SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

11. tanulmány     2006  december 9 - 15.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

JÁKÓB IZRÁEL LESZ

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 29–33

“Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és gyõztél” (1Móz 32:28).

Jákób Mezopotámiában eltöltött 20 évét irigység, viszálykodás és ármánykodás árnyékolta be. Lea azzal akart mindenáron húgán felülkerekedni, hogy több fia született. Mindketten arra vágytak, hogy magukénak tudhassák férjük szívében az elsõ helyet. Após és võ igyekezett túljárni a másik eszén, Lábánt csak a meggazdagodás vágya hajtotta. A bibliai történet szereplõi jobban bíztak saját helyzeti elõnyükben és emberi leleményességükben, mint Istenben. Ugyan mi változott az évezredek során!?

Ezekbõl a fejezetekbõl is kiderül, mennyire hiábavaló emberi erõben bízni. Másrészt azt is láthatjuk, hogy nagyon is valóságos Isten kegyelmének, bûnbocsánatának ígérete (nagyszerû, hogy ez sem változott!). A hitetlenséggel, csalással, irigységgel és áskálódással átszõtt történetekben is megmutatkozik a cselekvõ Isten irgalma. Hatalmas bizonyságtétel ez Istennek a bukott emberek iránti kegyelmérõl.

Talán Jákób küzdelme éjszakájának eseményeibõl mérhetjük le mindezt a legjobban. Itt is érezzük, mennyire közel jön az Úr azokhoz, akik igaz hittel és bûnbánattal közelednek hozzá. Jabbók révénél a bûnbánó Jákób neve Izráel lett. Isten terve valóra vált a nem túlzottan ígéretes emberi alapanyag ellenére is, amivel az Úrnak dolgoznia kellett.

CSALÁDI PROBLÉMÁK

Vasárnap december 10.

Jákób, Ráhel és Lea történetében (1Mózes 29) tovább folytatódik a csalások sorozata, itt azonban már nem Jákób a bûnös, inkább õ az áldozat. Valószínûleg elég alkalma adódott átérezni, milyen is, ha rászedik az embert.

A mózesi törvény késõbb megtiltotta, hogy egy férfi a felesége lánytestvérét is elvegye, még az elsõ asszony életében. Jákóbnak a két nõvérrel kötött házasságát szüntelen áskálódás, féltékenység, veszekedés és szomorúság árnyékolta be. Isten eltûrte ezt a szokást, de megengedte a keserû következményeket is, amelyek az efféle helyzetbõl fakadtak.

Olyan társadalmi környezetben, ahol a gyermekek születése jelezte Isten kegyét, és váltotta ki a férj szeretetét, Isten sok gyermekkel megáldotta Leát. A Lea és Ráhel közötti versengésrõl árulkodnak a nevek, amelyeket újszülötteinek adott a két feleség, meg a szolgálók.

Olvassuk el 1Móz 30:1–4 verseit. Hol találkoztunk hasonló esettel korábban? Mi lehet a magyarázata annak a törvényszerûségnek, hogy a gyermekek is beleesnek szüleik bûneibe?

____________________________________________________________________

____________________________________________________________________

Milyen bûnös szándék húzódott meg a tettek mögött (1Móz 30:5–13)?

____________________________________________________________________

Ekkorra Jákóbnak már négy asszonytól lett gyermeke, hiszen Ráhelnek végre megszületett a fia, József (1Móz 30:22–24). Jákób tehát négy asszonnyal élt egy háztartásban. Volt, amelyiket jobban szerette a többinél, akinek a "rangja" magasabb volt, de mind a négy nõ gyermekei anyja volt. Van ennél biztosabb receptje annak, hogyan teremthetõ meg a versengés, irigység és marakodás légköre? A helyzet késõbb meghozta keserû gyümölcsét, fõként Jákób életében, akinek igazán bölcsebbnek kellett volna lennie. Isten ígéreteinek birtokában (1Móz 28:10–22) bíznia kellett volna az Úr szavában, ahelyett, hogy a többnejûség gyakorlatát követte.

