SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

E HETI TANULMÁNYUNK: Prédikátor 9:21–10:17^*

„A döglõdõ legyek a kenetkészítõnek egész csésze olaját tönkre teszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsõség” (Préd 10:1, Szent István Társulat fordítása; a Károli fordításban 9:21).

A prédikátor könyvét tanulmányozva mostanra már világosan láthatjuk, hogy nem jellemzõ rá az egységes gondolatvezetés. Nem mintha a könyvben szereplõ témák nem képeznének egységet, csak nem könnyû ezt felismerni. Nincsenek rendszerbe foglalva, az egymást követõ gondolatok nem az elõzõek folytatásainak érezhetõk.

Nagyon is fontos elemeket tartalmaz A prédikátor könyvének ez a része, amelyeket érdemes tanulmányozni, különösen a Szentírás többi részével összevetve.

E heti tanulmányunk címe: Gondolatok, szavak és tettek, mert ez a három szó foglalja össze a fejezet témáját. Salamon kitér gondolatainkra, szavainkra és tetteinkre, bár nem éppen ebben a sorrendben. Természetesen, ha szót ejtünk a gondolatokról, a szavakról és a tettekrõl, akkor már szinte mindent érintettünk.

Megkapó költõi stílusával Salamon további kérdéseket vet fel. Helyenként meg kell küzdenünk a fejezet mondanivalójának a megértéséért, de utána tapasztalni fogjuk, hogy ez a rész is tele gyakorlati bölcsességgel, amit jól teszünk, ha megszívlelünk!

* Ebben a részben is eltér a Károli fordítás és az új protestáns bibliafordítás számozása!

Préd 9:21 versét valójában az elõzõ verssel, pontosabban annak utolsó tagmondatával együtt kell olvasni. Nem teljesen ugyanarról van szó, mégis Préd 9:20 segítségével világosabban láthatjuk a 21. versben megfogalmazott elvet: tehet az ember bármilyen sok jót, de egyetlen buta hibával mindent elronthat.

A múlt héten érintettük azt a kérdést is, hogy földi életünk idején kell az örök sorsunkat meghatározó döntéseket meghoznunk. Választásaink azonban közvetlen következményekkel is járnak. Megeshet, hogy az ember egy óvatlan pillanatban, amikor meggyengül, egyetlen tettével hirtelen igen fájdalmas következményeket zúdít magára. Az ilyen esetek közül talán az a legtragikusabb, amikor éppen az úgynevezett „jó”, hûséges, tiszteletreméltó emberek vétenek, ha õk is megcsúsznak, elesnek. Ez pedig bárkivel elõfordulhat. Bizonyos értelemben tehát minél nagyobb tisztelet, megbecsülés övez valakit, minél magasabb pozíciót tölt be, annál nagyobb a felelõssége, hogy különös körültekintéssel fontolja meg lépéseit.

Az alábbiakban jó emberek rossz döntéseinek bibliai példáit találjuk. Mi okozta botlásukat? Milyen következményekkel járt tettük?

1Móz 3:6 __________________________________________________

2Móz 32:1–4 _______________________________________________

2Sám 11:1–4 _______________________________________________

Valaki hosszú éveken át hûségesen szolgálja az Urat, majd egy gyenge pillanatában megbotlik, talán erkölcsi téren, és ezzel hirtelen véget vet szolgálatának, vagy foltot ejt rajta. Akár tetszik, akár nem, számolni kell az ilyen komoly következmények valóságával. Éppen ezért, betöltött tisztünktõl függetlenül, mindannyiunknak körültekintõen kell eljárnunk, jól meg kell fontolnunk minden léptünket! Az iménti példák mindegyikében megbocsátott az érintetteknek az Úr, és nekünk is meg kell bocsátanunk azoknak, akik visszaéltek bizalmunkkal. A bûnbocsánat mégsem jelenti egyben azt is, hogy biztosan megszabadulunk a kellemetlen következményektõl. A legtöbb esetben viselnünk kell a következményeket. Néhány döglött légy hamar megbüdösít egy egész korsó illatos olajat!

