5. tanulmányhoz − 2006 október 28 - november 3.
PUSZTULÁS, MAJD ÚJ KEZDET
Vasárnap
I. Móz. 5,4. 28-29.
És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendõre, és nemze fiakat és leá
Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendõt, és nemze fiat.
És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.
I. Móz. 6,1-13.
Lõn pedig, hogy
És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közûl, kiket megkedvelnek vala.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelk
Az óriások valának a földön abban az idõben, sõt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szûlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak.
És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkód
És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színérõl; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
De Noé kegyelmet talála az Úr elõtt.
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
A föld pedig romlott vala Isten elõtt és megtelék a föld erõszakoskodással.
Tekinte azé
Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett elõttem, mivelhogy a föld erõszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem õket a földdel eg
Máté 23,37.
Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyûjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.
Ján. 3,16.
Mert
Hétfõ
I. Móz. 6,8-22.
De Noé kegyelmet talála az Úr elõtt.
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
A föld pedig romlott vala Isten elõtt és megtelék a föld erõszakoskodással.
Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert
Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett elõttem, mivelhogy a föld erõszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem õket a földdel egybe.
Csinálj magadnak bárkát gófer fából, re
Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.
Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd az
Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élõ lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.
De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
És minden élõbõl, s minden testbõl, mindenbõl kettõt-kettõt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nõstények legyenek.
A madarak közûl az õ nemök szerint, a barmok közûl az õ nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közûl az õ nemök szerint; mindenbõl kettõ-kettõ menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.
Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt
És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.
Róm. 4,14-16.
Mert ha azok az örökösök, kik a törvénybõl valók, hiábaval
Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
Azért hitbõl, hogy kegyelembõl legyen; hogy erõs legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvénybõl valónak, hanem az Ábrahám hitébõl valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk
Eféz. 2,5.
Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelembõl tartattatok meg!)
II. Tim. 1,9.
A ki megtartott minket és hí
Zsid. 11,7.
Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felõl, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitbõl való igazságnak örökösévé lett.
II. Pét. 2,5.
És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetõjét, nyolczad magával megõrizte, özönvízzel borítván el
I. Móz. 9,20-21.
Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete.
És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
Róm. 3,23.
Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége n
I. Ján. 1,8.
Ha azt mondjuk, hogy nincsen bûn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
I. Móz. 7,5.
Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala.
Kedd
I. Móz. 7,1-24.
Monda az Úr Noé
Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nõstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettõt-kettõt, hímet és nõstényét.
Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nõstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén.
Mert hét nap múlva esõt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színérõl minden állatot, melyet teremtettem.
Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala.
Noé pedig hatszáz esztendõs vala, mikor az özönvíz volt a földön.
Beméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és fiainak feleségei õ vele a bárkába, az özönvíz elõl.
A tisz
Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába, hím és nõstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.
Lõn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönv
Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.
És esék az esõ a földre negyven nap és negyven
Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az õ fiainak három felesége velök együtt a bárkába.
Õk, és minden vad az õ neme szerint és minden barom az õ neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az õ neme szerint és minden repdesõ állat az õ neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.
Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába minden testbõl, melyben élõ lélek vala.
A melyek pedig bemenének, hím és nõstény méne be minden testbõl, a mint parancsolta vala Isten õnéki: és az Úr bezára utána az ajtót.
Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földrõl.
A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén.
Azután a vizek felette igen nagy erõt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.
Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala.
És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgõ minden csúszó-mászó állat; és minden ember.
Mindaz, a minek orrában élõ lélek lehellete vala, a szárazon valók közûl mind meghala.
És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertõl a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földrõl; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkába
És erõt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.
I. Móz. 8,20.
És oltárt építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égõáldozattal az oltáron.
Dán. 7,27.
Az ország pedig és a hatalom és az
Jób. 28,24.
Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt.
I. Móz. 1,2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
I. Móz. 6,5.
És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
Szerda
I. Móz. 6,13-22.
Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett elõttem, mivelhogy a föld erõszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem õket a földdel egybe.
Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekeszté
Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.
Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt fel
Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élõ lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.
De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
És minden élõbõl, s minden testbõl, mindenbõl kettõt-kettõt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nõstények legyenek.
A
Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely
És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.
Zsid. 11,7.
Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott
I. Pét. 3,20.
A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketûrése a Noé napjaiban, a bárka kés
II. Pét. 2,5.
És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetõjét, nyolczad magával megõrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
I. Tim. 2,3-4.
Nem borozó, nem verekedõ, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstõl ment, nem pénzsóvárgó;
Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;
Máté 24,38-41.
Mert a miképen az özönvíz elõtt való na
És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
Akkor ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
Két asszony õröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
Csütörtök
I. Móz. 8,20-22.
És oltárt építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égõáldozattal az oltáron.
És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az õ szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az õ ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élõ állatot, mint cselekedtem.
Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.
I. Móz. 9,8-19.
És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván:
Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mel
Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben.
És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van.
És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld.
I. Móz. 17,7.
És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségûl, hogy
Zsolt. 105,10.
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
Zsid. 13,20.
A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust,