SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

6. tanulmány     2006  november 4 - 10.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A FÖLD AZ ÖZÖNVÍZ UTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 9-11

“Tudván elõször azt, hogy az utolsó idõben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az õ eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétõl fogva” (2Pt 3:3–4).

Évekkel ezelõtt Bertrand Russell, angol filozófus, az evolúció lelkes hirdetõje, viccesen a következõt jegyezte meg az “evolúció folyamatának csúcsáról”: “Ha teljhatalmat kapnék, és hozzá évmilliókat a kísérletezésre, nem hiszem, hogy sok okom lenne a dicsekedésre az ember, mint fáradozásaim gyümölcse láttán” – (Dan Falk idézete a Universe on a T-shirt címû kiadványban [Toronto: Penguin Books, 2002] 203. old.).

Függetlenül a filozófusnak az élet eredetével kapcsolatos nézetétõl, érthetõ, miért is szól ilyen cinizmussal az emberiségrõl. Ez a tétel különösen szembetûnõvé válik az özönvíz, majd az azt következõ idõszak során. Azt gondolhattuk volna, hogy az egész földet elpusztító özönvíz után az emberek megértik, milyennek tartja Isten a bûnt és a lázadást, de nyilvánvalóan nem így történt. Világos képet festenek azok a történetek, amelyeknek a leírására ihlette a Szentlélek Mózest. Az emberiség tehát nem sokat tanult. Minden azonnal romlásnak indult.

Ezen a héten az özönvíz utáni idõszakkal foglalkozunk, megvizsgáljuk, milyen változások következtek be, és ezek milyen következménnyel jártak. De a sorozatos vérontás és lázadás közepette is felfigyelhetünk Isten tetteire, aki változatlanul szereti bûnbe süllyedt teremtményeit. Ma is azért munkálkodik, hogy megmentse õket önmaguktól és önmaguk ellenére.

NOÉ A MEGVÁLTOZOTT FÖLDÖN

Vasárnap november 5.

Gyökeresen megváltozott világba lépett ki Noé és családja a bárkából. Nehéz elképzelni, mi játszódhatott le gondolataikban. Egyrészt biztosan megdöbbentette õket a táj pusztulása. Mi már nem annyira lepõdünk meg, amikor több ezer év múltán az özönvíz bizonyítékaira bukkanunk, hiszen sokszor hallottunk errõl a tragédiáról. Különben is, a természet világa valamennyire helyreállt a nagy pusztulás után. Noééknak azonban szívfacsaró, rémítõ lehetett a szemük elé táruló látvány.

Olvassuk el 1Móz 9:1–3 verseit. Mivel bátorította Isten Noét és családját a körülményeiket illetõen?

________________________________________________________________

________________________________________________________________

Hasonlítsuk össze a fentebb idézett bibliaszövegeket azzal, amit Ádámnak és Évának mondott az Úr 1Móz 1:28–30-ban. Mi a különbség a két beszámoló között? Vajon miért? Mi változott az ember és az állatok kapcsolatában?

________________________________________________________________

________________________________________________________________

A legnagyobb változást természetesen az jelentette, hogy az emberek elkezdtek húst fogyasztani. Sok állat eddig társa volt az embernek, attól kezdve azonban eledelévé vált. A bûn miatt odalett valami csodálatos, a teljes összhang egy része. A bûn következtében nem ugyanez történik mindig?

A Biblia tanúsága szerint a kezdet kezdetén sem az ember, sem az állatok nem fogyasztottak húst. A földi Paradicsomban döntõ különbség volt az ember és az állatok között (1Móz 1:26–27), mégis sok szálon kötõdtek egymáshoz. Isten teremtette az embert és az állatokat is, és az étrendjük is hasonló volt. Talán ezzel is akarta mutatni Isten, hogy az ember felsõbbrendû lény, mégis tisztelnie kell azokat a teremtményeket is, amelyek fölött “uralmat” kapott.

