SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

10. tanulmány     2006  augusztus 26 - szeptember 1.

Tanító melléklet Bibliaversek   Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

róma és az antikrisztus

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 55:11; Máté 13:10–13; Lukács 2:1; 21:20–21; János 11:48; 16:12; 2Péter 1:19

“És lõn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék” (Lk 2:1).

“A szentély tana volt az a kulcs, amely megadta az 1844-es csalódás nyitját. Egy kerek, összefüggõ és harmonikus igazságrendszerre derített fényt. Ennek ismeretében világossá vált, hogy Isten irányította a nagy adventmozgalmat. Egyértelmû lett, hogy Isten népének mi volt a szerepe, és az is, mi lesz a további feladata. Jézus tanítványai gyötrelmük és csalódásuk szörnyû éjszakája után »örvendezének…, hogy látják vala az Urat.« Így örültek azok is, akik hittel várták Jézus második eljövetelét” – (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 378. old.).

Az 1844-es advent elõtti ítélet az Adventista Egyház kiemelkedõen fontos tanítása. Nem csak az 1844-es csalódásra ad magyarázatot, de azt is segít megértenünk, hogy kik vagyunk ma, és mozgalmunk létezésének mi az oka. Mivel olyan sok minden forog kockán, ellenségünk állandóan azon munkálkodik, hogy a pusztulásba döntsön, és nagy sikert arathatna, ha meg tudná ingatni 1844-gyel kapcsolatos hitünket. Ezért igen fontos, hogy adventistaként szilárdan álljunk ennek a tanításnak a talaján, és felkészülten meg tudjuk cáfolni az ezzel szemben felhozott kifogásokat.

A héten további bibliaszövegeket vizsgálunk meg, amelyek segítségével még jobban megérthetjük ezt az igen fontos tanítást. Ha helyesen értelmezzük a kérdést, még fenségesebb fényben láthatjuk az Úr Jézus Krisztus csodálatos üdvözítõ kegyelmét, azzal együtt, amit a kereszten értünk tett, és amilyen szolgálatot most a mennyben végez értünk.

RÓMA AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN

Vasárnap augusztus 27.

Az eddigiekben egymást követõ világbirodalmakkal foglalkoztunk Babilontól egészen Isten országáig. Megfigyeltük, hogy az öt megemlített birodalom közül négynek a neve is szerepel a próféciákban. Csak a pogány és a keresztény Rómának nem találtuk meg itt a nevét, pedig a legtöbb prófécia több idõt szentel ezeknek a bemutatására, mint bármelyik másik birodalomra.

Az Ószövetség ugyan nem említi név szerint Rómát, viszont létezésének és hatalmának jelei mindenütt megfigyelhetõek az Újszövetségben. Az evangéliumok, az Apostolok cselekedetei és a levelek mind római környezetben születtek. Dániel név szerint megemlíti Babilont, Médo-Perzsiát, a Görög Birodalmat és Isten országát, az Újszövetség pedig nyíltan megnevezi Rómát, a Görög Birodalom után felemelkedõ, majd Krisztus korában és utána is a világot uraló hatalmat.

Keressük ki a következõ részeket: Mt 22:17; Lk 2:1; 3:1; Jn 11:48; ApCsel 25:21! Melyik birodalmat mutatják be uralkodó hatalomként?

Figyeljük meg Lk 2:1-ben, hogy a rendelet szerint “mind az egész föld” az öszszeírási kötelezettség alá tartozott. Csak egy világbirodalom rendelheti el az egész világon a népesség összeírását. Érdekes, hogy Dán 7:23-ban az áll: a negyedik állat “megeszi az egész földet”, tehát a negyedik állat nyilvánvalóan hatalmas világbirodalom, olyan mint Róma.

Olvassuk el Mt 24:15 és Lk 21:20–21 verseit! Milyen eseményrõl szól itt Jézus?

Jeruzsálemnek a rómaiak által történt elpusztítására utalva Jézus kapcsolatba hozta a Római Birodalmat Dániel könyvével, tehát nem csak egyszerûen rámutat Rómára, hanem Dániel próféciájának keretébe utalja. Dániel könyvében háromszor fordul elõ (Dán 9:27; 11:31; 12:11) a Jézus által is használt, és nyíltan Dániel próféciájára utaló “pusztító utálatosság” kifejezés, vagy annak valamilyen változata. Az Úr tehát rámutat: kapcsolat van Dániel próféciája és a Római Birodalom között, és ezzel még világosabban kifejezi, hogy valóban Róma az a nagyhatalom, ami Dániel 2., 7. és 8. fejezete szerint a Görög Birodalom után emelkedik fel, és egészen az utolsó idõig fennmarad.

