TANÍTÓI MELLÉKLET

6. tanulmány  −  2006 november 4 - 10.

Tanulmány Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A FÖLD AZ ÖZÖNVÍZ UTÁN

A tanulmány célja

  1. Megbeszélni, milyen változások következtek be az özönvíz után.

  2. Rámutatni arra, hogy a Szentírás – Isten Szava – minden idők feletti valóság.

  3. Rámutatni a Bábel tornya építésének következményeire.

A tanulmány vázlata

I. Az özönvíz után (1Móz 9:1-6)

  1. Az Úr biztosítja Noét és családja tagjait, hogy az összes élőlény félni fog tőle.

  2. A „zöld fű” mellett (3. vers) Isten felajánl az embernek eledelül „minden mozgó állatot, mely él”.

  3. Isten egyértelmű utasításokat ad az embernek arra vonatkozóan, hogy tilos megennie a „húst elevenítő vért” (4. vers).

II. Isten Szavának hitelessége (2Pt 2:5)

  1. Péter második apostoli levele igazolja a mózesi, özönvízről szóló leírást.

  2. Az Ó- és Újtestamentum közötti egyezés biztosít minket, hogy a Szentírás – Isten Szava – igaz és hiteles.

  3. Péter jövendölése, hogy ti. az utolsó időkben is lesznek csúfolkodók, ma már nyilvánvalóan teljesedik.

III. Bábel tornya (1Móz 11:1-9)

  1. Az emberi nem gonoszsága – a közelmúlt özönvíz pusztítása ellenére – növekszik.

  2. Az emberek fellázadnak Isten ellen: tornyot építenek, „melynek teteje az eget érje” (4. vers).

  3. Az Úr összekeveri az emberek nyelvét, hogy ily módon szétszélessze őket a Földön.

Összefoglalás

Habár sokan kétségbe vonják a Teremtés könyvének hitelességét, Péter apostol kijelenti, hogy az utolsó napokban a Föld újra tele lesz gúnyolódókkal, akárcsak a Noé napjaiban. Ez a prófécia biztosít minket az Ószövetség – és Mózes első könyve – hitelességét illetően.

Magyarázat

Az előbbi tanulmány magyarázatában kitértünk a teremtés hete és az özönvíz második szakasza eseményeinek sorrendisége közti párhuzamra. Láthattuk, hogy a Teremtés könyve úgy mutatja be az özönvíz visszahúzódását, mint a világ újjáteremtését. A szövetség, amit Isten kötött Noéval az özönvíz után, szintén a teremtés hetének jellegzetességeire tereli figyelmünket. Amint látni fogjuk, e párhuzamok bizonyságul szolgálnak Isten örökké tartó hűségét és szövetsége ígérete hűségének jellemét illetően. Isten a Noéval kötött szövetséget egy szivárvánnyal pecsételte meg: ezáltal tett ígéretet arra, hogy nem pusztítja el többé a világot özönvíz által. A későbbiekben látni fogjuk, hogy Isten betartja ezen fogadalmát, Noé utódai bábeli lázadásának dacára.

I. A szivárvány szövetsége

Mózes első könyvének leírása alapján Isten a nyugalomnapi szombattal fejezte be a teremtés művét. Később, az özönvíz után szövetséget köt a Föld minden élőlényével (1Móz 9:8-17), és a szivárvány lesz ennek a szimbóluma. (Érdekes, hogy az Ószövetségben mindössze három szimbóluma van a szövetségnek: a szombat – 2Móz 31:16; a szivárvány – 1Móz 9:13; és a körülmetélés – 1Móz 17:11. Isten a körülmetélés szövetségét különleges módon Ábrahám leszármazottaival köti meg, míg a szivárvány szövetségét a Föld „minden testével” – 1Móz 9:17.) A tény, hogy a világ özönvíz utáni újjáteremtése egy az egész világgal kötött szövetséggel végződik, igazolja, hogy a teremtés hetének végén kötött szombat szövetsége is az egész világra vonatkozik. A szivárvány Isten irgalmának jelképévé válik. „A mennyben a szivárvány hasonmása övezi a trónt és ível Krisztus feje felett... Amikor az ember súlyos gonoszságával kihívja Isten ítéletét, a Megváltó, aki közbenjár érte az Atyánál, rámutat a felhőkben és a trón körül a saját feje felett ívelő szivárványra, amely annak a jele, hogy Isten irgalmas a bűnbánó bűnöshöz” (Ellen G. White, Pátriárkák és próféták, Advent, Budapest, 1993, 108).

A szivárvány szövetsége nem csak a múltba – a teremtés hetére – mutat, hanem a jövő felé is, Isten Ábrámhoz intézett hívására, és a vele kötött szövetségre; a Teremtés könyve első tizenegy fejezetét a könyv többi részéhez kapcsolja. Mindkét szövetséget az Úr ajánlotta fel és kötötte meg (1Móz 9:9.11.17; vö. 17:7.19.21), mindkettő örökérvényű (1Móz 9:16; vö. 17:13.19), és mindkettőnek látható jele van (1Móz 9:12-13.17; vö. 17:11). Isten azt akarja, hogy mindazok, akik szövetséget kötöttek vele, megemlékezzenek erről (1Móz 9:15-16), és tiszteletben tartsák azt (17:9-10). 2Mózes 20:8 és 5Mózes 5:12 versei – a szombat parancsolatára utalván – rámutatnak arra, hogy a Szentírás a „vigyáz” és „megemlékezik” igéket egyenértékűekként alkalmazza, amikor a szövetségről van szó. Ezek a párhuzamok egyöntetűen bizonyítják, mennyire következetes Isten abban, ahogyan az emberiséghez viszonyul.

