bibliaversek gyüjteménye

14. tanulmányhoz  −  2006  szeptember 23 - 29.

Tanulmány Tanító melléklet Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

MIT JELENT MA AZ ÍTÉLET

   Vasárnap 

Zsolt. 73,1-17.

  1. Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.

  2. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

  3. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

  4. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.

  5. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

  6. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.

  7. A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

  8. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

  9. Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

  10. Azért fordul az õ népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;

  11. És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

  12. Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!

  13. Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

  14. Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

  15. Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

  16. Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

  17. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

   Hétfõ 

Zsolt. 19,10.

  1. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.

Róm. 3,26.

  1. Az Isten hosszútûrésénél fogva, az õ igazságának megbizonyítására, a mostani idõben, hogy igaz legyen Õ és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitébõl való.

I. Kor. 4,5.

  1. Azért idõ elõtt semmit se ítéljetek, míg el nem jõ az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentõl lészen a dícsérete.

I. Kor. 13,12.

  1. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

I. Kor. 6,3.

  1. Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?

   Kedd 

Ján. 14,2.

  1. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

Csel. 1,11.

  1. Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tõletek a mennybe, akképen jõ el, a miképen láttátok õt felmenni a mennybe.

I. Thess. 4,14-18.

  1. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is elõhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által õ vele együtt.

  2. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem elõzzük meg azokat, a kik elaludtak.

  3. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égbõl: és feltámadnak elõször a kik meghaltak volt a Krisztusban;

  4. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhõkön az Úr elébe a levegõbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

  5. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

Jel. 22,12.

  1. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az õ cselekedete lesz.

   Szerda 

Ezék. 18,24.

  1. És ha az igaz elhajol az õ igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az õ vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.

Máté 24,13.

  1. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

Luk. 8,5-15.

  1. Kiméne a magvetõ, hogy elvesse az õ magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.

  2. És némely esék a kõsziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.

  3. Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.

  4. Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja.

  5. És megkérdék õt az õ tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat?

  6. Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.

  7. A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.

  8. Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljõ az ördög, és kikapja az ígét az õ szívökbõl, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.

  9. És a kõsziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.

  10. És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörûségeitõl megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.

  11. A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketûréssel.

Róm. 11,16-21.

  1. Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

  2. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;

  3. Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

  4. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.

  5. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;

  6. Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.

I. Kor. 9,27.

  1. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.

   Csütörtök 

Róm. 3,28.

  1. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.

Préd. 3,17.

  1. És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratjának ideje van, és minden dolognak õ nála.

Préd. 12,16.

  1. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre elõhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.

II. Kor. 5,10.

  1. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

I. Pét. 1,17.

  1. És ha Atyának hívjátok õt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:

Eféz. 2,8-10.

  1. Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez;

  2. Nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék.

  3. Mert az Õ alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket elõre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

Jób. 1,7-11.

  1. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.

  2. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélõ, és bûngyûlölõ.

  3. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?

  4. Nem te vetted-é körül õt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.

  5. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?!

Máté 5,16.

  1. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat.

I. Kor. 4,9.

  1. Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.

Eféz. 3,10.

  1. Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége,

Dán. 7,14.

  1. És ada néki hatalmat, dicsõséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az õ hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az õ országa meg nem rontatik.