SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

1. tanulmány     2006  szeptember 30 - október 6.

Tanító melléklet Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

alapvetés

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 19:3-8; Lukács 17:26–30; Apostolok cselekedetei 7:1–15; Róma 1:17; 4:3; 5:14; Zsidók 11:1–22

“Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?” (Zsolt 11:3; új prot. ford.)

Dél-Afrikában Laurens Van der Post egy követ tartott a nappaliban az asztalán. Amikor valaki megkérdezte, honnan származik a furcsa fekete kő, Van der Post elmondta, hogy Afrika kontinense alól, úgy 5000 méter mélységből. “A kő azt jelképezi, amire mind a ketten az életünket akartuk építeni” – írta a barátja, akitől ajándékba kapta.

Minden ember valamilyen alapra épít. A szó valós értelmében a talpunk alatti kőre építjük az életünket, de átvitt értelemben mondhatjuk, hogy az elvekre, amelyek tetteinket megszabják. Ateisták, vallási fanatikusok, kétkedők és tudósok, mind valamilyen alapelv szerint vezetik az életüket, akár tisztában vannak ezekkel az elvekkel, akár nem.

A keresztények Jézus Krisztus személyében és általa találnak rá ezekre az elvekre, mert “őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). A Bibliából ismerhetjük meg Jézust. Életünk és hitünk alapja lényegében tehát a Biblia. Bizonyos értelemben pedig Mózes első könyve a Biblia “alapja”, mint az a furcsa fekete kő, ami mélyen a föld gyomrában támasztotta alá a talajt Laurens lába alatt.

A héten vetjük tehát az első pillantást a Biblia “alapkövére”.

MÓZES ELSŐ KÖNYVE ÉS AZ ÚJSZÖVETSÉG

Vasárnap október 1.

Bibliai hitünk alapját Mózes öt könyve képezi. E könyvek nélkül nehéz lenne megtalálni vallásunk értelmét.

A teljes Biblia első könyve lényegében világunk eredetével kezdődik. Ha nem látunk tisztán az emberiség eredetét illetően, minden könnyen összekuszálódhat. Hogyha a ház szerkezetén dolgozó kőműves már kezdettől fogva néhány fokkal eltér a tervtől, a falak görbék lesznek, nem illeszkednek. Mózes első könyve az emberiség eredetéről szóló világos és határozott üzenettel kezdődik.

Ellenségünk természetesen minden erejét megfeszítve igyekszik eltéríteni a világot az igaz Istentől. Egyik kedvelt módszere, hogy kételyt ébreszt a Biblia hitelességét illetően. Mózes első könyve is heves támadások céltáblájává vált. Amennyiben Sátán képes aláásni bizalmunkat az alapokat lefektető, fontos irattal kapcsolatban, minden más téren is könnyűszerrel megingathatja hitünket.

Hogyan vélekedett Jézus, és mit állítottak az Újszövetség írói Mózes első könyvének hitelességéről, igazságáról? Mt 19:3–8; Lk 17:26–30; ApCsel 7:1–15; Róm 4:3, 9–21; 5:14; 1Kor 15:22; Gal 3:6; 1Tim 2:13–14; Zsid 11:3–22; 1Pt 3:20

A kétkedőkre hallgatunk, akik különféle "bizonyítékokat" lobogtatva kétségbe vonják Mózes első könyvének hitelességét, vagy inkább azokat követjük, akik, mint Jézus, Pál és Péter, fenntartás nélkül hitelesnek fogadták el? Lényegében, aki tagadja Mózes első könyvének hitelességét, az megkérdőjelezi az egész Újszövetség hitelességét, hiszen az újból és újból visszautal Mózes első könyvére. Ugyan mennyire volna megbízható az Újszövetség, ha Mózes első könyvét illetően tévedne!? Ha kétkedve fogadjuk Mózes első könyve beszámolójának történelmi hitelességét, hitünk egész építménye összedől – Sátán pedig éppen ezt akarja.