Dániel könyve nem nevezi meg Rómát, de az Újszövetség igen. Ha tehát a protestánsok gondolatát elfogadjuk, miszerint a Biblia önmagát magyarázza, azt láthatjuk, hogy a Biblia megnevezi a Dániel könyvében szereplõ mind a négy birodalmat.

Nézzük meg újra, hogy mennyire világosak és félreérthetetlenek ezek a próféciák! Ugyan mivel könnyíthette volna még meg az Úr, hogy mindezt el tudjuk hinni?! Mégis olyan gyakran küszködünk a hittel! Mi lehet az oka ennek? Mit tehetnénk nap mint nap azért, hogy a kétség ne férkõzhessen hozzánk?

A KÉT KIS SZARV

Hétfõ augusztus 28.

Dániel 7-ben és 8-ban egyaránt kiemelkedõ szerepet kap a kis szarv hatalma. Ha összehasonlítjuk jellemzõiket, azt látjuk, hogy mindkét fejezetben a kis szarv ugyanarra a hatalomra utal, sõt, a leírás meg is erõsíti álláspontunkat a hatalom azonosításával kapcsolatban. Rengeteget megtudhatunk a kis szarvakról, sokkal több részletet, mint bármelyik másik, itt bemutatott nagy birodalomról. Ebbõl két dologra is következtethetünk: (1) nyilvánvaló, hogy a kis szarvak a világ prófétai történelmében igen fontos hatalmat szimbolizálnak; és (2) az Úr azt akarja, hogy biztosan tudjuk, melyik erõt jelképezik.

Az alábbiakban a két fejezetben szereplõ kis szarvak között meglévõ hasonlóságokat vizsgáljuk. E jellemzõk és hasonlóságok tanulmányozása közben gondolkozzunk azon, hogy mennyiben támasztják alá ezek a tulajdonságok a nézetünket e hatalom azonosításával kapcsolatban!

  1. Mindkettõre ugyanaz a jelkép utal, a szarv (Dán 7:8, 20; 8:9).

  2. Mindkettõ üldözõ hatalom (Dán 7:21, 25; 8:10, 24).

  3. Mindkét hatalom önmagát felmagasztalja, káromlást szól (Dán 7:8, 20, 25; 8:10–11, 25).

  4. Mindkettõ Isten népe ellen tör (Dán 7:25; 8:24).

  5. A prófétai idõ mindkettõ tevékenységének bizonyos elemeit körülhatárolja (Dán 7:25; 8:13–14).

  6. Mindkettõ fennmarad egészen az idõk végéig (Dán 7:25–26; 8:17, 19).

  7. Mindkettõ vesztét természetfeletti hatalom okozza (Dán 7:11, 26; 8:25).

Ha két hatalmat egy és ugyanaz a prófétai szimbólum jelképez, ha alapjaiban véve ugyanazt a tevékenységet folytatják, méghozzá a látomás menete szerint egyazon idõben, akkor egyértelmûnek tûnik, hogy ugyanazzal a hatalommal van dolgunk. Ezenkívül, az itt bemutatott hatalom jellemzõit figyelembe véve igen nehéz volna cáfolni a bizonyítékokat, amelyek ezt a hatalmat Rómával azonosítják.

Hitünk megszilárdulásában melyik bibliai próféciának volt különösen nagy szerepe? Tekintsük át ezeket ismét! Minél gyakrabban foglalkozunk velük, annál inkább bátorítanak. Beszéljünk ezekrõl a próféciákról valakinek, akinek most éppen bátorításra van szüksége!

RÓMA

Kedd augusztus 29.

Bármennyire is egyértelmû az utolsó földi nagyhatalom azonosítása, felvetõdik a kérdés, hogy miért nem szerepel a próféciában a neve? Mennyivel egyszerûbb lett volna, mennyi hiábavaló és hamis okoskodást kerülhettünk volna el, ha a prófécia egyszerûen megadja a negyedik birodalom nevét is éppen úgy, mint ahogy ez történt Babilon, Médo-Perzsia, a Görög Birodalom és Isten országa esetében! Amint azt már a korábbiakban is említettük (3. tanulmány), vannak, akik azt állítják, hogy Dániel könyve a már lezajlott történelmet ismertette, és a birodalmak emelkedését és hanyatlását nem elõzetesen jövendölte meg. Szerintük pusztán meséknek tekinthetõk az oroszlán barlangjában, a tüzes kemencében történtek az álmokkal és a látomásokkal együtt. Az eddigiek fényében azonban ez hamis és teljességgel alaptalan elgondolás!

