helyezheti a szöveget) a fizikai világ néhány alapvetõ vonatkozásáig, beleértve a magzat fejlõdését az anyaméhben. Az embrió fejlõdésével kapcsolatos ismereteink dacára még ma sem tudjuk mindenre a magyarázatot.

Másik fontos pont: ha olyan sok kérdés meghaladja ismereteinket Istennek a fizikai világban látható tetteivel kapcsolatban, mennyivel inkább így van ez az üdvösséget és a megváltást illetõen! Az Úr teremtõ hatalmának és zsenialitásának mélységeit szemlélhetjük a természetben. A legegyszerûbb dolgok is hihetetlenül titokzatosak, a tudomány nem tud mindenre magyarázattal szolgálni. Csoda lenne, hogy a megváltás mûvének is vannak bizonyos vonatkozásai, amelyeket képtelenek vagyunk teljesen megérteni (lásd Róm 11:33–36)?

Olvassuk el Ézs 55:6–13 verseit. Mi a szakasz üzenete? Minek a reményét találjuk benne? Hogyan kapcsolódik ez a gondolat Préd 11:5-höz?

Isten útai nem a mi útaink és az Õ gondolatai nem a mi gondolataink, abban azonban biztosak lehetünk, hogy ami ránk vonatkozik, “békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek” (Jer 29:11). Ez a kívánatos vég az örök élet az új földön, ahol nem lesz Sátán, nem lesz szenvedés, sem veszteség, sem halál. Ez a kívánatos vég, a megígért vég, amit Jézus kereszthalálával biztosított mindenkinek, aki elfogadja.

Hányféleképpen éreztük már, hogy Isten valóban békességet és nem háborúságot készít? Dicsérjük ezért is az Urat, adjunk hálát neki!

világosság és sötétség

Február 21.  

Szerda

A Biblián végigvonul a sötétség és a világosság ellentéte. A sötét a rosszat, a fény pedig a jót jelképezi.

Keressük ki a következõ igehelyeket. Mit olvasunk ezekben a sötétség és a világosság között meglévõ ellentétrõl? Ézs 5:20; Lk 11:34; ApCsel 26:18; Róm 13:12; Ef 5:8; 1Thessz 5:5; 1Pt 2:9; 1Jn 1:5

A sötétet leginkább a fény hiányával jellemezhetjük. Ha a koromsötét szobában valaki megkérdezné, mit látunk, azt felelnénk, hogy semmit, vagy csak a sötétet. A kettõ ugyanaz.

Olvassuk el Préd 11:7–8 verseit, és közben gondoljunk az elõzõ részre. Hogyan foglalhatjuk össze Salamon szavait?

Istentõl ered a világosság, az igazság, a jóság, az öröm és a remény. A sötétség jellemzi mindezek hiányát. A sötéttel hozzuk kapcsolatba a hazugságot, a gonoszságot, a szenvedést és a kétségbeesést, amelyek elõl senki sem menekülhet. Salamon talán arra kívánt célozni, hogy bármilyen áldást nyerjen is Istentõl az ember, mindenkinek az életében jönnek napok, amelyekre a sötétség, a fájdalom, a szenvedés és a kétségbeesés nyomja rá a bélyegét. Nincs, akinek az élete minden rossztól mentes lenne. Talán egyszerûen figyelmeztetni akar Salamon, hogy ne bízzuk el magunkat. Lehet, hogy ma minden jól megy, de ki tudja, mit hoz a holnap? Nem mintha aggódnunk kellene, de ne is vegyük teljesen természetesnek Istentõl kapott áldásainkat. Inkább dicsérjük Istent, hálás szívvel köszönjük meg a sok jót, amivel elhalmoz, hiszen ki tudja, milyen baj csaphat még le!

Saját tapasztalatunk szerint miben különböznek a világosság napjai a sötétség napjaitól? Mi nyomja rá a sötétség bélyegét bizonyos napokra? Mit tehetünk, hogy jobban éljünk az Istentõl jövõ világosságban?

a te ifjúságodnak ideje

Február 22.  

Csütörtök

Olvassuk el Préd 12:1-2 verseit. Mire gondolt Salamon? Milyen feszültséget, ellentétet látunk ezekben a versekben?

Isten az egyik kezével ad, a másikkal pedig elvesz? Arra célozna ezzel Salamon, hogy “érezd jól magad, de ne feledd, Isten végül majd ítéletre hív”? “Mintha azt mondanánk egy gyereknek: 'Csak rosszalkodj nyugodtan, mert úgyis mindenért megkapod a büntetést!'” – fogalmazott egy rabbi régen ezt a verset magyarázva.

A rabbi természetesen tisztában volt vele, hogy nem ez a szöveg lényege. Inkább úgy tûnik, Salamon azt akarta kiemelni, hogy az élet ajándék Istentõl, és éppen ezért jó! Isten azért teremtett, hogy élvezzük az életet, jól érezzük magunkat a bõrünkben, örömmel vegyük mindazt, amit Isten megteremtett. Különösen fiatal korban örüljünk az életnek, amikor még feszül bennünk az energia, az erõ, tele vagyunk célokkal, reményekkel.

Az “élvezetnek” azonban többféle módja is lehetséges. Élvezhetjük “a bûnnek ideig-óráig való gyönyörûségét” (Zsid 11:25), de örülhetünk az Úrban is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy élvezzük Istentõl kapott ajándékainkat, méghozzá Isten akarata szerint. Az energiától duzzadó, szenvedéllyel teli fiatalok könnyen beleesnek a hibába, hogy éppen Istentõl kapott ajándékaikkal ártanak saját maguknak (lásd Példabeszédek 7). Azt is meg kell említenünk, hogy az ítélet idején számot kell majd adnunk tetteinkrõl Istennek!

