SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

2. tanulmány     2006  október 7 - 13.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

"KEZDETBEN..."

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1

“Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök… Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott” (Zsolt 33:6, 9).

Egy híres tudós írta az ember eredetének kérdésérõl: “Azért vagyunk itt, mert a halak egy furcsa csoportjának uszonya sajátságos formájú volt, amibõl kifejlõdhetett a szárazföldi élõlények lába.”

Természetesen a Biblia, különösen 1Mózes 1. és 2. fejezete, egészen másképp számol be az ember eredetérõl. Csak azért élünk, mert a jóságos, szeretõ Istennek, a Teremtõnek szándékában állt életet teremteni a földön, méghozzá hat egymást követõ, egyenként 24 órából álló, valóságos nap alatt végbevitt folyamattal.

Nyilvánvaló, hogy a mai evolúciós elmélet szöges ellentétben áll a teremtésrõl szóló bibliai tanítással. Ha az egyik igaz, a másik csak hamis lehet. A Szentírás egyáltalán nem ad teret sem a teisztikus evolúciónak, sem egyetlen olyan elméletnek, amely próbálja összekapcsolni az evolúció hosszadalmas folyamatát Isten életet teremtõ munkájával (ami alatt leginkább az emberi élet teremtését értjük). A heti tanulmányunkban megfigyelhetjük: a világ, és különösen az ember teremtésében nyoma sincs annak, hogy Isten bármit is a véletlenre bízott volna.

Tanulmányozzuk a Biblia tanítását az élet eredetérõl! Meggyõzõdhetünk róla, hogy egyáltalán nem azért élünk a földön, mert a véletlen folytán bizonyos halfajták uszonya lábbá alakult volna át, hanem azért, mert szava által Isten életre hívta a világot.

“KEZDETBEN… ISTEN…”

Vasárnap október 8.

Azt is mondhatnánk, hogy sok szempontból 1Móz 1:1 a Biblia legfontosabb verse. Innen és a versben foglaltakból ered minden egyéb, amiben keresztényként hiszünk. Az összes alapvetõ tanításunk értelmét veszítené az ebben foglalt gondolat nélkül. Még idõszerûbbnek bizonyul ez a kérdés korunkban, amikor olyan sok embert sodor magával a hamis tudomány állítása, miszerint az élet a természet erõibõl fakad, és a puszta véletlen folytán fejlõdött mai formájáig a földön. A Biblia elsõ verse határozottan, teljes egészében elveti ezt a gondolatot.

Olvassuk el a következõ bibliaszövegeket: 2Móz 20:11; Jób 38:4; Jn 1:1–3; Kol 1:15–20; Zsid 1:2; Jel 14:6–7. Milyen egységes üzenetet fogalmaznak meg?

Nem is annyira a teremtés folyamata, mint a természet világának Teremtõje az, aki 1Mózes 1 további részében a figyelem homlokterében áll. A fejezet 31 versében 32 alkalommal szerepel az “Isten” szó, ami már önmagában is kiemeli Istennek a teremtés munkájában végbevitt szerepét. 1Mózes 1 kifejezetten nagy igyekezettel hárítja el, hogy a véletlen fogalmának akár csak az árnyéka is a teremtésre vetõdjön. Az ókori sokistenhívõ vallásoktól eltérõen pedig, amelyek gyakran az istenek közötti harcokhoz kötötték a teremtést, Mózes elsõ könyve egyetlen Istent mutat be, méghozzá úgy, mint aki a teljhatalmú Teremtõ.

Az 1. versben “teremté”-nek fordított ige (bara) csak Isten valamilyen tettére vonatkoztatva szerepel a Bibliában. A másik gyakorta használt szó (aszah) arra utal, hogy az ember vagy akár maga Isten készít, tesz valamit. Ez is azt jelzi tehát, hogy egyedül Isten képes az eget és a földet létrehozó teremtõ munkára. Mi emberek tehetjük a dolgunkat a teremtett világban, elvégezhetünk (aszah) bizonyos feladatokat, de a világot egyedül Isten teremthette meg (bara).

Alaptétel, hogy semmi nem lehet nagyobb annál, aki létrehozta. Keressünk erre példát! A világegyetemet megteremtõ Isten hatalmasabb az egész univerzumnál. Ebbõl kiindulva milyen következtetésre juthatunk a Teremtõ hatalmával kapcsolatban, ha nem csupán a földre (ami 1Mózes 1 homlokterében áll), hanem az egész világegyetemre gondolunk? Milyen fényt vet ez a gondolat Istennek az áldozatára, aki emberré lett és elszenvedte a halált, amit mi érdemelnénk?