Gondolkozzunk el azon, hogy milyen szörnyû következményekkel járna, ha visszaélnénk valakinek a bizalmával! Sose cselekedjünk elhamarkodottan! Vigyázzunk és imádkozzunk!

Préd 9:22 költõi képpel érzékelteti a különbséget a bölcs és a balga szíve (értelme) között. A bal és a jobb oldal képe többször is megjelenik a Bibliában. A jobb oldal utal a megtiszteltetésre, a hatalomra, a kedvezõ ítéletre. Jézus is szólt arról, hogy amikor visszajön, „az Istennek hatalmas jobbján” ül majd (Mt 26:64; lásd még Mt 25:31–34; ApCsel 7:55). Ezzel szemben a bal oldalt rossznak, szerencsétlennek tartották. Még ma is vannak országok, ahol többek között ezért is, jobb kezük használatára kényszerítik a balkezes gyerekeket.

Mindezeket figyelembe véve tehát, mire utalt Salamon Préd 9:22-ben?

Abban az idõben úgy gondolták, hogy a szívbõl indulnak ki a gondolatok, érzelmek és tervek (1Móz 6:5; 2Móz 25:2; 1Sám 16:7). Salamon egyszerûen azt fejtette ki, hogy a bölcs ember vigyáz a gondolataira, érzéseire, szándékaira, a bolond pedig nem. Ez a vers is azt emeli ki, hogy mennyire fontos uralkodni azon, ami bennünk zajlik, hiszen annak elõbb-utóbb külsõ jelei is mutatkoznak.

Préd 9:23 is az elõbbi gondolatot vezeti tovább. Mi az, amivel az eddigieket kiegészíti?

A 23. vers tökéletesen illeszkedik a 22. vershez. Végül leleplezõdik a balga „bölcsessége”, ami „balkezénél” van. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy elõbb­utóbb mások is észreveszik, ha valakinek a szíve nem tiszta, mert egyszer csak enged vágyainak. Rendkívül fontos tehát kordában tartanunk a szívünket! Ha képesek vagyunk uralkodni szívünkön, testünk egésze engedelmeskedik.

Milyen bátorító üzenetet talál 5Móz 30:6-ban az, aki pl. helytelen gondolatokkal küzd? Milyen gyakorlati tanáccsal szolgálnak Fil 4:6–8 versei? Hogyan váltható valóra az ígéret?

Salamon tovább fûzi a mondások sorát. Préd 10:1–4 kissé nehezen érthetõ. Ez a szakasz a könyvben már korábban is érintett kérdéssel, az igazságtalanságok témájával foglalkozik.

Milyen igazságtalanságokat, jogtalanságokat említ meg Salamon a kérdéses versekben? Még milyen példákkal szélesíthetnénk a kört?

„Salamon korában csak a kivételesen jó helyzetben lévõk jártak lovon vagy öszvéren (2Sám 18:9; 1Kir 1:38; 2Krón 25:28; Eszt 6:8; Jer 17:25), az alacsonyabb sorú emberek szamárháton közlekedtek. Izráel népe történelmének korábbi szakaszában még a királyok és hercegek is szamarakat, öszvéreket ültek meg (Bír 5:10; 10:4; 1Kir 1:33)” – (The SDA Bible Commentary, 3. köt. 1098. old.).

Megesik, hogy néhány gazdag ember alacsony sorsra jut. Itt valójában arról van szó, hogy nem mindig az elvárások szerint alakulnak a dolgok. Elõfordul, hogy valaki bolond létére nagy méltóságra tesz szert, a másik meg noha gazdag volt, alacsony sorsra jut. Olvashatunk hûséges emberekrõl, akik szenvednek, míg a gonoszok virulnak, és még folytathatnánk a sort. Minden bizonnyal azért kerül elõ ez a kérdéskör A prédikátor könyvében is, mert a probléma annyira elterjedt. Nem engedhetjük, hogy ilyen dolgok aláássák Istenbe vetett hitünket, bizalmunkat! Ez is része annak, hogy bûnös világban élünk.

