SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

9. tanulmány     2006  november 25 - december 1.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A HIT DIADALA

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 20:1–25:10

“Most már tudom, hogy istenfélõ vagy, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem” (1Móz 22:12).

A keresztény irodalom klasszikus mûvének számít C. S. Lewis, angol író Csûrcsavar levelei címû könyve. Ebben az ördögök egyik vezetõje, Csûrcsavar számos levelet ír unokaöccsének, Ürömvölgyinek. A levelekben Csûrcsavar rengeteg tanáccsal ellátja öccsét. Megírja, hogyan teheti tönkre annak a fiatalembernek a lelkét, aki mellé kirendelték.

Az egyik szakaszban Csûrcsavar a következõt javasolja Ürömvölgyinek: “Beszélj neki a 'minden tekintetben való' mértékletesség gondolatáról. Ha el tudod fogadtatni vele, hogy 'a vallás jó, de csak egy bizonyos pontig', akkor lényegében nyugodt lehetsz a lelke felõl. A mértékletes hitélet éppen úgy megfelel nekünk, mintha egyáltalán nem is hinne - csak még szórakoztatóbb” – (C. S. Lewis: The Screwtape Letters [San Francisco: Harper] 2001. 46. old.).

Érdemes ezen elgondolkodni, miközben tovább követjük Ábrahám történetét! Mérlegeljük, ami Ábrahámmal és Izsákkal megesett a Mórijjá hegyén - ami nem csupán a pátriárka életének, de a szent történelemnek is az egyik legtöbbet mondó, leginkább magával ragadó epizódja. Ábrahám valóban a hit embere volt, még hibái, kudarcai ellenére is. Egész lénye a hitre épült. Számára a vallás valóban jó volt, de nem csupán egy bizonyos pontig. Tettével ennek tanújelét is adta: Isten szavára elindult, hogy a saját fiát feláldozza.

Minden tekintetben való mértékletesség? Nézzük csak meg közelebbrõl!

NÉMA HAZUGSÁG (1Mózes 20)

Vasárnap november 26.

Sodoma és Gomora pusztulása után nem sokkal Ábrahám az egyiptomi határvidék közelében lévõ területre indult, Hebrontól úgy 130 km-re délnyugatra. Onnan észak felé haladva eljutott Gerárba, ami Gázától délkeleti irányban, egy termékeny völgyben feküdt. Gerár városállamában a filiszteus Abimelek uralkodott.

Mit árul el 1Mózes 20 az egyik legkiválóbb hithõs emberi természetérõl?

______________________________________________________________

Számos igen érdekes része van a történetnek, az egyik, hogy Isten kapcsolatban állt még a pogány uralkodóval is.

Olvassuk el újból az egész fejezetet, most kifejezetten Abimelekre gondolva. Mit tudott a király az igaz Istenrõl? Mi volt az a nem sokkal korábban megtörtént eset, amirõl minden bizonnyal Abimelek is hallott?

______________________________________________________________

Milyen könnyen tudta igazolni tettét Ábrahám! Ha megölnék, oda lenne a tõle származó nagy nép ígérete. Pedig éppen a már többször megismételt ígéret miatt nem kellett volna rettegnie a korai haláltól (1Móz 20:11). Különben is, valóban hazudott volna? Hiszen Sára a testvére, féltestvére volt. Bizonyos értelemben tehát nem hazudott, amikor mindenütt egyszerûen azt mondta, hogy Sára a húga.… Vagy mégis?

A tanulság, hogy könnyen csalhatunk azzal is, amit nem mondunk ki. Sarkalatos példája ez az eset annak, hogyan sértheti meg az ember éppen a törvény mögött meghúzódó elvet úgy, hogy közben szigorúan ragaszkodik a törvény betûjéhez.

Valaki ezt úgy fejezte ki, hogy a “tényekhez” is magyarázatok, elõre megfogalmazott gondolatok kapcsolódnak. Mondjunk még példát arra, amikor nem egészen egyenes úton magyarázgatjuk a “tényeket”. Elõfordulhat, hogy az õszinteség érdekében ki kell igazítanunk valamit, ha korábban Ábrahámhoz hasonlóan mi is elferdítettük a tényeket, persze nem a szavainkkal, inkább azzal, amit elhallgattunk?

IZSÁK SZÜLETÉSE

Hétfõ november 27.