Olvassuk el a következõ szövegeket: Dán 12:4, 9; Lk 10:24; Mt 13:10–13; Jn 16:12; 2Pt 1:19! Mit találunk ezekben az igékben azzal kapcsolatban, hogy milyen idõzítéssel közöl népével az Úr bizonyos igazságokat?

Az itt említett idézetek tanúsága szerint is Isten nem nyilatkoztat ki népének egyszerre minden igazságot. Nagyon gyakran megfigyelhetjük, hogy a világosságot fokozatosan adja az Úr, tökéletes menetrendje szerint mind több és több igazság tárul fel elõttünk.

Ha a római vezetõk látták volna a birodalom nyílt megnevezését, különösen, hogy ilyen rossz fényben jelenik meg, megsemmisíthették volna akár az egész Szentírást vagy Dániel könyvét. Így viszont, mivel nem volt teljesen egyértelmû, mire is vonatkozott, más értelmezést adhattak a szövegnek. Ezidõ közben az Úr titokban tartotta a birodalom nevét, tudva, hogy a megfelelõ idõben támaszt olyanokat, a protestáns reformátorokat, akik rájönnek, melyik birodalomra is illik a kis szarv jelképe. Dániel is megemlítette, hogy “be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig” (Dán 12:9). Sok reformátor valóban Rómát látta ebben a szerepben!

A Római Birodalom korában élt zsidók gyakran úgy értelmezték ezeket a próféciákat, hogy Babilon, Médo-Perzsia, Görög Birodalom és Edom. Miért éppen Edom? Azért, mert a rómaiaktól tartva a zsidók leplezték az igazi magyarázatot, és isteni gondviselése és elõrelátása által ugyanezt tette az Úr is évszázadokkal korábban, Dániel esetében! Milyen tanulság rejlik itt azzal kapcsolatban, hogyan bánjunk kellõ tapintattal az emberekkel? Mit tehetünk, miközben szívvel-lélekkel törekszünk a becsületességre, hogy körültekintõen inkább ne mondjunk olyasmit, még ha igaz is, aminek a hallására a másik ember talán még nem készült fel?

DÁNIEL KÖNYVÉNEK KELETKEZÉSI IDEJE

Szerda augusztus 30.

“Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utána, amely elõször jelent meg nékem” (Dán 8:1).

Az itt idézett szöveg szerint a történelem melyik korszakában élt Dániel próféta?

Az eddigiek fényében tehát Dániel próféciái nem csak Isten létezésének adják szilárd bizonyítékát, de annak is, hogy a Szentírás valóban Isten Igéje. Ezért a keresztény egyház fennállásának kezdetétõl fogva Isten népének ellenségei igyekeztek aláásni, megrendíteni az emberek bizalmát a Szentírás, de különösen a próféciák iránt. Korábban is mondtuk már, hogy volt egy ilyen próbálkozás, miszerint Dániel könyve nem a könyvben megadott idõkereten belül keletkezett, hanem évszázadokkal késõbb. Ezt az álláspontot mi hetednapi adventisták kategorikusan elutasítjuk. Sajnálatos módon ezt a kérdést a keresztények közül csak kevesen látják úgy, mint mi.

Olvassuk el a következõ igéket: Dán 1:1; 2:1; 7:1; 8:1; 9:1! A könyv tanúsága szerint mikor keletkezett Dániel könyve? Milyen következtetést vonhatunk le azoknak az álláspontjára vonatkozóan, akik az egyértelmû kijelentésekkel szemben mégis ahhoz ragaszkodnak, hogy Dániel könyvét évszázadokkal késõbb írták? Lásd még: Ézs 55:11; Mk 15:28; Jn 17:17; ApCsel 1:16!