Hogyan enyhíthetjük az igazságtalanságokat és egyenlõtlenségeket, amelyeknek tanúi vagyunk? Elég, ha azt mondjuk, hogy ez is a bûnös világ velejárója, vagy pedig tennünk is kell valamit az igazságért, egyenlõségért, tisztaságért? Ha igen, hogyan? Erõfeszítéseink mennyiben különböznek a világétól? Lásd Ézs 58:6–7; Mt 26:52; Jn 18:36; 2Kor 10:4; Jel 13:10!

Préd 10:5–8 verseiben rövid mondások sorát találjuk, amelyek az élet különbözõ területeit érintik. Milyen következtetést vonhatunk le ezekbõl?

Elég nehezen érthetõ ez a szakasz. A különbözõ kommentátorok más és más értelmet látnak benne. Az alábbi gondolatokat az Adventista Bibliakommentár nyomán közöljük.

Az 5. vers a bosszúszomjas lelkületrõl szól, arról, amikor valaki gonoszt forral a másik ellen. Aki másnak ás vermet, a végén maga esik bele (Zsolt 7:16; 57:7; Péld 26:27; lásd még Eszt 9:23, 25). A vers második fele is hasonló gondolatot fejez ki: ha valaki lerontja szomszédja „gyepû”-jét (új prot. ford.: kõkerítés), megmarhatja az alatta megbúvó kígyó.

A 6. vers pontos jelentését vitatják. Salamon talán egyszerûen azt akarta kifejezni, hogy még ha jót is tesz az ember, esetenként akkor is érheti valami rossz miatta. Ez a magyarázat jól illik Salamon jellemzõen borúsabb szemléletéhez.

A 7. vers egyértelmû. Sokkal nehezebb tompa késsel vágni, jobban járunk, ha használat elõtt megélezzük a pengéjét. Hasonlóképpen hasznos a bölcsesség, azaz ha alaposan felkészülünk, mielõtt belevágnánk valamibe. „A jellemépítés mesterségénél a keresztény keresse meg a legkifinomultabb lelki eszközöket, és használja is azokat! Az erõfeszítés önmagában kevés. Szükség van a tudásra és a buzgalomra, lelkesedésre is (lásd Róm 10:2)” – (The SDA Bible Commentary, 3. köt. 1098. old.).

A 8. vers lényegében azt fejezi ki, hogy értelmetlen volna a kígyómarás után kígyóbûvöléssel próbálkozni (hiszen pl. a vipera marása halálos).

Tekintsük át a mai gondolatokat. Személy szerint melyik áll hozzánk a legközelebb, melyik mondja a legtöbbet nekünk? Milyen tanulságot vonhatunk le, amit a saját életünkben is alkalmazhatunk? Hajlamosak vagyunk a bosszúállásra? Mennyi idõt szánunk a naponkénti lelki felkészülésre, hogy készen álljunk, akármilyen megpróbáltatásokkal is kell szembenéznünk?

A prédikátor könyve 10. fejezetének második fele több témát is érint. Ma leg­inkább a 9-11. és a 17. versekre figyelünk. Ebben a szakaszban beszédünkre kerül a hangsúly. Igen jól meg kell fontolnunk minden szavunkat!

Hasonlítsuk össze a bölcs és a balga beszédét a 9. vers alapján. Mi ennek a lényege? Lásd még Zsolt 45:3; Péld 22:11; Lk 4:22!

A „kedvessé”-nek fordított szó ugyanaz, amit máshol „kegyelem”-nek fordít a Szentírás, pl. „Noé kegyelmet talála az Úr elõtt” (1Móz 6:8). A kegyelem meg nem érdemelt jóindulat, amikor a megérdemelt büntetést nem kapjuk meg. Ez az üdvösség lényege. Nem kapjuk meg a büntetést, amit érdemelnénk, mert Jézus magára vállalta azt. A balga vesztét viszont éppen saját szavai okozzák. Az „elnyelik” szó gyakran elõfordul a Szentírásban, a bûnös bûnhõdésére utal (2Móz 15:12; 4Móz 16:32; Jer 51:34; JSir 2:5).

Olvassuk el Préd 10:10 versét. Hogyan emeli ki az elõzõ rész végén elhangzottakat?