Milyen gondokkal birkózunk mostanában? Mi az, ami miatt azt érezzük, hogy nehéz "hitben járni"? Hogyan tanulhatunk meg igazán bízni Isten ígéreteiben, hogy ne helytelen úton próbáljuk valóra váltani az ígéreteket?

JÁKÓB BÉRE (1Mózes 30:25–43)

Hétfõ december 11.

Jákób kifejezte, hogy szeretne hazatérni. Mit tett ezután a két agyafúrt férfiú, Lábán és Jákób, hogy túljárjon a másik eszén (1Móz 30:26–43)?

A megállapodás szerint Jákób még hat évig szolgált Lábánnál fizetségért (1Móz 31:41). Igazán nagylelkûnek tûnik Jákób ajánlata, ha figyelembe vesszük, hogy a Közel-Keleten “a kecskék rendszerint feketék vagy sötétbarnák. Csak elvétve találni fehéret vagy foltosat közöttük. A birkák pedig általában fehérek, ritkább a fekete vagy a tarka állat” – (SDA Bible Commentary, 1. köt. 394. old.). Az alku Lábánnak tûnt elõnyösebbnek, mert nála marad minden egyszínû állat.

Mivel akarta Lábán a tarka állatok születését megakadályozni (1Móz 30:35–36)?

Milyen õsi babonasághoz folyamodott Jákób, látva, hogy Lábán szétválasztotta a nyájat, nehogy válogathasson a pároztatásnál (1Móz 30:37–43)?

Sem Jákób, sem Lábán nem volt tisztában azzal, hogy még az egyszínû állatok is hordoznak génjeikben olyan jellemzõket, amelyek ivadékaik színét megváltoztathatják. Jákób nem tudta, mitévõ legyen, így azzal a téves elképzeléssel nyugtatgatta magát, hogy az utódokra hat az a kép, amit az anya a fogantatás pillanatában lát.

Úgy tûnt, hogy Jákób fortélya eredményre vezetett (43. vers). Milyen üzenetet küldött álomban Isten a pátriárkának (1Móz 31:7–12)?

Jákóbot, aki Isten áldásának tulajdonította sikerét (1Móz 31:7, 9), az Úr babonás hite ellenére is megáldotta (12. vers). Valójában talán Isten az álommal (10–12. vers) akart magyarázatot adni a pátriárkának arra, hogyan lehettek az egyszínû állatoknak tarka fiai. Megadta a csoda lehetõségét, miközben megáldotta Jákóbot. Nem azért, mert Jákób olyan ötletes, agyafúrt volt, hanem mert így akarta megvédeni attól, hogy Lábán fortélya miatt megrövidüljön.

Az Úr Jákóbbal volt, a pátriárka megannyi hibája ellenére is. Mi következik ebbõl a saját életünkre nézve?

JÁKÓB KÁNAÁNBA MENEKÜL (1Mózes 31)

Kedd december 12.

Végül mi késztette hazatérésre Jákóbot (1Móz 31:1–16)?

____________________________________________________________________

____________________________________________________________________

Lábán tízszer is megváltoztatta Jákób fizetségét. Kapzsisága miatt saját lányai is elfordultak tõle. Távolléte adott alkalmat Jákóbnak, hogy elinduljon Mezopotámiából (1Móz 31:17–21). Ráhel titokban ellopta atyja házi bálványait, bizonyságát adva, hogy gyönyörû külseje megtéretlen szívet leplezett. Házasságuk 13 éve után még mindig nem fogadta el egészen férje Istenét (19. vers).

Lábán kb. 500 kilométer megtétele után érte utol Jákób családját. Milyen álszent váddal illette Jákóbot (1Móz 31:22–30)?