Akik Dániel könyvének keletkezését évszázadokkal késõbbre teszik, Dániel 8- ban a kis szarvat az ókori görög uralkodóval, Antiochus Epiphanesszal próbálják azonosítani. Ma a Szentírás legtöbb kutatója ezt a magyarázatot fogadja el, szinte minden mai kommentár ezt közli. Amint látni fogjuk, egyáltalán nem lehet helytálló ez az elképzelés. Sokan nem ébrednek a tudatára, milyen érvelés húzódik is meg az általuk elfogadott magyarázat mögött, azaz hogy Dániel könyvét nem a könyvben megadott idõben írták volna, hanem sokkal késõbb. Mivel tehát igen széles körben elterjedt ez a nézet, fontos, hogy foglalkozzunk vele.

Még mi áshatja alá a Szentírás hitelességébe vetett hitünket akár nyíltan, akár burkoltan? Még lényegesebb, hogy milyen lépesekkel védekezhetünk bármi ellen, ami apródonként gyengítené a Biblia valóságába és ihletettségébe vetett hitünket?

ANTIOCHUS

Csütörtök augusztus 31.

Olvassuk el Dán 8:5–8 verseiben a kecskebakról szóló látomást, majd a fejezet 21–22. versében Gábriel magyarázatát a kecskebakra vonatkozóan! A prófécia szerint milyen sorsra jut a kecskebak?

A történelem is tanúsítja a prófécia bámulatos pontosságát. A kecskebak természetesen az ókori Görög Birodalom volt, ami Nagy Sándor halála után felbomlott, egy idõre “négy ország” lett belõle, a négy tábornok vezetése alatt. Ezek közül az egyik volt a szeleukidák országa, ami Kr. e. 301–146-ig állt fenn. A szeleukida királyok egyike, pontosan a 8. a sorban volt Antiochus Epiphanes (Kr. e. 175–164.). Õt még húsz szeleukida király követte. Elõdei hadjáratai nyomán egy rövid idõre Júdeára is kiterjedt a hatalma, három éven át megszentségtelenítette a jeruzsálemi templomot, üldözte a zsidókat. Minden bizonnyal természetes halállal halt meg (Kr. e. 164-ben) egy késõbbi ostrom idején, miután Jeruzsálembõl kiûzték. A legtöbb mai bibliamagyarázó vele azonosítja a kis szarvat.

  1. A méd-perzsa kos “naggyá lõn” (Dán 8:4), a görög kecskebak “igen naggyá lõn” (Dán 8:8), a kis szarv pedig “nagyon megnöve” (Dán 8:9). Hogyan cáfolja azonnal ez a leírás és a birodalmak egymáshoz hasonlítása azt, hogy Antiochus Epiphanes volna a kis szarv?

  2. Dán 8:17, 19, 26 szerint a prófécia az utolsó idõvel kapcsolatos dolgokra vonatkozik, és a látomásban a kis szarv hatalma szerepel utolsónak. Miért nem érthetjük tehát úgy, hogy a Kr. e. 164-ben elhunyt Antiochus Epiphanes volna a kis szarv?

  3. Dán 8:25 szerint a kis szarv “kéz nélkül rontatik meg”. Ezzel a kifejezéssel már korábban is találkoztunk, és Dán 2:34, 45-tel párhuzamba állítva azt mondhatjuk, hogy itt természet feletti módon történõ, óriási horderejû eseményrõl van szó. Miért nem illik rá ez a kis szarv pusztulására annak fényében, amit Antiochus haláláról tudunk?

Az Antiochus Epiphanes ellen felhozott bizonyítékok dacára (pedig még több is van!) a keresztény világban mi adventisták szinte teljesen egyedül állunk nézetünkkel. Milyen következtetést vonhatunk le ebbõl azzal kapcsolatban, hogy szilárdan kell állnunk hitünkben, még akkor is, ha körülöttünk a többség mást mond? Még milyen téren kell kiállnunk népszerûtlen dolgok mellett?

Péntek szeptember 1.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Antiochusszal kapcsolatban egy másik lehetetlen próbálkozás a kis szarv eredetével kapcsolatos Dán 8:8–9-ben: “A kecskebak pedig igen naggyá lõn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé. És azok közül egybõl egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé”. Akik Antiochusra hivatkoznak, azt állítják, hogy a kis szarv a “négy tekintélyes szarv” egyikébõl nõtt ki, azaz az egyik birodalomból, amelyik Nagy Sándor halála után alakult. Azzal érvelnek, hogy ez lenne Antiochus, nem pedig Róma.