A TEREMTÉS

Hétfõ október 9.

1Móz 1:1-ben olvassuk, hogy Isten megteremtette az eget és a földet. Vannak, akik úgy vélik, hogy az “ég” itt az egész világegyetemet jelenti. Ha viszont megvizsgáljuk, hogyan fordul elõ az “ég” szó a fejezetben másutt, láthatjuk, hogy nem azt jelenti.

Nézzük meg, hogyan fordul elõ a fejezetben (20. v.) az “ég” szó. A szövegösszefüggés alapján mit jelent 1Mózes 1-ben az “ég”?

______________________________________________________________________

1Móz 1:2 szerint milyen állapotban volt a föld a teremtés kezdetén?

______________________________________________________________________

A “kietlen és puszta” kifejezés alaktalannak, formázatlannak, élettelen bolygónak festi le a tájat, ahol sem növények, sem állatok nem élnek. Isten parancsszavával teremtett (Lásd 1Móz 1:3, 6, 9, 11, 14, 20, 24, vö. Zsolt 33:6–9), vagy felhasználta a valaha, még a földi élet megteremtése elõtt létrehozott anyagot. 1Mózesben ezek a szövegek nem utalnak rá feltétlenül, hogy Isten a semmibõl teremtett meg mindent, Istennek mégsem kellett a korábban, tõle függetlenül létezõ anyagot felhasználnia a föld megteremtéséhez. Bármilyen anyagot is használt, azt valamikor azelõtt, a semmibõl hozta létre, hiszen a Biblia szerint mindent Isten teremtett.

Olvassuk el Jn 1:4 versét. Milyen gondolatot emel ki ez a rész? Mennyiben segít megértenünk 1Mózes elsõ verseit?

______________________________________________________________________

Két rövid versbõl tudhatjuk meg a legfontosabbat életünk eredetérõl. Így foglalhatjuk össze a lényegét: a Teremtõ Isten a kietlen és puszta földbõl teremtette az embert. Ezenkívül sok minden más titok marad, amit most nem érthetünk meg. Csoda, hogy egyáltalán létezünk! Gondolkodjunk el az emberi életen, a teremtés csodáján, mindazon, amiért hálával tartozunk Istennek!

A TEREMTÉS NAPJAI

Kedd október 10.

A történet Ádám és Éva megteremtésével ért tetõpontjára. A beszámoló valószínûleg leginkább támadott része a földi élet megteremtésének ideje. A keresztény világban állítólag nagy tisztelet övezi a Bibliát, mégis csak kevesen fogadják el szó szerint a Mózes elsõ könyvében leírt idõtartamot, hogy az határozottan és egyértelmûen hat, egyenként 24 órából álló, valóságos nap volt. A Biblia üzenetének és tanításának lényegét egyértelmûen tagadó evolúció elmélete nyilvánvalóan mélyen belevésõdött még a keresztény közösségbe is. Jézus ezt mondta második eljövetelérõl: “Az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön?” (Lk 18:8). Biztos, hogy ha valami gyökeres változás nem történik, aligha talál hitet a teremtés bibliai tanítását illetõen!

Olvassuk át 1Mózes 1. fejezetét. Figyeljünk meg mindent a teremtés idejével kapcsolatban. Milyen közvetlen bizonyítékot találunk a fejezetben arra, hogy szó szerint kell értenünk az említett idõtartamot? Még melyik bibliaszövegek támasztják alá, hogy valóságos napokról, és nem jelképes idõszakokról van szó (Lásd pl. 2Móz 20:8–11)?

______________________________________________________________________

______________________________________________________________________

______________________________________________________________________

______________________________________________________________________

______________________________________________________________________

Olvassuk el figyelmesen 1Móz 1:4-5 verseit. Azonnal világossá válik, hogy a mi ismereteink szerinti egyetlen napról van szó, amely részben világosság, részben sötétség volt. A szöveg szerint e két rész alkotta az “elsõ nap”-ot. Ennek a szakasznak a végén olvashatjuk a következõ fordulatot: “És lõn este és lõn reggel, elsõ nap”. A fejezet további részében újra és újra elõfordul, mindig pontosan egyetlen napnak, egy 24 órából álló idõszaknak a megteremtését jelöli. “És lõn este, és lõn reggel, második nap… harmadik nap” stb. Az Úr tehát már a Szentírás elsõ verseiben egyértelmûen megmutatta, hogy amikor pl. 2Móz 20:11-ben az áll: “hat napon teremté az Úr az eget és a földet”, hat valóságos napnál nem többet és nem is kevesebbet értett ezalatt.

