TANÍTÓI MELLÉKLET

4. tanulmány  −  2006 október 21 - 27.

Tanulmány Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

ELVESZETT PARADICSOM

A tanulmány célja

  1. A kígyót a nagy csalóként bemutatni.

  2. Megmagyarázni a tényt, hogy a bűnnek vannak úgy azonnali, mint hosszútávon jelentkező következményei.

  3. Rámutatni, milyen hatása volt a bűnnek Ádám és Éva, valamint utódaik életében.

A tanulmány vázlata

I. Az édeni csalás (1Móz 3:1.4)

  1. Sátán úgy kísérti meg Évát, hogy kígyónak álcázza magát.

  2. A kígyó az ő csalását Éva értelmének, érzékeinek és érzéseinek félrevezetése által viszi véghez.

  3. Ádám és Éva áthágja Isten explicit parancsát, hogy ti. tilos megérinteni és enni a kert közepén található fa gyümölcséből.

II. A bűn azonnali következményei (1Móz 3:7-8)

  1. A bűnösség és szégyen érzete arra kényszeríti az első emberpárt, hogy elrejtőzzék Isten elől.

  2. A férfi és a nő engedetlensége azonnali következményeit szenvedi.

  3. Az elidegenedés, ellenségeskedés és gyötrelem a bűn első következményei.

III. A bűnbeesés utáni élet (1Móz 3:15)

  1. A bűnbeesés után Isten felvillantja Ádám és Éva előtt a Krisztus általi üdvösség reményét.

  2. A Teremtés könyve előremutat a jó és a rossz közötti évezredes küzdelemre.

  3. Káin és testvére, Ábel tapasztalata egyike a bűn katasztrofális következményeinek.

Összefoglalás

A nagy csaló megtévesztő befolyása következtében Éva úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja Isten egyértelmű parancsát, mi több, meggyőzi Ádámot is, hogy hasonlóképpen cselekedjen. Az eredmény: az első emberpárnak el kell szenvednie a halált és a bűn többi, elkerülhetetlen következményeit.

Magyarázat

„Egyél belőle!” Mindössze két szó, de általuk rontott be világunkba a bűn! A kígyó – aki ezekkel a szavakkal környékezte meg Évát – az egész emberiséget megkísértette. Milyen következményei voltak e megtévesztés végett kimondott szavak iránti engedelmességnek ősszüleinkre és utódaikra – s végső soron számunkra – nézve? A választ Ádám és Éva, majd Káin és Ábel tapasztalatának tanulmányozása során értjük meg. Látni fogjuk ugyanakkor azt is, milyen tervet dolgozott ki Isten avégett, hogy kiemeljen minket a bűn ásta mélységből.

I. Bölcsek mint Isten

Éva eszik a jó és a gonosz tudása fájának gyümölcséből, mivel elhiszi, hogy ezáltal isteni bölcsességre tesz szert: „Kívánatos az a fa a bölcsességért” (1Móz 3:6). A kígyó azzal hitegeti, hogy annak a fának a gyümölcse „megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten” (5. vers). A „jó és a gonosz” a „mindent” foglalja magába. Furcsa módon, Éva figyelmen kívül hagyja Isten figyelmeztetését, amely a tiltott gyümölcs fogyasztása okozta következményekre vonatkozott, és vágyódni kezdett Isten tulajdonságainak birtoklására. Legalább ennyire furcsa az is, hogy eszik a gyümölcsből, noha Isten úgy őt, mint társát, Ádámot is, a saját képére és hasonlatosságára teremtette (1Móz 1:26-27). Amikor azonban a bűnről van szó, már semmi sem logikus. A hirtelen késztetéstől vezettetve, Éva „szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék” (3:6). Két, rettenetes következményekkel súlytó ige. Mivel szerette volna, ha Ádám is mellette lenne az isteni tulajdonságok megszerzésére tett próbálkozásában, neki is ad a gyümölcsből, és ő elfogadja. Pál apostol azt írja, hogy „Ádám nem csalattatott meg”, amikor evett a tiltott gyümölcsből (1Tim 2:14). Az Ihletés szerint nem is volt éhes. Ezek szerint teljesen tisztában volt azzal, mennyire súlyos engedetlenséget követ el.

