TANÍTÓI MELLÉKLET

13. tanulmány  −  2006 szeptember 16 - 22.

AZ ADVENT ELŐTTI ÍTÉLET

Kulcsszöveg: 1Jn 2:1.

A tanulmány célja

  1. Megállapítani, milyen kapcsolat létezik a nagy engesztelési nap és az ítélet között.

  2. Rámutatni arra, hogy az ítélet voltaképpen egy jó hír.

  3. Megmagyarázni a kereszt jelentőségét, valamint a kapcsolatot, amely közte és az ítélet illetve az evangélium között létezik.

A tanulmány vázlata

I. Az ítélet előtt (Róm 8:1; 1Pt 1:2.18-19)

  1. Jézus áll az ítéletkor a helyünkben.

  2. A feddhetetlenség tökéletes ruhája nélkül – amelyet csakis Krisztus adhat – senki sem üdvözülhet.

  3. A tény, hogy Jézus a mi Ügyvédünk, a legnagyobb reménységünk arra, hogy az ítéletkor győzni fogunk.

II. A vér jelentősége (Zsid 9:12-14)

  1. A földi szentély a megváltási terv modellje.

  2. Krisztus jelenleg a mennyei szentélyben végez szolgálatot az érdekünkben, engesztelő halála érdemei által.

Összefoglalás

A preadvent ítélet megértése – ahogy azt az evangélium bemutatja számunkra – segít mélyebben megismernünk a megváltási tervet. Azáltal, hogy elfogadjuk Krisztust személyes Megváltónknak, van egy Helyettesünk, aki Isten jelenlétében a mi érdekünket képviseli most és az ítéletkor egyaránt (ld. Zsid 9:24).

Magyarázat

Jézus testet öltése Isten legfelsőbb kinyilatkoztatása, valamint az általa választott út a bűn végérvényes eltörlésére és a nagy küzdelem befejezésére. A történelem egyetlen válasza Jézus: Ő az emberiség Ítélőbírója. Ő a mi Megváltónk!

Jézus a kereszten függő Ember, a feltámadás Ura, aki az üres sírbolt által leleplezte a bűn valódi természetét és meghatározta az élet értelmét.

A keresztre feszítés és a feltámadás által Isten megbékéltette magával a világot (2Kor 5:19), megváltott minket a bűnből (Gal 4:4-6), és legyőzte Sátánt. Ebben áll az evangélium ereje, ez az örömhír számunkra! De megengedjük-e ennek az örömhírnek, hogy átalakítsa életünket? Néha nehéz lehet egy ilyen döntést meghozni, mivel Sátán célja éppen az, hogy megakadályozza az embereket ebben. Mi több, megkísérli visszacsábítani azokat, akik már döntöttek Krisztus mellett. Módszere az, hogy elhinti bennük az olcsó kegyelembe vetett hit magvait, amely kegyelem nem követeli meg a lelki és erkölcsi változást az ember életében. Ezért figyelmeztette Jézus a követőit, hogy vigyázzanak: az első lépés a tanítványság ugyan, az utolsó azonban az ítélet!

Olvasd el Mt 12:36 és Zsid 9:27 verseket. E heti tanulmányunk az evangéliumra és az ítéletre irányítja figyelmünket. Megvizsgáljuk az evangélium alapjait, az ítélet bizonyosságát, valamint a kettő közötti kapcsolatot.

I. Krisztus vére: az evangélium alapja

Olvasd el Jn 3:16; Róm 1:16 és Ef 2:8 versét. Sok más szöveggel együtt, ezek a bibliaszövegek egyértelműen rámutatnak arra, hogy üdvösségünk – Krisztus engesztelő áldozata által, akinek vére értünk folyt a Golgotán – Isten kegyelmére alapoz.

A vér lényeges az üdvösség számára. “És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat” (Zsid 9:22). A szentélyben végzett szolgálat révén Isten meg akarta mutatni Izraelnek a bűn súlyosságát és a rettenetes árat, amelyet ki kell miatta – a bűnbocsánatért – fizetni. A vér a legfontosabb szerepet játszotta, úgy a naponkénti szertartások keretében – amikor a bűnös elhozta vétkeiért az áldozatot – , mint az évenkénti ünnepi szertartás, a nagy engesztelési nap alkalmával (3Móz 16), amikor is a főpap arra használta a vért, hogy engesztelést szerezzen a szentély és Izrael népe számára.

II. Az ítélet evangéliuma

Az evangélium nemcsak az üdvösség, hanem az ítélet örömhíre is. Ítélet nélkül a megváltás nem lehet teljes. Olvasd el újra, mi történik a nagy engesztelési napon. A szentek szentjében volt az Isten szövetségének ládája (a “frigyláda”), amelyet a kegyelem trónusa (vagy fedele, a sekina) fedett le. A ládában voltak a Törvény táblái. A szentek szentjének a főpap által végzett megtisztítása nem csak a kegyelem munkájának a teljesedését jelképezi, hanem a Törvény változtathatatlan karakterének igazolását is.