II. A Bábel tornya

Míg Isten mindvégig hűséges, az emberi nem a leggyakrabban megszegi a Vele kötött szövetséget, aminek néha rettenetes következményei lehetnek, mint például az özönvíz, vagy a bábeli zűrzavar.

Isten azt mondta Ádámnak és Évának, hogy szaporodjanak, és utódaik benépesítsék az egész Földet (1Móz 1:28), az özönvíz után pedig Noénak és családjának is ugyanezt a parancsot adta (1Móz 9:1). Noé utódai azonban elutasították Isten parancsát: attól tartottak, hogy Isten szétszéleszti őket a Föld felszínén (1Móz 11:4), ezért egyenesen fenyegetésnek minősítették utasítását. Semmibe véve tehát az Úr parancsát, úgy döntöttek, hogy egy hatalmas várat, s benne egy magas tornyot építenek, amelyben együtt maradhatnak. Mi több, „nevet akartak szerezni maguknak”. A Teremtés könyvében ez idáig mindig a legnagyobb tudhatta magának a névadás jogát: Isten nevet adott alkotásának (1Móz 1:5.8.10); Ádám az állatoknak (1Móz 2:20); a férj a feleségnek (1Móz 3:20); a szülők gyermekeiknek (1Móz 4:25-26; 5:3). Sineár földjének lakói azonban figyelmen kívül hagyták ezt a modellt, arra törekedvén, hogy önmaguk szerezzenek nevet maguknak.

Isten terve elleni lázadásuk folytán égetett téglából és szurokból megépítették a várat és benne a tornyot. A Tigris és az Eufrátesz folyók által öntözött területen nem lehet építkezésre alkalmas köveket találni, ha meg a távoli hegyekből kellene hozniuk, túl költséges lenne. Ezért az ottani épületek föld- vagy agyagtéglából készültek. A Biblia tömör stílusa azonban – mely ritkán tér ki jelentéktelen részletekre – valószínűleg más okból említi a vár építésére használt építkezési anyagok nevét. Sineár völgyének lakói Isten parancsa ellenére építkeznek, viszonylag gyenge minőségű építkezési- és kötőanyag felhasználásával. A torony minden valószínűség szerint nem ért volna el nagy magasságot, éppen emiatt: saját súlya alatt összedőlt volna. Isten azonban közbelépett, és megakadályozta tervük megvalósítását: „összezavarta” az egyetlen emberi nyelvet. „Nevet akartak szerezni maguknak”, és ez sikerült is nekik: építményük a Bábel nevet kapta, amely a bibliai hagyományban a zűrzavar metaforája (1Móz 11:9).

A kis maradék – amelyet Isten megmentett, s amelynek szövetség keretében megígérte, hogy özönvíz által soha többé nem semmisíti meg – újfent fellázadt az Úr ellen a Bábel tornyánál. Isten azonban, e zűrzavar közepette is betartja ígéreteit, és emlékeztet minket, hogy még akkor is hűséges marad hozzánk, ha mindenki hűtlenné válna iránta; a halált érdemeljük, Ő mégis irgalmával halmoz el. „Megtudd, hogy az Úr, a te istened, Ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezer íziglen azok iránt, akik Őt szeretik, és az Ő parancsolatait megtartják” (5Móz 7:9).

Személyes bizonyságtétel

Az özönvíz után Isten felajánlotta Noénak és családjának az új kezdet lehetőségét. Olyan esély volt ez számukra, amilyenről a legtöbben közülünk csak álmodni tudunk. Egy ideig Isten tekintélyét az élet minden szempontja szerint elismerték az emberek. A későbbiek során azonban a dolgok állapota újra visszatért az özönvíz előtti viszonyokhoz.

Mekkora esélyt mulasztott el az emberiség! – mondhatnánk. Ha akkor éltünk volna, nem engedtük volna meg, hogy ilyesmi megtörténjen. Valóban? Biztosak vagyunk benne? Hogy láthassuk, hogyan viselkedtünk volna akkor, vizsgáljuk meg, milyen a magatartásunk most, otthon, az iskolában, a munkahelyen, a társadalomban.

Kijelenthetjük-e teljes meggyőződéssel, hogy bölcsen használjuk fel a ránk bízott időt, és felkészítjük a körülöttünk élőket Krisztus nagyon közeli eljövetelére? Ha nem, most van a megfelelő alkalom tanulnunk a Noé idejében élő, világi elfoglaltságokat űző emberek sorsából, hogy az emberiség nehogy elveszítse második esélyét is a bárkába való belépésre!