MI VOLT ELÕBB: A TYÚK VAGY A TOJÁS?

Szerda október 11.

1Mózes teremtési beszámolója egyáltalán nem egyszerû, ami nem is meglepõ, hiszen sem a föld, sem a földi élet nem az. A 2. fejezettel együtt is mindössze 56 vers magyarázza a teremtést, pedig egy kerékpár összeszerelésének lépéseit is hosszabban közli a legtöbb kézikönyv. Kétségtelenül sok minden kimaradt a leírásból, de nagyszerû, hogy az örök életen át még egyre többet és többet megtudhatunk! Szükségünk is van rá! Ettõl függetlenül bõven akad, amin már most is elgondolkozhatunk.

Olvassuk el ismét 1Mózes 1. fejezetét, figyelmünket az események sorrendjére fordítva. Miért tûnik logikusnak ez a sorrend a földi élet természetét ismerve?

______________________________________________________________________

______________________________________________________________________

A Biblia elején azt olvashatjuk, hogy “a föld pedig kietlen és puszta vala” (1Móz 1:2). Ezután Isten elkezdte megformázni a földet, és eltüntetni a “pusztaságot”. A teremtés sorrendjét nyomon követve látjuk, hogy elõször volt a sötétség, majd következett a világosság, ami elvezet a nappal és az éjszaka meghatározásához. Ezután jön a légkör, a “mennyezet”, amit Isten “ég”-nek nevezett el. Úgy tûnik, hogy a föld megteremtésekor a víz már ott volt, ami természetesen szükséges az élethez (legalábbis a földi élethez). Ezt követõen Isten elõhozta a szárazföldet, amit növényzettel borított be, “maghozó” fûvel, virágokkal, fákkal (1Móz 1:11–12) díszítette (ezek életének elõfeltétele volt, hogy legyen termõföld). Ezt követi a felsorolásban a nap, a hold és a látható csillagok. Miért itt és így, a felsorolásnak ebben a részében tûnnek fel? Valószínûleg ez is olyan kérdés, amire a választ majd csak a mennyben kaphatjuk meg. Amikor pedig minden a helyére került, eljött az idõ, hogy Isten megteremtse az állatokat – vízi és szárazföldi állatokat, amelyek repültek, rajzottak és mozogtak a föld színén. Megparancsolta nekik az Úr, hogy “Szaporodjatok, és sokasodjatok… a földön” (1Móz 1:22). A véges emberi felfogás szerint tehát Isten rendkívül ésszerû sorrendben és terv szerint teremtette meg a földi életet.

Mózes könyve alapján válaszoljunk tehát a következõ kérdésre. Mi volt elõbb: a tyúk vagy a tojás? Miért? Miért fontos ez, vagy a mögötte meghúzódó elv ahhoz, hogy megértsük az emberi élet értelmét, okát?

AZ EMBER MEGTEREMTÉSE

Csütörtök október 12.

Hasonlítsuk össze az állatok és az ember teremtését. Milyen hasonlóságokat találunk (Lásd 1Móz 1:24; 2:7, 19)?

______________________________________________________________________

Milyen különbségeket fedezhetünk fel (1Móz 1:26–27; 2:7)?

______________________________________________________________________

Az állatoktól és Ádámtól eltérõen hogyan teremtette meg Isten Évát (1Móz 2:21–24)?

______________________________________________________________________

Az elõzõ részben is megállapítottuk, hogy a teremtéssel kapcsolatban sok mindenrõl hallgat a Szentírás. Ahhoz azonban eleget tudunk, hogy meglássuk, milyen különleges helyet foglal el az ember a teremtés történetében (figyeljük meg 1Móz 1:27-ben, hogy az “ember” szó a férfira és a nõre együtt vonatkozik). Isten csak azután teremtette meg Ádámot (a héber név szorosan kapcsolódik a “föld” szóhoz), miután minden mást tökéletesen elkészített és elhelyezett, Évát pedig Ádám után teremtette meg. Találunk néhány hasonló vonást az ember és az állatok között, a Biblia mégis határozott különbséget tesz közöttük. Az ember teremtésével kapcsolatban sem magyaráz 1Mózes semmit a véletlennel. Ellenkezõleg! A teremtésben megfigyelhetõ rendszerességre utalnak az újból és újból ismétlõdõ kifejezések: “És látá Isten”; “És monda Isten”; “Legyen…”; az ismétlõdõ idõtartamok: “És lõn este, és lõn reggel…”. Azt mutatja az egész folyamat, aminek csúcspontja a férfi és az asszony megteremtése (1Móz 2:7, 21–24), hogy Isten semmit nem bízott a véletlenre.

