3. tanulmány − 2007
január 13 - 19."AMIT MEGKÍVÁNT A SZEMEM"
E HETI TANULMÁNYUNK:
Prédikátor 2; Példabeszédek 3:13–26“Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt…?” (Préd 2:22, új prot. ford.; a Károli fordításban a 23. vers!)
“Ó jaj, a filozófiát,
a jog - s az orvostudományt
és – haj – a teológiát:
mind buzgón búvároltam át.
S most mégis úgy állok, tudatlan,
mint amikor munkámba fogtam.”
(Johann Wolfgang Goethe: Faust. Budapest, 1967, Európa Kiadó. 23. old.)
Tehát Faust sem lelt nagyobb megelégedettséget a bölcsesség kutatásában, mint Salamon. Még teológiai tanulmányaink is zsákutcába visznek, ha nem alázattal, õszinte tudásvággyal végezzük.
Salamon nem adta el nyíltan az ördögnek a lelkét, mint ahogy Faust tette, amikor a boldogságot és a beteljesedést kereste, mégis éppen az történhetett vele, így sülylyedt olyan mélységig. Jézus azonban még lejjebb hajolt, “bûnné” lett értünk (2Kor 5:21), hogy a leginkább lecsúszott embert is felemelhesse a bûn mocsarából.
A héten tovább boncolgatjuk Salamonnak azokat a szavait, amelyek teljes elkeseredését tükrözik az élet, pontosabban: az Istentõl elszakadt élet miatt. Gondolataiból értékes tanulságokat szûrhetünk le. Ugyan miért kellene nekünk is beleesnünk ugyanazokba a hibákba?
Ebben a részben is eltér a Károli fordítás és az új protestáns bibliafordítás számozása!
| A LÉLEK GYÖTRELME |
Vasárnap - január 14. |
Az 1. fejezet végén Salamon az évek során gyûjtött bölcsességére és tudására gondolva kesergett (Préd 1:16–2:1). Mindent értelmetlennek látott, a lélek gyötrelmének, vagy ahogy az új protestáns fordításban olvasható: “hasztalan erõlködés”-nek (Préd 1:17). Milyen szomorú, hogy ide jutott! Pedig a Bibliában többször is olvashatjuk, hogy életének korábbi szakaszában mennyire csodálták az emberek nagy bölcsességéért (lásd 1Kir 10:1–8; 4:29–34).
Hasonlítsuk össze Salamonnak A prédikátor könyvében feljegyzett gondolatait azzal, amit élete korábbi szakaszában írt a bölcsességre vonatkozóan (lásd pl. Péld 3:13–26). Vajon mi okozhatta a változást?
Az idõs, megkeseredett Salamon tévútra tért, és már szinte semmit nem jelentett neki a felhalmozott ismeret és bölcsesség. A példabeszédek könyvében említett bölcsesség Isten ismeretén alapul, hiszen Isten a valódi tudás forrása. Még jobban kiemeli ezt a gondolatot Salamon, amikor a bölcsességet és az értelmet közvetlenül a Teremtõ Istennel hozza összefüggésbe (Péld 3:19), ismét bizonyítva, hogy a bölcsesség kezdete, alapja az Isten félelme. A bölcsesség nem csupán elvont teológiai elképzelés Isten természetérõl vagy a mindenhatóság korlátairól. A példabeszédek könyvének ezen a részén találunk még egy gyakorlati elemet is: az igazi bölcsesség szükségképpen megmutatkozik abban, hogyan él az ember. Salamon eltévelyedett, és elveszítette korábbi, igazi bölcsességét is, aminek a helyét a világ szerinti bölcsesség foglalta el. Ezért tartotta késõbb már hiábavalónak, értelmetlennek, inkább gyötrelemnek a bölcsesség kutatását.
Új fejezet kezdõdik, de szoros gondolati kapcsolatot találunk az 1. fejezet vége és a 2. fejezet eleje között. Olvassuk el Préd 1:16–2:2 verseit. Mire utal itt Salamon?
Jellemzõ az emberre, hogy a boldogságot, a megelégedettség érzését hajszolva az egyik világi dolog után a másikba vág bele, de hiába! Ha a saját életünkre gondolunk, mi hogyan akartuk a világ szerinti boldogságot elérni? Miért nem lehetünk így boldogok?
| ÉLVEZETEK |
Hétfő - január 15. |
Salamon úgy érezte, hogy hiábavaló volt a bölcsességet keresni, ezért vetette magát a földi örömök hajszolásába. Hedonizmusnak nevezzük azt, amikor valaki csak a gyönyört keresi. Az élvhajhászatba merült emberek közül a legtöbben egyszerûen csak jól akarják érezni magukat, de valóban vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy az élvezet a legfõbb jó, és ami földi örömet nyújt, az csak jó lehet.
Aki nem hisz Istenben, arra gondol, hogy csak egy élete van. Ha pedig a földi életen túl nincs mit várni, és ha nem létezik erkölcsi törvény, aminek alapján az embernek számot kellene adnia életérõl, miért is ne engedné szabadjára a vágyait? Miért ne tenne meg mindent, amire csak kedve kerekedik, akár mások kárán is? Mit felelhetnénk ilyen érvelésre?