Még milyen példát idézhetünk arra, amikor egy látszólag “kis” dologban kétkedünk, majd az ebből adódó logikus következtetés nyomán fontosabb dolgokban is kételkedni kezdünk? Miért őrizzük nagy gonddal Isten Igéjébe, a Bibliába vetett hitünket? Ugyan mi maradna meg a Szentírásból, ha ezt is, azt is kétkedve fogadnánk?

HATALMAS ÉS KÖNYÖRÜLŐ ISTEN

Hétfő október 2.

Mózes első könyve elsősorban és mindenekelőtt Istenről szóló kinyilatkoztatás. Az emberiség itt kapja az első írott kinyilatkoztatást a Teremtőről és a Megváltóról.

Milyen képet festenek a következő szövegek Istenről?

1Móz 1:1 _____________________________________________________________

1Móz 7:11 ____________________________________________________________

1Móz 14:19, 22 ________________________________________________________

1Móz 18:23–33 ________________________________________________________

1Móz 48:15 ___________________________________________________________

A Biblia első könyve szinte csak Isten hatalmáról szól. Úgy áll előttünk az Úr, mint teremtő, bíró, példakép, aki mindeneknek fenntartója, magasságos, mindenható és örök Isten, király, aki mindenek előtt létezett, mindent Ő hozott létre.

Ennél azonban még sokkal többet megtudhatunk itt Istenről. Már Mózes első könyvének az ítéletről szóló beszámolóiban is megmutatkozik kegyelme, az emberiség bűne miatti szenvedése, nagy türelme. Elküldte Noét, hogy az özönvíz előtt hosszú éveken át szóljon az emberekhez, alkalmat adva nekik a megtérésre. Kész lett volna még Sodoma és Gomora lakóinak is megkegyelmezni, pedig hihetetlenül gonoszok voltak. Mózes első könyve egészében a könyörületes, szerető Isten hatalmát és erejét láthatjuk; Istenét, aki gyűlöli a bűnt és a gonoszságot, de szereti bűnössé lett teremtményeit, és azon fáradozik, hogy megmenthesse őket.

Foglaljuk össze, milyennek képzeljük el Istent. Válaszunk szerint hogyan tekintünk Istenre?

SZEMÉLYES TALÁLKOZÁS

Kedd október 3.

Amint az előző részben megállapítottuk, Mózes első könyve mindenhatónak mutatja be Istent, aki szavával hívta életre a világot, az egész földet özönvízzel árasztotta el és tüzet záporozott a lázadó, kegyetlen városokra. Emberként, a teremtett világ által ismerkedve vele, hogyan is ne csodálnánk annak hatalmát, aki mindent megalkotott?

A Bibliából még azt is megtudjuk, hogy Isten egészen közel jön hozzánk, személyes kapcsolatot tart az emberrel. Ellentétben a deizmus felfogásával, miszerint Isten megteremtette a világot, majd magára hagyta, a Biblia kinyilatkoztatja Istenről, hogy bensőséges kapcsolatot tart bűnössé lett teremtményeivel. Jézus élete és halála erre a legdrámaibb példa (Lásd Fil 2:5–8). Már Mózes első könyvében is fel-felvillan, hogy milyen szoros kapcsolatban áll Isten a bűnösökkel. Nagyszerű gondolat ez, különösen, ha szerető és könyörületes Istennek látjuk az Urat!

Hogyan mutatják be a következő példák Istennek az emberiség iránt tanúsított figyelmét? Mit árul el egy-egy idézet Isten jelleméről?

1Móz 2:7 ____________________________________________________________

1Móz 3:8 ____________________________________________________________

1Móz 18:17 __________________________________________________________

1Móz 39:21 __________________________________________________________

Hogyan tapasztaltuk már Isten közelségét? A csoportban beszélgessünk élményeinkről. Mit tanultunk ezekből? Mivel bátoríthatjuk azokat is, akik még nem szereztek személyes tapasztalatot Istennel, ha mégoly közel van is hozzánk?