____________________________________________________________________

____________________________________________________________________

Ártatlansága tudatában Jákób halálos ítéletet mondott ki arra, akinél Lábán megtalálja a bálványokat (1Móz 31:32). Mezopotámia törvényeinek ugyan megfelelt ez az ítélet, de éppen olyan balga és elhamarkodott volt, mint évekkel késõbb fiai döntése (1Móz 44:9). Ráhel a kieszelt kibúvóval is mutatta, hogy Lábán lánya, természete olyan volt, mint az apjáé (1Móz 31:32–35). Lábán végül nem tudta bizonyítani vádjait. Jákób ekkor haragosan szemrehányást tett apósának a sok-sok sérelemért, amit hosszú éveken át elszenvedett, ugyanakkor hálát adott atyái Istenének, aki mindvégig megsegítette (36–42. vers).

Olvassuk el figyelmesen, mit válaszolt Jákób Lábánnak (36–42. vers). Milyen volt Jákób jelleme, ami miatt Isten annyira megáldotta?

____________________________________________________________________

____________________________________________________________________

Jákób tisztában volt ártatlanságával, de végsõ soron Istennek tulajdonított minden jót. Nem volt ugyan hibátlan, de igazán ismerte az Urat, és tudta, hogy mennyi mindent tett Isten az életében. Hibái ellenére is igyekezett hit által élni. Milyen fontos, hogy mi is így éljünk, “Izsák félelmé”-vel (42. vers)!

JÁKÓB ÉS ÉZSAU (1Mózes 32)

Szerda december 13.

Nem sokkal azután, hogy Jákób elbúcsúzott Lábántól, amikor annyi év után végre a maga ura lett, két angyal jelent meg neki (1Móz 32:1–2). A szövegbõl nem derül ki, hogy mondtak-e neki valamit, de minden bizonnyal bátorsággal, bizalommal tölthette el pusztán a jelenlétük tudata. Talán ezért is határozta el a következõ vers szerint, hogy követeket küld testvéréhez.

Figyeljük meg, hogy az üzenetben így nevezi magát: “a te szolgád Jákób” (4. vers). Miért használhatta ezt a kifejezést testvére elõtt (Lásd 1Móz 25:23; 27:29, 37)?

A követek vészjósló üzenettel tértek vissza. Jákób barátságos köszöntésére Ézsau semmit nem felelt. A hírnökök azt jelentették, hogy Ézsau 400 emberével tart Jákób felé. Nem csoda tehát, hogy Jákób “igen megijede” (7. vers).

Olvassuk el Jákób imádságát (1Móz 32:9–12). Milyen elemeket figyelhetünk meg könyörgésében? Miért fohászkodott? Milyen ígéretekre hivatkozott? Hogyan bizonyították szavai, hogy teljesen az Úrra bízta magát?

Az õszinte, szívbõl fakadó imádság mellett Jákób ügyelt arra is, hogy különös tapintattal, bölcsen járjon el (13–21. versek). Reménykedett, hogy a sok ajándékkal “megengesztel”-heti (20. vers) testvérét. Talán ebbõl is levonhatunk egy tanulságot: fontos imádkozni, teljesen az Úrra bízni magunkat, ugyanakkor tegyük meg, ami csak tõlünk telik, természetesen Isten akaratával összhangban, hogy valóra válhasson, amiért imádkozunk.

Ugorjunk elõre 1Mózes 33. fejezetére. A testvérek találkozásának történetében mi utal arra, hogy mindketten megváltoztak, amióta utoljára látták egymást?

Az évek során Jákób és Ézsau is erõsödött lelkileg, de az is igaz, hogy az idõ begyógyítja a sebeket. Mivel csillapíthatjuk fájdalmunkat a múltbéli sérelmek miatt, amíg az idõ múlása ki nem fejti enyhítõ hatását?

JÁKÓB KÜZDELMÉNEK ÉS HITÉNEK ÉJSZAKÁJA

Csütörtök december 14.

Olvassuk el 1Móz 32:23–32 verseit. Mire következtethetünk ebbõl a részbõl? Milyen tanulságot vonhatunk le a saját, Istennel folytatott “küzdelmünkkel” kapcsolatban? Lásd még Hós 12:4.