Ez az érv több ponton sem állja meg a helyét. Elõször is a 8. vers végén nem a “négy tekintélyes szarv”, hanem “az égnek négy szele” kifejezés szerepel utoljára. Közvetlenül ezután a szövegben az áll, hogy “azok közül egybõl” (9. v.). Mibõl is? A legközelebb álló kifejezés “az égnek négy szele”, ez tûnik tehát kézenfekvõnek. Vannak ugyan, akik azzal érvelnek, hogy csak szarvból nõhet ki szarv, nem pedig szélbõl. De vajon mikor látott bárki is egy szarvból kinövõmásik szarvat?

Másodszor, a héber nyelvtan hímnemû és nõnemû fõneveinek ismeretében az “azok közül egybõl” kifejezést csak “az égnek négy szele” szókapcsolattal lehet összekötni, a “négy tekintélyes szarv” kifejezéssel semmiképpen sem.

Még ha a kis szarv eredetére vonatkozó érveket el is fogadnánk, a többi tényezõ teljességgel kizárja annak a lehetõségét, hogy a kis szarv Antiochus Epiphanest jelképezné.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Miért olyan fontosak ezek a kérdések? Mi minden múlik rajtuk? Beszélgessünk errõl a csoportunkban! Ha pl. a kis szarv hatalma Antiochus Epiphanest szimbolizálná, akkor Dániel 8. fejezetének egész próféciája Krisztus elõtt kb. 150 évvel beteljesedett és lezárult volna. Mit jelentene ez nekünk, hetednapi adventistáknak, ha ez így lenne? Miért lehet az, hogy a keresztény világ túlnyomó többsége a kis szarvval kapcsolatban ennyire ragaszkodik a téves nézethez?

  2. Beszélgessünk a csoportban arról, hogy mit is jelent olyan tantételeket vallani, amelyeket a keresztények többsége másként ért? Kényelmetlenül kellene emiatt éreznünk magunkat?

 

“Nem tudod, hogy te vagy…”

“Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen” (Jel 3:17).

Albert Schweitzer – korunk egyik legnagyobb humanistája – a béke Nobel-díj átvételekor egy rövid beszédet mondott. Ebben hangzottak el a következő megszívlelendő gondolatok: “Merjük a dolgokat úgy látni, ahogyan vannak. Valóságos tény, hogy az ember emberfeletti emberré lett. Az emberfeletti értelmességet azonban, amely az emberfeletti hatalom birtoklásával együtt kellene, hogy járjon, nem szerezte meg… Így egyre inkább az lesz nyilvánvaló, amit korábban nem akartunk bevallani, hogy tudniillik az emberfeletti ember a maga hatalmának a megnövekedésével együtt, egyre inkább szegény emberré lesz. Az azonban, aminek tudására kellene ébrednünk, sőt amit már régen tudnunk kellene, hogy mint emberfeletti emberek embertelenekké váltunk.”

Így világított rá az “őserdő orvosa” öncsalásunk gyökerére. Gazdagok vagyunk és koldus szegények. Mennél többünk van, annál kevesebbet ér az, emberség nélkül. De nemcsak a biológiai tömegpusztító fegyverekben vagy a génmanipulációkkal irányított öröklődés titkainak feltárásában mutatkozik meg látszatgazdagságunk. Az a prófétai Ige, hogy “nagyobbá lesz a tudás” (Dn 12:4) elsősorban a mi bibliai tudásunk növekedésében teljesedik. Bibliaismeretünkkel, hitbeli ismereteink növekedésével vagy akár próféciai okosságunkkal sem jár együtt automatikusan emberségünk növekedése. Emberfeletti mértékű isteni tudás mellett is lehet embertelenül élni, felebaráti szeretet nélkül. Az embertelen tudás – rombol.

A megváltás tervének egy a célja: Isten azt akarja, hogy emberek legyünk. Ezért teremtett minket, ezért nyilatkoztatja ki önmagát Igéjében, ezért adta a törvényt, amiben emberlétünk végső titkát foglalta össze, ezért halt meg Jézus a Golgotán, ezért jár közben érettünk, és ezért fog ismét eljönni értünk. A keresztyénség látszatgazdagságának az az oka, hogy emberségünknek ezt a végső titkát nem találjuk. Ezért Jézus az ítéletben a legkisebb felebarátunkon méri le azt, hogy mit tettünk érette.

______________

* Dr. Szigeti Jenő: Jézus megy velünk az úton, 101–103. old. (HETED7VILÁG Kiadó, Budapest, 2005.). A Kiadó engedélyével.