SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

12. tanulmány     2006  december 16 - 22.

Tanító melléklet Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

BÖRTÖNBŐL A PALOTÁBA

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 37:2–41:40

“Senki sincs nálamnál nagyobb az õ házában; és tõlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?” (1Móz 39:9)

Jákób története tovább folytatódik, az egymást követõ fordulatok mind inkább szembeállítják az emberi gyarlóságot Isten jóságával és kegyelmével.

1Mózes 34. fejezetében olvashatunk arról, hogy Jákób lányán, Dinán erõszakot tesz az egyik városállam fejedelmének a fia. Jákób két fia, Simeon és Lévi ezért a város teljes férfilakosságát lemészárolja. A megtorlástól való félelem miatt Jákób elmenekül, és visszatér Bételbe (1Mózes 35), ahol az iszonyatos események dacára ismét megjelenik neki az Úr, hogy megerõsítse a szövetség ígéreteit: “Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen tetõled; és királyok származzanak a te ágyékodból. És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet” (1Móz 35:11–12).

A 35. fejezetben olvashatunk még Benjámin születésérõl és Ráhel haláláról. A feljegyzés megemlíti azt is, hogy Rúben “hála Bilhával, az õ atyjának ágyasával” (22. vers). A fejezet azzal ér véget, hogy Jákób újra találkozik atyjával, Izsákkal, aki ekkor már 180 éves volt. Az idõs pátriárka nem sokkal azután meghalt. Két fia együtt temette el.

1Mózes 36 Ézsau leszármazottairól ad hírt, a családnak arról az ágáról, amely gyakorlatilag ezután háttérbe került. A 37. fejezetben pedig visszatérünk Jákóbhoz és “kiválasztott” utódaihoz.

Mi a tanulság mindebbõl? Ha Isten még a bûn ilyen elképesztõ burjánzása közepette is véghez tudja vinni akaratát, képzeljük csak el, mi lenne, ha mindenki engedelmeskedne az Úrnak, aki követõjének vallja magát!

AZ ÁLOMLÁTÓ

Vasárnap december 17.

Olvassuk el 1Mózes 37. fejezetét, majd válaszoljunk a következõ kérdésekre.

1. Miért gyûlölték annyira Józsefet a testvérei?

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________

2. József még mivel súlyosbította a helyzetet?

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________

3. Olvassuk el ismét 1Móz 37:21–22 verseit. Hogy lehet, hogy éppen Rúben volt az, aki igyekezett helyesen cselekedni?

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________

4. Miért nem ölték meg végül Józsefet (25–28. versek)?

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________

5. Tekintsük át Jákób életét. Mi lehetett az múltbéli tettei és hibái közül, amivel elõidézte ezt a tragédiát?

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________

Borzalmas történet, de nem meglepõ, ha tekintetbe vesszük, hogy már mi minden megesett ebben a családban. A kezdet kezdetétõl fogva, ilyen vagy olyan formában irigység, kegyetlenség, csalás jellemezte õket. Valójában nem ismerték az igaz Istent Jákób fiai, akit apjuk imádott, és akitõl külön kinyilatkoztatásokat is kapott. Azt sem tudták, hogy mi az õszinte, szívbõl jövõ megtérés, ami pedig elengedhetetlen az Úr szolgálatához.

Gondolkozzunk el azon, hogy mibe sodorta a testvéreket a bûn (ebben az esetben az irigység)! Mivé fajulhat a mi életünkben is a bûn, ha nem szállunk szembe vele?

JÚDA BŰNE

Hétfõ december 18.

Olvassuk el 1Mózes 38. fejezetét. Mit árul el ez a történet Júda jellemérõl?

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________

Valamilyen oknál fogva 1Mózes 38 megszakítja József történetének elbeszélését. Talán így akarta az Úr szembeállítani az áruló Júda erkölcstelenségét annak a nemes, erkölcsös jellemével, akit elárult – Józsefével.

1Mózes 38 segítségével jobban megérthetjük, hogy “az a veszély fenyegette Jákób fiait, akik megfeledkeztek szent elhivatottságukról, hogy Kánaán bûneibe esve õk is elpusztulnak. Ha Isten kegyelmesen közbe nem lép, hogy Jákób egész házanépe Egyiptomba költözzön, a kiválasztott népet megemésztette volna Kánaán szokásainak pusztító hatása. A 38. fejezet tehát Izráel történetének szerves részét képezi” – (SDA Bible Commentary, 1. köt. 434. old.).

Júda bûnössége tagadhatatlan, mégis mi bizonyítja, hogy volt benne valamennyi erkölcsi tartás (Lásd 1Móz 38:26; 37:26)?

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________

Miután leleplezték, Júda beismerte bûnét. Mint a József elleni összeesküvés idején, itt is kivillant, hogy a gyakorta botrányos, szégyenletes viselkedése alatt meghúzódott némi becsület. A szívében végbement változásra utal, hogy õszintén bevallotta vétkét. Abból is látszott, hogy más ember lett, ahogy a késõbbiekben Támárral bánt. Júda különleges helyet kapott Krisztus nemzetségi táblázatában (1Móz 49:10). Bátyjaiénál nemesebb jelleme tette alkalmassá arra, hogy vezetõ szerepet töltsön be a családjában, utódai pedig Izráel népe között (1Móz 49:3–4, 8–10).