A kígyó részben igazat mond: a bűn mindig tartalmaz egy szemcsényi igazságot, mivel a gonosz mindig egyfajta eltorzítása annak, ami valamikor igaz volt. A kígyó azt mondja Évának, hogy új tudás és ismeret horizontja nyílik majd meg előtte. És valóban így is történt. Úgy ő, mint férje megismerte, mit jelent a bűntudat, szégyen, félelem és sok más egyéb állapot érzete, amelyről azonnal kiderült, hogy jobb lett volna, ha nem ismerik meg. Tudatosakká váltak „mezítelenségüknek”. A fedetlenség érzése nem csak feszélyezettséget szült, hanem félelmet is (1Móz 3:10). A Szentírásban a mezítelenség sokkal mélyebb jelentést hordoz, mint amit az egyszerű ruhátlanság jelent. A bibliai jelkép a gyengeségre, tehetetlenségre, gyámoltalanságra utal (5Móz 28:48; Jób 1:21; Ésa 58:7; Jel 3:17-18). Nyilvánvaló, hogy a bűn és a gonosz következményeinek ismeretét jobb, ha kizárólag az Istenségre bízzuk.

Az első emberpár kétségbeesetten megpróbál elrejtőzni Isten elől (1Móz 3:7). Irántuk való együttérzésből Isten segítségükre siet, és felöltözteti őket (21. vers). Hasonlóképpen történik ma is: Isten eltakarja mezítelenségünket dicsőségével és feddhetetlenségével. Az újonnan nyert ismeret – a bűn ismerete – nemhogy nem vonta be Ádámot és Évát dicsőséggel, de fedezetlenül hagyta őket az addig ismeretlen érzések – a félelem és a szégyen – előtt. Attól a pillanattól kezdve az emberi nem kénytelen volt elszenvedni az újonnan szerzett tudás végzetes következményeit mindaddig, míg Valaki újra ki nem ejtette ezeket a szavakat: „Vegyétek és egyétek!” (Mt 26:26). Jézus e halált felidéző két igét az örök élet ígéretét tartalmazó igékké alakítja át, mivel Ő az, akit Isten kiválasztott arra, hogy megalázkodjék és meghaljon értünk, üdvösségünkért (Fil 2:6-8). A halált nemző szavak ily módon az örök életet adó üdvösség ígéretének hordozóivá válnak.

II. Nem volt atyjafia őrizője

Ádámnak és Évának nem volt szüksége távolabb keresnie gyermekei életénél lázadásuk következményeit: a bűn magva megfogant. Isten azonban Szabadítót ígért nekik. Talán, első fia megszületésekor kiejtett szavaival – „Nyertem férfiat az Úrtól” (1Móz 4:1) –, Éva szíve forró vágyának adott hangot, remélvén, hogy fia lesz a megígért Szabadító. Amikor először ölbe vette, a boldog anyának nem volt honnan tudnia, hogy egy napon ez a gyermek meggyilkolja saját öccsét, majd elmenekül, s így nemcsak egyik, hanem mindkét fiát elveszíti.

Az irigység e történetében, mely testvérgyilkosságba torkollott, a bibliakutatók a leggyakrabban a két testvér istenimádata közti különbségekre összpontosítanak. Általában úgy tekintünk Ábelre, mint aki teljes bizalmát Istenbe helyezte, Káinra pedig úgy, mint aki önmagában bízott. A különbségek azonban sokkal jelentősebbek ennél.

A héber szó, mely a két testvér áldozatát jelöli, szoros jelentéstani kapcsolatban áll a Mózes harmadik könyvében bemutatott, gabonafélékből összeállított ételáldozatokkal, amelyek „ajándékoknak” vannak nevezve (ld. 1Móz 4:4-5). Úgy tűnik, mindketten elhozták áldozatukat, hogy általuk kifejezzék Isten iránti hálájukat. Káin hálaadása azonban nem volt őszinte. 1Móz 4:4-5 verseiből megtudhatjuk, hogy „tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára, Káinra és az ő ajándékára pedig nem tekinte, miért is Káin haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.”