Annyi év, annyi csalódás, annyi gyõzelem és bukás után végre-valahára megszületett a megígért gyermek (1Móz 21:1–3). Izsáknak nevezték el (ami azt jelenti, hogy “nevet”). Ábrahám hitetlenkedve nevetett annak hallatán, hogy Sárának és neki gyermeke születik (1Móz 17:17) – erre emlékeztetett a név. Izsák neve és az 1Móz 17:17-ben szereplõ “és nevete” szókapcsolat között a héberben egy betû eltérés van (jelentése: és). A név minden bizonnyal az idõs házaspárnak a megígért gyermek születése miatti örömét is kifejezte.

Sajnos nem csupán öröm és boldogság töltötte be otthonukat. A következõkben láthatjuk, hogy mit is jelent a bûnbocsánat elnyerése után is viselni a bûn következményeit.

Milyen szomorú eseményekre került sor Izsák születése után (1Móz 21:9–21)? Hogyan enyhítette az Úr Ábrahám fájdalmát?

______________________________________________________________

Izmael kb. 17 évet élt apjával, Ábrahámmal. Hogyan is tudta Ábrahám elküldeni? Óriási árat kellett az idõs pátriárkának fizetnie a jó szándékból elkövetett hibáért. A helyzet iróniája, hogy éppen Sára volt az, aki férjét Hágárhoz küldte, most pedig õ követelte Izmael és Hágár eltávolítását.

Pál apostol hogyan érzékeltette Ábrahám test szerinti és lélek szerinti utódainak összeférhetetlenségét? Milyen következtetésre jutott (Gal 4:28–31)?

______________________________________________________________

Nehéz lehetett Ábrahámnak elküldeni a fiát, de megint csak le kell szögeznünk: soha nem kifizetõdõ, ha az ember nem bízik az Úrban. Kétség kívül fájdalmat és szenvedést hoz az engedetlenség, de nem csak arra, aki elkövette a bûnt, hanem gyakorta a hozzá legközelebb állókra is. Amikor Ábrahám feleségül vette Hágárt, minden bizonnyal álmában sem gondolta volna, hogy idáig fajulnak majd a dolgok.

Ha nehéz döntés elõtt állunk, mit választunk? Számításba vesszük a következményeket is? Hogyan gyõzõdhetünk meg arról, hogy Isten akarata szerint döntünk?

ÁBRAHÁM ÉS IZSÁK A HEGYEN

Kedd november 28.

Imádkozzunk, miközben elolvassuk 1Mózes 22. fejezetét. Milyen személyes üzenetet találunk a megrázó történetben? Mi az, amit a saját hitéletünkre is alkalmazhatunk?

______________________________________________________________

______________________________________________________________

______________________________________________________________

Az Ószövetség számtalan esete közül ez az egyik legmegrázóbb, legmeghatóbb, a leginkább messiási történet (hiszen Isten Fiának, Jézusnak a halálát vetíti elõre). Egyben ez az egyik legnehezebben érthetõ rész is. Megannyi szégyenletes kudarc után Ábrahámnak talán bizonyítania kellett hitét, meg kellett halnia az énnek, mindannak, ami fontos volt neki. Mégis, hogyan kérhette ezt tõle Isten? Hogyan lehetne ilyesmit megtenni? Sokat tanulhatunk ebbõl a példából, legfõképpen azt, hogy milyen gyenge, mennyire kevés mindannyiunk hite! Ráébredünk, hogy a jó és a gonosz közötti nagy küzdelemben olyan kérdésekkel találjuk szemben magunkat, amelyek messze meghaladják azt a szintet, amit a bûnös ember maradéktalanul felfoghat.

Soren Kirkegaard, dán filozófus fogalmazott így ezt a történetet magyarázva: Ábrahám “hátrahagyta világi gondolkodásmódját, és magával vitte hitét”. Mit is jelent ez? Hányszor fordul elõ, hogy keresztényként világi gondolkodásmódunkat hátrahagyva, hittel kell lépnünk? Hogyan képes ezt megtenni az ember?

______________________________________________________________

______________________________________________________________

A történet középpontjában Ábrahám áll, mégsem szabad megfeledkeznünk Izsák szerepérõl. Ellen White világosan fogalmazott a Pátriárkák és próféták címû könyvében (118. old.): a fiatalember könnyûszerrel elmenekülhetett volna, õ mégis engedte, hogy a megtört idõs ember megtegye, amit meg kellett tennie, sõt próbálta enyhíteni szenvedését. Izsák készséges megadása elõrevetítette Isten Fiának önként vállalt halálát. Szintén Mórijjá térségében, a Golgota hegyén történt, hogy Fiában egy Atya saját életét tette le. Mózes errõl írta hittel elõre tekintve: “a hegyen, ahol az Úr gondoskodik” (1Móz 22:14 katolikus fordítás), mi pedig Isten iránti hálával mondhatjuk: “a hegyen, ahol az Úr gondoskodott”.