Miért nem szabad ítélkezni mások felett (Mt 7:1)? Mi a különbség bizonyos cselekedetek megítélése és emberek elítélése között? Miért fontos különbséget tenni e kettõ között?

JÓZSEF EGYIPTOMBAN (1Mózes 39)

Kedd december 19.

A Józsefet magával hurcoló karaván elhaladt a dombok mellett, ahol Jákób sátrai álltak. A serdülõ fiú egy darabig “teljesen átadta magát a fájdalomnak és rémületnek” – (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 172. old.). De emlékezett a történetekre, amelyeket apjától hallott, hogy milyen szeretettel és hûséggel vezette Isten Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot. El is határozta, bízni fog az Úrban, és úgy él majd, mint aki Istenhez tartozik. Az isteni gondviselés Jákób családjának szabadulását készítette elõ azzal, hogy József Egyiptomba került. Isten akarata volt, hogy Ábrahám népe idegen uralom alatt éljen, amíg az emoreusok bûne Kánaánban tetõfokára nem ér (1Móz 15:13–16). Páratlan történet veszi kezdetét ekkor, ékes példájaként annak, hogy mi mindent megtehet az Úr egy ember által, aki hûséges akar maradni hozzá, történjék bármi.

Nagyon keveset tudunk József életének korábbi éveirõl, családja viselt dolgai pedig nem mondhatók éppen biztatónak. Vajon sejthetõ volt, hogy õ mégis ennyire hûséges lesz az Úrhoz? Milyen tanulságot szûrhetünk le a válaszból?

Mennyi baj forrása volt József családjában az érzéki vágy (1Móz 35:22; 38:16, 18), amit csak tetézett a többnejûség gyakorlata (nyilván az alantasabb szenvedélyeket szítva)! József hitérõl és jellemérõl azonban nagyszerû képet fest, hogy állhatatosan kitartott, ura feleségének szüntelen csábítása ellenére is.

Rettenetes volt, amikor Józsefet eladták rabszolgának, és börtönbe is igazságtalanul került. Mégis, 1Mózes 39-ben három helyen is olvashatjuk, hogy “az Úr Józseffel vala”. Mit jelent ez? Hogyan lehetett vele az Úr, amikor annyi baj érte?

A bajok és megpróbáltatások egyáltalán nem azt jelzik, hogy Isten elhagyta volna az embert. József eleinte nem láthatta meg Isten gondviselését. Akkor még nem értette azt, ami számunkra már egészen világos. Saját szempontjából nézve minden érthetetlennek tûnt, ennek ellenére elhatározta, hogy hûséges marad.

Mit jelent akkor is bízni Istenben, ha látszólag semmi hasznunk belõle?

A FÕPOHÁRNOK ÉS A FÕSÜTÕMESTER (1Mózes 40)

Szerda december 20.

A fõsütõmester és a fõpohárnok a fáraó udvarában magas tisztséget töltött be (vö. Neh 1:11). Õket is börtönbe vetették. Talán az volt a vád ellenük, hogy merényletre készültek a fáraó ellen. A tömlöcben József felügyelete alá kerültek.

Mit tudhatunk még meg József viselkedésérõl, jellemérõl 1Móz 40:6–8 alapján?

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________

József segítõkész, figyelmes volt még a börtönben is, és bizonyságot is tett az Úrról (8. vers). Félreérthetetlenül Istennek tulajdonította az álmok megfejtésének képességét.

József ugyan egyre “feljebb került” a börtönben is, és továbbra is megõrizte Isten iránti hûségét, mégis valami elárulta, milyen nagyon fájt neki az igazságtalanság, és mennyire szeretett volna kiszabadulni. Mi volt az?

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________

József hitt, ugyanakkor emberi segítséget is keresett. Nem tudta, mit hoz a jövõ, nem ismerte az Úr szándékát, igyekezett hát megtenni, ami tõle telt, hogy szorult helyzetébõl kilábaljon - ami emberi, és érthetõ is. De hiába. A fõpohárnok, amint kiszabadult, azonnal megfeledkezett Józsefrõl. Persze, ha jobban meggondoljuk, ugyan mit is mondhatott volna? Azt, hogy: “Hatalmas Fáraó! Van a börtönben egy héber fogoly, aki igazán rendes. Még álmot is tud fejteni. Jó lenne, ha kihozatnád!”? Azért a javára írhatjuk, hogy amikor eljött a megfelelõ idõ, szólt néhány szót József érdekében (1Móz 41). Addig azonban hõsünknek még további két éven át kellett a kétellyel és a csüggedéssel küzdenie.

József bizonyára teljesen elkeseredett kilátástalannak tûnõ helyzete miatt. Milyen könnyen feladhatta volna a reményt, a hitet! Mit teszünk mi, ha Józsefhez hasonlóan teljes elkeseredés kerít hatalmába életünk bizonyos eseményei miatt? Hogyan õrizhetjük meg hitünket, reménységünket a csalódások közepette?