Hasonlítsuk össze Salamon Préd 2:2–4 verseiben feljegyzett gondolatait azzal, amit Péld 6:23–29; 7:6–27; 20:1; 23:1–6 verseiben olvashatunk. Milyen különbségre figyelhetünk fel?
Ha csak az élvezeteket keressük, számolnunk kell egy furcsasággal. Miután megkaptuk, amit akartunk, és ha még élveztük is, hamarosan mégsem találjuk meg benne az igazi megelégedést. Elõbb-utóbb mintha veszítene értékébõl, vagy mind több és több kell belõle, hogy a közvetlen megelégedettségnek ugyanarra a fokára érjünk. Ki hamarabb, ki késõbb döbben rá, hogy az életben a gyönyörön kívül még sok fontos dolog van; az öncélú élvezetek után az ember mindent üresnek, tartalmatlannak, értéktelennek érez, nem lesz megelégedett. Ezt Salamon a saját kárán tanulta meg.
Salamonnak – aki egykor a testi kívánságok veszélyeire figyelmeztetett – “hétszáz fõrangú és háromszáz másodrangú felesége” (1Kir 11:3) volt. Fiatalon még a falánkság veszélyeire figyelmeztetett, késõbb azonban udvara az ott folyó dõzsölésrõl híresült el (1Kir 4:22–23 [az új protestáns fordításban 5:2–3]). Igen könnyû elesni! Milyen tanulságot vonhatunk le Salamon példájából, ami figyelmeztetésül szolgálhat?
| "AMIT MEGKÍVÁNT A SZEMEM" |
Kedd - január 16. |
Az amerikai történelem egyik leghíresebb és legsikeresebb üzletembere volt Lee Iacocca, aki hosszú éveken át irányította a hatalmas Chrysler vállalatot. Õ mondta egyszer: “Megértem életem alkonyát, és még mindig azon tûnõdöm, mi is az élet értelme... Annyit azért elmondhatok, hogy a hírnév és a szerencse mulandó.”
Olvassuk el Préd 2:5-12 verseit. Mi ennek a szakasznak a lényege?
Természetes, hogy Salamont bizonyos fokú megelégedéssel töltötte el a jólét (Préd 2:11), de megelégedettsége nem volt tartós, nem kapta meg, amire lelke mélyén vágyott (12. vers). Ha valóban az anyagiakon múlna, Salamon lehetett volna a világ legboldogabb embere. A prédikátor könyve mégsem egy boldog ember szavait tükrözi.
Olvassuk el újból Préd 2:5–12 verseit. Mit mondhatott magáénak Salamon? Lásd még 1Kir 7; 10:10-29!
Annyi mindent megkapott, akkor miért nem volt mégsem igazán boldog?
Itt csak az anyagi természetû dolgokról esik szó. Salamon valóban megkapott mindent, hogy fizikai vágyait kielégíthesse. De az ember nem csak test – a létfontosságú szervek összessége. Lényünk része lelki, erkölcsi oldalunk is, amit anyagi természetû dolgok nem elégíthetnek ki igazán. Salamon esete is éppen ezt bizonyítja. Érdekes, hogy az úgynevezett “fejlett” világban, ahol a többség anyagi biztonságban, gazdagságban él, sokszor boldogtalanabbak, az élettel elégedetlenebbek az emberek mint ott, ahol kevesebbel kell beérni.
Olvassuk el Mt 6:33-at. Hogyan könnyíthetett volna Salamon gondján az itt kifejtett igazság? Milyen tanulsággal szolgál ez az ige kísértéseink közepette?
| A BOLOND EMBER SORSA |
Szerda - január 17. |
“Azért ezt gondoltam magamban: Ha az én sorsom is az lesz, ami a bolondé, akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt mondtam magamban: Ez is hiábavalóság!”
(Préd 2:15, új prot. ford.; a Károli fordításban a 16. vers!)Salamon rosszul érezte magát. Úgy gondolta, hogy nagy bölcsességének sem-mi haszna. Késõbb a földi gyönyöröket kereste, csak a szórakozással törõdött, de azt is üresnek találta. Hiába volt az ókori birodalmak egyik leggazdagabb embere, mégsem csillapította semmi a lelke mélyérõl fakadó sóvárgást. Úgy érezte, hogy “az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme” (Préd 2:12). És a helyzet csak tovább romlott.
Olvassuk el Préd 2:13–18 verseit. Mirõl panaszkodott Salamon? Mennyire helytálló a panasza? Keresztényként mit mondhatunk annak, aki így érez?