Az áldozat az áldozó jelleméről tanúskodik. A gond valójában nem Káin áldozatával van, hanem Káinnal magával. Ábel tisztasága és áhítatos lelkülete megfeddi Káin önzését, amiért ez utóbbi megöli öccsét. Az élet elvétele Isten előjoga! Szülei nyomaiba lépvén, Káin olyanná szeretne válni, mint Isten; az Úr hatalmára vágyik, nem pedig annak szentségére. Az effajta magamondott istenek én-központúak, és ellentétben az egyedül igaz Istennel, nem törődnek másokkal. Ez volt Káin alapvető problémája.

Önzése és arroganciája Isten kérdésére adott válaszából is kicseng („Hol van Ábel, a te atyádfia?” – 9. vers): „Nem tudom, avagy őrizője vagyok-e az én atyámfiának?” (uo.). Valóban, a világtörténelem első gyilkosa nem őrizője az ő atyjafiának, noha annak kellett volna lennie. Isten azért teremtette az emberi lényeket, hogy gondoskodjanak egymásról, ahogy Ő is gondját viseli minden élőlénynek, amelyet megalkotott. A bűn azonban mindig válaszfalakat emel az emberek közé. Választó fal vagy sorompó lehet a féltékenység, irigység, gyűlölet, rosszallás és egyéb, végtelenül sok negatív, bűnös érzés.

Szükséges volt Istennek emberi testet öltenie, hogy ily módon a mi Nagyobb Testvérünk lehessen, és szemléltethesse, mit jelent igazi Őrizőnek lenni, valamint jóvá tehesse az első Ádám tévedéseit. Miközben Káin elvette testvére életét, Jézus feláldozta az Övét, hogy általa részesei lehessünk az örök életnek. Míg az első Ádám evett a tiltott gyümölcsből, Jézus, a második Ádám ellenállt a kísértésnek, hogy az éhező világnak felajánlhassa a feddhetetlenség kenyerét és a Lélek gyümölcsét. Ebből kínál ma is minket: „Vegyétek és egyétek!” Vagy a zsoltáros szavaival élve: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!” (Zsolt 34:9).

Személyes bizonyságtétel

Átverte és félrevezette őket egy csodálatos teremtmény! Megcsalta őket valami, ami más volt, mint aminek hitték. Ádám és Éva rettenetes dolgot tett, mivel egy alkalommal lazított védekező állásában! Rájöttek, hogy megszegték az ígéretet. Egy pillanat alatt mindent elveszítettek, mivel megengedték, hogy a kételkedés befurakodjék oda, ahová nem lett volna szabad.

Úgy hangzik, mint egy tévéhír a politika vagy az üzlet világából, nem igaz? Ez a hír azonban az egész világegyetemet megrázta, és szabadjára engedte a második nagy lázadási hullámot, hatezer évvel ezelőtt. Akkor váltak láthatóvá először Ádám és Éva bukásának piszkos részletei, miközben rettenetes következményei kínzó rendszerességgel megismétlődtek a Föld minden lakója életében.

Úgy tűnik, tehát, nem vagyunk eléggé szorgalmasak a Sátán – Krisztus ősellensége – erejétől való ódzkodástól. Minden képzeletet felülmúló fokon találékony: a romboló, erkölcstelen, romlott dolgokat a kiválóság szintjén képes csodálatosként és vonzóként bemutatni. A legcsábítóbb kísértéseket is beveti, hogy a lelki romlásba taszítsa az embert.

Sátán munkaprogramján túl is azzal foglalkozik, hogy újabb és újabb bűnös vonzalmakat teremtsen, amelyek semlegesítsék Isten szolgái üdvösségre való törekvéseit. Tudja, hogy Isten tüze végleg meg fogja őt emészteni, ezért magával akar rántani minél több embert.

Nos, tehetünk-e ez ellen valamit? Isten kegyelme által, igen! Sátán sebezhetővé válik, ha egy a Szentlélekkel telt kereszténnyel találja szembe magát. Nem képes ellenállni a Megváltási Terv erőteljes támadásának. Erőtlenül összeomlik Jézus Krisztus és hűséges követői jelenlétében.

A szombatiskola tagjai Krisztus harcosai, akik bizonyságot tesznek hitükről, vállalván a felelősséget, hogy eltávolítják a hitetleneket az ördög csapdáitól, és az örök élet ígérete felé irányítják őket.

Az ördög mindenképp égni fog! Isten kegyelméből azonban – amikor erre sor fog kerülni – sokkal inkább egyedül lesz majd, mint gondolta volna!