HIT ÉS CSELEKEDETEK

Szerda november 29.

Olvassuk el Zsid 11:17–19 verseit. Mit érthetünk meg jobban ezekbõl a versekbõl, tekintettel arra, hogy Ábrahám korábban nem bízott maradéktalanul Isten ígéreteiben?

______________________________________________________________

______________________________________________________________

Megrázó Ábrahám és Izsák története, számtalan tanulsággal szolgál, ugyanakkor azt is világosan bemutatja, hogy a hit, az üdvözítõ hit, az a hit, amirõl az Újszövetségben olvashatunk (Róm 3:28; 5:1; Gal 3:24), nem csupán bizonyos hitelvek elfogadását jelenti, legyenek azok bármilyen helytállóak is. A kárhozatra jutók közül sokan tételesen ismerték Isten igazságát, és nagy dolgokat vittek végbe Jézus nevében (Mt 7:22–23). Erõs ez a példa, de jól mutatja, hogy a hit engedelmesség Istennek, és csak a cselekedetekben megnyilvánuló hit lehet megmentõ hit.

Mi a fõ üzenete Jak 2:17–26 verseinek? Mit akar kiemelni az apostol? Mi az, amire nem utal? A szükséges egyensúly megõrzése érdekében vö. Róm 3:28; 5:1; Gal 2:16–17 verseivel.

______________________________________________________________

______________________________________________________________

Igen, hit által üdvözülünk, de a cselekedeteinkben megmutatkozó hit által, engedve, hogy Isten rajtunk keresztül munkálkodjon. Figyeljük meg, mi történt, miután az angyal megállította Ábrahámot. “Az Úrnak Angyala” kétszer is utalt rá, hogy engedelmességéért megáldja a pátriárkát (1Móz 22:16, 18). Ábrahám tanújelét adta Istenbe vetett bizalmának és annak, hogy õ maga is megbízható. Isten tehát meg tudta áldani. Lényegében a hitbõl fakadó engedelmesség által áraszthatja ránk az Úr megígért áldásait. A hívõ életében így elválaszthatatlan a hit a cselekedetektõl.

Van-e az életünkben valami, amirõl le kellene mondanunk, nem mintha így próbálnánk igaznak tûnni Isten elõtt, inkább ezzel jelezve, hogy Krisztusba vetett hitünk által Isten szemében már megigazultunk?

EGY KORSZAK VÉGE (1Mózes 23:1–25:10)

Csütörtök november 30.

Ábrahám visszatért Kánaán földjére, és Kirjat-Arbában élt, amit késõbb Hebronnak neveztek. Itt halt meg Sára, aki hibái ellenére is szerepel azoknak a sorában, akik hittel várták a jobb hazát, az örök életet (Lásd Zsid 11:11–16).

Mi a jelentõsége annak, hogy Zsidók 11 Sárát is a hithõsök között említi?

______________________________________________________________

______________________________________________________________

Sára halála után három esztendõvel Ábrahám kezdte elõkészíteni fia menyegzõjét. Izsák bízott Isten gondviselésében és apjában is, hogy megfelelõ feleséget talál számára. Ábrahám rendkívül fontosnak tartotta, hogy fia jó házasságot kössön.

Miért küldte el Ábrahám Eliézert, hogy ne Kánaán földjérõl, inkább a rokonai közül válasszon feleséget Izsáknak? Lenézte volna a környékbelieket, vagy nem akart szorosabb kapcsolatra lépni velük (Lásd 1Móz 24:3–4; 5Móz 7:3–4; 1Kir 11:4; 2Kor 6:14)?

______________________________________________________________

______________________________________________________________

______________________________________________________________

Ábrahám félreérthetetlenül kinyilvánította, hogy Izsák lesz a törvényes örököse, többi fiát ajándékokkal gazdagon elhalmozva útjukra bocsátotta. Ezek után, 175 éves korában meghalt (1Móz 25:1–8). Izmael és Izsák együtt temették el atyjukat abban a sírban, amit még õ vásárolt Sára halála után (9-10. vers).