Saját életünkben milyen nyomait láthatjuk a bûn pusztításának? Milyen lépéseket tehetünk a gyógyulás, a helyreállítás érdekében?

VÉR ÉS ÉLET

Hétfõ november 6.

“Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek. De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert” (1Móz 9:4-6).

Mit jelent ez nekünk, keresztényeknek?

________________________________________________________________

Ismét a bûn következményét láthatjuk. Isten is kimondta, hogy milyen lesz a bukott világban az emberi élet. Az is érdekes, hogy a vér fogyasztásának tilalma mennyivel megelõzi a zsidó nép kialakulását. Sokkal korábbról származik, mint a Mózes harmadik könyvében szereplõ, tiszta és tisztátalan dolgokra vonatkozó törvények. Évszázadokkal késõbb, az Apostolok cselekedetei feljegyzése szerint (15:20, 29), az apostolok többek között azt tanácsolták a pogányokból lett keresztényeknek, hogy tartózkodjanak a vér fogyasztásától. Valószínû, hogy Mózes elsõ könyvére utaltak (Lásd még 3Móz 17:11; 1Pt 1:19).

Mivel indokolja meg Isten, hogy olyan szigorúan veszi az emberi élet kioltását?

________________________________________________________________

Évszázadokon át sokat vitatkoztak ezeknek a szakaszoknak a jelentésérõl, de fõleg az alkalmazásáról. Ha valaki megöl egy másik embert, a körülményektõl függetlenül mindenképpen õt is meg kell ölni? Az Ószövetségben számos törvény található, amelyek a rendkívüli körülményekre vonatkoznak (Lásd pl. 4Móz 35:11). Azután természetesen számos bibliaszöveg szól a bûnbocsánatról, arról, hogy fordítsuk oda a másik arcunkat is, ne ítélkezzünk. Ugyanakkor olvashatjuk az Ószövetségben, hogy Isten parancsára az izraeliták egész városokat irtottak ki. Teljesen mindegy, ki hogyan hozza mindezt össze, és alakítja ki magának az igazsággal és büntetéssel kapcsolatos teológiai felfogást, egy dolog vitán felül áll: az emberi élet drága, és annak is kell tartani! Az Úr egy nap ítéletet tart azok felett, akik semmibe veszik az emberi élet szentségét (2Kor 5:10).

AZ ÖZÖNVÍZ UTÁN (1Mózes 9:18–29)

Kedd november 7.

Szeretettel ajánl az Úr békét, biztonságot, jólétet, figyelmeztet az ítéletre, a pusztulásra és a halálra, mégis, mintha az emberek képtelenek lennének felfogni, ugye? Nem is kell bibliai történetekkel bizonyítanunk, hiszen itt van a saját életünk. Ugyan milyen bizonyítékra lenne még szükségünk?!

Olvassuk el 1Mózes 9. fejezetét. Az özönvíz után Isten szövetséget kötött az emberrel és az állatokkal. Megígérte, hogy víz által nem pusztítja el többé a világot, ígéretének jeléül adta a szivárványt. Milyen történetrõl olvashatunk közvetlenül ezután? Mit tanulhatunk belõle? Milyen következtetést vonhatunk le abból, hogy az igaz Noé (1Móz 7:1) így jelenik meg ebben a szégyenletes történetben?