ALAPOK

Szerda október 4.

Az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk egy zsidó származású hívőről, Istvánról, aki “teljes lévén hittel és erővel”, “nagy csodákat és jeleket cselekszik vala” (ApCsel 6:8). Azért hurcolták a vezetők tanácsa elé, mert Jézusról beszélt. Az Apostolok cselekedetei 7. fejezete a beszédével kezdődik, aminek a végén megkövezték.

Olvassuk el István beszédét ApCsel 7:2–17-ben, majd válaszoljunk a következő kérdésekre:

1. Egy kicsit is kételkedett-e István a történetekben, amelyeket megemlített? Mi a tanulság ebből?

___________________________________________________________________

___________________________________________________________________

2. Honnan vette a történeteket?

___________________________________________________________________

___________________________________________________________________

3. Mi volt a célja azzal, hogy éppen így indokolta Jézusba vetett hitét?

___________________________________________________________________

___________________________________________________________________

A szövegösszefüggés szerint Istvánt pontosan azért vonták kérdőre, mert arról prédikált, hogy Jézus a Messiás. Védőbeszédét Mózes első könyvénél, Ábrahám elhívásánál kezdte, majd végigvezette a család történetét az Egyiptomba került Józseftől, Izrael népének megalapításán át a templom megépítéséig. Az események csúcspontja “ama Igaznak” (ApCsel 7:52), a názáreti Jézusnak eljövetele.

István Mózes első könyvétől kezdte felsorolni a fontos igazságokat, amelyek csúcspontja “az igazság”, azaz Jézus (Jn 14:6). Az új egyház magvát alkotó zsidók Jézusba vetett hite igazán szilárd alapon állt - ez az alap pedig nem más, mint a Mózes első könyvével kezdődő Szentírás. Ez is arra utal, hogy milyen fontos e könyv szerepe hitünk megértésében is.

Nevezzünk meg néhányat saját életünk “alapjai” közül, olyan alapvető dolgokat, amelyeken igen sok minden nyugszik! Mennyire szilárdak ezek az alapok? Biztosak vagyunk abban, hogy a legnehezebb megpróbáltatás idején is megtartanak?

“AZ IGAZ EMBER PEDIG HITBŐL ÉL”

Csütörtök október 5.

“Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él” (Róm 1:17).

Hogyan értelmezzük ezt a szöveget?

___________________________________________________________________

___________________________________________________________________

Gyakran halljuk azt az elképzelést, hogy az ószövetségi időkben a törvény cselekedetei által üdvözültek a hívők, de Jézus halála és a keresztény egyház elindulása óta már egyedül hit által jutunk üdvösségre. Ez azonban nem egyezik a Biblia tanításával, ilyesmi nem található az Ószövetségben. Az Újszövetség szerint Isten népe már a kezdet kezdetétől fogva hit által élt.

Olvassuk el Zsid 11:1–22 verseinek beszámolóját a Mózes első könyvében felsorolt emberek életéről. Milyen hasonlóságot találunk Róm 1:17 üzenetével? Közben képzeljük magunkat a hithősök helyébe, és gondolkozzunk azon, hogy mit kellett hittel elfogadniuk, vállalniuk? Mit tanulhatunk tőlük, ami segítségünkre lehet mindennapi gondjaink közepette?

___________________________________________________________________

___________________________________________________________________

___________________________________________________________________

___________________________________________________________________

___________________________________________________________________

Térjünk vissza Zsid 11:13–16 verseihez. Miről szól ez a szakasz? Mi jut eszünkbe az itt elhangzottakról? A saját életünkre gondolva mérlegeljük a következőket: a tetteimből ítélve én melyik országot várom? Min kellene változtatnom?

Péntek október 6.