JÓZSEF KISZABADUL (1Mózes 41:1–40)

Csütörtök december 21.

Jellegzetesen egyiptomi kép tárul elénk. Hûsölõ tehenek – szinte magunk elõtt látjuk, ahogy állnak a folyóban. Szó esik a nádasról is (1Móz 41:2). József megborotválkozik (az egyiptomi festményeken arról ismerhetõk fel a sémiták, hogy szakállat viselnek). A Nílust tartották az élet forrásának az egyiptomiak; eléggé ijesztõ lehetett hát nekik a folyóból kijövõ sovány tehenek képe.

Hogyan emlékezik meg a fõpohárnok végül Józsefrõl?

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________

József még a sok csalódás után is hangot adott atyái Istenébe vetett hitének. A 16. versben is láthatjuk, amikor határozottan elmondja, hogy csak Isten segítségével tudja megfejteni az álmokat. Ez azért igen figyelemreméltó, mert éppen úgy magának is tulajdoníthatta volna a dicsõséget, hogy jobban felhívja magára a fáraó figyelmét. De nem tette. Cselekedetei itt is hitére utalnak.

Mit mondott József az álom megfejtése után?

_________________________________________________________________

_________________________________________________________________

József értelmezése szerint a jövendölésben szereplõ minden eseményben Isten tettei nyilvánulnak meg. Isten kezét látta a történtekben. Szavai tanúsítják, hogy rendületlenül bízott az Úr hatalmában és erejében, ezért tudta megõrizni hitét még a börtönben is.

Miután József megmagyarázta a fáraó álmát, néhány tanácsot is elmondott a teendõkkel kapcsolatban. Közben megemlítette, hogy kinevezhetne a fáraó valakit a gabona begyûjtésének megszervezésére. Mi volt az álomban, amit – legalábbis a Szentírás feljegyzése szerint – így értelmezhetnénk? Semmi. Talán József megérezte, hogy itt az alkalom kiszabadulni a börtönbõl, és így akart helyet biztosítani magának. Miért is ne? Emberileg próbálkozott, amit megtehetett még az is, aki szerette Istent, és hûséges volt hozzá.

Péntek december 22.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: “József a börtönbõl kilépve egész Egyiptom urává emelkedett. Sok nehézségnek és veszélynek kitett, magas pozíció volt ez. Senki sem állhat a csúcson veszély nélkül. Ahogy a vihar épen hagyja a völgy egyszerû virágát, de kitépi a hegycsúcson magasodó fát, éppúgy a világi sikerrel és megbecsüléssel járó kísértések a mélybe taszíthatják azokat, akik szerény életkörülmények között becsületesek maradtak. De József jelleme kiállta a viszontagságok próbáját éppúgy, mint a jólétét. A fáraók palotájában éppúgy hûséges volt Istenhez, mint a börtöncellában. Még mindig idegen volt a pogány országban, elszakítva rokonaitól, Isten tisztelõitõl; de teljes szívvel hitte, hogy isteni kéz vezette lépteit, és Istenben szüntelenül bízva, becsületesen végezte hivatali feladatait” – (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 178-179. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. E heti tanulmányunkban nagy szerepet kapnak az álmok a magyarázattal együtt, hiszen az ókori világban az álmokat az istenségek kinyilatkoztatásainak tekintették. Ma is küld Isten álmokat? Vagy ez inkább csak olyan területen történik, ahol komolyabban is veszik az ilyesmit? Ha József történetét megpróbálnánk, mondjuk a mi korunkba áthelyezni, vajon az Úr hogyan nyilatkoztatná ki önmagát és terveit?

  2. Beszélgessünk saját történeteinkről, amikor Józsefhez hasonlóan fájdalmas dolgok esnek meg velünk is, ám amelyekben idővel Isten csodálatos gondviselését ismertük fel.

  3. Vannak, akik keserű tapasztalatokat élnek át, de hitük megerősödik a próbában, míg mások ilyenkor veszítik el Isten iránti bizalmukat. Mi lehet ennek a magyarázata?

 

Amíg az emberek…

Amíg az emberek Isten helyett önmagukra néznek,

csak azt kaphatják, amit önmaguktól remélhetnek.

Amíg az emberek a bűn mellett döntenek,

szívükben nemet mondanak Istennek.

Amíg szemeddel a sűrű felhőket nézed,

nem láthatod meg a fölötte ragyogó kék eget.

Amíg hited az emberekbe veted,

könnyen szomorú lehetsz,

mert úgy érzed, senki sincs veled.

Amíg Jézusban nem hiszel

Ő nem tudja megváltoztatni az életed.

Amíg Jézus helyett magadban bízol,

szíved halkan, búsan dalol.

Amíg szíved megkeményíted,

Istent nem ismerheted meg.

Amíg nem hagyod el bűneidet,

mindaddig Isten távol marad tőled.

És amikor úgy érzed, mindent elértél,

szíved halkan megkérdi: és mondd, boldog lettél?