____________________________________________________________________

Ellen White világosan írja, hogy Krisztus, “a szövetség Angyala” volt az, aki Jákóbbal küzdött (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 158. old.). A küzdelem éjszakájáról szóló bibliai elbeszélésben kétszer is olvashatjuk, hogy valóban Isten jelent meg Jákóbnak azon az éjszakán. Újabb példája ez annak, hogy milyen közeli, személyes kapcsolatot kíván fenntartani népével az Úr.

Mi a jelentõsége a névváltozásnak?

____________________________________________________________________

Jákób megérezte, hogy természetfeletti lénnyel küzd, és áldásért könyörgött (1Móz 32:26). Könyörgése és kitartása jutalmaként Isten új nevet adott neki. Nem Jákóbnak hívják majd ezután (ami azt jelenti, hogy "sarkot fogó”, “aki a másik helyére lép”, “csaló”). A neve már Izráel (“aki Istennel harcol”) lesz.

Olvassuk el 1Móz 32:30 versét. Mit jelentenek Jákób szavai? Hogyan vonatkozhat ez ma ránk?

____________________________________________________________________

A küzdelem után Jákób elmondta, hogy “színrõl színre” látta Istent, és megszabadult. Bizonyos értelemben Jézus halála által ugyanezt a lehetõséget kínálja Isten az egész emberiségnek. Jézus testben megjelent Isten, aki életével és helyettünk vállalt halálával békességet szerzett a menny és a föld között. Személye és tette által bizonyos értelemben mindannyian láthatjuk “az Istent színrõl színre”, és megszabadulhatunk. Így tehát, ha Isten színe elé állunk, aki “megemésztõ tûz” (Zsid 12:29), Jákóbhoz hasonlóan ránk sem a biztos pusztulás vár múltbéli bûneink miatt.

Hogyan küzdöttünk már Istennel? Egyáltalán, mit jelent Istennel küzdeni? Elõfordulhat, hogy mi is “megsántulva” kerülünk ki a tusából?

Péntek december 15.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 151-162. old.

“Jákób Isten parancsának engedelmeskedve elhagyta Mezopotámiát, de kétségekkel tele lépett arra az útra, amelyen húsz esztendõvel korábban menekültként járt. Apja becsapásával elkövetett bûnét egy pillanatra sem felejtette el. Tudta, hogy hosszú számkivetése bûnének egyenes következménye. Éjjel és nappal ezekrõl a dolgokról gondolkodott. Lelkiismeretének vádoló, feddõ hangja miatt szomorú szívvel ment útján. A pátriárka mélységesen meghatódott, amikor a távolból feltûntek szülõföldjének dombjai. Egész múltja felelevenedett elõtte. Nemcsak bûnére emlékezett, hanem arra is, hogy Isten milyen kegyelmes volt hozzá, megígérve segítségét és vezetését” – (i. m. 156. old.).

“Jákób megkapta azt az áldást, amelyre lelke vágyott. Isten megbocsátotta annak a bûnét, aki a másikat kitúrta a helyébõl. Jákób életének válságos szakasza befejezõdött. Kétely, tanácstalanság és bûntudat keserítette meg korábbi életét, de most minden megváltozott. Olyan jó volt a béke, az Istennel való megbékélés! Jákób már nem félt Ézsaúval való találkozásától. Isten, aki megbocsátotta bûnét, meg tudja Ézsaú szívét is lágyítani, hogy elfogadja az õ megalázkodását és bûnbánatát” – (i. m. 159. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Mit tett Jákób, mielõtt bátyjával találkozott? Miért igyekezett olyan nagyon, hogy kiengesztelje testvérét? Nem lett volna az is elég, ha Isten ígéreteire támaszkodva, hittel indul el? A hit hiányát mutatta ez a nagy felkészülés, vagy inkább a cselekedetekben megnyilvánuló hitet?

  2. Ha van a csoportban, aki hajlandó beszélni róla, elmondhatja, hogyan gyógyította be az idõ valamilyen fájó sebét. Mit tanulhatunk az ilyen tapasztalatokból? Hogyan segíthetünk annak, akinek lassan gyógyuló sebek okoznak fájdalmat?