Gyakran elõfordul, hogy azt mondjuk valakire: „Beszélni tud, de cselekedni már nem!” Általában persze az elhangzott szó tettekhez vezet, mivel szavaink hozzák felszínre, mi van szívünk mélyén. A balga esetében az is éppen elég rossz, ha csak a száját jártatja, mást nem tesz, de cselekedeteivel még csak tetézi a bajt. Nem csoda hát, hogy a Szentírásban Isten újból és újból figyelmeztet: ügyeljünk szavainkra!

Figyeljük meg a 17. verset. Milyen bölcs tanácsot találunk itt?

Ennek az a lényege, hogy a bölcs ember jól meggondolja, mit mond, a bolond szavai viszont ilyen vagy olyan módon szükségtelen fájdalmat, szomorúságot okoznak.

Gondoljunk egy olyan alkalomra, amikor kimondtunk valamit, pedig nem kellett volna, és baj lett belõle. Mit tanultunk az esetbõl? Mit tanácsolhatunk annak, aki nem érzi, hogy fontos volna megválogatni szavait?

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 265-266. old.; Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 230-233. old.

„A természet törvényébõl következik, hogy kimondott szavaink elmélyítik, megerõsítik gondolatainkat és érzéseinket. Míg a szavak gondolatokat fejeznek ki, az is igaz, hogy a szavakat gondolatok követik. Ha többet beszélnénk hitünkrõl, ha jobban örülnénk a nyilvánvalóan elnyert áldásoknak, azaz Isten nagy kegyelmének és szeretetének, akkor hitünk csak erõsödne, és boldogabbak lennénk. Emberi nyelv képtelen kifejezni, véges elme nem tudja felfogni, hogy milyen áldások származnak abból, ha igazán értékeljük Isten jóságát és szeretetét. Már itt a földön is soha ki nem apadó forráshoz hasonlíthatna örömünk, mert az a folyam táplálja, amely közvetlenül Isten trónjától ered” – (El­len G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. 2. kiad. Budapest, 2001, Advent Ki­adó. 175. old.; [a szerk. fordítása]).

„Ma kimondott szavaink még akkor is visszhangzanak majd, amikor idõ többé nem lesz. Tetteinket megörökítik a mennyei könyvek, éppen úgy, mint ahogy az arcvonásokat megörökíti a fényképész lemeze. Ezek határozzák meg, mi lesz örök sorsunk: mennyei boldogság vagy örök veszedelem, kínzó fájdalom” – (Ellen G. White: Testimonies to Ministers. 429-430. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Mit válthatnak ki szavaink: felemelõ vagy romboló a hatásuk? Hogyan segíthetünk egymásnak még jobban megérteni a beszédben is megnyilvánuló megfontoltság értékét? Érdemes megemlíteni a szavak súlyával kapcsolatos személyes tapasztalatokat. Soroljunk fel egyszerû, de alapvetõen fontos elveket, amelyek iránymutatóak lehetnek.

2. Gondolataink hatása igen messze vezet! Erre való tekintettel, hogyan segíthet szombatiskolai csoportunk a gyülekezet fiataljainak eldönteni, hogy mit olvasnak el, ill. néznek meg? Miért kell jól meggondolni, milyen gondolatoknak adunk teret?

3. Mi a helyzet azzal, ha valaki súlyosan visszaél a közösség bizalmával? Mit tesz a gyülekezet ilyen esetben? Milyen elvek szabályozzák lépéseinket? Tetteinkben hogyan nyilvánulhat meg egyrészt a vétkes iránti kegyelem és irgalom, másrészt a közösség védelme?

Juhász gyula: Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyûlölted õket,

A gyûlölõket és a köpködõket.

 

Szeretted ezt a szomorú világot

S az embert, ezt a nyomorú virágot.

 

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,

És hogy fölöttünk csak az Úr ítélhet.

 

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad

Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

 

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,

Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

 

Ma is elégszer hallod a magasban

A gyûlölet hangját, amely égbe harsan.

 

A gyilkos ember hangját, aki részeg,

S a szeretet szavát feszítené meg.

 

Én Jézusom, most is csak szánd meg õket,

A gyûlölõket, a köpködõket.

 

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,

Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.