Jézus egyik mondása kapcsolatba hozható Salamon szavaival. Beszélt arról, hogy az Atya “felhozza az õ napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esõt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Mt 5:45). Máskor pedig ezt mondta a galileaiakról szólva, “kiknek vérét Pilátus az õ áldozatukkal elegyítette”: “Gondoljátok-é, hogy ezek a galileabeliek bûnösebbek voltak valamennyi galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sõt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek” (Lk 13:1-3; lásd még 4-5. versek). Jézus mindkét helyen egyértelmûen kifejtette, hogy a fájdalom és a szenvedés nemcsak a gonoszok osztályrésze. Szenvednek a jók is. Salamon így arra a következtetésre jutott, hogy hiábavaló minden, amit teszünk, hiszen legyünk akár balgák, akár bölcsek, végül mindannyiunknak meg kell halni. Jézus azonban egészen másra hívta fel a figyelmet: “Ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek”. Jézus a rosszakra és a jókra közvetlenül váró sorson túlmutatva valami másra utalt.
Hogyan segít Istenbe vetett hitünk megbirkózni a minden emberre váró halál gondolatával? Soroljunk fel bibliai ígéreteket, amelyekre reménységünket alapozzuk!
| HAGYATÉK |
Csütörtök - január 18. |
Salamon keserûsége egyre mélyül. Nem elég, hogy minden földi törekvése végül semmivé válik, mindenkinek, bölcsnek és balgának egyaránt meg kell halnia, de még az is panaszra készteti, ami a halál után következik.
Miért panaszkodik Salamon Préd 2:18–27-ben?
Nagyon is valóságos, amire Salamon itt rámutat. Az embereket foglalkoztatja, hogy mi marad utánuk. Elkeserítõ a gondolat, hogy az utánunk jövõ lerombolja, amit egész életünk kemény munkájával építettünk fel. Tekintettel arra, ahogy trónralépése után élt, kissé ironikus, hogy éppen õ fogalmaz meg ilyen aggodalmakat. Ugyan mi lehetett volna Dávid véleménye arról, ahogy fia az örökségét kezelte? Vagy talán éppen ez ejtette gondolkodóba Salamont azzal kapcsolatban, hogy utóda vajon mit kezd majd hagyatékával?
Olvassuk el Préd 2:25–27 verseit. Mire mutatott itt rá a király?
Mintha ezt akarná kifejezni Salamon a kissé nehezen érthetõ versekkel: Mivel nem szabhatom meg utódaimnak, hogy mit tegyenek, az lesz a legjobb, ha a hátralévõ idõmet jól töltöm el. Nem a kicsapongásra céloz (hiszen azt már kipróbálta). Úgy tûnik, inkább a Biblia szerinti életmódra utalt: az Isten akaratával egyezõ élet számos földi öröm forrása, amelyek közé tartoznak fizikai élvezetek is.
“Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl, és bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál; és kenyeret, amely megerõsíti a halandónak szívét” (Zsolt 104:14–15).
Örökösök vagyunk (Róm 8:17; Gal 3:29; 4:7), mennyei Atyánktól felmérhetetlenül gazdag ajándékot kapunk: üdvösséget Jézus Krisztusban (Zsid 9:28; 1Pt 1:5). Látszik-e napi döntéseinkbõl, hogy nem akarjuk eltékozolni örökségünket?
|
Péntek - január 19. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:
Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. 2. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 253–254. old.
“[Salamon] által bepillantást nyerhetünk a boldogság keresésének történelmébe. Próbára tette magát szellemi téren; semmit nem tagadott meg magától, ami-ben gyönyört talált; kereskedelmi vállalkozásainak terveit megvalósította. Az udvari élet káprázatos pompája vette körül... Elefántcsontból készült trónuson ült, amelyhez hat arany oroszlánnal szegélyezett, tömör arany lépcsõk vezettek fel. Csodálatosan megtervezett és gondozott parkokon nyugodott meg pillantása. E területek a tökéletes szépség látványával gyönyörködtették... A szivárvány minden színében pompázó madarak szálltak ágról ágra, édes dalukkal betöltve a tájat. Díszes ruházatú, felékszerezett ifjú szolgálók lesték az uralkodó sóhajtását is. Szórakoztatására pazar, igen költséges mulatságokat, zenei és sporteseményeket, játékokat rendeztek.
De...az egykor tisztaságot és értelmet tükrözõ arcán nyomot hagyott kicsapongó életmódja. Homlokára barázdákat vésett a gond és a boldogtalanság. Megtépázott idegei és alakjának petyhüdtsége arról árulkodott, hogy igencsak áthágta a természet törvényeit. Saját maga bevallotta, hogy életét eltékozolta, hasztalan kergette a boldogságot” – (Ellen G. White: My Life Today, 167. old.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Egy egyetemi professzor így utasította el adventista diákja szavait: “Semmi szükségem a maga Jézusára! Híres vagyok, gyönyörû otthonom, remek állásom van. Fel tud maga mutatni valamit, ami nekem hiányzik?” Mit válaszolnánk erre?
Beszélgessünk olyan mai “Salamonokról”, gazdag és híres emberekrõl, akiknek látszólag minden megadatott, végül mégis kiderül, mennyire szomorú is volt az életük. Milyen tanulságot vonhatunk le ebbõl?