Hogyan helyezi megfelelõ megvilágításba Préd 12:2 az 1. versben olvasottakat?

Ismét csak azt mondhatjuk, hogy a Szentírás egészének az üzenetét kell figyelembe vennünk. Salamon arra utal, hogy jó, ha örülünk Istentõl kapott ajándékainknak, áldásként élvezve azokat, nem pedig a bûn és a gonoszság útjára térve. Figyeljünk a helyes megközelítésre, hiszen egy nap elmúlik gyermekkorunk, ifjúságunk, sõt az életünk is, akkor pedig számot kell adnunk minden tettünkrõl.

 

Február 23.  

Péntek

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

“Ne felejtsd el, hogy magasabb szintet nem érsz el annál, mint amit magad elé tûzöl. Ezért tûzd magasra a célt, és lépésrõl lépésre, még önmegtagadás, áldozat és keserves erõfeszítés árán is juss el a fejlõdés létráján a legfelsõ fokra! Ne engedd, hogy bármi is utadba álljon! A sors egyetlen ember köré sem szõtt olyan vastag hálót, amelyet tehetetlenül és bizonytalankodva el kellene tûrnie. A mostoha körülmények váltsák ki belõled azt a szilárd elhatározást, hogy leküzdöd a nehézségeket! Egyetlen akadály ledöntése képességet és bátorságot ad újabb akadályok ledöntésére. Céltudatosan menj elõre a helyes irányba, és a körülmények segíteni fognak, nem gátolni” – (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 227-228. old.)!

“Van, akibõl hiányzik az erõs jellem. Olyan, mint a gyurma, bármilyen formára nyomható. Nincs határozott alakja, jellege, és nincs gyakorlati haszna a világban. Feltétlenül fontos legyõzni az efféle gyengeséget, határozatlanságot és eredménytelenséget. Az igazi keresztény jellemet a vasakarat jellemzi. A nehéz körülmények mitsem változtatnak rajta, nem törik meg. Fontos, hogy az embernek gerince, erkölcsi tartása legyen, hûsége ne változzon még a hízelkedés, megvesztegetés vagy megfélemlítés hatására sem” – (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 297. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Hogy segít a gyülekezetünk azoknak, akik nagy nehézségekkel küzdenek? Még mit tehetnénk egyénileg?
  2. Beszéljünk olyan általános eseményekrõl, dolgokról, amelyek mindenkire hatnak, de semmit nem tehetünk ellenük. Mit teszünk ilyenkor? Mit tesz a gyülekezet? Hogyan segíthetünk másoknak is jobban elviselni azokat a dolgokat, amelyeket nincs módunk befolyásolni?
  3. George Bernard Shaw-tól származik a csípõs megjegyzés: “Az élet a fiatalokra pazarolja az ifjúságot”. Mivel segíthet szombatiskolai csoportunk életerõs, energikus, szenvedéllyel teli ifjainknak, nehogy olyan rossz döntéseket hozzanak, amelyek egész életükre kihatnának? Mi az, amivel a helyes irányba vezethetjük õket?

 

Elfogták a rablókat

“Rendkívüli eseményt éltem át egy szombaton... Az állomás felõl hazafelé jövet a Magyar utcán egy pillanat alatt elkapták a válltáskámat. Olyan hirtelen történt mindez, hogy mire már kapcsoltam, hogy nincs a táskám, az elkövetõ már messze járt. Segítségért kiáltottam, hátranéztem és láttam egy kocsit, ami lassan jött, mellette két fiú futott. Intettem nekik, hogy ott szalad a rabló, fogják el. Akkor még nem tudtam, hogy õk az elkövetõvel együtt dolgoznak... Ám felülrõl az isteni segítség nem késett, egy kedves asszonytársam, akit látásból jól ismerek, hirtelen kerékpáron a segítségemre jött. A rendõrjárõrt a gyár elõtti körforgónál találta, a rendõrök pedig gyorsan utolérték a rablók kocsiját. Mire már én odaértem, a négy tagból álló tolvajbandát bilincsbe verve találtam. Az elrabolt táskában még benne volt a pénzem, és az irataim is meglettek. Az elkövetõk talán már örültek a zsákmánynak, de hála a jó Istennek, nem sokáig örülhettek. Arra nem gondoltak, hogy fentrõl jövõ isteni segítség is létezik, amely a gyors emberi segítséggel együttmûködve hatalmas munkát tud végezni, amely ezen a szombat délutánon is bebizonyosodott...” – Olvasható Hidegkúti Lászlóné cikkében, amit a Szerencsi Hírek címû lapban közzétett.

Hidegkúti Lászlóné a cikk mellett küldött kiegészítésben még bõvebben beszámolt az eset körülményeirõl. Leírta, hogy táskájában az iratain kívül egy nagyobb összeg is volt. Már a rablók után eredt, amikor eszébe jutott, hogy a táska egy rekeszében vitte “az Úrnak járó részt, a tizedet is”. Kérte Istent, hogy a tizeddel együtt õrizze meg az õ pénzét is. Amikor visszakapta táskáját, hiánytalanul megtalált benne mindent.

A történet másik érdekessége, amint a rendõrök késõbb elmondták, hogy eredetileg egész másfelé indultak el, de valahogy a gyár elé érkeztek, ahol utolérték a rablókat. 15 perc alatt lezajlott minden. Kiderült, hogy egy hat hete körözött banda követte el ezt a támadást is. Isten hatalma, védelme mutatkozott meg a gyors megoldásban.

Szerencsi Hírek