bibliaversek gyüjteménye

2. tanulmányhoz   2006  október 7 - 13.

Tanulmány Tanító melléklet Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

"KEZDETBEN..."

   Vasárnap 

I. Móz. 1,1.

  1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

II. Móz. 20,11.

  1. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

Jób. 38,4.

  1. Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Ján. 1,1-3.

  1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

  2. Ez kezdetben az Istennél vala.

  3. Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

Kol. 1,15-20.

  1. A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elõtte született;

  2. Mert Õ benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Õ általa és Õ reá nézve teremttettek;

  3. És Õ elõbb volt mindennél, és minden Õ benne áll fenn.

  4. És Õ a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsõszülött a halottak közül; hogy mindenekben Õ legyen az elsõ;

  5. Mert tetszett az Atyának, hogy Õ benne lakozzék az egész teljesség;

  6. És hogy Õ általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Õ keresztjének vére által; Õ általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.

Zsid. 1,2.

  1. A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,

Jel. 14,6-7.

  1. És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,

  2. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsõséget: mert eljött az õ ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

   Hétfõ 

I. Móz. 1. fejezet

  1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

  2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

  3. És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság.

  4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl.

  5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap.

  6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl.

  7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektõl. És úgy lõn.

  8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, második nap.

  9. És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn.

  10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

  11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn.

  12. Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

  13. És lõn este és lõn reggel, harmadik nap.

  14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.

  15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lõn.

  16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

  17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

  18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtõl. És látá Isten, hogy jó.

  19. És lõn este és lõn reggel, negyedik nap.

  20. És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

  21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

  22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

  23. És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.

  24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn.

  25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

  26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

  27. Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonnyá teremté õket.

  28. És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

  29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

  30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket adom eledelûl. És úgy lõn.

  31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lõn este és lõn reggel, hatodik nap.

Zsolt. 33,6-9.

  1. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

  2. Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat.

  3. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tõle minden földi lakó.

  4. Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott.

Ján. 1,4.

  1. Õ benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

   Kedd 

II. Móz. 20,8-11.

  1. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

  2. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

  3. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van;

  4. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

   Szerda 

I. Móz. 1. fejezet   Lásd a hétfői részben

   Csütörtök 

I. Móz. 1. fejezet    verseit lásd a keddi részben

I. Móz. 2,7. 21-24.

  1. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.

  1. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivõn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét.

  2. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbõl, asszonynyá, és vivé az emberhez.

  3. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testembõl való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbõl vétetett.

  4. Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.