Noé szavai nem pecsételték be örökre utódai sorsát, inkább ez az eset a bennük már addig is meglévõ jellemtulajdonságokra világított rá. Általában megfigyelhetõ, hogy nemzedékrõl nemzedékre öröklõdnek a tulajdonságok. “Hám bûne nem véletlen történt. Talán véletlenül vette észre apja szégyenletes viselkedését, de ahelyett, hogy elszomorodott volna apja dõreségén, inkább szórakoztatta, amit látott, és kész lett volna gúny tárgyává tenni ezzel az esettel… Hám bátyjai nem voltak ilyen romlottak. Ádámnak is két jó fia volt, Ábel és Sét, Kain pedig inkább a bûn útját választotta. Mindegyiket egyforma szülõi szeretettel nevelték, de a bûn sokkal erõsebben megmutatkozott az egyikben, mint a másikban. Romlott lelkület jellemezte Noé egyik fiát is, míg bátyjai, akik ugyanabban a családban, hasonló körülmények között nõttek fel, mint Hám, illendõen viselkedtek, önuralmat gyakoroltak. A bûnös Kain rossz tulajdonságai újból és újból megnyilvánultak utódaiban, hasonlóképpen Hám romlott természete is megmutatkozott leszármazottaiban” – (SDA Bible Commentary, 1. köt. 266. old.).

Sokat foglalkozunk azzal, hogy Isten megbocsátja bûneinket, ami természetesen igen fontos (Róm 4:7; Ef 1:7; Kol 2:3; 1Jn 1:9; 2:12). De amikor olvassuk, hogy Noé ilyen szégyentelenül viselkedett, milyen következtetést vonhatunk le a cselekedetek súlyáról? Különösen a nagy felelõsséget hordozók tettei járhatnak igen rossz következményekkel. Cselekedeteinkkel jó és rossz irányban is hatunk másokra. Fontos ilyen szempontból mérlegelni, hogy döntéseinknek milyen hatása lesz a környezetünkre!

CSÚFOLÓDÓK – RÉGEN ÉS MOST

Szerda november 8.

2Péter 2. fejezetében az apostol ír hamis tanítókról, akik korábban hûségesek voltak Istenhez, de idõvel elfordultak tõle. Erre gondolva olvassuk el 2Pt 3:1–11 verseit, majd válaszoljunk a következõ kérdésekre:

  1. Milyen forrásra és tekintélyre hivatkozik Péter, amikor a hamis tanítók és csúfolódók állításait cáfolja? Miért olyan fontos ez a válasz?

________________________________________________________________

  1. Valójában mi húzódik meg a csúfolódás mögött? Ma milyen hasonló érveléssel találkozhatunk?

    ________________________________________________________________

  2. Miért utal itt Péter az özönvíz történetére (Lásd 2Pt 2:5)?

________________________________________________________________

“Amióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétõl fogva” (2Pt 3:4) – érdekes, hogy ezt mondja Péter a csúfolódókról. E versek a prófécia drámai teljesedésére mutatnak, aminek fõleg az elmúlt másfél évszázad során lehettünk tanúi. A tudósok geológiai magyarázata szerint hosszú idõszakok során, nem pedig egy özönvíz-szerû, hirtelen katasztrófa által alakultak ki a föld mai felszíni viszonyai. Más szóval, minden ugyanúgy van, mint azelõtt. A tudomány állítása szerint az óriási kanyonok és sziklák nem a hirtelen bekövetkezett tragédia nyomán keletkeztek, hanem a teremtés kezdete óta, folyamatosan ismétlõdõ események szakadatlan láncolata formált mindent.

Ez a gondolat az evolúció elméletének is az alapja, miszerint az állandó folyamat során lassan fejlõdik az élet minden formája. A Bibliában ezzel szemben arról olvashatunk, hogy a földi élet a hat valós nap alatt lezajlott teremtés munkájával indult el. Figyelemreméltó, hogy Péter már közel kétezer éve rámutatott arra a két területre, ami az utolsó napokban heves vita tárgyát képezi. Minden a jövendölés szerint történik, ami világosan jelzi, hogy olyan idõben élünk, amikor határozottan döntenünk kell, kinek az oldalára állunk!

Olvassuk el újból Péter apostol levelébõl az idézett részeket. Magunkra ismerünk valahol? A kételyekben, kérdésekben, talán a csúfolódásban? Mi kell ahhoz, hogy az ember visszataláljon a keskeny útra (Mt 7:14)?