Mózes megemlítette azoknak a nemzedékeit, akik lassan eltûnnek a szemünk elõl (1Móz 25:12–18). Ezután kezdte csak felsorolni a hûségesek csoportjának egymás után következõ tagjait. A Szentírás kifejezetten Ábrahám ágára összpontosítja a figyelmet, azoknak a sorára, akik ha mégoly botladozva is, de életben tartották a hit lángját és az igaz Isten ismeretét.

Mi az, ami a leginkább szíven talált az Ábrahámról olvasottak közül? Mi az, amit legfõbb tanulságként megszívlelünk, ami a saját hitéletünkben is segítségünkre lehet?

Péntek december 1.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták.

Budapest, 1993, Advent Kiadó. 113-121. old. és 135-140. old. “Az Ábrahámnak adott parancs, amely a házasság szentségét érintette, szolgáljon tanulságul minden kor számára. Ez kimondja, hogy a házasság jogaira és boldogságára még nagy áldozat árán is gondosan kell ügyelni. Sára volt Ábrahám egyetlen igazi felesége. Jogaiban mint feleség és anya senki sem osztozhatott” – (i. m. 115. old.).

“A kijelölt helyen felépítették az oltárt, és ráhelyezték a fát. Aztán Ábrahám reszketõ hangon elmondta fiának Isten üzenetét. Izsák rémült csodálkozással hallgatta, mi lesz a sorsa, de nem ellenkezett. Elmenekülhetett volna gyászos végzete elõl, ha akart volna. A három nap küzdelmében kimerült, fájdalomtól lesújtott öregember nem tudott volna szembeszállni az életerõs ifjúval. De Izsákot gyermekkorától fogva készséges, bízó engedelmességre nevelték, és amikor megtudta Isten akaratát, engedelmesen meghajolt elõtte. Osztozott Ábrahám hitében, és megtiszteltetésnek tartotta, hogy életét feláldozhatja Istennek. Gyengéden igyekezett könnyíteni atyja fájdalmán, és segítette, hogy erõtlen kezével odakösse az oltárhoz” – (i. m. 118. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Izmael “feláldozása” mennyiben segíthetett Ábrahámnak felkészülni a késõbbi áldozatokra és megpróbáltatásokra? Milyen elvet fedezhetünk itt fel, ami megérteti velünk, hogy mi is a hit által való élet?

  2. Beszélgessünk Izsák feláldozásának kérdésérõl. A mai viszonyok között hogyan érthetjük meg ezt a történetet? Milyen tanulságot vonhatunk le belõle a saját életünkre vonatkozóan?

  3. Mit tanácsolhatunk olyan hívõknek, akik nem hívõ féllel kívánnak házasságot kötni? Mire kell vigyázni?

 

Ti vagytok a világ világossága… Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt,

hogy lássák a ti jócselekedeteiteket,

és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Máté 5:14–16

“Mindenki, aki a világosságban jár, a világosság hordozójaként élhet a világban. Ne arra törekedjünk, hogy csakis a kimagasló, óriási feladatot végezzük el, miközben elhanyagoljuk a közvetlen közelünkben adódó, apró alkalmakat. Igen sokat tehetünk, ha hétköznapi életünkkel mutatjuk be az igazságot. Nem könnyű cáfolni az ilyen példát. Az emberek vitatkozhatnak velünk, szembeszegülhetnek az érveinkkel, ellenállhatnak, ha a lelkükre beszélünk, de a keresztény Istennek szánt élete, a mások iránt tanúsított önzetlen szeretet vitathatatlan erővel szól az igazság mellett. Sokkal többet elérhetünk szerény, őszinte, igaz életünkkel, mint hangzatos prédikációkkal, amelyek mögül hiányzik az istenfélő élet példája. Fáradozzunk a gyülekezet erősítésén, építésén, bátorítsuk testvéreinket, és vegyük ki a részünket, hogy összejöveteleink minél érdekesebbek legyenek. Imánk éles sarlóként támogathatja az aratást végző munkásokat. Fontos, hogy mindenki személyes érdeklődést tanúsítson, céljának tekintse az emberek megmentését; vigyázzon és imádkozzon a mű sikeréért. Felhívhatjuk az emberek figyelmét Isten Igéjének kincseire, igazságaira - mindezt teljes szelídséggel téve… A tévedés pora, szemete lepi az igazság drágaköveit, de az Úr munkásai, sokak nagy örömére és csodálatára, felszínre hozhatják e kincseket”

______________

* Ellen G. White: My Life Today, 220. old.