Olvassuk el 1Móz 1:26–27 verseit. Mit jelent az, hogy Isten a saját képére teremtette az embert? Milyen különbség van az emberek és az állatok között, olyan különbségek, amelyek még inkább kiemelik az ember sajátos helyzetét? Gondolkodjunk el Jézusról, emberi természetérõl, az emberekért vállalt haláláról. Mérlegeljük, hogy az állatok is szenvednek a bûn következményei miatt. Mire világít rá a kereszt az embernek a teremtésben elfoglalt helyével kapcsolatban? Hogyan hat ez a gondolat a többi emberrel való viszonyunkra ill. önértékelésünkre?

Péntek október 13.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 18–19. old.; Elõtted az élet (Nevelés). Budapest, 1992, Advent Kiadó. 10–14. old

“Amikor Ádám kikerült Teremtõje kezébõl, fizikai, szellemi és lelki alkatában magán viselte Alkotójának képmását… Az volt [Isten] szándéka, hogy minél tovább él az ember, annál tökéletesebben mutassa be az Õ képmást, és sugározza vissza [a Teremtõ] dicsõségét” – (Ellen G. White: Elõtted az élet. 10-11. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. A legtöbben még úgy tanultuk, hogy a parányi alkotóelemekbõl, protonokból, neutronokból és elektronokból álló atomok a világegyetem legkisebb építõkockái. Egy új feltételezés szerint ezek az alkotórészek valójában igenigen apró, vibráló szálakból állnak (egy ilyen szál kb. annyival kisebb a protonnál, mint egy proton a naprendszernél!). Ez ugyan még csak elmélet, de próbáljuk meg e szálak vibrálását összefüggésbe hozni azzal, hogy Isten a szavával hívta létre a világot (a vibrálás változása más és más részecskéket hoz létre).

  2. Beszélgessünk 1Móz 1:28-ról és arról, hogy Isten az ember uralma alá rendelte a földet. Mit jelent ez? Milyen felelõsséget hárít ez ránk? Hogyan tehetünk eleget felelõsségünknek úgy egyénileg, mint testületileg?

  3. A Biblia tanítása szerint természetfeletti módon jött létre világunk. Miért érthetjük meg így jobban, hogy véget is természetfeletti módon ér majd?

  4. Menjünk kirándulni szombatiskolai csoportunkkal, és gyönyörködjünk a természet világában. Hívjuk meg barátainkat is, akik még nem ismerik Jézust, sem a megváltási tervet. Mit tudhat meg Istenrõl így hívõ és nem hívõ egyaránt?

 

Tudósok a világ rendjéről

“A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.” (Isaac Newton)

“A rend, a szimmetria, a harmónia elbűvöl bennünket… Az Isten maga a tiszta rend. Ő az egyetemes harmónia megteremtője.” (Gottfried Wilhelm Leibniz, filozófus és matematikus)

“A bolygónkon tévelygő emberek számára Isten lényege mély titok marad, mindazáltal a természet megfigyelése nem hagy kétséget az Ő létezésének valósága felől, amely egyszerre transzcendens és immanens.” (Johannes Reinke, botanikus)

“Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket.” (Ernest Rutherford, Nobel-díjas fizikus)

“Abból, amit a tudomány tanít nekünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a természetben emberi léttől független rend van, olyan értelmes rend, amely a természet és az ember alá van rendelve.” (Max Planck, Nobel-díjas fizikus)

“Hiszem, hogy a világegyetem ésszerű, mert szuperértelmes lény van mögötte. Megborzongtat a világegyetem szépsége és ésszerűsége, a kvarkoktól az emberi agyig, annak rendje, bonyolultsága és integráltsága. Hiszem, hogy Isten a végső realitás.” (Arthur Peacocke, molekuláris biológus és teológus)

______________

* A tudomány felfedezi Istent Intelligens tervezés – az evolúcióelmélet új riválisa. Felsőörs, 2004, Aeternitas Irodalmi Műhely. Fel. szerk.: Csabai Tamás. 53-57. old.