BÁBEL TORNYA

Csütörtök november 9.

1Mózes 10 átfogó képet nyújt arról, hogyan népesedett be újra az özönvíz után a föld. Mind többen és többen születtek, nemzetek alakultak ki, és az emberek szétszéledtek a föld színén. Kezdetét vette olyan birodalmak kialakulása, amelyek közül némelyiket késõbb megemlíti a Biblia is.

Olvassuk el 1Móz 11:1–9 verseit. Milyen példáját láthatjuk itt a tudományos fejlõdésnek? Mire akarták a tudást használni az emberek?

Tekintettel a közvetlen elõzményekre, vajon miért akartak az égig felérõ tornyot építeni?

Mivel indokolta az Úr, hogy meghiúsította az emberek tervét (Lásd még 1Móz 3:22; 6:5)?

“Sineár pusztájának lakói nem hittek Isten szövetségében – abban, hogy nem bocsát többé özönvizet a földre. Sokan közülük tagadták Isten létezését, és az özönvizet természetes okoknak tulajdonították. Mások hittek egy felsõbbrendû lényben, aki elpusztította az özönvíz elõtti világot, de fellázadtak ellene, akárcsak Kain. Egyik céljuk a torony építésével az volt, hogy bebiztosítsák magukat egy újabb özönvíz esetére. A veszély minden lehetõségét elkerülik – gondolták –, ha sokkal magasabbra építik a tornyot, mint ahova az özönvíz elért. És azt remélték, hogy ha a felhõk fölé tudnak emelkedni, kideríthetik az özönvíz okát. Az egész vállalkozásnak az volt a célja, hogy még önhittebbé tegye a tervezõket, elterelje az eljövendõ nemzedékek figyelmét Istenrõl, és bálványimádókká tegye õket” – (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 89. old.).

A Bábel tornyáról szóló történetben talán a 6. vers a legérdekesebb. Az Úr látja, hogy ha az emberek összefognak, a tudás és a technikai fejlõdés magas fokára jutnak. Azt hihetnénk, ez csak jó lehet, hiszen ma mennyi mindent köszönhetünk a technika vívmányainak! Az Úr mégis egyértelmûen rossznak tartotta szándékukat, és közbelépett, hogy a nyelvek összezavarásával véget vessen vállalkozásuknak. Emiatt kénytelen-kelletlen szétszéledtek, és képtelenek voltak összefogni erõforrásaikat, hogy tervüket megvalósíthassák. Miért tette ezt Isten?

Milyen tanulságot rejt ez a történet? Miféle ismeret megszerzésére törekszünk? Mit akarunk kezdeni tudásunkkal? Milyen fontos, személyes üzenetet olvashatunk ebben a történetben (Lásd még 2Tim 3:7)?

Péntek november 10.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták.

Budapest, 1993, Advent Kiadó. 75-80. old.

“Noé próféciája nem a hirtelen felgerjedt harag vagy indokolatlan részrehajlás kifejezése volt. Nem is határozta meg fiai jellemét és sorsát, de megmutatta, mi lesz a következménye annak az életútnak, amit ki-ki választott, és a jellemnek, amit kialakítottak. Istennek a rájuk és utódaikra vonatkozó szándékát fejezték ki Noé szavai, méghozzá fiai jelleme és magaviselete alapján. A gyermekek általában öröklik szüleik természetét és hajlamait, követik példájukat. Tehát a szülõk bûneibe nemzedékrõl nemzedékre a gyermekek is beleesnek. Így Hám gonoszsága és tiszteletlensége megismétlõdött utódaiban sok nemzedéken át, átkot hozva rájuk. 'Egy bûnös sok jót veszt el' (Préd 9:20)” – (i. m. 88. old. [az idézet a szerk. fordítása]).