A nagy engesztelési nap Jézus főpapi szolgálatát jelképezi. Az adventisták hiszik, hogy 1844-ben Jézus a főpapi szolgálat második szakaszába lépett át. Ez a szakasz a preadvent ítélet vagy vizsgálati ítélet név alatt ismert. Ez az ítélet amiatt annyira fontos, hogy általa Isten szeretete és igazságossága az egész világegyetem előtt igazolást nyer. Jézus Golgotán kifolyt vére bebizonyította, hogy a bűn megsemmisítésére és a bűnös megmentésére tett erőfeszítéseivel Isten igazságos és szerető Úr. Jézus 1844-ben elkezdett, mennyei szentélyben végzett szolgálata a földi szentély nagy engesztelési napja szolgálatának antitípusa.

Mi valóban a mennyei engesztelési nap idejében élünk. Azok élete, akik vallották, hogy elfogadták Jézust, vizsgálat alatt áll, amelyhez tanítványságukat és az Úr iránti hűségüket veszik alapul. Ugyanakkor ez a vizsgálat be fogja bizonyítani a világegyetem előtt, hogy Krisztus engesztelő halála igazolja Isten álláspontját a nagy küzdelemben, valamint a módot, ahogyan a bűnhöz és Sátánhoz viszonyult. A preadvent ítélet nem a teológusok gazdag képzelőerejének szüleménye, hanem az Isten által választott út, amely által bebizonyíthatja az egész világegyetem számára, hogy szeretete – amely felvezette az Üdvözítőt a Golgotára – és áldozata – amelyet ott az emberiségért hozott – az alapja a hit általi üdvösségnek, a bűnösök elítélésének és Isten azon szándéka igazolásának, hogy megbünteti a bűnt és Sátánt.

III. A kegyelem és az ítélet közti kapcsolat

A kegyelem Isten ereje és hatalma a bűnösök üdvözítésére. Jézus vére teszi lehetővé Isten kegyelmének a munkáját. Az ítélet Isten ereje és hatalma megvalósítani a teljes megtisztítást és helyreállítást. Isten igazságossága biztosítja a helyes ítéletet. Úgy a kegyelem, mint az igazságosság Isten jellemének része, és a bűn megsemmisítésében, Istennek a nagy küzdelemben kivívott győzelmében, a hívők megváltásában és az örök országban való fogadásában nyilvánul meg.

Pál apostolnak igaza van, amikor ezt írja: “Az Isten hosszútűrésénél fogva, az Ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való” (Róm 3:26). Ily módon a preadvent ítélet csupán bevezetője annak a pillanatnak, amikor az egész világegyetem elismeri azt, amit Isten a mennyei engesztelési napon megállapított: “Halleluja! Az üdvösség és a dicsőség és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünkké!” (Jel 19:1-2).

Személyes bizonyságtétel

Ítélet. Ez a szó a véges és változtathatatlan jelentéseket hozza be a tudatunkba, és ez így van rendjén. Az ítéletet minden civil- és bűntető jogi peren a tárgyalás végén hirdetik ki. Bizonyos esetekben mód van a fellebbezésre, de a leggyakrabban ez nem változtat a már kimondott ítéleten.

A legtöbbször tehát az ítéletek véglegesek. De ha mindössze ennyiből állna az egész, csak a féligazságot mutatnánk be. E heti tanulmányunkból megtudhatjuk, hogy megítélik minden cselekedetünket, hasztalan szavunkat, gondolatunkat. A hívők számára azonban az ítélet teljesen más körülmények között folyik.

Itt lép színre az evangélium, ami nem varázsszavakból alkotott invokáció vagy különleges erővel bíró nyelvi formula, amit azért ejtünk ki, hogy megszabaduljunk az ítélettől. Az ítélet nem vásárolható meg, mivel az üdvösség valódi ára sokkal nagyobb, minthogy azt ember kifizethetné. Az evangélium az, amit maga a neve is elárul: egy jó hír. És a jó hír az, hogy az egyetemes engesztelés nagy napján egy olyan áldozat lett hozva értünk, amely képes kifizetni bűneink árát. Ez az áldozat a Jézus áldozata, és ha hiszünk benne, az üdvösség a mienk.

Minden más pertől eltérően, ez az ítélet teljesen a te javadra fordulhat, bármennyire terhelt lenne életed ügycsomója. Jézus felírta tenyerébe mindazok nevét, akiknek megbocsátotta vétkeiket. Ha a te neved is köztük van, nincs miért félned.

Sokak számára nyomasztó érzést vált ki a bírósági tárgyalótermek látványa. Regények, filmek, tévéprogramok témája a perek és az ezek nyomán születő ítéletek. A világegyetem bírósági tárgyalótermében azonban – ahol minden idők pere folyik – Isten igazságosságának mércéje magasztaltatik fel és nyer rehabilitációt, mégis sokaknak azok közül, akik áthágták ezt a mércét, megbocsáttatnak a bűneik. Ha még ez a hír sem ér meg annyit, hogy elmondjuk barátainknak, akkor ugyan melyik hír lenne az?!

“No jertek, törvénykezzünk...”

“Az Engesztelés Napja a hívő életének legszebb szimfóniája, de kérlek, áruljátok el nekem is, mi módon tudhatnám meg, meddig tart a Megváltó megbocsátásának határa. Honnan tudhatom, hol van az a pont, amelyen túl már nem működik többé Isten megbocsátása? Vajon hitegethetem magam azzal, hogy Isten a végtelenségig megbocsát? Hol van az a végső választóvonal, amelyen túl a bűn már nem nyerhet megbocsátást, még akkor sem, ha Jézushoz járulok engesztelésért?”

Kérdések, melyek válaszra várnak...