bibliaversek gyüjteménye

1. tanulmányhoz  −  2006  szeptember 30 - október 6.

Tanulmány Tanító melléklet Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

ALAPVETÉS

   Vasárnap 

Máté 19,3-8.

  1. És hozzá menének a farizeusok, kisértvén õt és mondván: Szabad-é az embernek az õ feleségét akármi okért elbocsátani?

  2. Õ pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtõ kezdettõl fogva férfiúvá és asszonynyá teremté õket,

  3. És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.

  4. Úgy hogy többé nem kettõ, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.

  5. Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?

  6. Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettõl fogva nem így volt.

Luk. 17,26-30.

  1. És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

  2. Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

  3. Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;

  4. De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:

  5. Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

Csel. 7,1-15.

  1. Monda pedig a fõpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?

  2. Õ pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsõségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelõtte Háránban lakott,

  3. És monda néki: Eredj ki a te földedbõl és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.

  4. Akkor kimenvén a Káldeusok földébõl, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az õ atyja, kihozta õt e földre, a melyen ti most laktok:

  5. És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az õ magvának õ utána, holott nem vala néki gyermeke.

  6. Szólt pedig az Isten akképen, hogy az õ magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.

  7. De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijõnek, és szolgálnak nékem e helyen.

  8. És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé õt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát.

  9. A pátriárkhák pedig irígységbõl eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,

  10. És megszabadítá õt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó elõtt, Égyiptom királya elõtt, ki õt Égyiptom fölé és az õ egész háza fölé kormányzóul állatá.

  11. Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.

  12. Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé elõször a mi atyáinkat.

  13. És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.

  14. És József elküldvén, magához hívatá az õ atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekbõl álló nemzetségét.

  15. Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala õ és a mi atyáink;

Róm. 4,3.   9-21.

  1. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az õ néki igazságul.

  1. Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.

  2. Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.

  3. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;

  4. És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.

  5. Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az õ magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.

  6. Mert ha azok az örökösök, kik a törvénybõl valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:

  7. Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.

  8. Azért hitbõl, hogy kegyelembõl legyen; hogy erõs legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvénybõl valónak, hanem az Ábrahám hitébõl valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk

  9. (A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az elõtt, az Isten elõtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, elõszólítja mint meglevõket.

  10. A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod.

  11. És hitében erõs lévén, nem gondolt az õ már elhalt testére, mintegy százesztendõs lévén, sem Sárának elhalt méhére;

  12. Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erõs volt a hitben, dicsõséget adván az Istennek,

  13. És teljesen elhitte, hogy a mit õ ígért, meg is cselekedheti.

Róm. 5,14.

  1. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendõnek kiábrázolása vala.

I. Kor. 15,22.

  1. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

Gal. 3,6.

  1. Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.

I. Tim. 2,13-14.

  1. Mert Ádám teremtetett elsõnek, azután Éva.

  2. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bûnbe esett:

Zsid. 11,1-22.

  1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés.

  2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.

  3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elõ.

  4. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felõl, hogy igaz, bizonyságot tevén az õ ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.

  5. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte õt. Mert felvitetése elõtt bizonyságot nyert a felõl, hogy kedves volt Istennek.

  6. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy õ létezik és megjutalmazza azokat, a kik õt keresik.

  7. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felõl, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitbõl való igazságnak örökösévé lett.

  8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendõ vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.

  9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.

  10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építõje és alkotója az Isten.

  11. Hit által nyert erõt Sára is az õ méhében való foganásra, és életkora ellenére szûlt, minthogy hûnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.

  12. Azért is egytõl, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.

  13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.

  14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.

  15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melybõl kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.

  16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli õket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.

  17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, õ, ki az ígéreteket nyerte,

  18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;

  19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is õt példaképen visszanyerte.

  20. Hit által áldá meg a jövendõkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.

  21. Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.

  22. Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimenetelérõl, és az õ tetemeirõl rendelkezett.

I. Pét. 3,20.

  1. A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketûrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;

   Hétfõ 

I. Móz. 1,1.

  1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

I. Móz. 7,1.

  1. Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak elõttem ebben a nemzedékben.

I. Móz. 14,19.   22.

  1. És megáldá õt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentõl, ég és föld teremtõjétõl.

  1. És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez:

I. Móz. 18,23-33.

  1. És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?

  2. Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?

  3. Távol legyen tõled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tõled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?

  4. És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belõl ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.

  5. És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.

  6. Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.

  7. És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Õ: Nem teszem meg a negyvenért.

  8. Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Õ felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.

  9. És õ monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.

  10. És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Õ monda: Nem vesztem el a tízért.

  11. És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az õ helyére.

I. Móz. 48,15.

  1. És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek elõtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:

   Kedd 

Fil. 2,5-8.

  1. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,

  2. A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy õ az Istennel egyenlõ,

  3. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;

  4. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.

I. Móz. 2,7.

  1. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.

I. Móz. 3,8.

  1. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hûvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtõzék az ember és az õ felesége az Úr Isten elõl a kert fái között.

I. Móz. 18,17.

  1. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?

I. Móz. 39,21.

  1. De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az õ kegyelmességét és kedvessé tevé õt a tömlöcztartó elõtt.

   Szerda 

Csel. 7,2-17.   52.

  1. Õ pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsõségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelõtte Háránban lakott,

  2. És monda néki: Eredj ki a te földedbõl és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.

  3. Akkor kimenvén a Káldeusok földébõl, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az õ atyja, kihozta õt e földre, a melyen ti most laktok:

  4. És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az õ magvának õ utána, holott nem vala néki gyermeke.

  5. Szólt pedig az Isten akképen, hogy az õ magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.

  6. De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijõnek, és szolgálnak nékem e helyen.

  7. És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé õt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát.

  8. A pátriárkhák pedig irígységbõl eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,

  9. És megszabadítá õt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó elõtt, Égyiptom királya elõtt, ki õt Égyiptom fölé és az õ egész háza fölé kormányzóul állatá.

  10. Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.

  11. Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé elõször a mi atyáinkat.

  12. És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.

  13. És József elküldvén, magához hívatá az õ atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekbõl álló nemzetségét.

  14. Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala õ és a mi atyáink;

  15. És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának fiaitól.

  16. Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban,

  1. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;

Ján. 14,6.

  1. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

   Csütörtök 

Zsid. 11,1-22.

Lásd a vasárnapi részben

Róm. 1,17.

  1. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitbõl hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitbõl él.