“A nagyfokú bírálgatás, boncolgatás, találgatás, újraértelmezés lerombolja a Bibliába, mint Isten kinyilatkoztatásába vetett hitet. Megakadályozza, hogy Isten Igéjének ereje irányítsa, felemelje és gazdagítsa az emberek életét. A spritualizmus arra tanítja az emberek tömegeit, hogy a vágy a legfontosabb törvény, a megengedés korlátlan szabadságot jelent, és az ember csupán önmagának tartozik számadással… Leginkább a fennkölt, tiszta, nemes élet erejére van szükségünk” – (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 311, 313. old. [az idézet a szerk. fordítása]).

“Baljós, sötét éjszaka borul a keresztény világra. Az Isten törvényeitől való elhajlás bizonyítja, hogy mennyire valóságos ez a sűrű, sötét, áthatolhatatlannak tűnőéjszaka. Az emberek rendszereket állítanak fel, amelyekkel Isten igazságának az erejét akarják hatástalanítani. Saját parancsolataikat tanítják tantételek gyanánt, igazságként fogadnak el emberi kijelentéseket. Koholt elméleteket tárnak a nép elé, amelyek az evangéliumot elferdítik, a Szentírást helytelenül értelmezik. Az igazság fényét elhomályosítják, mint ahogy ez Krisztus napjaiban is történt. Emberek elméleteit és feltételezéseit részesítik előnyben a Seregek Urának, Istennek szavaival szemben. Az igazsággal szembeszegül a hamisság. Az úgynevezett magasabb kritika zászlaja alatt elferdítik, megosztják és eltorzítják Isten Igéjét. Jézust elismerik, de csak azért, hogy csókkal árulják el. A hitehagyás egészen az idők végéig ráborul a világra. Fertelmessége és mindent elsötétítő hatása megmutatkozik őrjítő, Babilonból vett italában” – (Ellen G. White: Bible Echo. 1897. febr. 1.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Beszéljük meg az előbbi idézeteket. Társadalmunkban ma milyen hatások ássák leginkább alá a Szentírás tekintélyét? Hogyan védekezhetünk testületileg is az efféle nézetekkel szemben?

  2. Beszélgessünk arról, hogy ki milyennek képzeli el Istent. Mit tanulhatunk egymástól?

  3. Nézzük meg újból a szerdai rész végén feltett kérdést. Mit tanulhatunk egymás tapasztalataiból? Hogyan magyaráznánk el valakinek, aki nem hisz Istenben, mit értünk azalatt, hogy Isten közel van hozzánk?

 

“Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett,

hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” Zsidók 11:3

“Vannak-e lakói a többi világoknak? Lehetséges volna, hogy üres világmindenséggel állunk szemben? Vajon csak a misztikusok hiszik, hogy más bolygókon is van élet? Ez a kérdés minden időben felcsigázta az emberek érdeklődését. Ha lépést tartunk a legújabb felfedezésekkel, az égboltot vizsgáló tudósok legjobbjaival, képesek vagyunk ellenőrizni a Biblia néhány érdekes kijelentését…

Nyissuk meg a Bibliát, Isten Igéjét, és vizsgáljuk meg ezt az érdekfeszítő tárgyat! Előre bocsátom, nagy meglepetésben lesz részünk! Lássuk először Ésaiás könyvének kijelentését:

'Mert így szólt az Úr, aki az egeket teremté:

Ő az Isten, aki alkotá a földet és teremté

azt és megerősíté: nem hiába teremté azt,

hanem lakásul alkotá”' (Ésa 45:18).

Ha tehát világunk nem az élet számára teremtetett volna, akkor az egész teremtés céltalan lenne. Nem természetes-e az, ha ez a helyzet csöppnyi kozmikus porhalmazunkat illetően, mennyivel inkább hiábavaló lenne Isten egész teremtett világa, ha nem állna egy értelmes cél szolgálatában?

A mennyei család, az ég egész serege imádja Istent, Csupán a mi kis világunk vonta kétségbe azt, hogy a Teremtőt kell imádni! Ez a mi világunk a fellázadt bolygó!”

______________

* (Geroge E. Vandeman, A fellázadt bolygó. Budapest, 1991, Advent Kiadó. 14. old.).