“A geológusok állítása szerint maga a föld bizonyítja, és mindaz, ami benne rejlik, hogy bolygónk sokkal idõsebb, mint ahogy a mózesi krónika tanítja…

De a geológia nem bizonyíthat mást, mint ami a bibliai történelemben szerepel. Akik érveiket ily nagy bizalommal építik a geológia felfedezéseire, azoknak fogalmuk sincs az özönvíz elõtti emberek, állatok és fák méreteirõl, vagy az akkor történt hatalmas változásokról. A földben talált leletek olyan állapotokról tanúskodnak, amelyek sok tekintetben különböznek a jelenlegiektõl, azt viszont csak az ihletett beszámolóból tudhatjuk meg, hogy ezek az állapotok mikor léteztek. Az özönvíz történetében az ihletett Ige megvilágítja azt, amit a geológia egyedül nem deríthet ki” – (i. m. 82. old. – [az idézet a szerk. fordítása]).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Milyen elgondolásokra mondhatnánk, hogy a mai “Bábel tornyát” építgeti a tudomány világa? Miért eleve kudarcra ítélt minden ilyen vállalkozás?

  2. Beszélgessünk a csütörtöki rész végén található kérdésrõl.

 

Bábel és Pünkösd között, de arccal merre?

Nincs támpontunk arról, mennyi lehetett Ádám és Éva szókincse Édenben a bűneset előtt. Miről beszélhettek egész nap együtt? Bármilyen kevés is volt a szókészletük, tökéletesen értették egymást. Mindkettőjükben ugyanaz a Lélek volt: az értelemnek a lelke.

Éden után új helyzetek, jelenségek, kihívások, foglalkozási ágak fejlesztették szókincsüket is. Vízözön előttről már tekintélyes szókincset mentettek át az új világba. A Bábel tornyának építésekor egy technikailag jól felszerelt társadalom készült terveinek megvalósítására. Tervük összeomlott, munkájuk tönkrement, nyelvük összezavarodott, mert tudásukat, lehetőségeiket nem arra használták, amire Isten adta azokat.

Pünkösd megmutatta, hogy ebben a bűnös világban is van ellenpontja Bábelnek. Kérdés számunkra, hogy emberi kapcsolataink – házastársi, munkatársi, bizottsági, gyülekezeti – miről tanúskodnak. Néha úgy tűnik, nagyon magas a szókincsünk, és mindent el akarunk mondani. Ilyenkor, mintha a beszéd nem a gondolatok kifejezésének az eszköze lenne, hanem inkább a szándék álcázására, a gondolatok elterelésére, megtévesztésre használjuk szavainkat. Ilyenkor “tolmácsra” volna szüksége az egy nyelvet beszélőknek is. Sajnos, a babiloni nyelvhez nincs tolmács, azonkívül sok pénzbe is kerül használata. A “nyelviskola” főnöke egyszer benyújtja a számlát. És fizetni kell.

Sok évvel ezelőtt Divízió ülés szünetében, amikor gondolatban elmerülve néztem a Thuni tó csodálatos szépségét, odajött hozzám Szlankamenac testvér, a Jugoszláv Unió elnöke. “Erdélyi testvér, ha pénzre volna szükséged gyógyszer vagy egyéb vásárlásához, szívesen segítek.” Le voltam döbbenve, mert ilyen sohasem fordult elő, de most azon töprengtem, hogy egy Erdélyben élő beteg kislánynak hogyan tudok a Divíziótól kapott 200 frank mellé még ugyanennyit szerezni, hogy kiegészítsem az adagot kéthavira. Ennyi idő múlva kaphattunk ugyanis újabb adagra pénzt. És most az Úr elküldte a szükséges 200 frankot. Amikor elmondtam neki a gondomat, amiről az Úron kívül senki sem tudott, ő is nagyon meglepődött. Mindketten tudtuk: az Úr Lelke szervezte beszélgetésünket. A pünkösdi Lélek. Ha Ő irányítja ügyeinket, menynyire le tudnak rövidülni az adminisztrációs csatornák!

(el)